nyelv, irodalom.

Márton Áron

Tanítsunk irodalmat.A nyelv volt mindig leghűségesebb kísérőnk.

Ez pattogott az ősök ajkán. Ezen kesergett a Rodostóba száműzött magyar.

Bánatunkat, dicsőségünket s örömünket is, ha volt, ezen fejezték ki költőink, művészeink.

Irodalmunk gazdagságban és színvonalban is vetekedik a nagy nemze­tek irodalmával. (…)

Ismertessük meg a népet az ezer változatú, dússzínű ma­gyar élettel. (…) tárjuk elébe a magyar lélek érzés- és gondolatvilágát, becsü­letes, egyszerű eszejárását.

Érezze meg a nyelv sok ízét, s a benne rejlő, össze­tartó, úrnál és nem úrnál egyazon lelket mutató erőt.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

aki az asztalt kigondolta

Hervay Gizella

Hervay Gizella: Aki az asztalt kigondolta…

Aki az asztalt kigondolta,

nemcsak enni akart rajta.

Nagyon hontalan lehetett,
egész világnak terített.

Nem jutott tányér térdire,
könyökölt hát a semmibe.

S ahogy a semmibe könyökölt,
eszébe jutott egy fatönk.

Gondolatban rákönyökölt,
alátámasztotta a tönk.

Megtámasztotta életét,
teli tányért s asztalt remélt.

Asztalt, terített szavakat:
“Ülj le, érezd otthon magad!”

Egy deszkalap, valami láb,
ácsolt magának hazát.

Aki az asztalt kieszelte,
a világot köré ültette.

Nagyon messzire láthatott:
asztalainkra ráhajolt.

Hervay Gizella (Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító. Szilágyi Domokos első felesége.

Írásai megtalálhatók itt.

a szeretetről.

Böjte Csaba

“A szeretet olyan játék, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszol. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.”

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója.

nélküled

Ismerős Arcok : Nélküled
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunkMint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remélS bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk

Mint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!