közel

Milyen közel állnak egymáshoz: adni – kapni, ajándékozni – elvenni, tisztelni – megalázni, odafigyelni – elvárni, elengedni – kényszeríteni, megbocsátani – haragudni, megbízni – gyanakodni, együttérezni – közönybe burkolózni, hinni – kételkedni…

A választani tudás az igazi tudás. A jó ember ritkán téved.

Hioszi Tatiosz (Hiosz, Kr. e. 368- Hiosz, Kr. e. 289)

Tóth Krisztina – Hangok folyója

I.

Tóth Krisztina munkája

Dobog a szív alatti szív, zubog a hang alatti szó,
hidak alatti örvény, mondat alatti mondat:
mit visz a felduzzadt vizű, mély folyó,
redőzött, bolyongó ágya mit sodorhat?
Ismétli folyton lebegő testeit, áradását,
zárlatos városok nyomtatott áramkörét az éjben,
algás homlokú házak és morzézó utcalámpák
merülnek fel sötét, kanyargó emlékezetében,
neveket mormol és legmesszibb útjait
lejtős kertekbe és part menti palotákba,
elöntött falvakat sorol, amerre útja vitt,
ázott, penészes vásznakkal bélelt minden álma,
emleget dinnyehéjat, vízfoltos falon a csöndet,
egy termet, ahol az idő térképei rajzolódnak,
ismétli önmagát, hullámzó mondatokat görget,
tág öblöt, ahol hajóvonták találkoznak,
görgeti képeit, tükrén a billegő holdakat,
az alakváltó idő formáit írja egyre,
jelek átjárója az ég, sodorja mind a holtakat,
minden idézet és minden valaminek a medre,
van a szavak folyása mentén, kell legyen
egy hely, ahol minden fel van sorolva,
dobog a szív alatti szív, zubog a sejtelem,
örvény tölcsére szól, hangok zajló folyója –

II.

Ki beszél folyton itt és ismétli mint a hullám
holdkóros vonulók zajló tekintetét?
A szeme, a szeme, ha felidézni tudnám,
de aludt, háttal állt, fehér volt, mint a jég,
mi volt anyám, mi volt, amikor nem szerettél,
mit visz a mély folyó, A betűvel anyát,
mi történt éjszaka, mikor vízre tettél,
sír a történet és elmossa önmagát,
egyszercsak eltévedtem, egyforma minden utca,
nem volt sehol a sárga ház, a húsbolt,
és a biciklim is, csak apám meg ne tudja,
egyszercsak este volt, utána háború volt,
kövér gyerekkezek, rovátkolt férfikörmök,
műanyag tálakat mosó asszonykezek,
végtelen kerítés, betonra hullt gyümölcsök,
vihar készül, gyere, mennyit kerestelek,
a csónakház előtt egy kék bicikli fekszik,
mit láttál odalent, rozsdás fedőt, halom pénzt,
jelek átjárója a föld, ábrákat bont, öregszik,
kiszikkadt útjait eltörli századonként,
van a szavak folyása mentén, kell legyen
egy titkos hely, hol ott vár partra dobva
ott áll dombokba gyűrve egy helyen
aminek neve van, de nincs kimondva –

III.

a költőnő

Zubog az emberi beszéd, gyereksírás a napban,
töltésen nyárfalomb,szülők hajnali suttogása,
kövek között hadar, színén ázott avar van,
mint a halak hasa, villan az emlékek visszája,
macskák ütődnek vedlő háttal a parthoz,
alaktalan ruhák, törött vesszőkosár,
zöld lombos ág, hegyén egy zacskó csapkod,
fényes bútorlapon fonnyadt hínárfonál,
üreges botokat pörget a gyorsuló víz,
véletlen sorsokat húz a szemcsés iszapba,
csak a helyük marad, mint könny után a sóíz,
szétrajzó törmelék, minden valakinek az arca,
lehunyt szemek mögött tolják egymást a felhők,
áttetsző halrajok, a szív torkolatához
tartanak mind, akár a vándor kékbe fellőtt
szélben rikoltozó, körben forgó sirályok,
megbomlott paplanok, az oszló tollkupacban
egérhullák között elázott könyvlapok,
hullámzik, elmerül, zúg a kimondhatatlan,
nyitott szemmel a nyelv alá bukó napok,
dobog hang mögötti hang, zuhog a szó alatti szó,
névtelen vízesés, hangjában parti fákkal,
ártéri utca jár a mélyben, vak folyosó,
csöndek vízfüggönyén nyíló árnyékszobákkal.

Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –) magyar költő, író, műfordító, ólomüvegablak-festő művész.

Munkásságát mások mellett Zoltán Attila-díjjal, József Attila-díjjal, Márai-díjjal, Salvatore Quasimodo-díjjal és a Bárka-díjjal is elismerték. Tóth Krisztina 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán. 1993-ban szerezett tanári diplomát az ELTE Bölcsészkarán. Első kötete, amelyet Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmaztak, 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel.

Makovecz Imre – hungarikum

 

2 éve halt meg Makovecz Imre, fennebb nézhető  a 2009. szeptember 26-án a felsőházi teremben elhangzott hozzászólása, az igazi hungarikum kapcsán.

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke.

boldogság

Will Smith

“Az igazi boldogság nem az a pillanat, amikor elönt az eufória, hanem azok a napok, órák, amíg eljutok odáig.”

45 éve ezen a napon született Will Smith, amerikai színész.

Willard Christopher „Will” Smith, Jr. (Philadelphia, 1968. szeptember 25. –) Oscar-díjra jelölt amerikai színész, többszörös Grammy-díjnyertes hiphopelőadó. Azon kevés ember egyike, akik az Egyesült Államok szórakoztatóiparának három jelentős ágában is sikert élveznek. A Newsweek a bolygó legbefolyásosabb színészének nevezte

 

erény

Francis Scott Fitzgerald

Mindenki azt gyanítja magáról, hogy birtokában van, ha többnek nem is, de egyetlen alapvetően fontos erénynek.

117 éve ezen a napon született F. Scott Fitzgerald.

Francis Scott Key Fitzgerald (1896. szeptember 24., St. Paul, Minnesota – 1940. december 21., Hollywood, Kalifornia), az irodalomtörténet szerint a 20. század egyik legjelesebb modernista regény- és novellaírója volt. Az első világháború utáni évek generációjához, az ún. elveszett nemzedékhez tartozott (az elnevezés Gertrude Stein, Franciaországba emigrált amerikai írónőtől származik). Fitzgerald az 1920-30-as éveket a dzsessz korszakának nevezte.

birtoklás

Seneca

“Gyakran annak van a legnagyobb ára, amiért semmit sem kapunk.

Mutathatnék neked sok mindent, amit ha megszerzünk, elfogadunk, kicsavarja kezünkből a szabadságot.

A magad ura lehetnél, ha ez a sok minden nem volna a miénk…

Vedd szemügyre mindazt, ami az őrültségbe sodorja az embert, aminek vesztét könnyekkel siratja; megtudod majd, nem a kár kellemetlen, hanem a kárról alkotott elképzelés.

Hogy valami elveszett, senki sem érzi, csak rágódik rajta.

Ha önmagadat birtoklod, semmit sem vesztettél el. De hány embernek sikerül önmagát birtokolnia?”

Lucius Annaeus Seneca (Corduba, Kr. e. 4 körül – Róma, Kr. u. 65. április 12.) római sztoikus filozófus, drámaíró és államférfi. Apjától megkülönböztetendő, ifjabb Senecának (Seneca Minor) is nevezik.

Ember

Tamási Áron

Minden ember legnemesebb öröme, ha valami olyant cselekedhetik, amelynek tisztaságában nem kételkedik. Sem a cselekedet idején, sem a cselekedet után.

A madárnak s a melegnek szárnya van és szabadsága, az embernek pedig egyetlen szülőföldje és sok kötelessége.

116 éve született Tamási Áron, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.