Majtényi Erik: Virágének

Majtényi Erik: Virágének

Megyek utánad, jössz utánam,
csupasz a vállad, csupasz a vállam,
s akár a bőrre tapadó inget,
cipeljük pőre kétségeinket,
meg azt a terhes, meg azt az áldott,
azt a keserves bizonyosságot.

Szándékot szándék félve kerülget,
karjatárt árnyék lopva feszül meg,
szólsz botladozva, szólok dadogva,
s legyűrnek félszeg, didergő félszek.

Szempillád néha nyugtalan rebben,
mint lüktetés a kötözött sebben,
s szavunk a semmi rácsához koccan
kétemeletnyi hűvös magosban.

Valami lomha időtlenség
süketen kongja ideges csendjét,
s ebből a csendből,
ösztönünk börtönodvából feltör.

Feltör dübörgőn az a parázsló,
magát veszejtő, meg nem bocsátó,
el nem eresztő, eszelős
fojtott kényszerűség,
vérünkbe oltott védtelen hűség.

Az a sikoltó, láncokat oldó,
borzongó óhaj, sunyi, kegyetlen,
emberi szóval nevezhetetlen,
amitől félsz és amitől félek,
amiért élsz és amiért élek.

96 éve, ezen a napon született Majtényi Erik romániai magyar költő, író, műfordító, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Majtényi Erik (eredeti neve: Mann Erik) (Temesvár, 1922. szeptember 19. – Bukarest, 1982. január 22.) romániai magyar költő, író, szerkesztő, műfordító.

Reklámok

Sárhelyi Erika Az én csendem

Sárhelyi Erika Az én csendem

Az én csendem nehéz, mint az árvák könnye,
vádol, majd könyörög, úgy zuhan a földre,
hideg és kőkemény, mint késben a szándék,
legforróbb szavad is megdermedt ajándék.

Az én csendem konok, mint ránc a homlokon,
s úgy telepszik reád, mint nem kívánt rokon,
szívós és kitartó, akár földben a mag,
gyökeret ereszt, mint a felszított harag.

De a csendem lágy is, mint az alkonyi kék,
mint éjben a neszek, mint ringató mesék,
végtelen és áldott, mint templomok csendje,
mintha némák lelke együtt énekelne.

Az én csendem szelíd, akár a hajnalok,
mikor az égre az első fény fellobog,
s ha fáj neked olykor ezerarcú csendem,
hagyj kicsit magamra, és megszólalsz bennem.

Sárhelyi Erika (Budapest, 1965. szeptember 19. –) magyar költőnő.

Sárhelyi Erika saját blog itt.

 

szeretni. nevetni. hálásnak lenni.

Szeretnünk kéne egymást addig is. Összejárni. Nevetni. Örülni. Köszönni. Alkotni.
Szeretni. Főzni, enni, szeretni. Szeretkezni. Átölelni. Nevetni. Sírni a nevetéstől.
Megpihenni. Simogatni. Mosolyogni csendben. Hallgatni nagyokat.
Ehelyett teljesen mást teszünk. Aggódunk, félünk, manipulálunk, kepesztünk, szorongunk, félünk, nyomulunk, kompenzálunk, akarunk, sértődünk, haragszunk, stb..
Mennyi elpocsékolt perc és óra… Mennyi elpocsékolt és kárba veszett nap és év… És egyszer …elmegyünk. Haraggal, el nem intézett dolgokkal.
Itt vagyunk most. Most még tudnánk szeretni. Most meg tudnánk nevetni.
Hálásnak lenni, hogy élünk…

Fenyő Iván (Budapest, 1979. június 15. –) magyar színész.

becsületes élet.

Melldöngetés és a farizeusi kérkedés nem ér semmit. Mindig rokonszenves az olyan ember, aki magáról, dolgairól, hivatásáról keveset beszél, de csendben annál odaadóbban dolgozik.

És mindig gyanús az olyan, aki hangosan katolikus, vagy úton-útfélen a nemzetiségével kérkedik. A melldöngető, fennhangon magyarkodó magyarok teszik fajuknak a legrosszabb szolgálatot. (…)

Nem a beszédek és nem a pohárköszöntők, nem a szereplések viszik előbbre a közösség ügyét és öregbítik a becsületét a kívülállók szemében, hanem a hit szerinti becsületes élet; a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása azon a helyen és szerepben, ahová a hivatás és a közösség bizalma állított.

122 éve, ezen a napon született Máron Áron erdélyi katolikus püspök, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Hevay Gizella : Csend

Hevay Gizella : Csend

Színeimet pazaroltam,
s most hűséggel visszatérek
a színtelen szavakhoz s
a szerelemhez.

Az igazi szerelem színtelen,
hallgatag, mint a hétköznapok.
Csak az énekel, aki vár valakit.
Az egymásra kulcsolt kezek hallgatagok.

36 éve, a tegnap halt meg Hervay Gizella erdélyi költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Hervay Gizella (Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító. Szilágyi Domokos első felesége.

Gámentzy Eduárd :  Írok egy darabka csendet


Gámentzy Eduárd :  Írok egy darabka csendet

Írok egy darabka csendet,
Neked, hogy ne félj a zajban.
Másoknak nem jelent semmit,
Téged majd átölel halkan.

Írom, mert én is úgy félek.
Nem hallak…és ahol járok,
Vasbeton-csipkéket vernek,
Hatalmas légkalapácsok.

Mi lenne, ha erre jönnél?
Keresnél! Nem venném észre!
Elnyelné semmi kis hangod,
Toronydaruk köhögése.

Hát nem! Most leteszek mindent!
Vasakat, s mi eddig kellett.
Várlak, s hogy megtalálj végre,
Írok egy darabka csendet…

Zorán : Kinek mondjam el vétkeimet?

Zorán : Kinek mondjam el vétkeimet?

Ha semmi sincs, csak fénytelen éj
Csak szótlan bánat, hiú remény
Ha nincsen hűség, nincs szerelem
Nincs simító kéz nekem

Kinek mondjam el vétkeimet
És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet?

Ha hideg a csend, s a választ várom
Sok némán múló éjszakán
Ha nem szól, se igaz, se vád
S a hajnal üresen virrad rám

Kinek mondjam el vétkeimet
És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet?

Hogyan mondjam el vétkeimet
És a megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet?
Ha a csendjeimmel el nem érlek
A megbocsájtást kitől kérjem?
Kinek mondjam el vétkeimet?

Sztevanovity Zorán (Belgrád, 1942. március 4.) (szerbül: Зоран Стевановић) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekes, gitáros, zeneszerző, Sztevanovity Dusán (szerbül: Душан Стевановић) szövegíró bátyja, Hegyi Barbara színésznő férje.