bölcsesség.

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.
Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyanbölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.
A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.
Egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK.

 

Arany János : Családi kör

Arany János : Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

203 éve, ezen a napon született Arany János magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaságigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette.

Csuja Imre (Hajdúnánás, 1960. július 11. –) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.

látogatóban Istennél.

Álmomban, látogatóban jártam Istennél🌻

Álmomban látogatóban jártam Istennél.

Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje.

Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
– Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

– Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.

Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.

Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

– Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

– Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.

Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.

Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.

Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.

Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.

A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.

El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.

Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.

Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látni.

Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret.

Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

– Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.

De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

Kowalsky meg a Vega: Tágas vizeken

Kowalsky meg a Vega: Tágas vizeken

Tágas vizeken
Elevezek.
Haragos a felszín, hulláma majd betemet.
Ítéljen a Föld, s az ember ha akar,
Délibáb mind, amit majd a sírhant betakar.
Nem keresem már
A szavakat,
Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng és bennem zeng egy másik Hang
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt.
Hogy a Kaszás arat mindent, miben nincsen szerelem.
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem.
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az Ég kapuja.

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van mi nem múlik.
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
De Te bennem örök vagy.

A Végtelen alatt
Ölelünk
Míg tengerpartjára vetett vízcseppek lehetünk
A fényesebb te vagy, a másik
Én vagyok az
Amíg vissza nem kér a tenger
S vissza nem ad a part…

És ahol útjaink
Szétszaladnak
Túléli a Mulandót ki elengedi Azt
Ha nem int búcsút annak minek
Mennie kell
Annak tömlöcévé lesz az
Amíg nem ereszti el…

De miből van a hit?
S az akarat?
Nézd elszakíthatják vérink hamis határok alatt
Ám bölcsőnk végtelen égbolt
Kéz nem érheti fel
Ami összetartozik, ember
Nem szakíthatja el.
Mert a Kaszás arat mindent
Miben nincsen Szerelem
Pihesúlyú mérlegen méri meg a szívem
Földi terhek láncaiban nem vihet oda
Könnyű szárnyak előtt tárul az Ég kapuja…

Országok eltűnnek
Ha szülték, sírban végzi mind
Az idő elúszik
De van mi nem múlik.
Világok megszűnnek
Csillagok hullnak, hol a föld s az ég egybeolvad
De Te bennem örök vagy.

Tágas vizeken
Elevezek.
Haragos a felszín, hulláma majd betemet.
Ítéljen a Föld, s az ember ha akar,
Délibáb mind, amit majd a sírhant betakar.
Nem keresem már
A szavakat,
Attól szép a világ, hogy tudom, hogy benne vagy
Az egyik benned cseng, és bennem zeng egy másik Hang
És hagyjuk, ahogy Isten ír belőlünk is egy dalt…

Kowalsky meg a Vega magyar pop rock együttes. A zenekar frontembere Kowalsky (Balázs Gyula), Vega viszont nem az együttes tagja, és nem is a vegetarianizmust szimbolizálja (noha Kowalsky valóban “vega”), hanem Vincent Vega, a Ponyvaregény egyik szereplője előtt tiszteleg. A zenekar zenéjének ars poeticájául az élet értelmének keresését állítja.

Tagok : Balázs “Kowalsky” Gyula, Szórád “Jimmy” Csaba, Vajda “Sóder” Péter, Vidák “More” Róbert, Tobak Dániel “Dani”,

Korábbi tagok : Jávorszky Béla, Bensó Pál, Újvári Péter, Zámbó Tamás, Temesi Bertalan, Cha-Cha, Juhász Rob, Márkus Gergő, Csányi Zoli, Tar Gergő, Giret Gábor, Pagonyi András, Sári Szabolcs, Kovács Zsuzska, Vajda Tamás.

Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Idegen földre ne siess
amíg hazádba megélhetsz
ne menj messze földre lakni
míg hazádba meg tudsz élni

Idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen vagy jövevény vagy
nincsen becsüd ha szegény vagy

Elbujdosom megpróbálom
ha elveszek sem lesz károm
engem úgy sincs ki sajnáljon
ki értem könnyet hullasson

Én elmegyek közületek
mert köztetek nem élhetek
valahára visszatérek
még kapjak meg belőletek

Édes rózsám vígy el veled
ne hadd elmaradjak tőled
mert ha elmaradok tőled
megszakad a szívem érted

Elvinnélek de nem lehet
mert idegen földre megyek
mert az utak nagyok hosszak
s a vizek es megáradtak

Ne menj rózsám kételegve
arra nagy idegen földre
ha le találsz betegedni
ki fogja gondod viselni

Ki tud szívem reád nézni
egy-két szóval megbiztatni
vagy egy falást enned adni
egy csepp vízzel megkínálni

2 éve, ezen a napon halt meg Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Kallós Zoltán (VálaszútRománia, 1926. március 26. – Válaszút, 2018. február 14.) Kossuth-nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő; a nemzet művésze, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében.

jóság

Egy szó, egy tekintet, egy mosoly, – oly semmiségek, hogy szinte fel sem mérhetők, számba sem vehetők.
És mégis mennyire fontos mindez, a kellő pillanatban többet ér, mintha egész vagyonát osztaná ki közöttünk!

208 éve, ezen a napon született Charles Dickens angol író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Charles John Huffam Dickens (/ˈtʃɑrlz ˈdɪkɪnz/, Portsmouth, 1812. február 7. – Higham, 1870. június 9.) angol író. Egyesek szerint a viktoriánus kor legnagyobb írója és az angol nyelv legkiválóbb művelője. Írásainak népszerűségét mutatja, hogy napjainkig minden műve folyamatosan kapható anyanyelvén.

John Henry Newman: Szükségem van rád

John Henry Newman: Szükségem van rád

Uram, szükségem van Rád, hogy hálát tudjak adni.
Mert nem akarom, hogy csak az én szempontjaim alapján, amit jónak és hasznosnak ítélek meg, csak az alapján adjak hálát Neked. A Te erősséges szempontjaidra, az evangélium gyöngyszemeire is szükségem van, mert nélkülük alaptalan az életem, értelmetlenek a küzdelmeim.

Uram, szükségem van Rád, hogy áldva magasztaljam a pillanat töredékét, amikor elcsendesül bennem a lüktető és nyüzsgő jelen. Amikor jelenléted áldott hangján, megszólal bennem a Te Lelked, melyet a világ kezdetétől fogva nekem készítettél, melyet fogantatásom pillanatában örökké nekem adtál, hogy a soha, semmivel össze nem téveszthető hangom, amit nekem adtál, ezen a hangon szóljak hozzád, én igaz Atyám.

Uram, szükségem van Rád, hogy felfedezzem a jeleket, amiket elrejtettél és felfedtél. Amikor úgy éreztem egyedül vagyok, engedted, hogy lázasan keressem a szeretet mélységét, mely sohasem abban tündöklik, hogy teljességgel magához ölel, hanem mert éjt nappallá téve, fényében megkereshetem, ami elveszett, meglelhetem, mely kezemből, életemből észrevétlenül kigurult, valamikor mikor figyelmetlen voltam és erőtlen, gyönge és esendő.

Uram, szükségem van megerősítő, lelkesítő szavaidra. A te szavadra megtelik életem örömmel és derűvel. Eloszlik minden baljóslatú, kísértő hang. Nélküled életem sötétség és szomorúság, veled halálom is kikelet és rügyfakadás. Jó tudnom, hogy sohasem voltam, lehetek nélküled, hisz kívüled semmi sem lehet, mert minden Benned van.

Uram, Rád van szükségem, mikor a semmi egésznek tűnik, amikor a rész a teljesség álruhájában tetszeleg, amikor a hamis, csupán csalafinta, és a gőg szinte gyermeki játék, amikor a tudatlanság bárgyú, a hatalom szelídnek tűnő, amikor a hóhér sír és az akasztott mosolyog, amikor a bűn templomaiban az ember csak számadat, statisztikai jel, amikor az elvágyakozóknak nincs tovább és az elbotlókat dühösen ütlegelők szidalma az égig hatol, akkor is adj kapaszkodót az embernek, bizalmat a megtörteknek, erőt az erőtlennek, ételt és italt az éhezőnek és szomjúhozónak.

Uram, szükségem van Rád. Gyermekként nem ismertelek, kamaszként lángolt a szívem érted, fiatalként követésedre szegődtem és titokzatos titkok sáfárává felkentél. Utammá a te utad vált, boldogságommá, hogy közeledben lehetek, örömömmé, hogy helyet készítettél.

Uram, azt az utolsót országodban, engedd most szóval és ígérettel lefoglalnom. Engedj majd magadhoz és magamhoz, hogy önmagamhoz ne legyen szükségem Rád. De addig is, had mondjam ezerszer és ezerszer, hogy szükségem van Rád.

Szent John Henry Newman C.O. (London, 1801. február 21. – Birmingham, 1890. augusztus 11.) nagy hatású angol anglikán, majd katolikus teológusbíboros, a Néri Szent Fülöp Oratóriuma angliai alapítója.