anyanyelv. Kányádi Sándor.

Kányádi Sándor: „Egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv” (A magyar kultúra napja)

Kányádi Sándornak, a költőnek mit jelent az anyanyelv?
– Nekünk egyetlen hazánk van: ez a magyar nyelv. Mi ebbe a nyelvbe csomagolva jöttünk több évezreden át, és érkeztünk meg ide.
Elkezdtük fölvenni a hitet, hogy beilleszkedjünk ide, Európába. De úgy, hogy már-már a nyelvünk is ráment.
És akkor egy vagy több szerzetes – például Pannonhalmán – körmére égő gyertyával (innen ez a szép kifejezésünk) nekiállt lefordítani egy temetkezési beszédet, mert különösen temetkezés alkalmával sajdult bele ezekbe a fiatal papokba, barátokba az, hogy az Úristennek se lehet tetsző, hogy olyan nyelven ajánljuk a magyar halott lelkét az Egek Urának, amit a végtisztességtevők nem értenek.
Ezért fordították le ezt a beszédet.

És ebből következik a nemzet célja. Mondhatjuk: a nemzet célja, hogy megmaradjunk.

De mi végre maradjunk meg? Hogy átörökítsük. Mit örökítsünk át?

A magyar Isten kiválasztott népe.
A magyar nyelv Isten kiválasztott nyelve a magyarok számára.
Az Írások szerint a zsidó nép Isten választott népe. Így van: a zsidó nép Isten kiválasztott népe, a zsidó nyelv Isten kiválasztott nyelve a zsidó nép számára. A román Isten kiválasztott népe és nyelve… és fölsorolhatnánk minden népet és nyelvet.
Mi tehát egy nemzetnek a célja? Hogy az Isten által csak számára kiválasztott nyelvet az emberiség, az emberi lét legvégső határáig továbbvigye, gazdagítsa, gyarapítsa, éljen vele és benne, mindannyiunk örömére és Isten nagyobb dicsőségére.
Addig vagyunk magyarok, amíg magyarul beszélünk, magyarul gondolkodunk, magyarul tanulunk.

– Apáczai című prózaversének végén olvassuk: „egyetlen batyunk botunk fegyverünk az anyanyelv”.

– Batyu, melyet őseink hoztak magukkal, s mi visszük tovább. A bot, amire támaszkodhatunk, és amivel védekezni is lehet.
És a fegyverrel is védekezünk. Ez mind az anyanyelv.
És olyan csodálatos, hogy a Halotti beszédet, amely lassan ezeréves lesz, még mindig értjük.
Bővebben…

Magna Cum Laude : Néha

Magna Cum Laude : Néha

A narancsnak öltözött,
Nap, ha hozzád ér,
Engedd meg hogy én legyek
Az árnyékot adó falevél.
S a nagy fagyok előtt,
Hogy pár percünk legyen,
Majd én leszek a pilótád
Ki átrepít a jéghegyen.

Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz, hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz, hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.

Csak egyszer kellett valakinek,
Rám várnia.
Hisz tovább tartott az utam,
Mint a leghosszabb kálvária.
S van, hogy senkit nem érdekel,
Hogy milyen illatú a kertem,
Mert én nem érem el őt,
És a másik nem ér el engem.

Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz, hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.
Néha kevés egy élet,
Néha elég egy perc,
Ahhoz, hogy meghódítsd
Azt, akit majd a sírig ölelsz.

A Magna Cum Laude 1999-ben alakult magyar funk rock együttes.

Tagok : Mező Mihály (ének), Szabó Tibor (gitár), Kara Mihály (basszusgitár), Kilián Imre (dob)
Korábbi tagok : Benedek Tamás

A Magna Cum Laude zenekar 1999 nyarán Mezőtúron alakult gyulai zeneszerető barátokból. Egy hónapon át tartó huzamosabb próbaidőszakot követően a zenekar egy országos tehetségkutatón mérette meg magát. A versenyt a zenekar megnyerte. Három nap alatt elkészült az első négy számot tartalmazó demó felvétel, melyet egy féléves keresés után eljuttattak a nagyobb kiadókhoz.

Hivatalos honlap itt.

hódítás

Seneca

„A hódítás feltételei mindig egyszerűek. Egy darabig keményen kell dolgoznunk, kis ideig kitartónak kell lennünk, mindig hinnünk kell, és sosem szabad visszafordulnunk.”

Lucius Annaeus Seneca (Corduba, Kr.e. 4. körül – Kr.u. 65.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi. Apjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik.