A magyarok szoros kötődése Máriához és az ünnep eredete Szent István királyhoz kapcsolódik, aki – Hartvik püspök által a 12. század elején lejegyzett legenda szerint – utód nélkül maradva 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, halála előtt Székesfehérvárott a következő szavakkal ajánlotta föl Magyarországot Szűz Máriának:
Mennyek királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva lelkemet kezedbe ajánlom.
Magyarok Nagyasszonya (latinul: Patrona Hungariae) Szűz Mária egyik elnevezése, mely kifejezi különleges kapcsolatát Magyarországgal. A magyar katolikus egyház október 8-án főünneppel emlékezik meg a Szűzanya magyarokat oltalmazó pártfogásáról. Ilyenkor a papság és a hívek Mária közbenjárását kérik Magyarországért és a magyar nemzetért.
I. (Szent) István király – születési nevén Vajk (Esztergom, 970–980 körül – 1038. augusztus 15.) az első magyar király. Uralkodása alatt a magyar törzsek szövetségéből kialakult fejedelemséget egységes, keresztény magyar királysággá alakította át. Ez 1028-tól az egész Kárpát-medencére kiterjedt. Az általa meghirdetett új politikai irányvonalnak ellenszegülő törzseket fegyverrel vagy békés úton behódoltatta, a lázadásokat leverte. Az ezeréves magyar törvénytár az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Az államszervezet kiépítésével párhuzamosan megszervezte a magyar keresztény egyházat, ezért ő és utódai viselhették az apostoli király címet. Magyarországon minden év augusztus 20-án I. István király szentté avatásának napját ünnepeljük. Más országokban – mivel halála napján Nagyboldogasszony ünnepe van – az azt követő napon, augusztus 16-án ünneplik.