párbeszéd. Istennel.

Én: Szia Isten!
Isten: Szia..

Én: Darabokra hullottam. Össze tudnál újra rakni?
Isten: Inkább nem.
É
n: Miért?
Isten: Mert Te nem egy kirakós játék vagy.

Én: És mi legyen az életem szétesett darabkáival?
I
sten: Hagyd ott őket, okkal váltak le rólad. Ne foglalkozz velük egy ideig, aztán döntsd el szükséged van-e még bármelyikre is.

Én: Nem értesz! Én összetörtem!
Isten: Nem, Te nem értesz engem. Te most éppen túllépsz, fejlődsz. Amit most érzel, az a növekedés fájdalma. Megszabadulsz a hátráltató dolgoktól és emberektől. Nem szétesel, hanem a helyedre kerülsz. Nyugodj meg! Vegyél egy mély lélegzetet és engedd, hogy leváljanak rólad a téged már nem szolgáló részek. Ne ragaszkodj többé ezekhez. Engedd leesni, elmenni.

Én: Ha elengedem ezeket, mi marad nekem?
Isten: Csak a legjobb darabok.

Én: Félek változni.
Isten: Folyamatosan ezt mondom: Nem változol! Hanem valakivé válsz!

Én: Válok? Kivé?
Isten: Azzá válsz, akivé teremtettelek! A fény, a szeretet, a remény, a bátorság, az öröm, az irgalmasság, a kegyelem és az együttérzés emberévé.
Sokkal többet adtam neked, mint azok a sekély részek, amikkel azonosítod magad és amikhez annyi kapzsisággal és félelemmel ragaszkodsz. Hagyd ezeket lehullani.
Én szeretlek téged! Ne változz! Legyél! Legyél az, akinek teremtettelek. Addig fogom ezt mondani neked, amíg nem emlékszel rá.

Én: Akkor van egy másik rész.
Isten: Igen. Legyen az ilyen.

Én: Tehát…Nem vagyok törött?
Isten: Nem, de megtörted a sötétséget, akár a hajnal fénye az éjszakát. Ez egy új nap.
Válj azzá, aki valójában vagy!

 

PálFeri interjú

“Van valami más is a világban, mint a teljesítmény, a siker, az elismertség.” Az egykori magasugró magyar bajnok, egy személyben katolikus pap és mentálhigiénés szakember, Pál Ferenc már szinte sztár, nem csak a hívek, de az útkeresők számára is hazánkban.
A 2013-as Prima Primissima közönségdíjasával arról beszélgettünk, hogy milyen konfliktusokkal kell megküzdenie hivatásában, milyen küzdelmeket lát a magyar emberek életében, és kikértük a véleményét a Sipos-ügyről is. Interjú.

hvg.hu: Pályafutását sportolóként kezdte, magasugró országos bajnok volt. Hogyan vezetett el innen az útja a papi hivatásig?

Pál Ferenc: A sporthoz kötődő élményemhez is köthető a váltás. Fiatal emberként álltam egy magasugró verseny eredményhirdetésén a dobogó tetején, a nyakamban volt az aranyérem, és magam számára is meglepő módon erőt vett rajtam valamiféle szomorúság. Ürességérzés, csalódottság, hiányérzet. Azt tudtam megfogalmazni magamban, hogy állhatok akármilyen rangos verseny dobogójának a tetején, az akkor is kevés lesz nekem. Ez volt az egyik alapélményem arról, hogy van valami más is a világban, mint a teljesítmény, a siker, az elismertség. Van valami, ami ehhez nem fogható, de ami bennem ugyanúgy megvan, mint ahogy mindenki másban. Ezért sikerrel, győzelemmel, teljesítménnyel ezt a területet a személyiségemben, az életemben nem tudom betölteni, nem tudom lefedni. Semmilyen sikerrel sem.

hvg.hu: Ekkor ez még csak egy ilyen szabadon lebegő, alaktalan hiányérzetként jelent meg?

P. F.: Igen, érzések voltak, sejtések, gondolatok, amelyek összekapcsolódtak azzal, hogy serdülő koromban elkezdtem a spiritualitás iránt érdeklődni, amely egyszerre táplálkozott a serdülőkori természetes identitáskeresésből és válságból, de közben azt valahogy felül is múlta. A családom nem nevelt vallásosan, és így annak a kultúrája is hiányzott, hogy hogyan tudnám a spiritualitás világát megélni és azt kifejezni. Vagy hogyan lehet társakat találni az útkereséshez. Egyébként is erős vágyat éreztem a spiritualitás felé, és a sportbéli élményem csak megerősítette azt, hogy van itt valami, ami több, és különbözik attól, ami eddig kitöltötte az életemet. És hogy ez a több nekem nagyon fontos, talán a legfontosabb.

hvg.hu: És hogy jött be a képbe a lélektan? Papként miért érezte azt, hogy mentálhigiénés szakemberré is kell válnia?

P. F.: Itt is két szálat említenék. Az egyik, hogy önmagammal kapcsolatban sok mindent nem értettem és kíváncsi voltam. Egy vágy, hogy szeretném tisztábban látni magam. Hogy tulajdonképpen nem tudom, hogy ki vagyok, nem tudom, mikor miért azt érzem amit érzek, miért abba az irányba indulok, és nem a másikba. Miért vagyok sok szempontból különböző, mint a kortársaim, és hogy ez jó-e, vagy nem jó. Hogy az adottságaim, alkatom hogy tud jó lenni valami értékessé? Volt nagyon sok kérdésem magamra vonatkozóan, válaszokat meg nem nagyon találtam. Ez volt a személyes indíttatás a lélektan felé.

Másrészt, amikor fiatal pap voltam, még harmincéves sem, egyre több ember fordult hozzám az ügyes-bajos dolgaival. Pusztán azért, mert papnak lenni egy erőteljes hivatali szerep is. Nálam idősebb emberek kerestek meg az életvezetési problémáikkal. Pillanatok alatt rádöbbentem arra, hogy nem tudok nekik hatékonyan segíteni. Nagyon sok mindenhez egyszerűen nem értek. Még a saját életemmel kapcsolatban is van sok bizonytalanságom. Egy másik ember életéhez hogyan is lenne merszem hozzászólni. Ez pedig átlendített a cselekvésbe. Nem akartam felelőtlen lenni, és úgy tenni, mintha tudnék valamit.

Rájöttem arra, hogy szisztematikusan, intézményes képzésekre kell járnom, nem elég csupán autodidakta módon felszedni információkat, mert akkor nagyon egyoldalú lesz a tudásom, és nem fogom látni a saját árnyékomat. Pont ott nem fogom fejleszteni magamat, ahol a legjobban kellene. Azt sem fogom észrevenni, hol kellene igazán növekednem, változnom.

Bővebben…

jobban akarni.

Sosem volt különösen jó labdaérzékem, sosem fociztam, kosaraztam jól, nem dobtam különlegesen nagyot a labdával, és ma már ennél is kisebbet dobok.
Nem vagyok kifejezetten sem erős, sem okos, nem úszom túlságosan jól, a vízfekvésem teljesen átlagos.

Gyerekkoromban tizenegyszer szúrták fel a fülemet, ugyanennyiszer tiltott el az orvos az uszodától.
Szépen beszélni talán sosem tudtam, középiskolai eredményeim közepesek voltak, sosem gondoltam, hogy a mondataim hatással lehetnek másokra.
A katonaságtól gerincsérv miatt felmentést kaptam, azóta már a nyakamban is van két porckorongsérv, 16 éve csuklószorítóval játszom, képtelen vagyok a kézfejemre támaszkodni.
Először 2005-ben voltak problémáim a szívemmel, amik 2009-ben megismétlődtek.
Mégis, ha legvégül össze kellene foglalnom a sikereim okát, csak annyit mondanék, hogy mindig én akartam jobban. Ez az én tehetségem.”

Benedek Tibor (Budapest, 1972. július 12. – Budapest, 2020. június 18.) háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó, 2013 és 2016 között a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, az International Swimming Hall of Fame vagyis a Hírességek Csarnoka magyar tagja a Team Hungary 2000–2008 keretén belül.

pénz. szeretet. megbecsülés.

A pénz jön és megy, ám a szeretet, a megbecsülés olyan valami, amit ha egyszer elveszítünk, csak fáradtságos munkával lehet visszaszerezni.

4 éve, ezen a napon halt meg Bud Spencer olasz színész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Bud Spencer, eredeti nevén Carlo Pedersoli (Nápoly, 1929. október 31. – Róma, 2016. június 27.) olasz úszó, vízilabdázó és színész, aki leginkább a Piedone-filmekkel, spagettiwesternekkel és a Terence Hill-lel közös filmjeivel vált ismertté. Pályáját sikeres sportolóként kezdte: ő volt az első olasz úszó, aki 100 m-es gyorsúszásban egy percen belüli eredményt ért el. Már életében a filmtörténet egyik legendás, sokat emlegetett alakjává vált. Gyakori magyar hangjai: Bujtor István és Kránitz Lajos.

szív. agy.

Azt mondjuk, az ember akkor hal meg, amikor a szíve leáll, nem előbb. Kicsit önkényesen hangzik. (…)
Talán valójában akkor hal meg valaki, amikor az agya áll le, amikor már nem képes új gondolatokat befogadni.

117 éve, ezen a napon született George Orwell angol író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

George Orwell (eredeti neve: Eric Arthur Blair) (Motihari, India, 1903. június 25. – London, 1950. január 21.) angol író, kritikus, újságíró.

művelt-ség.

“- Hogyan lehet művelt az ember?
– Úgy, hogy olvas.
– És azután?
– Elgondolkozik azon, amit olvasott.
– És azután?
– Megint olvas.
– És?
– Megint gondolkozik.
– És?
– És… nincs tovább! Csak jönnek végtelen sorban a “megint”-ek. Ha szerencséje van, ez így tart mindhalálig.”

Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Weöres Sándor – Ha nézem a világot

Ha nézem a világot,
A világ visszanéz,
Azt mondom, összevisszaság,
Ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
A semmiség ragyog,
Ő feleli, nézz meg jobban,
A valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
Sok átsuhanó tünemény,
Ő feleli, nézz a tükörbe,
Amit ott látsz, az vagyok én.

107 éve, ezen a napon született Weöres Sándor magyar költő, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Weöres Sándor (IPA: [‘vœrœ∫ ‘∫a:ndor]; Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége, Károlyi Amy költő.

Horváth Lili (Budapest, 1976. június 18. –) Jászai Mari-díjas magyar színésznő.

távolodás

Én mindig úgy jutok el oda, ahova tartok, hogy távolodom onnan, ahol voltam.

Alan Alexander Milne: Micimackó

Alan Alexander Milne (KilburnLondon, 1882. január 18. – HartfieldSussex, 1956. január 31.) angol író, a Micimackó című gyermekkönyv szerzője.

Micimackó című regényt (eredeti címe: Winnie-the-PoohA. A. Milne írta az általa kitalált mackó, Micimackó és barátai (Róbert Gida, Malacka, Füles, Bagoly és Nyuszi) kalandjairól a Százholdas Pagony nevű erdőben. Két további szereplő, Kanga és Zsebibaba csak a könyv hetedik fejezetében mutatkoznak be, míg a Tigris nevű karakter csak a következő könyvben, a Micimackó kuckójában jelenik meg.

A regényt Karinthy Emília, Karinthy Frigyes testvére fordította le magyar nyelvre, és Karinthy Frigyes öntötte irodalmi formába. A Micimackó név az Emília név becézéséből ered (az eredeti név Winnie-The-Pooh).

végveszély

Havasi emberek megfigyelése, miszerint a viharban eltévelyedettek akkor kerülnek végveszélybe, ha már hátrafelé sem tájékozódhatnak, mert lábuk nyomát a hó befújta.
Az ér, ha nem is tudja, honnan ered: elvergődik az óceánig.

93 éve ezen a napon született Sütő András erdélyi magyar író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Sütő András (Pusztakamarás, Románia, 1927. június 17. – Budapest, 2006. szeptember 30.) Herder– és Kossuth-díjas erdélyi magyar író.

idő.

Mindig jusson időd:

Nevetni… mert ez a lélek legszebb zenéje.
Olvasni… mert ez a bölcsesség alapköve.
Dolgozni… mert ez a siker ára.
Játszani… mert ez az örök ifjúság titka.
Szeretetet adni… mert gyógyítja azt is , aki adja, és azt is aki kpaja.
Mosolyogni… mert ez az arc legszebb ékszere.
És néhány kedves szóra… mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az Életet.

Csík Zenekar – Hazám, hazám

Csík Zenekar – Hazám, hazám

Hazám hazám édes haza, bárcsak határidat látnám,
Látom füstjét de csak alig, az ég alatt sötétellik.
Édes anyám gyújts gyertyára,hozzád megyek vacsorára,
Forralj nekem édes tejet, apríts bele lágy kenyeret.
Édes volt az anyám teje,keserű a más kenyere,
keserű is savanyú is, néha néha siralmas is.
Fölmegyek én egy nagy hegyre,annak is a tetejére
Onnan nézek hazám felé,Édesanyám háza felé.

Minden falu édes hazám,minden asszony édesanyám,
Minden széplány feleségem,kivel a világot élem.
Hozd fel Isten azt a napot,hogy süsse fel a harmatot,
A harmatot a mezőkről, a bánatot a szívemről.
Napom napom fényes napom,süss még egyszer Világoson,
Nem mindenkor homályoson,hogy hazámat ne sírassam.
Erdő erdő de magos vagy,édes hazám de messze vagy,
Ha az erdőt levághatnám,édes hazám megláthatnám.

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,
Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.
Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,
100 esztendő nem a világ – éljen a Magyar szabadság !

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,
Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.
Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,
100 esztendő nem a világ – Éljen a Magyar szabadság !
100 esztendő nem a világ – Éljen a Magyar szabadság !

Készült a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Közreműködők: Barcza Zsolt, Bartók József, Bocskor Bíborka, Csík János, Dancs Annamari, Dér Heni, Ferenczi György, Földes Eszter, Keresztes Ildikó, Kunos Tamás, Majorosi Marianna, Makó Péter, Mező Misi, Miklósa Erika, Molnár Ferenc „Caramel”, Molnár Levente, Novák Péter, Nyerges Attila, Pál István „Szalonna”, Serbán Attila, Szabó Attila, Szarka Tamás, Szvorák Katalin, Takács Nikolas, Tátrai Tibor

Dalszerző: Szabó Attila (Csík Zenekar)
Szerkesztő: Majorosi Marianna (Csík Zenekar)
Klip rendező-vágó: Kriskó László
Hangmérnök: Dióssy D. Ákos Zenei rendező: Salamon Beáta

kívülálló

Csak az merjen ítélve és kutatva végigemlékezni a múltján, aki már úgy teheti, mintha kívülálló második személyről volna szó.

140 éve, ezen a napon született Kaffka Margit magyar író költő, e bejegyzéssel Rá emkékezünk.

Kaffka Margit, teljes nevén Kaffka Margit Emília Johanna, névváltozat: Kafka (Nagykároly, 1880. június 10. – Budapest, 1918. december 1.) író, költő.

apró lépések. nehéz időkben.

A nagymamám egyszer adott egy tippet:

A nehéz időkben apró lépésekkel menj előre!
Tedd, amit tenned kell, de csak mindig egy keveset!
Ne gondolj a jövőre, vagy arra, hogy mi történhet holnap!
Mosd el az edényeket!
Töröld le a port!
Írj egy levelet!
Készíts egy kis levest!
Látod?
Lépsz előre.
Lépj egy lépést, és állj meg!
Figyelj egy kicsit!
Dicsérd meg magad!
Még egy lépés.
Aztán még egy.
Nem fogod észrevenni, de a lépések egyre jobban fognak növekedni.
És eljön az az idő, amikor sírás nélkül tudsz majd gondolni a jövőre.

Elena Mikhalkova

kérés. Istentől.

Ne azt kérd az Istentől amellyel elég ha megöntözöd a lelked, hanem azt, amellyel átitathatod!

Lucius Annaeus Seneca (Corduba, Kr.e. 4. körül – Kr.u. 65.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi. Apjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik.

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kivánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

(1926)

82 éve ezen a napon halt meg Dsida Jenő, erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.!