A Szentlélek száll le rád

Az alábbiakban az idei csíksomlyói fogadalmi búcsú szónokának, Kovács Gergely gyulafehérvári érseknek az ünnepi homíliáját tesszük közzé teljes terjedelmében:

Krisztusban szeretett testvéreim!

A mai pünkösdszombati búcsú Mária-zarándoklat, de holnap, pünkösd napján a Szentlélek eljövetelét ünnepeljük. A Szentírás tanúsága szerint a Szűzanya és a tanítványok együtt voltak, együtt készültek, együtt imádkoztak, együtt várták a Szentlélek kiáradását.

Zarándokolni és együtt lenni: a koronavírus-járvány miatti állami rendelkezések következtében épp ez a két elem hiányzik idei ünneplésünkből. De hogyan lehet így ünnepelni? – tették és teszik fel sokan a kérdést.

Egy idős bölcs ember tanyán gazdálkodott fiával együtt. Egy vihar alkalmával lovaik megijedtek, és elszabadulván elkóboroltak. Keresték őket, de nem találták meg. A szomszédok sajnálkoztak rajtuk, és azt mondogatták, hogy milyen nagy rossz érte most őket. Az öreg bölcs erre így szólt: „Honnan tudjátok, hogy ez rossz?”

És valóban, pár nap múlva a lovak visszatértek, de magukkal hoztak pár vadlovat is. Így lovaiknak száma kétszeresre növekedett. A szomszédok erre ezt mondták: „Örülünk, hogy ilyen nagy szerencse ért”. Az öreg bölcs ismét megkérdezte: „Honnan tudjátok, hogy ez jó?”

A vadlovakat az öreg bölcs fia be akarta törni, leesett a lóról, eltörte a lábát. A szomszédok most sopánkodtak: „Jaj, milyen nagy rossz érte magukat!” Az öreg ismét megkérdezte: „Honnan tudjátok, hogy ez rossz?”

Háború tört ki, és a fiatalokat behívták katonának. A bölcs öreg fia azonban nem vált be, mert törött volt a lába. Így a rossz jónak bizonyult, mint ahogy előzőleg a jó rossznak…

Krisztusban szeretett testvéreim!

Az elmúlt hetekben, különösen az utóbbi napokban jóformán mindenkitől csak szomorú, letört, csüggedt reakciót kaptam, ha szóba került a mai ünnep. És érthető… Elmarad a megszokott nagy tömeg. Elmaradnak a zarándokcsoportok. Elmarad a megszokott ünneplés. Elmaradnak a távolról jövő vendégek, elmarad a hazalátogató családtag. Nincs mellettem a zarándoklat alatt az idegen, akivel szóba elegyedek, aki megoszt velem egy gondolatot, egy élettapasztalatot, és kiderül, hogy testvérek vagyunk… Elmarad a letört és hazavitt nyírfaág, elmarad a búcsúfia…

Ma délelőtt, miközben az autóban errefelé tartottam, egy üzenetet kaptam. Ez állt benne: „Vár minket a jó Mária. Olyan, amikor a vándormadár érzi, hogy útra kell indulnia, benne van a génjeinkben. És én itthon ülök…”

Kedves testvéreim!

„Honnan tudjátok, hogy ez rossz?” A jó Isten soha nem akar rosszat népének! „Ami van, annak szabad lennie!” – mondja Mustó Péter jezsuita atya. Ha Isten megenged valamit, amit rosszként élek meg, rágódhatom rajta, emészthetem magam, kereshetek magyarázatokat, de a tényen nem tudok változtatni. Nem értem meg, lehet, hogy fáj, de akkor is tudnom kell, hogy Isten jó és jót akar népének!

„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” (Mt 27, 46) – fohászkodik Jézus a kereszten. Úgy érzi, hogy Atyja elhagyta őt – aztán harmadnapra kiderül, hogy mégsem.

A történelem folyamán nem egyszer érezhette úgy népünk, hogy Isten elhagyta, elfordította tőle arcát. És ha ezeket az alkalmakat, ezeket a történéseket felidézzük, rendszerint megkísért bennünket a siránkozás, a kesergés, a mélységes gyász érzése.

És akkor Ferenc pápánk szavai jutnak eszembe, aki egy évvel ezelőtt itt, Csíksomlyón, azt mondta, hogy „nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit”, de arra biztatott, hogy tudjunk a jövő érdekében cselekedni, „kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében”.

Krisztusban szeretett testvéreim!

Különös, furcsa, szokatlan a mai ünneplésünk. De hadd szabadjon újra föltennem a kérdést: „Honnan tudjátok, hogy ez rossz?” A koronavírus-járvány alatt sokszor megfogalmaztuk, hogy annyi minden átértékelődik bennünk… Megtanulhattuk, hogy mi az igazán értékes, a maradandó, a lényeges. Meggyőződésem, hogy a csíksomlyói pünkösdszombati búcsúval is ugyanez történik. A járvány visszavezet bennünket a lényeghez, az ünnep magvához.

És ezt megfogalmazhatjuk a történelem segítségül hívása által, kezdve az 1352-ben tett fogadalomtól, majd az 1484-ben VIII. Ince pápa által adott búcsún keresztül egészen napjainkig, amely mélyen beivódott a vidék katolikusainak lelkébe a ferencesek szolgálata által.

De még inkább megfogalmazza a csíksomlyói pünkösdszombati búcsú mibenlétét, lényegét szentéletű Márton Áron püspökünk, amikor 1949-ben azt mondja szentbeszédében: [összegyűltetek], „hogy tanújelét adjátok hiteteknek, és a boldogságos Szűzanya által megerősödve, továbbra is kitartsatok, minden megpróbáltatásotok ellenére a katolikus anyaszentegyházba vetetett hitetekben”.

Tavaly pedig Ferenc pápa így fogalmazott: „Ti minden évben, pünkösd szombatján elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának, megerősödjetek az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti áhítatban”.

A csíksomlyói pünkösdszombati búcsú történetében nem a mai az első alkalom, amikor nem gyűlhetünk össze. De hitünk kifejezésének, a Szűzanyához való ragaszkodásunknak mindez nem lehet akadálya.

A mostani járvány és a vele járó karantén sok mindenre megtanított, megtaníthatott. Hiszem, hogy arra is, hogy tudjuk értékelni az ünnepet, a találkozást.

Milyen rossz érzés volt, amikor valaki nagyon készült a Csíksomlyói Szűzanyához, de betegség vagy más ok miatt végül nem tudott eljönni. Most mindannyian otthonmaradottak vagyunk és még búcsúfiát is hiába várunk.

Kedves testvéreim!

„Honnan tudjátok, hogy ez rossz?” Ne feledjük, hogy a történelem ura az Isten, aki mindig jót akar nekünk! Vállaljunk sorsközösséget és higgyünk abban, hogy a Szűzanya, a Napbaöltözött Asszony megsegít. Nem zarándokolhattunk most el ide, nem lehetünk fizikailag együtt, de a Szűzanyához való gyermeki ragaszkodásunkat semmi és senki nem veheti el.

Imádkozzunk az aranyrózsás csíksomlyói segítő Szűzanyához: „Mindannyian a gyermekeid vagyunk, nem vagyunk árvák, mert Te velünk vagy és vigyázol ránk. Róma püspöke arra bíztatott, hogy őrizzük meg Erdély örökségét, mely számunkra először Te vagy. Ígérjük gyermeki szeretettel, hogy Hozzád, csíksomlyói Szűzanyánk és Szent Fiadhoz, Urunkhoz, Jézus Krisztushoz hűségesek maradunk. Ámen!” (P. Vértesaljai László SJ imája)

Forrás: romkat.ro .

csíksomlyói búcsú a székelyek középkori eredetű fogadalmi zarándoklata, amely 1990-től kezdődően mára már az összmagyarság legjelentősebb keresztény eseményévé vált. A magyar katolikus és keresztény hívők által minden év pünkösdjén, több százezer résztvevő jelenlétében megtartott búcsú az erdélyi Csíksomlyó kegytemplomában és szabadtéri szentmise a közeli Kissomlyó-hegy és a Nagysomlyó-hegy közötti nyeregben.

római katolikus egyház hívei Csíksomlyón teljes búcsút nyerhetnek, ugyanis az a bűneit megvalló és bűnbánatot tanúsító hívő, aki a gyónás szentségének kegyelmi állapotában meglátogatja a kegyhelyet és ott meghallgatja a szentmisét, az elnyeri a bűnei megbocsátása után visszamaradt büntetések teljes elengedését is.[1] A ferences rend obszerváns ága által alapított Mária-kegyhely templomában van elhelyezve a híres kegyszobor, a sugárkoszorúval övezett Mária, aki a földgömbön és a holdsarlón áll, feje körül tizenkét csillagból álló glória. A holdsarlón egy emberarc van. Jobb kezében királynői jogart, baljában a gyermek Jézust tartja, mindkét szoboralak fejét korona díszíti. A 227 cm-es, aranyozott, festett hársfa szobor eredetileg egy szárnyasoltár központi alakja lehetett. A kegyszobor keletkezésének időpontja a 16. század eleje.

Az 1990-es évekre a kegytemplom és a körülötte lévő térség nem tudta már befogadni a több százezerre duzzadt búcsúsok tömegét. Ezért 1993-ban oltáremelvényt építettek a hegy nyergében és azóta oda irányítják a keresztaljákat (kereszt alatt vonuló, templomuk zászlója és a településük nevét jelző felirat mögé felsorakozó zarándokcsoportokat) és a világ különböző részeiből érkező hívők csoportjait.

Kovács Gergely (Kézdivásárhely, 1968. július 21. –) magyar katolikus pap, gyulafehérvári érsek.

Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Kallós Zoltán: Idegen földre ne siess

Idegen földre ne siess
amíg hazádba megélhetsz
ne menj messze földre lakni
míg hazádba meg tudsz élni

Idegennek jövevénynek
nincsen becsüje szegénynek
idegen vagy jövevény vagy
nincsen becsüd ha szegény vagy

Elbujdosom megpróbálom
ha elveszek sem lesz károm
engem úgy sincs ki sajnáljon
ki értem könnyet hullasson

Én elmegyek közületek
mert köztetek nem élhetek
valahára visszatérek
még kapjak meg belőletek

Édes rózsám vígy el veled
ne hadd elmaradjak tőled
mert ha elmaradok tőled
megszakad a szívem érted

Elvinnélek de nem lehet
mert idegen földre megyek
mert az utak nagyok hosszak
s a vizek es megáradtak

Ne menj rózsám kételegve
arra nagy idegen földre
ha le találsz betegedni
ki fogja gondod viselni

Ki tud szívem reád nézni
egy-két szóval megbiztatni
vagy egy falást enned adni
egy csepp vízzel megkínálni

2 éve, ezen a napon halt meg Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Kallós Zoltán (VálaszútRománia, 1926. március 26. – Válaszút, 2018. február 14.) Kossuth-nagydíjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő; a nemzet művésze, a Magyar Corvin-lánc tulajdonosa. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

Népzenei gyűjtőmunkájának eredményeként mintegy 15 ezer dallamot jegyzett le, valamint 26 kazettát és számos CD-t jelentetett meg. Nagy szerepet játszott az erdélyi és a magyarországi táncházmozgalom létrejöttében és elterjedésében.

Kelta-ír köszöntő, áldás

Kelta-ír köszöntő, áldás

Legyen ma béke belül.
Bízz abban, hogy pontosan ott vagy, ahol lenned kell.
Ne feledkezz meg a végtelen lehetőségekről, amelyek a hitből születnek benned és másokban.
Használd azokat, amiket adnak neked, és add tovább a szeretetet, amelyet kapsz.
Légy elégedett önmagaddal, úgy ahogy vagy.
Hagyd ezt a tudást beépülni a csontjaidba, és add meg a lelkednek az éneklés, a tánc, az ima és a szeretet szabadságát.
Ez mindannyiunk számára létezik.. ”

Áldott legyen a Fény, mely rád világít, és mely benned van,
Az áldott napfény sugározzon be téged
És melegítse fel szívedet, míg úgy nem lobog mint kandallók tüze,
Így minden idegen melegedni jöhet hozzád és minden barátod is.
Sugározzék szemedből a fény, mint ablakba állított
Gyertya fénye, mely a viharban vándorlókat hívogatja.

Áldott legyen a rád hulló lágy eső.
Hulljanak lelkedre a cseppek és csalogassák
A virágokat, hogy illatukkal megteljék a levegő,
De áldott legyen a nagy vihar és rázza meg lelkedet,
Hogy fényesre és tisztára mossa, és sok kis tavacskát
Hagyjon hátra, amiben megcsillan az ég kékje,
És időnként egy csillag is.

Legyen áldott a föld, az egész földkerekség,
Hogy mindenütt kedvesen fogadjon
Bármerre is vezessen utad.
Legyen puha a föld mikor terhétől fáradtan lepihensz,
És legyen könnyű, amikor majd kinn fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
Hogy lelked kiröppenhessen felfelé,
És elérje útja végén

Az Istent!

Hervay Gizella : Tőmondatokban

Hervay Gizella : Tőmondatokban

Tőmondatokban gondolkozom.
A kanálnak nincs fénye, csak fogása van.
A kásás hó nem emlékeztet semmire.
Belelépek.
Nincs szeme a holdnak.
A fák ágai nem nyúlnak utána.
Nincs emberi mozdulata a tájnak.
Könnyebb lenne, ha jelkép lenne a virág,
a bokor anyóka,
könnyebb lenne, ha szólna hozzánk a nap,
a szél
vagy a fenyő.
De a csend se emlékeztet
se szorongásra, se félelemre.
Csak csend a csend.
Csak emberi a szó.
Nem nyihogás,
nem víz-zuhatag.
Nem kisebb határai közt a gondolat.
Sohasem volt emberi a kő, a nap,
csak szelíddé tamtamozta az iszonyat.
Idegen volt az iszap és a márvány,
idegen volt a tűz és a szivárvány,
nem a dolgokat nevezték meg a szavak,
csak azt, ami az emberiből hozzájuk tapadt.
Nem lényegükről szól a szó,
csak arról,mire használhatók.
Nem lett közelibb a világ,
csak élhető, csak lakható.
Idegen az ember füvön, fényben a nap alatt,
és mítoszai nélkül markában csak az marad,
ami emberi.
Minden más idegen, embertelen.
Egyetlen fegyverünk ellene a csupasz értelem.
Csak a kigondolt kerék a miénk,
naprobbanás ellen nincs másunk, csak az érv,
atomhalál ellen csak szó, csak szerelem,
üstökös ellen hajszálnyi jóság,
földrengés ellen törékeny műszeren
egy gondolat.
A gondolat csupaszabb és védtelenebb,
mint a megcélzott szarvas szeme.
Önmagán kívül nincs semmi egyebe.
Nincs semmi szép,
se kő, se virág, se nap,
csak az önmagát szülő gondolat.
Csak ennyi van, hogy emberek vagyunk:
kővel, nappal, halállal szembefordulunk.
Csak tőmondatok vannak, csak néhány gondolat:
Ember vagy. Egyedül. Élsz. Védd magad!

Tegnap 85 éve, ezen a napon született Hervay Gizella erdélyi magyar költő, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Hervay Gizella (Makó, 1934. október 10. – Budapest, 1982. július 2.) erdélyi költő, író és műfordító. Szilágyi Domokos első felesége.

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Szabó M. Attila : Helyesen magyarul

Szabó M. Attila : Helyesen magyarul. Kerüljük az idegen szavakat!

Koncert helyett hangverseny volt,
fotó helyett fénykép.

idegenszók áradata
idegem nem tépték!
Lárva helyett álcát mondtunk,
alga helyett moszatot.
Nem vettünk át más nyelvekből
fölösleges kacatot.
Szélsőséges, rendkívüli
volt, ami ma extrém,
a tanfolyam ma csak kurzus.
Mi ez, ha nem agyrém !
Földrész volt a kontinens és
ki tudja azt vajon még,
hogy a híres kompromisszum
egyszerűen egyezség?
Autentikus, hiteles volt,
a horizont: láthatár.
És ki vette át a sztrókot?!
Üldözte tán száz tatár?
A gyógymód ma terápia!
A viszály ma konfliktus.
Vetálytárs volt a rivális,
sértés volt – s nem inzultus…
Orvos ma nem megállapít,
hanem diagnosztizál.
A kétkedő szkeptikus ma,
tétovázó: hezitál…
Már a nemzedék sem ízlik,
csak a generáció!
És a minősítő verseny
ma kvalifikáció…
A döntős ma finalista,
s a döntő a finálé…
Számlát ezért olaszoknak
a miniszter kínál-é?
Ifjúsági, junior lett,
új játékos debütál,
és a bőrápoló szerben
a formula hidratál…
Fizikailag jön rendbe
a sportoló mára már.
Hogy testileg jobb szó lenne,
eltitkoljuk ugyebár…
Fizikailag? Kis csacsi!
– Csak azt tudnám, hogy hol élsz? –
„Fizikálisnak” – mondják ma,
ezt hallod, merre csak mész…!
Ibolyántúli sugárzás?
Ma úgy mondják: úvé…
Országot ma nyelvőrzőkért
senki sem tesz tűvé!
Tömegvonzás ma már nincs, csak
gravitáció!
S a tüntetést fölfalta a
demonstráció…
Sztráda lett az autópálya,
s ilyet ki hihet?
Tünetet mondtunk vidáman,
szimptóma helyett!
Opció helyett, ha igaz
nem is olyan rég,
bátran mertük azt mondani,
hogy lehetőség…

Zűrzavaros? Paraszti szó!
Jöjjön a kaotikus!
És az ősi túl rövid. S így
„menőbb”, hogy archaikus…
Régen, aki rögtönzött, ma
csak improvizál,
s aki régen elmélkedett:
teoretizál!
Hagyományos? Micsoda szó!
Említeni kár is,
hisz jóval elkelőbb a
tradícionális!
Magánosítás? Mily rémes!
Kiszáradna Sió?
Ha nem mondod azonnal, hogy
privatizáció?
Régi bombára találtak.
A lélegzetem is eláll:
a rendőrség nem kiürít,
embereket evakuál!
Ugyanakkor a környéket
elővigyázatosan
lezárták, de – Uram fia!
mindjárt hermetikusan!
Levegő most se ki, se be,
s most már az is halottá vált,
kit a rendőrség előtte
hullává nem evakuált…
Régen, egykor volt az anno,
vagy más szóval hajdanán.
Melyik szó szebb? Nyelvész gárda
kapjon ezen hajba tán…
Visszapillantás – de szép szó!
Ám a kor szelleme megró,
ha a múltakon merengek
és nem úgy mondom, hogy retro…

És a szervátültetés ma
csupán transzplantáció
(mely muskátli esetében
ugyanaz a büszke szó…)
Új divatszók sereglenek:
regnál, ráta, dominál…
S aki régen beszélgetett,
ma már csak kommunikál!
S a virágpor – kérdem én, hogy
mit vétett a magyarnak –,
mit a bárgyú pollen szóval
kiirtani akarnak?
A szerves ma organikus,
ünnepély ma fesztivál…
Összpontosít? Régen kihalt.
Ma mindenki koncentrál!
Ám a rosszra mégrosszabb jön,
s a koncentrál messze száll:
újmagyarban a „legkúlabb”
szorgalmasan fókuszál!!!
Emblematikust mondanak;
a jelképes mért nem jó?
Sírjában forog szerintem,
mindegyik nyelvújító..

Szabó M. Attila (Szilágysomlyó, 1938. november 15. –) erdélyi magyar szótárszerkesztő, helytörténész.

Ágnes feat Kowalsky – Indulj el egy úton

Ágnes feat Kowalsky-Indulj el egy úton

Kimegyek az útra,
lenézek az úton.
Látom édesemet,
ő es lát engemet.

Akarom szólítni,
szánom búsítani,
Úgyis megszólítom
egy szóval, kettővel.

Ne menj el, édesem,
ne hagyj el engemet!
Sír a szívem érted,
majd’ meghalok érted.

Könnyű a pókháló,
az is megtart engem,
Csak egy hajszálon is
hozzád ránthatsz engem.

Te túl, rózsám, te túl
a világ erdején,
De én jóval innet,
a bánat mezején.

Indulj el egy úton,
én is egy másikon,
Hol egymást találjuk,
egymásnak se szóljunk.

Aki minket meglát,
mit fog az mondani?
Azt fogja gondolni,
idegenek vagyunk.
Idegenek vagyunk.

refrén:
Idegenek vagyunk,
szeretetet tartunk,
Ahol összegyűlünk,
ketten szeretkezünk.
(ezt ismétlik…)

Kowalsky meg a Vega magyar pop rock együttes. A zenekari név a Kowalsky egy képregény figura volt innen a név, a Vega pedig egy film főszereplő volt, és nem a bandatagok étkezési szokásait jellemzi. Így állt össze a Kowalsky meg a Vega zenekar név. A zenekari tagok zord megjelenésével (vad külső, tetoválások, piercingek) ellentétben zenéjükben gyakori motívumként szerepel a szerelem, a nők bálványozása, a hedonizmus, a zene, illetve az élet szeretete.

Tagok : Balázs “Kowalsky” Gyula, Szórád “Jimmy” Csaba, Vajda “Sóder” Péter, Vidák “More” Róbert, Tobak Dániel “Dani”

Korábbi tagok : Jávorszky Béla, Bensó Pál, Újvári Péter, Zámbó Tamás, Temesi Bertalan, Cha-Cha, Juhász Rob, Márkus Gergő, Csányi Zoli, Tar Gergő, Giret Gábor, Pagonyi András, Sári Szabolcs Kovács Zsuzska Vajda Tamás

Frenyó Ágnes művésznevén: Ágnes Vanilla vagy csak Ágnes (1977október 8. –) magyar énekesnő.

Böjte Csaba : Megmaradunk!

Böjte Csaba :  Megmaradunk!
Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is – ott is mennyivel  fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,  akkor mikor fog elfogyni az összes  cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány  másodperc múlva fog elütni… csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok  félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: “ha  nincs kenyér, keresünk!”
Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: “Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”,”bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok”. Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel  meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Bővebben…

Intim Torna Illegál : Nem adom fel

Intim Torna Illegál : Nem adom fel

Felkapott ez a forgószél
Összeomlott házunk ég
Idegen arcok néznek ránk
Akik az álmainkat ellopják
Azok a fénybe lépve olvadnak el
Aki tiszta, annak félni nem kell
Mer’ az álnok a saját kardjába dől
Ha kitör belőlünk a teremtő erő.

Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem én vagyok az,
Aki könnyen belehal
Az életbe, eldönti, mit akar
Tőlem az ég, így van ez rég
Ahogy engem látsz,
Túlexponált kép.

Lehet úgy tűnik néha,
Hogy feladom
A szívem megpihen,
De túl a szavakon
Van valami, ami mindig hajt
És elűz előlem minden bajt.

Föld az ágyam, háztetőm az égbolt
Némán néz le rám a félhold
Amikor a Nap tüzében égek
A lelkem újraéled.
Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el.

Nem adom, nem adom fel…
Nem adom, nem adom fel…
Nem adom, nem adom…

Nem-nem-nem-nem
Én nem adom fel
A hit meg a szeretet
Az égig emel.
Az életemet senki se törli el. 2x

Nem adom, nem adom fel.

Az Intim Torna Illegál (ITI) nevű alternatív rockzenekart 2010-ben alapította a Kistehén Tánczenekarból kilépett Dorogi Péter, Kiss Sándor – kilépett, Gálos Ádám és Nádasdi János.

Bartók Eszter : Búcsúdal

Bartók Eszter : Búcsúdal

Csendre int az élet minket
Egy álom lassan elgurult
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már Téged
Minket összeköt a múlt
Nem látlak Téged
Minket összeköt a múlt

Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned

Csendre ébred majd minden
És szíved biztos útra lel
De kérlek segíts majd elhinnem
Hogy csak rám vár a végtelen
Hisz Te tudtad, azt hiszem
Segíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen

Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned

Bartók Eszter (Mezőkövesd, Magyarország, 1980. március 25.) EMeRTon-díjas magyar énekesnő és dalszövegíró. A TV2 2004/2005-ös Megasztár tehetségkutató műsorának felfedezettjeként vált híressé. Saját számával, az Elefántos dallal jutott döntőbe, ami olyan népszerű lett, hogy már a verseny elejétől játszották a rádióadók. A dal akusztikus, Eszter saját gitárkíséretével adta elő slágerét.

juhok kapuja.

† Evangélium Szent János könyvéből, Jn 10,1-10
Én vagyok a juhok kapuja.

Abban az időben így szólt Jézus:

„Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára.

Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél.

Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók.

Nem is hallgattak rájuk a juhok.

Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál.

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson.

Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Ezek az evangélium igéi.

János evangélista, katolikus körökben Evangélista Szent János (ógörögül: Ἰωάννης), (kb. 6 – kb. 100) a tizenkétapostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

Weöres Sándor : A nő

Weöres Sándor : A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.

A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
kétes bölcsesség, nagy könyv, zagyva szó.

A férfi – akár bölcs, vagy csizmavarga –
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
cimkék között jár, mint egy patikában.
Hiában száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él – vagy tán csak élni látszik –
ha nők szeméből rá élet sugárzik.

A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan cimkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
ugy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Weöres Sándor (IPA: [‘vœrœ∫ ‘∫a:ndor]; Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége, Károlyi Amy költő.

A nemzetközi nőnap alkalmából Isten éltessen minden női olvasót, sok erőt, egészséget, türelmet kivánunk Nekik. 🙂

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.

gyógyulás. hála. dicsőítés.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 17,11-19

Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsőítsük őt!

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén.

Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”

Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.

Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Ezek az evangélium igéi.

Tíz leprás meggyógyítása a Codex Aureus Epternacensisből

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

Kallós Zoltán : Fordulj kedves lovam

Fordulj kedves lovam. Kallós Zoli bácsi nótája.
Gálaműsor Kallós Zoltán 90-edik születésnapja alkalmával, 2016. április 23.
Isten éltesse sokáig !

Fordulj kedves lovam napszentület felé,
úgyse jövünk többet soha visszafelé,
messze földre megyek, elbujdosok innet,
szép szülőhazámat nem látom meg többet.

Fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát,
hosszú útnak porát fakó lovam nyomát,
jó ló volt a fakó jó a viselete,
áldja meg az isten aki felnevelte.

Porladozik csontja fekete főd nyomja,
az én bús szívem is csak a bú rongálja,
árva vagyok árva mint réten a tarló,
kinek ékességét elvette a sarló.

Az idegen földön olyan beteg vagyok,
szomszédim házáig alig elámbolygok,
szomszédim azt mondják talán meg is halok,
én is azt gondolom meg sem is maradok.

Idegen országban idegen emberek,
járok az utcákon senkit nem ismerek,
szólanék hozzájuk de ők nem értenek,
ezen az én szívem de nagyon kesereg.

Kallós Zoltán (Válaszút, Románia, 1926. március 26. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő. A Magyar Művészeti Akadémia Népművészeti, Néprajzi Tagozatának tagja (2005).

 

örömzene. vonatállomáson.

When people embrace. “Una Matinna & Braveheart mashup”
For example, the video below! You are going to be astonished when you see this outstanding duet!

It all started with Gerard Pla Daró from Spain. He sat down at the piano and started playing a beautiful rendition of Una Mattina by Ludovico Einaudi, also featured in the movie “Intouchables”. Then a second guy joined in. Nassim Zaouche from Algeria played “For The Love Of A Princess” from the movie Braveheart. They are total strangers but wait till you see how incredibly well they synchronize together! It is a pleasure to hear

—–

Amikor az emberek megölelik egymást. Una Mattina & Braveheart egyveleg”
Például az alábbi videótban! Csodálkozni fogsz, ha megnézed ezt a kiváló duettet!

Az egész a spanyol Gerard Pla Daró játékával kezdődött. Leült a zongorához, és játszani kezdte az Ludovico Einaudi által írt Una Mattina című darabot ami az “Intouchables” is szerepelt.

Aztán egy másik srác is csatlakozott. Az algériai Nassim Zaouche a For The Love Of A Princess” című dalt játszotta a a “Braveheart” film ből.

Ők teljesen idegenek voltak, nem ismerték egymást, mégis hihetetlenül jól tudják szinkronizálni együtt!

Öröm hallani!

Forrás : Club Parada facebook.

Gerard Pla Daró facebook oldala itt.

Nassim Zaouche facebook oldala itt.