Böjte Csaba : Megmaradunk!

Böjte Csaba :  Megmaradunk!
Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is – ott is mennyivel  fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,  akkor mikor fog elfogyni az összes  cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány  másodperc múlva fog elütni… csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok  félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: “ha  nincs kenyér, keresünk!”
Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: “Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”,”bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok”. Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel  meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Bővebben…

itthon.

„Az én lábam nyomát pedig eltemetheti a hó, de síromon sohasem lesz korhadt a fejfa, de a felém boruló domb virágos lesz mindig, tudom. És emlegetni fognak engem is és apáimat is az én véreim. […]

Az én munkámat folytatják ôk, és az én életem örökkévaló
lesz bennük. Mert én itthon maradtam.”

40 éve ezen a napon halt meg Kós Károly magyar építész, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Kányádi Sándor : Mikor szülőföldje határát megpillantja

Kányádi Sándor : Mikor szülőföldje határát megpillantja

a szívem kolumbusz árbockosárból
kiáltó matróza mikor
idáig érkezem

minden más táj csak óceán
ez itt a föld
a föld nekem

1975

88 éve ezen a napon született Kányádi Sándor, Sanyi bácsi, erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig!

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Bartók Eszter : Itthon vagyok

Bartók Eszter : Itthon vagyok

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Hófehér mára már odakinn a város
És a szívem várja már, hogy újra lásson
A gyermek újra él itt minden mozdulat a régi
Jó ezt újraélni

Most csend legyen, ne legyen senki magányos
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Hóesés fújja szét mára majd a gondokat
Nekem úgysem lehet már Nálad semmi fontosabb
Ülj le mellém nézz rám a szemeimben itt ragyog
Minden él, Itthon vagyok

Most csend legyen, ma nem hív a város
Ma csak Rád figyelek, ez így van jól

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Mert az ember hosszú úton jár
Hogy legyen egyszer
Egy hely, ami mindig vár
Én se félek már az élettől
Annyit adtál, megvéd mindentől

Bartók Eszter (Mezőkövesd, Magyarország, 1980. március 25.) EMeRTon-díjas magyar énekesnő és dalszövegíró. A TV2 2004/2005-ös Megasztár tehetségkutató műsorának felfedezettjeként vált híressé. Saját számával, az Elefántos dallal jutott döntőbe, ami olyan népszerű lett, hogy már a verseny elejétől játszották a rádióadók. A dal akusztikus, Eszter saját gitárkíséretével adta elő slágerét.

egy próféta sem kedves a maga hazájában.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből, Lk 4, 21-30

Abban az időben:
Jézus beszélni kezdett a zsinagógában: „Ma beteljesedett az Írás, melyet az imént hallottatok.”

Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak. „De hát nem József fia ez?” – kérdezgették.

Ekkor így szólt hozzájuk: „Biztosan ezt a mondást szegezitek majd nekem: Orvos, gyógyítsd önmagadat! A nagy tetteket, amelyeket – mint hallottuk – Kafarnaumban végbevittél, tedd meg a hazádban is!”

Majd így folytatta:

„Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Igazán mondom nektek, sok özvegy élt Izraelben Illés idejében, amikor az ég három évre és hat hónapra bezárult, úgyhogy nagy éhínség támadt az egész földön. De közülük egyikhez sem kapott Illés küldetést, csak a szidoni Száreptában élő özvegyasszonyhoz. Ugyanígy Elizeus próféta korában is sok leprás élt Izraelben, s egyikük sem tisztult meg, csak a szíriai Namán.”

Ezt hallva, a zsinagógában mind haragra gerjedtek.

Felugrottak, kiűzték őt a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.

De ő áthaladt közöttük, és eltávozott.

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

két székely.

Barabási Albert László (Karcfalva, 1967. március 30. –) magyar fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Apja Barabási László történész, volt múzeumigazgató. Édesanyja, Katalin magyar szakos tanárnő és gyermekszínházi rendező.

Kolumbán Gábor 2008-ban költözött Énlakára, amikor Boros Csabával, a Merkúr üzletlánc tulajdonosával negyven bivalyt telepítettek oda. 2000-ben „menekült el” a politikától, s bár valamelyest még most is kötődik Székelyudvarhelyhez, üzleti tanácsadással, egyetemi oktatással foglalkozik, s főként a jövő számára alkalmas életformát keresett Énlakán. A kis falu tipikus sorsú székelyföldi település: elöregedett népességgel, elvándorló fiatalokkal, rossz infrastruktúrával. Kolumbán a falusi élet lényegét a természetközeli életmódban látja: „Amit én vidéken keresek, az egy posztmodern életforma. Nem a múltat szeretném konzerválni, hanem a jövőt keresem, melynek kisebb az ökológiai lábnyoma”.

A székelyek magyar tudatú és magyar nyelvű népcsoport. A székelyek eredetére vonatkozóan több – egymásnak ellentmondó – elmélet létezik. Első okleveles említésük 1116-ból maradt fenn.

A középkori székelységet még két csoportra lehetett osztani, a nyugati és a keleti székelységre. A valószínűleg kisebb létszámú nyugati székelység a 14. századra, azonban teljesen beolvadt a magyarságba. A keleti székelység az áttelepítései során, hasonlóan más nemzetiségekhez – besenyők, szászok, kunok – az ország más közrendű népeitől eltérő sajátos-kiváltságos jogot (mai fogalmak szerint: önkormányzatot) kapott. A 15. századtól kezdve Erdélyben külön rendi nemzetnek minősült.

Jelenleg a székelyek elsősorban az Erdély délkeleti részén található Székelyföldön élnek, de székelynek vallja magát a Brassótól Nagyszebenig húzódó, úgynevezett Szászföld magyar ajkú lakosságának nagy része is. A bukovinai székelyek az 1764-es „madéfalvi veszedelem” után menekültek át a Kárpátokon túlra, onnan a 19. és a 20. században telepítették vissza őket, ma főként Tolna és Baranya megyékben, illetve a Vajdaságban élnek. Jelentős számban telepedtek meg székelyek Budapesten, Magyarország és Erdély egyéb részein, Nyugat-Európában, Amerikában és Ausztráliában.

elmentetek.

György Attila

Szomorú írás: de ha elmentetek, hát el.

Hát elmentek. Ha el, hát el.

B. elment: válogatott csapatkapitány volt. K. elment: kávéházai voltak, és jó ember volt. S. is elment: tanár volt, nevelő, és elment. L. is elment: sportoló volt, bajnok és jóbarát. Sz. is elment, M. is elment, ha elmentek, hát elmentek. Barátaim. És még sokan mások. Barátnőim is.

Nem messze, csak ide Londonba, Brüsszelbe, Hamburgba, Melbournbe, Calgaryba. Aki csak az Anyaországba ment – mondjátok, Barátaim, nektek mitől Anya, ha elmentetek? – azokkal még köszönünk néha. Mégis közelebb van. Pedig oda is elmentetek, sokan.

Néha szeretnék az egészségetekre inni, koccintani.

De kivel?

Vagyunk még páran. Még. De úgy valahogy, hogy aki van, az sincs. Aki itthon maradt, van még egy kis birodalom, rendszerint falun, talán ez a jövő. Ott még meg lehet élni. Talán. Még.

Velük ritkán találkozom, olyankor koccintok. Rátok is, akik elmentetek. Amíg emlékezünk rátok. Még.

De lassan már egymásra sem. Nézem ezt a kicsi várost, itt, a Kárpátok kanyarában, ezt szerettük, itt éltünk, itt élünk páran, nélkületek. Még.

Nekem még van egy falatnyi hazám itt. Egy kicsi szerkesztőség, egy kicsi kávéház. Olyan, amilyen: de itt vagyok vele. És néha Rátok gondolok, akik elmentetek: és nem tudom, kinek volt igaza.

Bizonyosan megvolt rá minden okotok. Bizonyosan jobban éltek most.

És bizonyos vagyok benne: nem éltek jobban. Aki a nélkülözés elől menekül el, abban megmarad a nélkülözés alakú űr. Lehetnek új barátok, lehet font, dollár, euró és yen: soha nem szabadultok a haza képzete elől. Nehéz, és kissé közhelyes ez a mondat: de ismerlek Benneteket: még. Még.

Ti nagyon jól tudjátok, mert ezért mentetek el: aki itthon maradt, annak nehezebb. És persze, könyebb is, mert itthon van. Igen, én is gyáva voltam, naiv, kényelmes: mert itthon maradtam, és most itt ülök néha a Petőfi utcában, és vasárnaponkét már annak örülök, ha Máriusszal és Liviuval kávézom: mert jó emberek, csak éppen nem a sajátjaim. De jó velük itthon, mert itthon vagyok: még. Még.

Nélkületek már nem sokáig. Mert amikor elmentetek, nem csak magatok jobbik felét hagytátok el: hanem minket is. Engem is. A sok „engemet”, akiket fel lehet hívni telefonon, egyre ritkábban: de néha-néha mégis. Még.

De ez nem szemrehányás, és nem is önfelmentés. Könnyű volna erre kihegyezni a dolgokat, és valami frappáns befejezést adni ennek az írásnak, amiről magam sem tudom, mi az: meg tudnám tenni, íróember vagyok. Még.

De nem.

Együtt éltem, együtt ittam, együtt ettem, és együtt laktam Veletek. Még mindig hiányoztok. Még.

Hiányoznak a barátok, a harcostársak, kissé megvisel az, hogy lassan még van amiért, de nincs akiért harcolni.

Most már fontosabb a feleségem, a macskám, és az eltett vegyes savanyúság, mert ezek, amiben feltétlen megbízhatok. Egyelőre.
Még.

Vagy már.
Forrás : György Attila facebook.

György Attila facebook oldala itt.

György Attila blogja itt.

György Attila (Csíkszereda, 1971. augusztus 15. –) József Attila-díjas romániai magyar író, újságíró, szerkesztő.