Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

lehetőség. mi a fontos.

Az emberiség olyan betegséget kapott, amire szüksége volt

– Nem becsültük meg az egészséget. Ezért olyan betegséget kaptunk, amely észheztérít, hogy ez a legnagyobb kincs…

– Nem tiszteltük eléggé a természetet. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy a benne való lét értékes legyen…

– Nem tudtunk családokban élni, ezért ez a betegség bezárt az otthonainkba, hogy megtanuljunk újból családként élni…

– Nem becsültük az öregeket és a betegeket. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy eszünkbe jusson, milyen sebezhetőek…

– Nem becsültük az orvosokat, egészségügyi alkalmazottakat és gyógyszerészeket. Rá kellett jönnünk, hogy mennyire nélkülözhetetlenek…

– Nem tiszteltük eléggé tanítóinkat. Ezért ez a betegség bezárta iskoláinkat, hogy a szülők maguk is kipróbálhassák…

– Azt hittük, hogy mindent meg lehet venni, bárhol lehetünk, bárkivel. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy észrevegyük: ez nem magától értetődő…

– A mammon hatalmába kerített, szabadidőnket a bevásárlóközpontokban töltöttük. Ezért ez a betegség becsukta őket, hogy megértsük: a boldogság nem megvehető…

– Túlzottan a saját külalakunkkal és kinézetünkkel foglalkoztunk, meg hasonlítgattuk egymást. Ezért ez a betegség eltakarta arcunkat, hogy észrevegyük: nem ott van a szépség…

– Azt hittük, hogy a világ urai vagyunk. Ezért olyan betegséget kaptunk, amelyben egy miniatűr valami, amit nem is látunk, porig alázzon minket és leckét adjon alázatból…

– Ez a betegség sok mindent elvesz tőlünk, de egyben lehetőséget is ad, hogy megtanuljuk és megértsük, mi az életben a legfontosabb.

– Testre szabott betegséget kaptunk. Talán az emberiségnek erre volt szüksége.

COVID–19-világjárvány a SARS-CoV-2 vírus által a COVID–19 elnevezésű betegséget okozó pandémia.
A járvány első hivatalos kínai neve új típusú koronavírus járvány-incidens volt. Az első eseteket 2019 decemberében fedezték fel a kínai Vuhan városában. A járványt 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította.

igazi cél

Az emberi lények csak úgy élhetnek értékes és harmonikus életet, ha képesek – az emberi természet korlátain belül – megszabadulni attól, hogy folyton az anyagi természetű vágyaik kielégítésére törekedjenek.

Az igazi cél a társadalom szellemi értékeinek gyarapítása.

65 éve, ezen a napon halt meg Albert Einstein fizikus. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa  békében Őt!

Albert Einstein (Ulm, Württemberg, Németország, 1879. március 14. – Princeton, New Jersey, USA, 1955. április 18.) elméleti fizikus; tudományos és laikus körökben egyaránt a legnagyobb 20. századi tudósnak tartják. Ő fejlesztette ki a relativitáselméletet és nagymértékben hozzájárult a kvantummechanika, a statisztikus mechanika és a kozmológia fejlődéséhez. 1921-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismeréséért”.

 

Tracy Chapman: Fast car

Tracy Chapman: Fast car

You got a fast car
I want a ticket to anywhere
Maybe we make a deal
Maybe together we can get somewhere
Any place is better
Starting from zero got nothing to lose
Maybe we’ll make something
Me myself I got nothing to prove

You got a fast car
I got a plan to get us outta here
I been working at the convenience store
Managed to save just a little bit of money
Won’t have to drive too far
Just ‘cross the border and into the city
You and I can both get jobs
Finally see what it means to be living

See my old man’s got a problem
He lives with a bottle that’s the way it is
He says his body’s too old for working
His body’s too young to look like his
When momma went off and left him
She wanted more from life than he could give
Said somebody’s gotta take care of him
So I quit school and that’s what I did

You got a fast car
Is it fast enough so we can fly away?
We gotta make a decision
Leave tonight or live and die this way

So I remember when we were driving
Driving in your car
Speed so fast it felt like I was drunk
City lights lay out before us
And your arms felt nice wrapped around my shoulders and
I-I had a feeling that I belonged
I-I had a feeling I could be someone, be someone, be someone

You got a fast car
We go cruising to entertain ourselves
You still ain’t got a job
I work in a market as a checkout girl
I know things will get better
You’ll find work and I’ll get promoted
We’ll move out of the shelter
Buy a bigger house and live in the suburbs

So I remember when we were driving
Driving in your car
Speed so fast it felt like I was drunk
City lights lay out before us
And your arms felt nice wrapped around my shoulders and
I-I had a feeling that I belonged
I-I had a feeling I could be someone, be someone, be someone

You got a fast car
I’ve got a job that pays all our bills
You stay out drinking late at the bars
See more your friends than you do your kids
I always hoped for better
That maybe together you and me would find it
I got no plans I ain’t going nowhere
So take your fast car and keep on driving

So remember when we were driving
Driving in your car
Speed so fast it felt like I was drunk
City lights lay out before us
And your arms felt nice wrapped around my shoulders and
I-I had a feeling that I belonged
I-I had a feeling I could be someone, be someone, be someone

You got a fast car
Is it fast enough so you can fly away?
You gotta make a decision
Leave tonight or live and die this way

Tracy Chapman : Gyors autó

Van egy gyors autód
Akarok egy jegyet akárhová
Talán kötünk egy alkut
Talán együtt jutunk valahová
Minden hely jobb
A nulláról indulva nincs mit veszteni
Talán teremtünk valamit
Nekem, magamnak, nincs mit bebizonyítanom

Van egy gyors autód
Van egy tervem, ami kivisz minket innen
Dolgoztam a kisboltban
Sikerült félretennem egy kevéske pénzt
Nem kell messzire mennünk
Csak át a határon és be a városba
Te és én mindketten kapunk munkát
Végre meglátjuk, mit jelent élni

Látod, az öregemnek van egy gondja
Egy piásüveggel él, ez a helyzet
Azt mondja, a teste túl öreg, hogy dolgozzon
A teste túl fiatal, hogy így nézzen ki
Mikor anya elment és elhagyta
Többet akart az élettől, mint amit apa adni tudott volna
Azt mondta, valakinek gondoskodnia kell róla
Így otthagytam az iskolát, ezt tettem

Van egy gyors autód
Elég gyors, hogy elrepüljünk?
Hoznunk kell egy döntést
Elmegyünk ma éjjel, vagy így élünk és halunk meg

Emlékszem, mikor mentünk
Mentünk az autóddal
Olyan gyorsan, hogy részegnek éreztem magam
A város fényei elterültek előttünk
És jó érzés volt a karod a vállam köré fonva
Úgy éreztem, ide tartozom
Úgy éreztem, lehetek valaki, lehetek valaki, lehetek valaki

Van egy gyors autód
Cirkálunk vele, hogy szórakoztassuk magunkat
Még mindig nincs munkád
Én kasszásként dolgozom egy üzletben
Tudom, hogy a dolgok jobbak lesznek
Találsz majd munkát és engem előléptetnek
Kiköltözünk az óvóhelyről
Veszünk egy nagyobb házat és a külvárosban élünk

Emlékszem, mikor mentünk
Mentünk az autóddal
Olyan gyorsan, hogy részegnek éreztem magam
A város fényei elterültek előttünk
És jó érzés volt a karod a vállam köré fonva és
Úgy éreztem, ide tartozom
Úgy éreztem, lehetek valaki, lehetek valaki, lehetek valaki

Van egy gyors autód
Van egy munkám, amiből minden számlánkat fizetjük
Késő estig kimaradsz, bárokban iszol
Többet látod a barátaidat, mint a gyerekeidet
Mindig jobb dolgokban reménykedtem
Hogy talán te és én együtt megtaláljuk
Nincsenek terveim, nem megyek sehová
Hát fogd a gyors kocsidat és vezess tovább

Emlékezz, mikor mentünk
Mentünk az autóddal
Olyan gyorsan, hogy részegnek éreztem magam
A város fényei elterültek előttünk
És jó érzés volt a karod a vállam köré fonva és
Úgy éreztem, ide tartozom
Úgy éreztem, lehetek valaki, lehetek valaki, lehetek valaki

Van egy gyors autód
Elég gyors, hogy elrepülj?
Hoznod kell egy döntést
Elmegyünk ma éjjel, vagy így élünk és halunk meg

56 éve, ezen a napon születettt Tracy Chapan amerikai zeneszerző, énekesnő.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!
Tracy Chapman (ClevelandOhio, 1964. március 30. –) amerikai zeneszerzőénekesnő. Legismertebb számai a Fast CarTalkin’ Bout a RevolutionBaby Can I Hold YouCrossroadsGive Me One Reason és a Telling Stories.

szerencse.

Egy öreg embernek olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá.

Mindenki szerencsésnek gondolta, hogy az övé ez a gyönyörű állat. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember így válaszolt:
– Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.

Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok már mondták is a véleményüket:
– Te szerencsétlen bolond, sejteni lehetett, hogy el fogják lopni tőled ezt az állatot! Miért nem adtad el? Micsoda balszerencse!

A paraszt azonban óvatosabb maradt:
– Szerencse vagy szerencsétlenség. Senki nem tudhatja. Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban! Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Hogyan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak egy töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?

Az emberek kinevették az öregembert. Jó ideje már bolondnak tartották. Két héttel később visszajött a fehér ló.

Nem lopták el, egész egyszerűen csak elszabadult, és mintegy tizenkét vadlóval együtt tért vissza kiruccanásáról. A falusiak újra összegyűltek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem áldás, ami történt!
– Én ezt azért nem mondanám. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fehér ló visszajött. Hogyan tudhatnám, hogy ez szerencse-e vagy baj?

Hiszen ez csak egyetlen fejezet. Meg lehet ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az idős ember összevissza beszél. Kapni tizenkét gyönyörű lovat minden kétséget kizáróan égi ajándék. Hogyan is lehetne ezt tagadni? A paraszt fia elkezdte a vadlovak betörését. Az egyik levetette magáról és összetaposta.

A falubeliek ismét eljöttek, hogy elmondják a véleményüket:
– Szegény barátunk, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám most egyetlen fiad nyomorék lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatraméltó vagy!
– Ne szaladjatok ennyire előre – válaszolta nekik a paraszt. – A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani a jövőt.

Nem sokkal később kitört a háború, és a falu összes fiatalemberét besorozták, kivéve a nyomorékot.
– Öregember – panaszkodtak a falubeliek –, igazad volt, a fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
– Kérlek benneteket – válaszolta a paraszt –, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon marad, ennyit tudunk mondani csupán. Isten tudja, hogy ez jó-e vagy rossz. Az élet, apránként mutatkozik meg, a mi dolgunk embernek maradni úgy a szerencse, mint a szerencsétlenség, az egészség vagy a betegség, a béke és a háború idején.

látogatóban Istennél.

Álmomban, látogatóban jártam Istennél🌻

Álmomban látogatóban jártam Istennél.

Bekopogtam, hogy beszélgetni szeretnék vele, ha van rám ideje.

Az Úr elmosolyodott és így válaszolt:
– Az én időm végtelen, mindenre jut belőle. Mire vagy kíváncsi?

– Az érdekelne, mit tartasz a legfurcsábbnak az emberekben?

– Azt, hogy nem szeretnek gyerekek lenni, siettetik a felnőtté válást, majd visszavágyódnak a gyermekkorba.

Azt, hogy akár az egészségüket is feláldozzák, hogy sok pénzük legyen, majd rengeteg pénzt költenek rá, hogy visszanyerjék egészségüket.

Azt, hogy izgatottan lesik a jövőt, hogy megfeledkeznek a jelenről, így aztán nemhogy a jövőt, de a jelent sem élik meg.

Azt, hogy úgy élnek, mintha sose halnának meg és úgy halnak meg, mintha sose éltek volna.

– Atyaként mit szeretnél, hogy gyerekeid mely tanulságokat jegyeznék meg?

– Tanulják meg, hogy senkiből nem lehet erővel kicsikarni a szeretetet. Hagyni kell, hogy szerethessenek.

Nem az a legértékesebb, hogy mit szeretnénk az életben, hanem az, hogy kik állnak mellettünk.

Tanulják meg, hogy nem célszerű másokhoz mérni magukat, saját magukhoz képest legyünk elbírálhatóak.

Fogadják el, hogy nem az a gazdag, akinek a legtöbbje van, hanem az, akinek a legkevesebbre van szüksége.

Tanulják meg, hogy csak néhány másodperc kell ahhoz, hogy mély sebeket ejtsünk azokon, akiket szeretünk, ám sok-sok év kell ahhoz, hogy ezek begyógyuljanak.

A megbocsátást a megbocsátás gyakorlásának útján kell megtanulni.

El kell fogadni, hogy vannak olyanok, akik mélyen éreznek, de nem tanulták meg kimutatni érzelmeiket.

Meg kell tanulni, hogy bármit lehet pénzen venni, csak boldogságot nem.

Két ember nézheti ugyanazt a dolgot, és mégis két másféle dolgot látni.

Meg kell tanulni, hogy az az igazi barát, aki mindent tud rólunk, és mégis szeret.

Nem mindig elég, ha mások megbocsátanak, meg kell bocsátanunk magunknak is.

Búcsúzásnál megköszöntem szavait, Ő pedig így válaszolt:

– Az emberek elfelejtik mit mondtál, mit csináltál.

De arra mindig emlékezni fognak, hogy érzéseket ébresztettél bennük.

fagyi.

Egy kisfiú sétált be az étterem ajtaján, majd leült a kevés üresen álló asztal egyikéhez. Néhányan furcsán bámulták, hogy mit keres egyedül egy ilyen étteremben egy kisgyerek, akinek még le sem érnek a lábai a székről a talajig, de őt kicsit sem zavarták a furcsálló tekintetek, csak mosolyogva nézelődött. Hamarosan megérkezett a pincér, és megkérdezte, mit hozhat.
„Mennyibe kerül egy fagylaltkrémes desszert?” – kérdezte a kisfiú.
„550 forint.” – hangzott a válasz. A kisfiú erre elővette a tárcáját, és elkezdte számolgatni a benne lévő pénzérméket. A pincér türelmetlenül nézte a gyereket.
„Mennyibe kerül egy sima fagyi?” – kérdezte a kisfiú. A pincér már kissé ideges lett, mert ment volna a többi vendéghez, ezért kissé feszült hangvétellel vágta rá a választ:
„Az 450 forint.”
A kisfiú újra számolni kezdte a pénzét, majd így szólt a türelmetlenül toporgó pincérnek:
„Egy sima fagyit kérek szépen.”

A pincér nemsokára kihozta neki a fagyit, letette a számlát az asztalra, majd ment tovább egy másik vendéghez. A kisfiú pedig megette a fagyit, a kasszánál kifizette a 450 forintot, majd udvariasan köszönt és távozott.
Amikor a pincér az ő asztalához ért, hogy elvigye a fagyis kelyhet és letörölje az asztalt, legnagyobb megdöbbenésére egy pénzérmét talált gondosan a kehely mellé készítve: 100 forintot, a borravalóját.