Koncz Zsuzsa és Cseh Tamás: Jöjj kedvesem

Koncz Zsuzsa és Cseh Tamás: Jöjj kedvesem

1. Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Titkolni kár, hisz látom én.
Jöjj kedvesem, gyere, mondd el, mit érzel,
Az élet nem lányregény.

2. Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem, mást akartál.
Jöjj kedvesem, hiszen szép szemed könnyes,
Úgy érzem, most csalódtál.

R. Ne legyél bánatos, én komolyan gondolom,
Hogy hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.
Meglátod, rendbe jönnek majd a dolgaink,
Lesznek még szép napjaink.

3. Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Szeress most úgy, ahogy rég!
Jöjj kedvesem, gyere, bújj ide mellém,
Ölelj meg úgy, ahogy rég!

Szerzők: Tolcsvay László – Bródy János.

Koncz Zsuzsa (Pély, 1946. március 7. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, énekesnő.

Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.) Kossuth és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, színész, előadóművész.

Reklámok

földet szerető szeretet

Az emberek lármás csoportokban a béke temploma felé sietnek, a meghasonlás szelleme leesik az égből, s az ördög az Antikrisztus fülébe súgja az új evangéliumnak összefoglalását: Változtasd Édenné a Földet, tedd azt oly széppé, hogy az emberek a szép földtől elfelejtsék a mennyországot.

Íme, az Antikrisztus, aki eljött Krisztus képében, hogy a földet mennyországgá változtassa, aki a szegényeket szereti, de az Istent gyűlöli, aki vértanúi lelkeket nevel föl egy boldog földnek reményéért, aki örömet és lendületet ad a világnak azzal, a szóval: gondoljatok a földre, mint ahogy egykor mondták: gondoljatok az égre!…

Ez a földet szerető szeretet. E szeretetnek evangéliuma ez: Gondozzuk az életet; az élet az embernek a legfőbb s rövid méretű kincse; Gondozzuk ezt mindegyikben, mert más élet nincsen.

Senki se legyen szegény közöttünk: a szegénység a pokol; más pokol nincs. Osszatok meg mindent mindenkinek: a Föld legyen mindnyájatoké. Félre az élet töviskoszorúival, s iparkodjatok minél több boldogságot teremteni, mert nincs pótlék, nincs elégtétel az élet után.

91 éve, ezen a napon halt meg Prohászka Ottokár, katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja.

vigasztalás

“Ahelyett, hogy állandóan saját fájdalmadat és sorsodat siratod, fordítsd tekinteted mások felé.
Ahelyett, hogy saját terhedet elviselhetetlennek kiáltod ki, végy magadra valamit mások terhéből is.
Ahelyett, hogy állandóan sopánkodsz, érezz együtt azzal, akinek még nehezebb a sorsa, mint a tiéd.
Ahelyett, hogy másoktól vársz megértést, vigasztaljál másokat.
És akkor sokszor nem tudod majd, hogy mi is történik veled: mások terhét vetted magadra és a sajátod vált könnyebbé; beteget gyógyítottál és saját szíved sebe hegedt be; szomorút vigasztaltál és saját lelked talált nyugalmat; mások szenvedésén enyhítettél és saját tövised életét törted; adni akartál és kaptál; azt hitted, hogy meghalsz és feltámadtál.”

Keppler Pál Vilmos rottenburgi püspök.

eloszlatni. a gyűlöletet.

“El kell oszlatni a gyűlöletet, és teljes határozottságal vissza kell utasítani azokat a módszereket és mesterkedéseket, melyekkel azt szítani és táplálni szokták.
A gyűlölet megvan, és az évek óta folyó tervszerű izgatás és lélekmérgezés következtében mélyen behatolt a lelkekbe.
Sorsközösségre rendelt népek is gyűlöletes híreket terjesztettek egymásról külföldön, és gyűlöletet szították egymás ellen otthon.
Nemegyszer a tények nyilvánvaló elferdítésétől, vagy szándékos megváltoztatásától sem riadtak vissza. S a lélekmérgezés nem kímélte a nevelés szent helyeit, az iskolákat sem.
A jóra és szépre fogékony emberpalántákat és serdülő ifjúságot szeretet helyett ellenséges indulatokra, a más nyelvű és hitű emberek lebecsülésére és megvetésére biztatta fel.
Ha a gyűlölet szítására fordított mindennemű munka eredményét egy összefoglaló helyzetjelentésben adatszerűen szem elé lehetne tárni, sokan megdöbbennének, látva, hogy a felelőtlenül vagy gyűlölködve kimondott vagy leírt szóval hány embert szabadítottak fel meg nem engedett cselekedetekre, s mennyi életért, szenvedésért felelősek.”

(Márton Áron: Húsvéti körlevél 1945-ben, Gyulafehérvár, 1945. március 24.)

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Forrás : Márton Áron Múzeum, Csíkszentdomokos facebook.

idő. pénz. élet. igazság.

Az idő pénz, de a pénz nem idő. Az idő legyőzhetetlen.

 Az élet nehéz, de meghalni sem könnyű.

Az igazságot olykor eltemetik, de a hazugság mindig kiderül.

113 éve, ezen a napon született Rejtő Jenő magyar író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Rejtő Jenő (született Reich, írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) (BudapestErzsébetváros, 1905. március 29. – Jevdakovo (wd)Kamenkai járásVoronyezsi terület, oroszországi megszállt övezet, Szovjetunió1943január 1.magyar író, kabaré- és színpadi szerző, forgatókönyvíró, a magyar szórakoztató irodalom népszerű képviselője és megújítója.

higgy. magadban.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
– Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
– Én neked nem ígértem ezt – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! – mondta.
– Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
– Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
– És arra emlékszel-e, – folytatta az angyal – volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.
– Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. – mondta az angyal.
– És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.
– Igen barátom, – mondta az angyal – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
A tanulság:

Ilyen lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk.

Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket!

Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Elkezdhetünk hinni magunkban!

dicsőítés

† Evangélium Szent János könyvéből, Jn 12,20-33

Abban az időben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.”

Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak.

Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”

Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.”

A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött.

Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.”

Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.”

Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni.

Ezek az evangélium igéi.

János evangélista, katolikus körökben Evangélista Szent János (ógörögül: Ἰωάννης), (kb. 6 – kb. 100) a tizenkétapostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.