Kalkuttai Teréz anya – Öröm

Kalkuttai Boldog Teréz

Kalkuttai Teréz anya – Öröm

Az öröm imádság, az öröm erő.
Az öröm háló, amellyel lelkeket foghatunk.
Isten szereti az örvendező imádságot.
A legjobb módja, hogy Istennek hálát adjunk:
ha dolgunkat örömmel tesszük.

A szerető szív vidám szív.
Ne engedd, hogy a gondok úgy hatalmukba kerítsenek;
hogy miattuk elfelejtsz örülni a feltámadt Krisztusnak.
Mindnyájan Istenhez vágyódunk, a mennyországba,
de hatalmunkban áll, hogy már most és itt nála legyünk a mennyben,
s minden pillanatban boldogságban részesüljünk.

Ez azt jelenti:
szeressünk úgy, ahogyan ő szeret,
segítsünk, ahogyan ő segít,
adjunk, ahogyan ő ad,
szolgáljunk, ahogy ő szolgál,
mentsük meg az embert,
ahogyan ő megment minket,
huszonnégy órán át vele legyünk,
és a legnyomorúságosabb öltözékben is felismerjük.

Kalkuttai Boldog Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Szkopje, 1910. augusztus 26. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Ady Endre: A Tűz csiholója

Ady Endre: A Tűz csiholója.

Csak akkor születtek nagy dolgok,
Ha bátrak voltak, akik mertek
S ha százszor tudtak bátrak lenni,
Százszor bátrak és viharvertek.

Az első emberi bátorság
Áldassék: a Tűz csiholója,
Aki az ismeretlen lángra
Úgy nézett, mint jogos adóra.

Mint egy Isten, hóban vacogva
Fogadta szent munkája bérét:
Még ma is minden bátor ember
Csörgedezteti az ő vérét.

Ez a világ nem testálódott
Tegnaphoz húzó, rongy pulyáknak:
Legkülömb ember, aki bátor
S csak egy külömb van, aki: bátrabb.

S aki mást akar, mint mi most van,
Kényes bőrét gyáván nem óvja:
Mint ős-ősére ütött Isten:
A fölséges Tűz csiholója.

Diósadi Ady Endre, teljes nevén: Ady András Endre(Érmindszent,1877. november 22. – Budapest, Terézváros, 1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja. A műveltségről, irodalomról írt cikkei a fejlődést és a haladást sürgetik. Költészetének témái az emberi lét minden jelentős területére kiterjednek. Hazafi és forradalmár, példamutató magyar és európai. A szerelemről vagy a szülőföldjéről írt versei éppoly lényeges kifejezései az emberi létnek, mint a szabadság, az egyenlőség, a hit vagy a mulandóság kérdéseiről írott költeményei.

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”.

 

Erőss Zsolt nem hős volt. Boldog ember.

A levegő beszívását és kifújását önmagában még nem hívják életnek.

megemlékezés

Ami anyánk utolsó tolófájása és az utolsó kenet között van, az nemcsak felelősség-, hanem kockázatvállalás is. Hát hogyne, el lehet lézengeni, gyenge oldalszélben néhány uborkás szendviccsel is át lehet utazni a földi léten, elnyűni közben pár cipőt, nézelődni erre-arra. Meg lehet úszni komolyabb ütközések, néhány halovány különbékével úgy, hogy közben tartósabb érzelmeket csak 20 dekánként veszünk ki a fagyasztóból. Helyt lehet állni – kell is –, más kérdés, hogy az emberi-erkölcsi-állampolgári és mindenféle kikezdhetetlenséget valaki majd megköszöni-e, ha a műsor a végéhez ér. Ugye nem… A mai ember az élettől ugyanis sokkal jobban fél, mint a haláltól.

Ha ez alatt az elég sóher módon ránk kimért idő alatt a másiknak nem a testét kívánnánk, ismernénk, tapogatnánk, szeretnénk, hanem inkább a belsejét, ami sokkal több hajszínnél, arcvonásnál és gesztusoknál, könnyebb lenne elfogadni a halált. Az Erőss Zsoltét is. Most azért tartunk itt – sokan még mindig kétkedve, remélve –, mert nincs test. És valószínűleg sose lesz. Erőss Zsolt nem a ravatalon marad meg bennünk, hanem a magaslati napsütéstől megpirított arccal, amint a fáradtságtól félholtan nevet a kamerába. Mi ez, ha nem szerencse dolga?

Tökéletesen súlytalan, hogy ki hogyan ítéli meg az ő hozzáállását és választását. Nem mérvadó, hogy valaki anyaként fúj rá, mert itt hagyott két gyereket, vagy olyan hülyézi le, aki azért is megdicséri magát, ha az Éjjel-nappal Budapest közben nagy műgonddal törli ki a seggét. Mindez – véleménynyilvánítás, nemzeti gyász, felhajtás, gyertyagyújtás, csarnokelnevezés – Erőss Zsoltot életében se érdekelte volna, mert amit véghezvitt, nem misszió volt, nem csoda, nem erőfitogtatás. Hanem a saját dolga. Egy igazi férfié, aki tudja, hol a helye. Lehet, hogy nem jól tette és nem jól tudta, de ez az ő igazsága, az ő önzése, az ő szenvedélye, nevezzük akárminek: az ő egyetlen egy élete volt. És a levegő beszívását, kifújását önmagában még nem hívják életnek.

Aki más szabadságát megkérdőjelezi, az önmaga rabja. Aki felveti, hogy Erőss Zsolt mit a fenét keresett a hegyen, azt mégse bántsák! Csendes szavakkal mondják el neki, hogy a mindenki örömét és mámorát kereste. Azokat a ritka, felszabadult pillanatokat, amik után nagy, gyomortájékról jövő sóhaj szakad ki belőlünk, és tör utat magának. És ott, valahol fönt az emberiség boldog pillanatai biztosan össze vannak gyűjtve. Ők azt keresték a hegyen. Meg is találták. Szerettek volna valamennyit visszahozni belőle. De nem sikerült. Ennyit a meséről.

Vannak kivételes emberi teljesítmények. Erőss Zsolt leugatása, eltűnésének, vérképének és özvegye lelki állapotának firtatása nem tartozik közéjük. Pedig még egy darabig ez lesz: igénytelen szakértők és még annál is igénytelenebb bejátszások és még annál is igénytelenebb kommentelők a két hegymászó halálát és az azt megelőző döntéseit magyarázzák. Mit magyarázzák!? Közlik.

Mi az anyátok van? Mesterséges neuronokként titeket magukkal vittek az agyukban? Vagy ott álltatok mikrofonnal a 2-es hóbucka mögött, mikor közeledtek? Bárki ott volt velük a hegyen, hogy most mindenki ennyire okos? Nem jönnek vissza. Ezen nincs mit magyarázni. Ezt nem kell megérteni, nem kell analizálni, nem kell elvakarni, mint egy hát közepére nőtt pattanást. Bőven elég, hogy fáj.

Erőss Zsolt nem hős volt. Boldog ember.

Keresett valamit. Elment érte. Megtalálta. Ő legalább.

A műlába nyomába se érhetünk.

Bereczki-Csák Helga.

Azok az Erdélyi Fiúk nyomán, forrás innen.

FankaDeli – Ahogy a nap kel fel

FankaDeli – Ahogy a nap kel fel

Lovam hátán, nyergem ölében
Mint a puskapor ott a töltényben
Robban alattam, itt a szél szárnyán
Amíg élek, fel soha nem adnám
Hajnali harmat hűti le szívem
Neked semmi, nekem ez a minden
A találkozás, ahol ezer év után
Újra együtt egy árnyékos délután
Nevetni kell, akkor is, amikor
Úgy érzed, az élet mindjárt eltipor
Bármi jöjjön is, minden út áldott
Mert a végén Isten körül álltok
Hunok mantrája dobog tüdőmben
Így látom a valót ott a tükörben
A szeretet szer, ami engem etet
És Árpád népe újra szabad lehet

Ahogy a Nap kel fel
Úgy ég a tűz bennem
Villámot szór szívem
Forgószél lelkemben
Elhagytam eszméket
Pont úgy, mint lepkéket
Kisgyermek hálóval
Hol vágtatok Ráróval
Hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel

Látom, mit látnom kell, ez nekem bőség
Lényem jól figyel, nem kell más őrség
Azért születtem, mert Isten elfogad
Ha eljön a hajnal, köss el egy jó lovat
Hosszú út vezet őseim földjére
Ahol még eleven Feszty körképe
Lábaim megfagynak, tenyerem forró
Az igazságot nem várom a bortól
Érzem a Föld szívét, dobban alattam
Magyarnak születtem, ember maradtam
Zöldellő dombok, lüktető puszták
Isten titkait magukkal hozták
Szerelmem öléből fiam szemébe
Szeretet költözött gyűlölet helyébe
Láttuk, mit látni kell, a többi rossz álom
Örülök hogy itt vagy, drága barátom

Ahogy a Nap kel fel
Úgy ég a tűz bennem
Villámot szór szívem
Forgószél lelkemben
Elhagytam eszméket
Pont úgy, mint lepkéket
Kisgyermek hálóval
Hol vágtatok Ráróval

Fölöttem sólyom száll
Ezerszer látott már
Hajnalban érkezem
Szorítsd hát két kezem
Lovamnak súgom én
Bármi az úton ér
Csak hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel

Fölöttem sólyom száll
Ezerszer látott már
Hajnalban érkezem
Szorítsd hát két kezem
Lovamnak súgom én
Bármi az úton ér
Csak hadd lássam még egyszer
Ahogy a Nap kel fel

FankaDeli (polgári neve: Kőházy Ferenc) (Kecskemét, 1983. április 17. – ) magyar underground hiphop előadó, hangmérnök, rádiós műsorvezető, a Night Child Records kiadó megalapítója.

Müller Péter gondolata

Müller Péter

“Hagyományunkból hiányzik a humor. A kacagás. Az önfeledt derű.

Lelkünk a bajokra van hangolódva. A gyászra, a szenvedésre, a komor tragédiákra. A gyűlöletre, a bosszúra, a keserűségre.

Újabban pedig a száraz, rideg, okoskodó, szívtelen, józan észre.”

Müller Péter (Budapest, 1936. december 1. –) író, dramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai populáris-ezoterikus irodalom egyik legismertebb alakja. Az írót, állítása szerint egy halálközeli élménye fordította a spirituális tanok felé.

Írói tevékenysége és a tanítás iránti vágya eredményeképpen elindította a Mesterkurzus elnevezésű előadás-sorozatot, amelyen az önmagát kereső embernek igyekszik segíteni a mindennapi életben az önmegvalósításban.

Rapülők – Szívzuhogás

Rapülők – Szívzuhogás

Részletek a következő versekből: Petőfi Sándor: Szeptember végén; Nagy László: Én fekszem itt; Kosztolányi Dezső: Énekek éneke; Juhász Gyula: Szerelem; József Attila: Óda; Gyurkovics Tibor: Hajnal; Kiss Dénes: Részem lettél; Nagy László: Jártam én koromban, hóban.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldell a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot,
Már hó takará el a bérci tetőt…

Én fekszem itt a kihűlt földön,
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.

Te vagy, mi van, te vagy az emlék,
te vagy ki küld és hívogat,
futnék tetőled s visszamennék,
dajkáld el az én kínomat

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés. legyen,
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek.
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!

Szeretlek, jobban a szélnél,
mi öleli hosszan a fát,
szeretlek, mintha élnél
helyettem egy életen át.

Úgy élsz bennem, akár a vérem,
nyitott szememben a világ
fájdalmaink a létezésben
Vagy ép üvegben a szilánk!

Köröttem kúsza az élet,
kúsza a sorsom.
Vértezz hittel, hűséggel állig,
akkor én a halálos ágyig
belédfogódzom.

A Rapülők egy magyar rapegyüttes, amelyet 1992-ben alapított Berkes Gábor (billentyűs hangszerek), Geszti Péter (ének, rap) és Szentmihályi Gábor(dobok). Az 1990-es évek elején két albumot készítettek, és az együttes 1994-ben, a csúcson feloszlott. Mindkét lemez átlépte a 200 000-es eladott példányszámot, így platinalemezek lettek. A két nagylemezből összesen több, mint félmilliót adtak el. 1994-ben, a búcsúkoncerteken négyszer töltötték meg a Budapest Sportcsarnokot.