Juhász Gyula : Isten kezében

Juhász Gyula : Isten kezében

A júniusi napnak záporában,
Mely aranyat nyilaz álmatagon,
Lyukas nadrágban és kehes kabátban
Öreg csavargó alszik a padon.

Körülötte az élet dele forr, zúg
És robognak a ringó gépkocsik,
Ő lógó fejjel más világba fordúl
És egy boldog májusról álmodik.

Elnézem én gyöngéden és irígyen,
Az élete és padja oly kemény,
De ő most végtelen puhán, szelíden,
Bizton pihen az Isten tenyerén.

136 éve, ezen a napon született Juhász Gyula magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.

Egészen a tied

Egészen a tied

Neked adom Uram, a kezeimet, tedd velük, amit szeretnél.
Neked adom Uram a lábaimat, vidd őket arra az útra, ahol Te szeretnéd, hogy járjak.
Neked adom Uram az ajkam, hogy mindig Te szólj általa, ha beszélek.
Neked adom a szándékaimat Uram, hogy amikor mozdulok, Téged lássanak a mozdulataimban.

Neked adom a mosolyomat, hogy a Te derűd tegye széppé mindenkinek a napját, akivel találkozom.
Neked adom a hallgatásom, hogy a csendben Téged halljanak meg Uram.
Neked adom a pillantásom, hogy a szememben a Te ígéreted fénye csillanjon fel.
És Neked adom a könnyeim, hogy végre tisztára moshasd velük fáradt lelkemet.

Neked adom Uram a testi erőmet, minden tudásomat, a gondolataimat,
és mindent, amiben kicsit is jó vagyok,
hiszen általad kaptam őket és csak Téged akarlak szolgálni velük.
Neked adom az életem, az időm, a szívem, és a tárgyakat, a javaimat, amivel rendelkezem.

Használd mindet a Te dicsőségedre.
Egyetlen dolgot szeretnék cserébe Uram:

add nekem a Te szemeidet, hogy úgy tudjak nézni mindenkire,
ahogyan Te teszed Atyám,
azzal a feltétel nélküli szeretettel és irgalommal,
aminek mindannyian éhezői vagyunk itt a földön.

És remény lehessek a reménytelenségben,
híd a mélységből a magasság felé,
parányi tiszta hang a fullasztó zajban,
pislákoló mécses a sötétség félelmei közt,
– és minden, ami vagyok, Tehozzád vezessen el.

Ámen.

küldetés.

Január 27-én Panamából hazatérőben is elbeszélgetett a Szentatya az újságírókkal a repülőgép fedélzetén. Több aktuális kérdést is érintett: papi cölibátus, a gyermekek szexuális nevelése, a kiskorúakkal szembeni visszaélések elleni fellépés, a bevándorlás összetett problémája.

Alább található egy részlet az interjúból. A teljes interjú elolvasható itt: Magyar Kurír.

Edwin Cabrera Uribe (spanyolul)
– Szentatya, először is a legfontosabb: hatalmas köszönet Önnek a hat újságírótársam nevében, és a saját nevemben, mint panamaiak nevében. Az, amit Ön nekünk ajándékozott, nagyon nagy, óriási! A kérdésem: Szentatya, Ön ma arról beszélt az önkénteseknek, hogy egy küldetést éltek meg, egy küldetést teljesítettek.

Azt mondta: „Ti most tudjátok, miként dobog az ember szíve, amikor küldetést teljesít.”

A kérdés: És Ferenc pápa küldetése Panamavárosban? Mi az, ami megérintette? Mi az, ami meghatotta? Ferenc pápa teljesítette küldetését a közép-amerikai ifjúsági találkozón?

Igaz, hogy Panamavárosban volt, de Lengyelországtól kezdve arról beszéltek, hogy ez közép-amerikai találkozó. És az utazások sorában, Szentatya, ugye még függőben van egy küldetés Nicaraguában?

Ferenc pápa (spanyolul)
– Az én küldetésem az ifjúsági találkozón Péter küldetése: megerősíteni a hitben, de nem hűvös utasításokkal és előírásokkal, hanem engedve, hogy a szívem megérintődjék, és úgy válaszoljak erre, ahogy a szívemből fakad.

Vagyis nem tervezek előre – magamban ezt így élem meg –, nem tervezek, nehezen tudom azt feltételezni, hogy valaki teljesíteni tud egy küldetést csak a fejével. Ahhoz, hogy egy küldetést teljesíthess, érezned kell, és amikor érzel, szíven üt: szíven üt az élet, szíven ütnek a problémák…

A repülőtéren voltam, épp elköszöntem az elnöktől, amikor arra vittek egy kisfiút – egy kis kedves feketécske fiúcskát, egészen fekete volt, és ilyen kicsike –, az elnök azt mondta nekem: „Nézze, ez a fiú átlépte Kolumbia határát, az anyja meghalt, ő egyedül maradt – igen, ötéves lehetett –, afrikai származású, de még nem tudjuk, melyik országból, mert nem beszél se angolul, se portugálul, se franciául, csak a saját törzse nyelvét beszéli, és egy kicsit mi fogadtuk örökbe.” Ezt mondta.

Egy eleven, igen mozgékony kisfiú. Az élettől magára hagyott kisfiú drámája, mert az édesanyja meghalt, egy rendőr pedig átadta őt a hatóságoknak, hogy gondoskodjanak róla…

Ez arcul üt, és így a küldetés kezd színt kapni. Indítást kapsz, hogy mondj neki valamit, hogy megsimogasd. Nem az ész játszik szerepet. Vagyis a küldetés mindig bevon téged, legalábbis engem bevon.

Talán azért lehet, mert olasz felmenőkkel rendelkezem, és ez belőlem fakad, bevonódom. Mindig azt mondom a fiataloknak: „Amit tennetek kell az életben, azt járva kell tennetek, és három nyelvet használva: a fej, a szív és a kéz nyelvét.”

A három nyelvnek pedig összhangban kell lennie, oly módon, hogy annak megfelelően gondolkodjanak, ahogy éreznek és cselekszenek, aszerint érezzenek, amit gondolnak és tesznek, és azt tegyék, amit éreznek és gondolnak. Én nem tudom kiértékelni a küldetés teljesítését.

Én mindezt beleviszem az imámba, és ott maradok az Úr előtt, olykor el is alszom az Úr előtt, de mindezeket, amiket megéltem a küldetésben, eléje viszem, és azt kérem tőle, hogy erősítse meg [az embereket] a hitben rajtam keresztül.

Így fogom fel a pápa küldetését, és így élem meg én.

Voltak esetek például, amelyek dogmatikai jellegű nehézségeket vetettek fel, és én nem tudok pusztán az eszemmel válaszolni, ösztönösen másképp cselekszem.

Ferenc pápa (latinul: Franciscus, született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17. –) a római katolikus egyház vezetője 2013 óta, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta pápává. A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le önként a pápai tisztségről. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

Pilinszky János: Egy szenvedély margójára

A tengerpartot járó kisgyerek
mindig talál a kavicsok közt egyre,
mely mindöröktől fogva az övé,
és soha senki másé nem is lenne.

Az elveszíthetetlent markolássza!
Egész szíve a tenyerében lüktet,
oly egyetlen egy kezében a kő,
és vele ő is olyan egyedül lett.

Nem szabadul már soha többé tőle.
A víznek fordul, s messze elhajítja.
Hangot sem ad a néma szakítás,
egy egész tenger zúgja mégis vissza.

97 éve ezen a született Pilinszky János magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt, mivel a Nyugat, s szellemi utódjának a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is.

Babits Mihály: Miatyánk

Babits MihályVersek, előszavakkal
Miatyánk. 1914.

Egy bécsi műintézet megbízásából, egy műlaphoz, adott ötlet szerint készítettem, egy hasonló német kiadvány párja gyanánt. Minthogy a műlapot inkább csak vidéken terjesztették, számosan levélben értesítettek, hogy a költeményt nem tudják megszerezni. Ez jogosítja itteni közzétételét.

Miatyánk ki vagy a mennyekben,
harcokban, bünökben, szennyekben,
rád tekint árva világod:
a te neved megszenteltessék,
a te legszebb neved: Békesség!
Jöjjön el a te országod.
Véres a földünk, háboru van,
kezed sujtását sejtjük, uram,
s mondjuk, de nyögve, szomoruan,
– add hogy mondhassuk könnyebben -:
Legyen meg a te akaratod!
– mint angyalok mondják mennyekben.
Előtted uram, a hon java,
s hulljon a lomb, csak éljen a fa:
de vajon a legkisebb lombot
nem őrzi-e atyai gondod?
nem leng-e az utolsó fürtön is,
áldva miképen mennyekben,
azonképen itt a földön is?
Megráztál, nem lehet szörnyebben,
már most ami fánkon megmaradt
őrizd meg őszig a bús galyat:
mindennapi kenyerünket add
meg nekünk ma, és gyermekeinket
növeld békére, ha bün hogy lábunk
ma vérbe csuszik meg: értük az!
Bocsásd meg a mi büneinket,
miképen mi is megbocsátunk
ellenünk vétetteknek, a gaz
tied, büntetni, mienk csak az
hogy védelmezzük a mieinket!
És ne vigy a kisértetbe minket,
hogy ártatlanságunk tudatát,
mint drága páncélos inget
őrizzük meg bár véresen
hogy át ne hasadjon sohasem.
Jaj, aki ellenünk mozdul:
megvívunk, készen, bármi csatát,
de szabadíts meg a gonosztul,
mert tied az ország,
kezedbe tette le sorsát,
s te vagy a legnagyobb erősség,
ki neveden buzdul,
bármennyit küzd és vérez,
előbb vagy utóbb övé lesz
a hatalom és a dicsőség!

1914.

135 éve ezen a napon született Babits Mihály, magyar költő, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Szentistváni Babits Mihály, teljes nevén: Babits Mihály László Ákos (Szekszárd, 1883. november 26. – Budapest, Krisztinaváros, 1941. augusztus 4.) költő, író, irodalomtörténész, műfordító, a 20. század eleji magyar irodalom jelentős alakja, a Nyugat első nemzedékének tagja.

Dányi Krisztián (Kazincbarcika, 1975. január 16. –) magyar színész, szinkronszínész. A Film Mánia tv-csatorna hangja.

hiány. érzés.

Az, hogy túlteszed magad rajta, nem jelenti azt, hogy elfelejted, nem jelenti azt, hogy hűtlen leszel az érzéseidhez, csak annyit jelent, hogy tűrhető szintre csökkented a fájdalmad, egy olyan szintre, ami nem tesz tönkre.

Tudom, hogy pillanatnyilag elképzelhetetlen, hogy túltedd magad rajta.

Lehetetlen. Felfoghatatlan. Elképzelhetetlen.

Nem akarsz túl lenni rajta. Miért is akarnál?

Nem maradt neked más, csak ez.

Nem kellenek a kedves szavak, nem érdekel, mit gondolnak vagy mondanak mások, nem akarod tudni, hogy ők mit éreztek, amikor elvesztettek valakit.

Ők nem te vagy, igaz? Ők nem érzik azt, amit te.

Az egyetlen dolog, amit akarsz, az, amit nem kaphatsz meg.

Elment. Sosem jön vissza. Senki sem tudja, milyen érzés.

Senki sem tudja, milyen az, kinyújtani a kezed, és megérinteni valakit, aki nincs ott és soha nem is lesz.

Senki sem ismeri ezt a betölthetetlen űrt. Senki, csak te.

Kevin M. Brooks (1959. március 30. – ) brit író aki többnyire a fiataloknak-felnőtteknek írt novelláiról ismert.

halottak napja (latinul Commemoratio omnium Fidelium Defunctorumkeresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. A katolikusok november 2-án tartják, egyháztanilag a »szenvedő egyház« (ecclesia patiens) ünnepe, a mindenszentek november 1-i főünnepét követő ünnepnap, amikor a »küzdő egyház« (ecclesia militans) a »szenvedő egyházról« (ecclesia patiens) emlékezik meg. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját. Magyarországon a halottak napja fokozatosan vált a katolikus egyház ünnepnapjából – általános, felekezetektől független – az elhunytakról való megemlékezés napjává.

jótanács

Légy az, kiből árad a nyugalom.
Légy az, kire nem hat a hatalom.
Nyújtsd oda, hol kérik a kezedet.
S menj oda, hol fázik a szeretet.

96 éve, ezen a napon halt meg Gárdonyi Géza magyar író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Gárdonyi Géza (született ZieglerAgárdpuszta, 1863. augusztus 3. – Eger, 1922. október 30.) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja. A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikusanekdotikustörténetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziósnaturalistaszimbolista stíluseszménye között.