„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem penig senki kénszerítéssel ne kénszerítse […], de oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért penig senki az szuperintendensök közül, se egyebek az prédikátorokat meg ne bánthassa; ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől […], mert a hit Istennek ajándéka…”
A vallásszabadság – más kifejezéssel szabad vallásgyakorlás – azt az alapvető emberi jogot jelenti, mely szerint az embereknek nemcsak megengedett a hitük szerinti vallásgyakorlása, hanem ezek hirdetését is szabadon gyakorolhatják (amennyiben az mások személyiségi vagy egyéb jogait nem sérti). Tágabb értelemben a vallások és bizonyos (a fenti alapvető emberi jogokat tiszteletben tartó) világnézetek (beleértve akár az ateizmust is) egyformán hirdethető, képviselhető és az állam szempontjából egyforma elbírálásban részesülő, főként megengedő állapotát értik. A Vallásszabadság világnapját január 13-án ünneplik. 1568-ban január 6. és 13. között zajlott tordai országgyűlés, amelyen a világon először foglalták törvénybe a lelkiismereti és vallásszabadságot.
László Csaba: Mátéfi Csaba és Mátéfi Zita laudációja
Mátéfi Csaba és Mátéfi Zita. Kacsó András díj Erdélyi magyar néptánckultúránk megőrzése és minőségi művelése érdekében kifejtett előadói, oktatói, együttes-vezetői tevékenységükért
Táncos időket élünk! Vagy mégsem? Gondoljunk csak bele: valamiképpen mindannyian táncot járunk, akarva-akaratlanul végig kell azt járnunk. Ha pedig valaki új táncba kezd, mindig megfontolja. Visszatekint, a múltat tükörként szemléli, hogy végig tudja járni, még akkor is, ha közben mások is meg akarják táncoltatni, még akkor is, ha sokan ellenzik ezt a táncot – akik egyébként táncbarátok – még akkor is… még azért is! Táncba – és dalba is – önthetjük örömünket, bánatunkat, büszkeségünket, megmutathatjuk benne erőnket, belerejthetjük gyöngeségünket, kifejezhetjük általa szerelmünket, gyűlöletünket, egyéniségünket, hovatartozásunkat és együvé tartozásunkat. Így settenkedünk a régi, táncos idők nyomában, hogy megtalálhassuk, eltanulhassuk öreg táncosok lépéseit és újrateremtsük azokat színpadon és színpadon kívül, helyet adjunk neki mánkban.
Mátéfi Csaba és Dónát Zita immáron házastársként is huszonegynéhány éve ezt a szolgálatot vállalta fel, hogy színpadi táncosokként, oktatókként vagy éppen csoportvezetőként néptánc-mozgalmunkat erősítsék. A kezdetek egybeesnek a Pipacsok Néptáncegyüttes alapításával, a középiskolás évekkel, amikor Székelykeresztúron az utóbb Orbán Balázs nevét felvevő gimnáziumban toborzódnak az első Pipacsok. Itt szeretik meg a néptáncot, tanulják motívumait, ízlelgetik jellegzetességeit, táji stílusait, s miután a néptáncvírus végleg megfertőzi őket, s bekövetkezik a nagy történelmi változás is, rászánják magukat a nagy lépésre, hogy hivatásosként is kipróbálják magukat. Ott vannak 1990-ben Sepsiszentgyörgyön a Háromszék Táncegyüttes alapításánál. Három éven keresztül tanulják a színpadi néptánc fortélyait, koreográfiákat, műsorokat, és korán megmutatkozó tehetségük következményeként gyakran kapnak szóló táncosi szerepeket: a Napkeletről napnyugatra, A tánc ünnepe, Apám tánca című műsorokban. Az élet azonban nem könnyű az otthontól távol. Szoktuk is mondani viccesen: nemes a mi munkánk, de nem es fizetik, így a sors újra hazarendeli őket Székelykeresztúrra, Alsóboldogfalvára, ahol családot alapítanak és visszatérnek a kezdetekhez, vagyis a Pipacsokhoz. Ez idő tájt virágzik fel újra a Pipacsok és készülnek el olyan műsorok, mint az Idegen földre ne siess, a Katonák vagy a még ma is műsoron lévő Együttélésben, amelyek hosszú időre megalapozzák a Pipacsok hírnevét. 1998-ban új út indul: „fölvillámlik a valótlanságban / egy elfelejtett pipacsrobbanás” – mondaná a költő Király László. A profizmus lehetősége nyílik meg újra azáltal, hogy Székelyudvarhelyen megalakul az Udvarhely Néptáncműhely. Tagjai ekkor nagy többségében Pipacsosok. Itt találjuk Mátéfi Csabát is, aki az előadásokban többnyire szólótáncos és koreográfus munkatárs is. Annak ellenére, hogy sok szép és értékes előadás készült Székelyudvarhelyen: Táncos idők, Tragédia, Százlábú kaland, Székely sorsképek, Király nemből méltóság, Lámpások, Zeng a lélek, az épp uralkodó korszellem, az együttes létezési körülményei sosem voltak ideálisnak mondhatók. Így vált a profizmus csalódássá sokunk számára, Mátéfi Csaba számára is, minek következményeként ott hagyja az együttest 2006-ban. Az elsajátított tudás, a hivatás önzetlen gyakorlása, mozdulatnyelvezetünk olyszerű művelése, ami az irodalomban a vershez vagy a szépprózához hasonlítható, teszi igazán profivá a táncos Mátéfi Csabát. Erdély talán legnagyobb néptáncművészét tisztelhetjük benne, hisz úgy újjáteremteni a táncot ízeiben, rögtönzött formaiságában és oly gazdag változatosságában, ahogy azt ő teszi, ma a Kárpát-medencében nem sokan tudják. S hogy a dicséret elsősorban a táncos férfit illeti, az csak azért van, mert a mi népi tánckultúránknak megvan az a sajátossága, hogy a férfi táncol, a nőt táncoltatják. Nem kisebb szerep azonban a nőé sem. Kiváló táncos mellett kiváló táncospár. Így jellemezhetjük Mátéfi Zita szerepét ebben a párosban, ami maga a harmónia, az egység táncban és életben egyaránt. Zita 1998-tól a Székelykeresztúri Tanulók Klubjának néptáncoktatója, és Csabával együtt nevelik az újabb táncos lábakat Székelykeresztúron, de ha kell Segesváron, Kolozsváron, vagy éppen a nyári tánctáborokban Felsősófalván, a Gyímesekben, Borson vagy Szászcsáváson. A székelykeresztúri utánpótlás nevelés eredményeként a tehetségesebb gyerekekből megalapítják a Mákvirágok gyerektánccsoportot, így biztosítva folytonosságot az immáron több mint két évtizede működő székelykeresztúri táncos hagyománynak. Néptáncosokként az első szerelmükhöz, a Pipacsokhoz hűségesek maradtak és kitartanak mellette jóban, rosszban egyaránt. Ezekben az újabb időkben jöttek létre a Mátéfi-házaspár közreműködésével az Örökség, az Újabb táncos idők, és a Paraszt Dekameron című előadások. A hívatásos szakmával sem szakadt meg Mátéfi Csaba kapcsolata, hisz mind a Nagyvárad Táncegyüttesnél, melynek alapításánál 2003-ban szintén ott találjuk közreműködőként (táncos és koreográfus munkatárs a Só útjában), mind a Háromszék Táncegyüttesnél vállalt és jelenleg is vállal táncosi vagy éppen koreográfusi szerepet. Az előbbinél a Rendes feltámadásban, az utóbbinál a Csávási balladában és a Gyöngyszemekben.
Zárszóként mit mondhatnék, mit kívánhatok útravalóul a díj várományosainak?
A népzenének, a néptáncnak egyéniségformáló, nevelő szerepe van. Értékrendet, identitástudatot alakít, ugyanakkor tartalmas szórakozást nyújt. Fontos hogy legyenek mesterek és tanítványok, akik ők maguk is mesterré válva tanítványokat neveljenek, hogy továbbéltessék ezt a kultúrát. Övezze ezt a munkát az egymás iránti tisztelet és a szakma iránti alázat.
Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében.
Kányádi Sándor: „Egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv” (A magyar kultúra napja)
Kányádi Sándornak, a költőnek mit jelent az anyanyelv?
– Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Mi ebbe a nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide.
Elkezdtük fölvenni a hitet, hogy beilleszkedjünk ide, Európába. De úgy, hogy már-már a nyelvünk is ráment.
És akkor egy vagy több szerzetes – például Pannonhalmán – körmére égő gyertyával (innen ez a szép kifejezésünk) nekiállt lefordítani egy temetkezési beszédet, mert különösen temetkezés alkalmával sajdult bele ezekbe a fiatal papokba, barátokba az, hogy az Úristennek se lehet tetsző, hogy olyan nyelven ajánljuk a magyar halott lelkét az Egek Urának, amit a végtisztességtevők nem értenek.
Ezért fordították le ezt a beszédet.
És ebből következik a nemzet célja. Mondhatjuk: a nemzet célja, hogy megmaradjunk.
De mi végre maradjunk meg? Hogy átörökítsük. Mit örökítsünk át?
A magyar Isten kiválasztott népe.
A magyar nyelv Isten kiválasztott nyelve a magyarok számára.
Az Írások szerint a zsidó nép Isten választott népe. Így van: a zsidó nép Isten kiválasztott népe, a zsidó nyelv Isten kiválasztott nyelve a zsidó nép számára. A román Isten kiválasztott népe és nyelve… és fölsorolhatnánk minden népet és nyelvet.
Mi tehát egy nemzetnek a célja? Hogy az Isten által csak számára kiválasztott nyelvet az emberiség, az emberi lét legvégső határáig továbbvigye, gazdagítsa, gyarapítsa, éljen vele és benne, mindannyiunk örömére és Isten nagyobb dicsőségére.
Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.
– Apáczai című prózaversének végén olvassuk: „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”.
– Batyu, melyet őseink hoztak magukkal, s mi visszük tovább. A bot, amire támaszkodhatunk, és amivel védekezni is lehet.
És a fegyverrel is védekezünk. Ez mind az anyanyelv.
És olyan csodálatos, hogy a Halotti beszédet, amely lassan ezeréves lesz, még mindig értjük. Bővebben… →
Székely János a múlt század második felének nem csak fontos írója, hanem éleslátású bírálója is volt. Talán nincs olyan erdélyi család, melynek sorsát ne befolyásolta volna a politika. Székely János és Varró Ilona lányát és családját csíkszentmiklósi otthonában kerestük fel. Orbók Ilona és Sándor több generáció történetéről mesélt.
M RIPORT – 35’42” Fordító: Lică Hajnal Felhasznált fényképek: Erdélyi Lajos, családi gyűjtemény.
Székely János írásaiból Kozma Attila olvasott fel. Készítette: Bartha Ágnes és Kacsó Sándor.
26 éve, ezen a napon halt meg Székely Jánso erdélyi költő, próza- és drámaíró.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!
Székely János (Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely, 1992. augusztus 23.) a 20. század második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító. Felesége Varró Ilona.
Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.
A 2016-os Csíksomlyói búcsu szónokától, Ft. Csintalan László szentbeszédének a végén elhangozott fohász :
Isten áldd meg a magyart, beléd vetett erős hittel, hogy ne legyünk a hitetlenség, reménytelenség, szeretetlenség saját magát pusztító áldozatai.
Áldd meg a keresztény hitünk szerinti élettel, hogy ne csak ünnepnapokon és szóval emlegessük szent nevedet, hanem eszünk, szívünk, munkánk, családi életünk, oktatásunk, nevelésünk, művészetünk és irodalmunk, közéletünk és politizálásunk is és hétköznapjaink is a te dicsőségedet szolgálják.
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!
Ne hagyd, hogy mi veszejtsük el édes szülőföldünket azzal, hogy hagyjuk elnéptelenedni, mert iskoláink évről-évre egyre kevesebb gyermeket tanítanak, mert fiataljaink a megélhetésért el/kivándorolnak, arra kényszerülnek, hogy itt hagyják szülőföldjüket, mert családjaink szétzüllenek, mert időseink és betegeink átdolgozott emberi élet után a legszerényebb emberi élethez szükségeseket is nélkülözniük kell.
Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk, mert közös dolgaink megvalósításában is széthúzás van köztünk!
Érdemtelenségünk tudatában kérünk, Istenünk, Atya, Fiú és Szentlélek és Boldogságos Somlyói Szűzanyánk: áldd meg a magyart és ne hagyd elveszni Erdélyt!
Ámen.
Ft. Csintalan László tb. kanonok, tb. főesperes (Csíkszépvíz, 1950. április 11. – )
Papszentelés helye: Gyulafehérvár, 1975.06.22
Teológiai tanulmányok: 1969-1975, SIS
Szolgálati hely: Csíkdelne
“Eljegyezni magunkat újra és újra azzal, ami a miénk – csengő ének, gyógyító varázsige, mozdulatban őrzött érték, lelkület, szellemiség. Mint felületből dombormű emelkedik ki e táncszínházi költeményben a látható lényeges, mit máskor lehunyt szemünk mögött idézünk fel csupán. Ez a valóság a miénk lehet ma is, ha befogadjuk.”
Zene: Kelemen László m.v.
Koreográfusok: Mihályi Gábor m.v., Orza Calin m.v.
Jelmez: Furik Rita m.v.
Díszlet és animáció: Ütő Gusztáv m.v., Ferencz József Hunor m.v.
Forgatókönyv, dramaturg: Prezsmer Boglárka m.v.
RENDEZŐ-KOREOGRÁFUS: Mihályi Gábor m.v.
Implicatus Mens:
Van egy Vázlat a fejemben de még nem teljesen tiszta,
Oda-vissza, Én leszek úgyis ki a levét megissza,
Meg van egy feltevésem, de ki sem merem mondani,
Itt mindenki elfelejtett józanul gondolkodni,
Azon hogy mi az érték és mi is az a mérték,
Egy feles sem jutna ha az IQ-t deciben mérnék.
Decibel térkép, leld meg a békéd vagy az X-et
Ha kisípol a Fridi lehet nem volt elég a díszlet,
De ez csak egy vázlat semmi igazán érdemleges,
Egy-két ötlet csupán legyen majd mit emlegess,
Két fogalom ne zavarjon a Trend meg a Brand,
PB UK nem zeggyék, új világrend.
Mert szükség van Rá mint a műnek a vázlatra,
Mind a munkásnak a vállalatra, ja és viceversza,
Kicsavarsz abból a flaxiból még két csepp sört,
Csak hogy jobban bírd holnap a szádban holnap a fals szőrt,
Tudom szar ez így de te csak vázlatolj szorgosan,
Mert minden jó tervnek egy sziklaszilárd alapja van.
Bothee:
Ez vázlat csak, de mégis erősebb mint a te kész cuccod,
A zeném van nincs luxus fecóm meg kép svuxok,
Én túlzok? Minden amit kimondtam az úgy volt,
Basszam meg a szádat, hogy még mindig ott a rúzsfolt,
Húsz sor a hallgatónak két oldal betű nekem,
Ha ezret üt a nézettség én azt is megünneplem,
Csak jegyzet, én sem tudom még hogy mi lesz ez,
De olyat tol a nézeteden, hogy azt sem tudod majd hogy mihez kezdj,
Vázlat. Csak hogy fel tudj készülni, hogy majd mi vár rád,
Ez előbb teljesülhet mint ahogy te kivánnál,
Vigyázzá. Ezek eszeveszetten tesznek rá,
Kirángatnak az álmodból, ritka valóság nesztek hát,
Álljatok ki a sorból hadd menjen a sok tudatlan,
Te akármerre nézhetsz hidd el mindenhol utad van,
Ébredj, mutasd meg több vagy mint az átlag,
Te vagy a kész termék, nem az elcseszett vázlat.
Válaszd azt mi kell neked, ma már mindent szart rád sóznak,
Válasz mindig kevés jut, pedig a kérdése számosak,
Hogy mit? mikor, miért meg hogy kivel és hogy mióta?
Lenne amit meséljen ez a sötét kisszoba.
Stukkeres Pepa:
Óvatosan szivárgok ki a beton pórusai között,
Az utcára és ott oldom fel azt a beton közönyt,
Amit nektek hoztak létre, így csalnak hát lépre,
Vázlat még a terv de nincs messze a vége,
Módszeresen lepem be kátrányként a házakat,
A lépedbe majd lépek be, így teszek tönkre százakat,
A gondolat szétszakadt, hat az ember hibaként,
Kék kapszulát mindenkinek az új világrendért,
El vagytok hát magatoknak szidjátok csak Orbánt,
Én meg a valóságban rettegem az új világkormányt,
De cserébe van már nekünk Windows és Mac,
Gyere velem tesó, gyere és értsd meg,
Hogy miként butít a világ, facebook és Android,
Piszkozat még a terv de már hatékonyan butít,
De nekem ez a rendszer még vázlatnak is gyenge,
Ezért folytom bánatomat kenderbe meg szeszbe,
Mert ilyet még nem baszott Szabad Európa,
De ki falná fel a kenyeret, hogyha te meg a penész nem vóna?
Potyautas:
Talán beőszül a szakállam mire végzek,
De egy életet találtam itt a sorok között,
Én láttam a világot baszod még mielőtt kész lett,
Még virágzott is, majd itt leszek a romok fölött,
Az én fejemben úgy van ahogy te meg nem érted,
Nem is kell. Ide tartozol én a Holdról jövök,
De otthonra találtam és azt mondták ez élet,
Itt a felszín alatt a pokol fölött.
Ez csak a vázlat de bemutatom a népnek,
Mert mi körülötte kész van arra konok módon köpök,
Állítólag állig fegyverben férfi a példa,
Ahogy nézem ez csak pár romlott kölyök,
Nullatizennégy elszállnak az évek,
Haladtunk a korral ahogy minden pörög,
De amíg ti saját magatok teszitek jégre,
Addig a PB Urbán Krónikák marad örök!
Ez csak a vázlat, mégis eltátod a szádat,
Mert a crew amit alád rak az forró haver
Szidj csak bátran mi is szidjuk anyádat,
Mer’ szar belőled árad, és azt mondod rá hogy pont jó bakker.
Urbán Krónikák (Regéczy „Stukkeres Pepa” István és Ilyés „Implicatus Mens” Róbert) hivatalos youtube oldal itt.
A Kászonújfalvi Hagyományőrző Zenekar szívbemarkoló nótái.
Erdély, Kászonaltíz, 2012.03.10.
részletek a http://facebook.com/hazajaro oldalon
Gyertek székely fiúk kik egyszerre születtünk
Kik egyszerre komisz ruhát viseltünk
Szólnak az ágyúk, ropognak a nehéz fegyverek
Most válik meg babám, mit ér a magyar gyerek.
Erdélyország felé nem tudjuk mi az utat,
Őrmester úr vezessen mindnyájunkat,
Elvezetlek, jó fiaim én is elmegyek,
A jó Isten tudja, ki jő vissza veletek.
Erdélyország felöl jön egy fekete felhő,
Siess barna kislány, mert megver a nagy eső,
A szép selyem szoknyád, fehér kendőd sej de megázik,
Két szép piros orcád, kezed-lábad, megfázik.
—–
Ha kimegyek a doberdói harctérre
Feltekintek a csillagos nagy égre
Csillagos ég merre van a magyar hazám
Merre sirat engem az édesanyám
Én Istenem, hol fogok én meghalni
Hol fog az én piros vérem kifolyni
Olaszország közepében lesz a sírom
Édesanyám arra kérem ne sírjon
Feladom a levelem a postára
Rátalál az édesanyám házára
Olvasd anyám vérrel írott levelemet
Doberdónál hagyom az életemet
Édesanyám nem írok több levelet
Puskagolyó lõtte el a szivemet
Eltemetnek az erdei gyönygyvirágok
Megsiratnak a falumbeli leányok
Felvidéki szövegváltozat :
Édesanyám ne sirasson engemet ,
Ellenséges golyó engem nem érhet ,
Mert az Isten maga vigyáz a honvédre ,
Drága annak a földre hulló vére .
Édesanyám ha fel akarsz keresni,
Olaszország határába gyere ki.
Megtalálod síromat egy szikla alatt,
Édes anyám ott sirasd ki magadat.
Többet ér egy hibának a kiküszöbölése, mint egy igazságnak a fölfedezése, mert az igazság előbb-utóbb kipattan, a meghagyott hiba ellenben folyton ront, megtéveszt, árt.
118 éve ezen a napon halt meg Brassai Sámuel nyelvész, filozófus, polihisztor. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.
Brassai Sámuel (Torockó vagy Torockószentgyörgy, 1797. június 15. vagy 1800. február 13. – Kolozsvár, 1897. június 24.), nyelvész, filozófus, természettudós, az „utolsó erdélyi polihisztor”, az MTA tagja. Foglalkozott földrajzzal, történelemmel, statisztikával és közgazdaságtannal, a zene elméleti kérdéseivel, esztétikával, műkritikával is. Az oktatásügyben számos reform elindítója és előmozdítója volt; hozzájárult a korabeli tudományos eredmények népszerűsítéséhez
Az élet örök búcsúzás.
Ó bár csak tudnánk távozáskor
fényt hagyni, mint a Messiás,
belészeretni az szívekbe,
apostolokba, mártírokba,
hogy átadják a századoknak,
a századok az ezredeknek!
Fényt hagyni, mint a Messiás!
Vagy legalább, mint az anyák,
kik egyre jobban megragyognak,
minél sötétebb lesz az éj,
és minél jobban porlanak
a bánat-barna hant alatt.
Fényt hagyni, mint a jó anyák.
Vagy legalább is, mint a Nyár,
amely almákba és diókba
szerette édes álmait,
és édességével világít
a hosszú, hosszú tél alatt.
Fényt hagyni, mint a drága Nyár.
Vagy legalább is, mint a Nap,
melyet elnyelt az alkonyat,
de a legbúsabb éjben is
világít még a gyöngyvirágban,
a liliomban, mécsvirágban.
Az életünk olyan tünékeny.
Ó szent fényt hagyni volna jó!
Fehéren és kéken, 1937
Mécs László (eredeti neve: Martoncsik József) (Hernádszentistván, 1895. január 17. – Pannonhalma, 1978.november 9.) magyar premontrei szerzetes, költő, lapszerkesztő.
A fenti vers elhangzott a Ft. Nm. Bálint Lajos érsek úr szoboravató ünnepségén 2015. június 21.-én Csíkdelnén.
Kolumbán Gábor 2008-ban költözött Énlakára, amikor Boros Csabával, a Merkúr üzletlánc tulajdonosával negyven bivalyt telepítettek oda. 2000-ben „menekült el” a politikától, s bár valamelyest még most is kötődik Székelyudvarhelyhez, üzleti tanácsadással, egyetemi oktatással foglalkozik, s főként a jövő számára alkalmas életformát keresett Énlakán. A kis falu tipikus sorsú székelyföldi település: elöregedett népességgel, elvándorló fiatalokkal, rossz infrastruktúrával. Kolumbán a falusi élet lényegét a természetközeli életmódban látja: „Amit én vidéken keresek, az egy posztmodern életforma. Nem a múltat szeretném konzerválni, hanem a jövőt keresem, melynek kisebb az ökológiai lábnyoma”.
A székelyekmagyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredetére vonatkozóan több – egymásnak ellentmondó – elmélet létezik. Első okleveles említésük 1116-ból maradt fenn.
A középkori székelységet még két csoportra lehetett osztani, a nyugati és a keleti székelységre. A valószínűleg kisebb létszámú nyugati székelység a 14. századra, azonban teljesen beolvadt a magyarságba. A keleti székelység az áttelepítései során, hasonlóan más nemzetiségekhez – besenyők, szászok, kunok – az ország más közrendű népeitől eltérő sajátos-kiváltságos jogot (mai fogalmak szerint: önkormányzatot) kapott. A 15. századtól kezdve Erdélyben külön rendi nemzetnek minősült.
Ez a vonat jaj de szépen robogott
Mikor engem szép Erdélyből kihozott!
Fekete gőzös, vigyél vissza a hazámba,
Hej, hogy boruljak a kis angyalom vállára.
Jaj, de sokat áztam, fáztam, fáradtan,
Mikor én az orosz fronton portyáztam!
Eszembe jutott, van már nékem egy hazám is,
Hej, abban van a kökény szemű babám is.
Takács Éva Szegeden született 1988 szeptember 3-án. Édesapja Marosvásárhelyen, édesanyja a Csongrád megyei Csanyteleken nőtt fel. Éva kicsi kora óta szeret énekelni. Az általános iskolában Borbély Melinda csíkszeredai tanárnő vezette be a népdalok csodálatos világába. Szilágyi Árpád, Szeged városvédő polgára, és a Szegedi Közéleti Kávéház gondoskodása folytán számtalan helyen énekelhetett.
Mikor a bűntől meggyötörten,
A lelkem terheket hordozott,
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem,
Valaki értem imádkozott.
Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.
Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
73 éve ezen a napon halt meg Reményik Sándor erdélyi magyar költő. E bejegyéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.
I've been trying my whole life to express myself through some form of art, the latest being photography. Here I share with you the world.... as I see it, and through it.... myself. And all with the help of a Nikon D5100.
pozitív gondolatok, írások, idézetek 