Babits Mihály : Esti kérdés

Babits Mihály : Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

77 éve, ezen a napon halt meg Babits Mihály magyar költő, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén: Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 5.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Csík Zenekar: Ez a vonat ha elindul hadd menjen

Csík Zenekar: Ez a vonat ha elindul hadd menjen

Ez a vonat ha elindul hadd menjen
Énutánam senki ne keseregjen
Ha valaki énutánam kesereg
A jó Isten a két kezével áldja meg

Kicsi madár miért keseregsz az ágon
Nem csak te vagy elhagyott a világon
Nekem sincsen édesapám,sem anyám
A jó Isten mégis gondot visel rám

Életemben csak egyszer voltam boldog
Akkor is a két szememből könny hullott
Sírtam is én örömimban hogy szeretsz,
Bánatimban hogy az enyém nem lehetsz.

A Csík Zenekar egy magyar népzenei együttes, 1988 óta a magyarországi népzenei élet egyik meghatározó szereplője.
Tagok :Barcza Zsolt, Bartók József, Csík János, Kunos Tamás, Majorosi Marianna, Makó Péter, Szabó Attila.
Hivatalos honlap itt.

Hivatalos facebook oldal itt.

Ferenczi György (Budapest, 1968. október 12. –) EMeRTon-díjas magyar szájharmonika-művész, énekes, hegedűs, gitáros.

örömzene. vonatállomáson.

When people embrace. “Una Matinna & Braveheart mashup”
For example, the video below! You are going to be astonished when you see this outstanding duet!

It all started with Gerard Pla Daró from Spain. He sat down at the piano and started playing a beautiful rendition of Una Mattina by Ludovico Einaudi, also featured in the movie “Intouchables”. Then a second guy joined in. Nassim Zaouche from Algeria played “For The Love Of A Princess” from the movie Braveheart. They are total strangers but wait till you see how incredibly well they synchronize together! It is a pleasure to hear

—–

Amikor az emberek megölelik egymást. Una Mattina & Braveheart egyveleg”
Például az alábbi videótban! Csodálkozni fogsz, ha megnézed ezt a kiváló duettet!

Az egész a spanyol Gerard Pla Daró játékával kezdődött. Leült a zongorához, és játszani kezdte az Ludovico Einaudi által írt Una Mattina című darabot ami az “Intouchables” is szerepelt.

Aztán egy másik srác is csatlakozott. Az algériai Nassim Zaouche a For The Love Of A Princess” című dalt játszotta a a “Braveheart” film ből.

Ők teljesen idegenek voltak, nem ismerték egymást, mégis hihetetlenül jól tudják szinkronizálni együtt!

Öröm hallani!

Forrás : Club Parada facebook.

Gerard Pla Daró facebook oldala itt.

Nassim Zaouche facebook oldala itt.

Ady Endre: A perc-emberkék után

Ady Endre: A perc-emberkék után

Otthon bolondját járja a világ,
Majmos, zavaros, perces, hittelen,
Nagy, súlyos álmok kiterítve lenn,
Fenn zűrös, olcsó, kis komédiák.

Magyar Bábelnek ostoba kora,
Ments Atyaisten, hogy bennelegyek –
Engemet kötnek égbeli jegyek
S el kell hogy jöjjön nászaink sora.

Most perc-emberkék dáridója tart,
De építésre készen a kövünk,
Nagyot végezni mégis mi jövünk.
Nagyot és szépet, emberit s magyart.

Robogok honról rejtett vonaton,
Ebek hazája ma, nem az enyém –
S ha marad csak egy hivőm, szent legény,
Még a holttestem is ellopatom.

Ez a ricsaj majd dallá simul át,
Addig halottan avagy éberen,
Pihenjen a szent láz s az értelem,
Míg eltünnek a mai figurák.

Magyar leszek majd hogyha akarom,
Ha nem sutáké lesz itt a világ,
S fölcsap minden szent és igazi láng
Rejtekből avagy ravatalon.

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros,1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Bujtor István (szül: Frenreisz István, Budapest, 1942. május 5. – Budapest, 2009. szeptember 25.) Balázs Béla-díjas magyar színművész, filmrendező és forgatókönyvíró. Édesanyja Gundel Károlynak, a neves budapesti vendéglősnek legidősebb gyermeke, Gundel Katalin volt, akinek első házasságából született féltestvére, Latinovits Zoltán. Édesapja id. Frenreisz István orvos volt, testvére Frenreisz Károly, az ismert rockzenész. Keleti Márton filmrendező tanácsára első filmszerepe idején apai nagyapai dédanyja után a Bujtor nevet vette fel.

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot – Lassu és sebes Magyaros, Gyímes

Megkötöm a szárcsa lábú lovamot,
még az éjjel kimulatom magamot,
még az éjjel kimulatom magamot egy csárdába’,
úgyes tudom, meghalok nemsokára.

Én Istenem, jobb es volna meghalni,
jobb es volna vonat alá fekünni,
hogy a vonat vágná essze az én árva szüvemet,
a kereke vésné fel a nevemet.

Az ujjamra sirítem a gyűrűmet,
visszavárom a régi szeretőmet,
mer’ én avval, ijjoha, olyan világot élek,
még a király fiával se cserélek.

Sötétkékre vagyon az ég lefestve,
utoljára voltam nálod az este,
utoljára fogtam ajtód húzóját,
adjon Isten kedves babám jójszakát!

Látod babám azt a magos kőhegyet,
az nem akarja, hogy beszéljek veled.
Azt a hegyet kosárban es elhordom
méges csak a tiéd leszek, galambom.

Ha bemenyek a gyimesi csárdába,
rágyújtok egy budapesti szivarra,
szivar füstje felszáll a levegőbe,
s a babám könnye mind lehullik a földre.

Sebes magyaros

Sebes magyaros (Gyimesközéplok)

Sebes magyaros (Gyimesközéplok)

A gyimesi sebes magyaros a lassú magyarossal alkotott táncpárt, és a mulatságok, táncciklusok kezdőtáncaként járták. A lassú magyaroshoz képest emelt tempójú (Mm. negyed = 120) páros tánc kísérődallamai javarészt kanásztánc nóták voltak. Elnevezései között a “sebes”, a “csángó sebes”, “sirülős”, “forgatós”, “sebes forgatós” elnevezésekkel találkozhatunk. A sebes magyaros táncrendbeli helyét a 20. század második fele után a sebes csárdás kezdte kiszorítani, s e csere elsősorban a táncot kísérő zenei anyag változását jelenti.

A tánc motívumkincse hasonló táncpárbeli társához, a lassú magyaroséhoz. A táncosok szorosan zárt tartásban forognak, s forgásirány váltáskor nem váltanak át ellenkező oldali fogásra, csak lépéseik irányát változtatják meg, azaz hátrafelé haladva forognak.

A párok félkörben, az óra járásával ellenkező irányban, egy egylépéses figurával járulnak a zenész elé. Aki “sirülni” akar, a tánchely közepére húzódik.

A banda elé érkező pároknál a zárt fogás kibomlik, s oldalfogással kezdődik a legények figurázó, “ropogtató” tánca.

A legények ilyenkor párjuk karjába csimpaszkodva, teljesen belegörnyedve cifrázzák a szólótáncot, amit a zenészek (a prímás és a gardonos) is erőteljesen kihangsúlyoznak.

A ropogtatás mozdulatanyaga a helyi férfitáncok (féloláhos, verbunk) lépéseiből tevődik össze. A ropogtatást követően hármat sirülnek, s átadják helyüket a következő párnak. A fiatalabb legényeknek nem illik az idősebbek elé “szurakodni” és ropogtatni.

“Aki nem tud ropogtatni, hármat sirül s továbbmegyen” – emlékeznek az öregek a helyi szokásra és táncillemre.

A gyimesi sebes magyaros gyors forgó páros táncaink egyik legfejlettebb, leggazdagabb motívumkészletű változata.

Gyimes (románul Ghimeș) falu Romániában, Bákó megyében.

Magashegyi Underground, Budapest Voices – Metróhuzat

Magashegyi Underground, Budapest Voices – Metróhuzat

Mindenki siet,
Mindenki megy.
Mindenki senkije
Mindenkinek.
Robog a metró,
A penetra nem retró.

A néma tömeg
Falhideg.
Nekilódul
A semminek.
Van az úgy, hogy
Mindenki elfogy.

ref: Fekete lyukba húz a vonat.
A föld alatt metróhuzat van.
Végigmérnek szemsugár-fények.
Elkapok egyet – pont a tiédet-,
Visszanézek, úgy érzem,
Itt ér véget az eddigi élet

Tesz-vesz a kezem,
Üres a fej.
Naponta így megy.
Valamivel
Telik az idő,
Szakad a konfetti-eső.

Köhög a koszos
Utca-mély.
Erre járok
Gyakran én.
Poros a földgömb,
Lassacskán szétjön.

A Budapest Voices a cappella együttes 2013. áprilisában alakult. 12 kiváló énekesből és egy ütőhangszeresből áll. A kórus mai magyar, úgynevezett underground zenekaroktól ad elő slágereket. Az eredeti dalokat Warnusz Zsuzsa művészeti vezető hangszereli át. A Budapest Voices első dala a Tankcsapdától az Adjon az ég, emellett már elkészült jó néhány átdolgozás, amit felvettek a Supersize Recording stúdióban. Az együttes jelenleg bemutatkozó nagylemezén dolgozik. A közönség hallhatta már a kórust a Budapest Jazz Clubban és a Fishing On Orfű Fesztiválon is.

Saját honlap itt.

A Magashegyi Underground egy magyar alternatív rock együttes.

Eredet : Magyarország Budapest, Magyarország
Aktív évek : 2004, 2006 – 2008, 2009 – napjainkig, Műfaj : alternatív rock
Tagok : Bocskor Bíborka, Fűrész Gábor, Fodor Máriusz, Szepesi Mátyás, Toldi Miklós, Tariska Szabolcs
Korábbi tagok : Kardos-Horváth János, Demeter Zoltán

Molnár Vilmos : Csicsó után az Is­ten

Molnár Vilmos

Molnár Vilmos : Csicsó után az Is­ten

„Látod, anya, lerajzoltam az eget: a felhőt és az esőt… Bocsánat, a Jóistent kifelejtettem.”

(Csíkszentdomokosi barátom három és fél éves kisfiának kiszólása.)

Madéfal­vi vasútállomásnak hívják, de csicsói csomópontként is em­le­ge­tik; mondják így is, úgy is, épp a két összeépült község határán fek­szik, tu­laj­donképpen a madéfal­vi részen, bár az el­osztópálya­ud­var már csicsói terület; hi­va­ta­lo­san Madéfal­va van kiírva az állomásépüle­tre, ak­kor vi­szont le­gyen itt Csicsó.

Csíkból Gyergyó felé vo­na­toz­va Csicsó után szo­kott meg­je­len­ni az Is­ten. Mond­juk, felül az em­ber Csíksze­redában a mára­ma­ro­si gyors­ra, fel­te­szi hol­miját a cso­mag­tartóba, le­vac­kolódik a helyére, szétnéz ki­csit, s máris megint áll a vo­nat, ezúttal a csicsói csomópontnál. Gyor­sulással-fékezéssel nyolc perc alatt te­szi meg a szer­elvény azt a nyolc ki­lométert a két állomás között, ennyi kevés egy ren­des természet­fe­let­ti látomáshoz. Vi­szont Csicsótól a követ­kező megállóig, Csíkszent­do­mo­ko­sig már ti­zenhét ki­lométer a táv, jó ne­gyedórát megy a vo­nat. Meg­te­hetné ha­ma­rabb is, elvégre gyors­vo­nat, de nem. Régi a pálya, nincs pénz felújításra. Biz­tonságo­sabb, ha csak las­sacskán gyors a gyors. Így aztán van idő min­den­re. Is­ten­nel való találkozásra is. Az Úr is számon tart­ja ezt a sza­kaszt, s ha szükséges­nek látja, Csicsó után feltűnik va­la­me­lyik kupéban.

A mára­ma­ro­si gyors este három­ne­gyed ti­zen­egy után hagy­ja el Csicsót, ak­kor­ra az em­ber már eléggé fáradt, több­nyi­re álmos is. Így beül va­la­me­lyik sa­rok­ba, kényel­me­sen kinyújtja a lábát, s ha nincs más a fülkében, rövid mérle­gelés után lehúzza a cipőit. Aztán kényel­me­sen hátradől, sze­me néha le­csukódik, me­reng vagy szunyókál, félálom­ban már maga sem tud­ja, me­lyik. Ak­kor egy na­gyob­bacs­ka zökkenőnél kinyílik az em­ber sze­me és látja: vele szem­ben ott ül az Is­ten.

Az Úris­ten Csicsó után Szőcs Géza, erdélyi származású, je­len­leg Ma­gyar­országon élő költő képében szo­kott meg­je­len­ni a vo­na­ton. Va­la­ki­nek az alakját az Úrnak is magára kell ölte­nie, ha em­be­rek közé megy. Nem vegyülhet el közöttük csak úgy csórén, a maga pőre is­tenségében, az em­be­rek azt nem élnék túl. Szőcs Géza külse­je meg­te­szi, meg­fe­lelőképpen ro­busz­tus ter­metű. Hol­mi nyápic, gir­hes alakként csak nem mu­tat­koz­hat az Úr. Ilyen formában az ördög szo­kott kos­lat­ni a Földön, ha va­la­mi tisztáta­lan célból történe­te­sen em­be­rek közé eszi a fene.
Is­ten világos acélkék színű öltönyt vi­sel, zakó ki­gom­bol­va, látni en­ge­di te­kintélye­sen dom­bo­rodó hasán az ugyan­olyan színű mellényt, még az alatt sötétkék ing. Földön járva prak­ti­ku­sabb a sötét alsónemű, a fehér ha­mar ko­szolódik. Az Úrnak nagy ke­rek feje van, egész arcát ta­ka­ro­san nyírott, rövid, szürkésfehér szakáll ke­re­te­zi, egyáltalán nem olyan hosszan lelógó, mint egyes festménye­ken ábrázol­ni szokták. Haja is ezüstfehér, az sem hosszabb három-négy cen­tinél, lazán hom­lo­ka felső részébe lóg. Fésű nem­igen járta, mégsem bor­zas, összefüggő ta­karóként borítja a fejét. Nem is állna jól a választék az Úr fri­zurájában. Fésűvel, választékkal az ördög szo­kott ex­pe­ri­men­te­ket végez­ni saját fején; muszáj neki, ha sza­lonképessé akar­ja ten­ni magát az em­be­rek előtt.

Bővebben…