Závodi Gábor: Sírva jövünk a világra

Závodi Gábor: Sírva jövünk a világra

Sírva jövünk a világra,
mikor az első levegő éri a tüdőt.
Maradnánk még, de hiába,
hiszen fogyni kezdett lassan az időnk.

Ketyeg az óra, kegyetlenül ketyeg.
A szívünk lüktet,
s benne a vér az élet jele,
mégis hordja a halál kegyetlen üzenetét.

Mi egyszer elindult az valahol megáll.
Csak az űrben létezik a végtelen,
hisz e tridimenziós ócska testünk
az időt legyőzni képtelen.

Ne légy kevesebb, mint aki vagy,
de lehetsz-e több még, mint aki lettél?
És többet ér-e egy bátor gondolat
egy nyíltan vállalt gyáva tettnél?

Erősebb-e ki sírni szégyell,
ha a bánatól eltompul az agy?
S ha az örömtől a könnyed csordul,
ki mondja akkor, hogy gyenge vagy?

Hát tégy valamit, hogy fent maradj,
s ha testeddel majd a porba érsz,
emlékszik rád majd valaki,
vagy csendben a feledés homályába mész?

Minden óra lejár egyszer.
Lassul a ritmus, halkul a hang.
A szív is egyre gyengébben ketyeg,
ha kondulni készül a nagy harang.

S ha megérte, mit megéltél,
s ez az egész nem volt hiába.
Mosolyogva távozol,
pedig sírva jöttél a világra.

Závodi Gábor (Budapest, 1964. április 23.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, szövegíró, zenei producer, billentyűs.

Hivatalos facebook oldal itt.

Hivatalos youtube csatorna itt.

Kulka János Tamás (Budapest, 1958. november 11.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

 

bánat. öröm.

Két bánatom van:
egyik, hogy meg kell halnom;
másik, hogy addig élnem kell.

Két örömöm van:
egyik, hogy meghalhatok;
másik, hogy addig élhetek.

74 éve, ezen a napon született Fodor Ákos magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Fodor Ákos  (Budapest, 1945. május 17. – Budapest, 2015. február 21.) magyar költő és műfordító, a magyar haiku mestere.

1968-ban a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola elvégzése után a Zeneműkiadónál kezdte el szerkesztői pályafutását. 1978-ban jelent meg első verseskötete Kettőspont címmel. 2004-ben Artisjus-díjjal, 2006-ban Nádasdy Kálmán-díjjal ismerték el tevékenységét.

Dsida Jenő : Édesanyám keze

Dsida Jenő : Édesanyám keze

A legáldottabb kéz a földön,
A te kezed jó Anyám
Rettentő semmi mélyén álltam
Közelgő létem hajnalán;
A te két kezed volt a mentőm
S a fényes földre helyezett.
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Ez a kéz áldja, szenteli meg
A napnak étkét, italát
Ez a kéz vállalt életére
Gyilkos robotban rabigát,
Ez tette értünk nappalokká
A nyugodalmi perceket.
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Hányszor ügyelt rám ágyam mellett,
Ha éjsötétbe dőlt a föld.
Hányszor csordúlt a bánat könnye,
Amit szememről letörölt,
Hányszor ölelt a szent kebelre,
Mely csupa szeretet. –
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!
Ha megkondult az est harangja
Keresztvetésre tanitott,
Felmutatott a csillagokra,
Ugy magyarázta: ki van ott;
Vasárnaponként kora reggel
A kis templomba vezetett.
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Lábam alól, ha néha néha
EI is tévedt az igaz út,
Ujjaid rögtön megmutatták:
Látod a vétek szörnyü rút! –
Ne hidd Anyám, ne hidd, hogy
Egykor feledni birnám ezeket!.
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!

Oh, hogy igy drága két kezeddel
Soká vezess még, adja ég;
Ha csókot merek adni rája
Tudjam, hogy lelkem tiszta még
Tudtam, hogy egy más, szebb hazában
A szent jövendő nem veszett! –
Add ide, – csak egy pillanata, –
Hadd csókolom meg kezedet!

112 éve ezen a napon született Dsida Jenő, erdélyi magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad

Ó, terjeszd ki, Jézusom, oltalmazó szárnyad,
És csitíts el szívemben bút, örömöt, vágyat!
Légy mindenem, légy fényem, sötéten jő az éj,
Nagy irgalmadból élnem szüntelen Te segélj!

Ó, mosson meg egészen az értem kifolyt vér!
Új lélekért könyörgök, újult akaratért.
Kicsik, nagyok mind kérünk: őrködj vigyázva ránk!
Békességedbe térünk: Te áldd meg éjszakánk!

Kotta, leírás itt.

A Szentegyházi Gyermekfilharmónia iskolai gyermek-énekkarból és gyermekzenekarból alakult zenei együttes.

Az együttest Haáz Sándor tanár 1982-ben alakította meg, egyesítve az erdélyi, Hargita megyei Szentegyháza 1. számú (ma Mártonffi János nevét viselő) általános iskolájának kórusát és az elsősorban fúvósokból és vonósokból álló zenekarát. A Gyermekfilharmónia nevet 1983-ban vette fel az együttes.

Szentegyhaza Gyermekfilharmónia hivatalos facebook oldala itt.

Rafi Lajos: Szavak szívén

Rafi Lajos: Szavak szívén

Szavak szívén ül el a bánat.
Rajtunk pihen meg a bocsánat.
A Jó a Rosszal vált kezet.
Minden finom, kis ékezet.

*
Földhöz vert csoda
L´Harmattan 2007

Forrás : Rafi Lajos – Over the rainbow facebook.

RAFI Lajos (Jobbágyfalva, 1970 – Gyergyószárhegy, 2013. június 24.) erdélyi cigány költő.

1970-ben Marosvásárhelyen született, cigánykovács nemzetségből. Egy éves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárád mentéről. Iskoláit Gyergyószár­hegyen és a Gyergyószentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett. Hat gyermek édesapja, bádogosságból tartotta fent családját, Gyergyószárhegyen élt, télen szociális segélyből.
Földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg, a L’Harmattan Kiadó gondozásában.

cigányok Indiából származó nép, mely a 13-15. században vándorolt be Európába. Önmagukat romnak, vagyis „embernek”, illetve néha kálonak, „feketének” nevezik. A magyarországi vándorcigányok néhol manusnak (szintén „ember”) is nevezik magukat.

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Latinovits Zoltán, Garai Gábor: Töredékek a szerelemről

Ki megvigasztaltad a testem,
áldott legyen a te neved.
Hazug voltál, hiú, hitetlen?
Vakmerőbb, mint a képzelet!

Hová hullsz? Én meszes közönybe.
Nincs áhítat már nélküled.
Csak nemléted fekete szörnye,
és kábulat és szédület.

És csönd. Irgalmatlan magányom
többé már meg nem osztja más.
Vár végső szégyenem: halálom.
S nincs nélküled feltámadás.
*
Lehet, csak a hibátlan testedet
szerettem, s föltárult, elengedett
szépséged gyújtottam ki a szilaj
szenvedély képzelt lángcsóváival?
Lehet, hűséged, vadságod csupa
varázsolt rongy volt, festett glória:
én rádbűvöltem rajongón – te csak
eltűrted jámbor hóbortjaimat?
Lehet, hogy így volt.
Akkor is neked
köszönök mindent – s elvégeztetett.
Fönntart még a tőled vett lendület.
Már semmi sem leszek tenélküled.
*
Immár aligha változom meg:
minden vonásom végleges.
Mi eddig eszmém s mámorom lett,
eztán sorsom törvénye lesz.
*
Aláaknázott terepen
lépkedek feszes nyugalomban.
Dühöm csak jelentéktelen
legyek dünnyögésére robban:
a folytonos életveszély
morajától szemem se rebben;
minden reményem benned él,
halálomnál véglegesebben.
*
Mire megszüljük egymásnak magunkat,
kihordunk annyi kínt, kívül-belül,
hogy elszakadni egyikünk se tudhat
többé a másiktól:
feltétlenül
valljuk egymást, mint gyermekét az anyja. –
S akkor ha majd fájdalmak súlya nyom,
fele bánatod én veszem magamra,
és bűneid felét is vállalom.
*
Mióta szeretlek, eszméletem
minden percében rád emlékezem,
álmomban is te őrzöl meg talán,
rólad tudósít munka és magány,
veled lep meg hajnalom, alkonyom,
s hozzád megyek, ha tőled távozom.
*
Nincs itt más lehetőség:
lélek-fogytig a hűség
szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek…
*
És Penelopém vár odahaza,
szövi a remény álom-szőnyegét.
Nincs termő nyara, kacér tavasza,
néki ez a telt öröklét elég,
hogy el ne múljék tőle a varázs,
mit érkezésem, a bizonytalan
sajdít belé, s a halk vigasztalás,
hogy csak őérte őrzöm meg magam.

Garai Gábor (eredeti neve: Ruprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Latinovits Zoltán (Budapest, 1931. szeptember 9. – Balatonszemes, 1976. június 4.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színész. A nemzet legnépszerűbb színészeinek egyike, sokan úgy is nevezik: „a Színészkirály”.

Republic – Róka jár az udvaron

Republic – Róka jár az udvaron

Essen eső, ma nem számít
Könnyet a szél majd felszárít
Bánat a vállamon, róka jár az udvaron
Szerelemből idő gyógyít

Eljön az ősz a Zemplénre
Szálljak-e délre vagy még ne
Gyenge madár vagyok, nem tehetek róla, hogy
Nem maradhatok a télre

Ha eljön a szél a városba
És hírt ma felőlem nem hozna
Akkor is ott vagyok, hogyha éppen nem tudod
Ma gondolj rám utoljára

Republic 1990-ben alakult EMeRTon-díjas magyar rockegyüttes.

Minden évben hagyományosan március 15-én tartották a nagykoncertjüket, az első ilyen alkalom 1996-ban aBudapest Sportcsarnokban volt.

Bódi László (becenevén CipőUngvárSzovjetunió, 1965. május 3. – BudapestMagyarország, 2013. március 11.) magyar rockénekes, zeneszerző, dalszerző, a Republic együttes alapító tagja, énekese és frontembere; a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője.