Kátai Zoltán : Ének az Aradi Vértanúkról

Kátai Zoltán : Ének az Aradi Vértanúkról

Jaj, de búsan süt az őszi Nap sugára
Az aradi vártömlöcnek ablakára! ,
Szánja azt a tizenhárom magyar vitézt,
Ki a tömlöcfenekén a halálra kész.

A magyarnál volt mindegyik generális,

Diadalmas, győzedelmes száz csatán is.
Bátran néztek szeme közé a halálnak,
Hiszen véle szemközt nemcsak egyszer álltak.
Elítélték sorba mind a tizenhármat,
Szőttek-fontak a nyakukba ezer vádat,
Elnevezték felségsértő pártütőknek,
Hogy a magyar szabadságért harcra keltek.
Uramfia! Az ítélet akasztófa,
Mintha gyáva útonállók lettek volna,
Mintha nem volnának méltók egy lövésre,
Katonához, férfiúhoz illő végre.
Jaj, de boldog, kit először nevezének,
Hogy a halált legelőször ő lelné meg.
Jaj, de bezzeg, kit végsőnek hagynak hátra,
Bajtársai szenvedését végigvárja.
Damjanichot hagyták végső vértanúnak,
Hogy érezze terhét, kínját a bosszúnak,
Kegyetlenül haragszik rá minden német,
Számtalanszor földig verte őkelméket.
Ott állt köztük, mankójára támaszkodva,
Mint egy dűlőfélben lévő templom tornya,
Mint vad tigris, mely vas közé vagyon zárva,
Ingerkedő gyermeksereg játékára.

Körülnézett olyan hősen, olyan bátran,

Mintha volna honvédek közt a csatában.
Bajtársai mind ott függnek már előtte,
Ő is indul, ő is megyen jobb életre.

És megállt az akasztófa közelében,

Megöleli, megcsókolja keservében.
Isten hozzád, szabadságom keresztfája,
Rajtad halok meg hazámért, nem hiába!

Sürög-forog már a hóhér a kötéllel,

Számolni egy magyar vitéz életével,
Damjanich meg így kiált fel nyugalmában:
Vigyázz fattyú, fel ne borzold a szakállam!

Aradi vár, aradi vár, halál völgye,

Híres-neves magyar hősök temetője,
Teremjenek határidon vérvirágok,
Felejthetetlen legyen az ő halálok!
Kátai Zoltán (Mosonmagyaróvár, 1954. november 3. –) magyar Tinódi-lant díjas énekmondó, népzenész.

Az aradi vértanúk azok a magyar honvédtisztek voltak, akiket a szabadságharc bukása után az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatt Aradon végeztek ki. Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az 1849október 6-án kivégzett tizenhárom honvédtisztet nevezi így, gyakran használva a tizenhárom aradi vértanú, illetve az aradi tizenhármak elnevezést is.

Az aradi vértanúk, Barabás Miklós litográfiáján : Knezić KárolyNagysándor JózsefDamjanich János,Aulich LajosLahner GyörgyPoeltenberg Ernő,Leiningen-Westerburg KárolyTörök IgnácVécsey KárolyKiss ErnőSchweidel JózsefDessewffy ArisztidLázár Vilmos.

Reklámok

Ghymes : Mária altatója

Ghymes : Mária altatója

Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia,
Te vagy a Jézuska, ő Mária,
Bátyád aranyos Nap sugara,
Húgocskád ezüstös Hold sugara.
Csicsíja, baba, csicsíja, baba,
Ne sírj, Máriánál van vacsora!
Tejet iszik az Isten fia,
Édes tejet iszik Isten fia.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Keres már a katona, hogy elvezet,
Keres már a gazdag, hogy kinevet,
Keres a halál, hogy megszeret,
Keres már a halál, hogy megszeret.

Zöldellik ágacska – a keresztfád,
Ébred a magocska – töviskoronád,
Szeretne mégis ez a világ,
Szerethetne mégis ez a világ.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

Nincsen semmi másod, Istenfiú
Jászol csak a házad, Istenfiú
Szalma a párnád, Istenfiú
Szemed fénye a lámpád, Istenfiú.

Adjon igaz álmot az éjszaka,
Meleget a jászol kicsi szamara,
Áj, áj, aludjál, csíja, baba.
Áj, áj, aludjál, csíja, baba.

Falu végén van egy házikócska,
Falu végén van egy házikócska,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
Abban van egy rengengő bölcsőcske,
A lábával rengengeti vala,
A lábával rengengeti vala,
A szájával fújdogolja vala,
A szájával fújdogolja vala:

Aludj, aludj, Istennek báránya,
Aludj, aludj, Istennek báránya,
Szerelemből jöttél a világra,
Szerelemből jöttél a világra.

A Ghymes együttes olyan felvidéki magyar zenészekből alakult a Nyitrai Pedagógiai Főiskolán 1983-ban, akik előtte rockot, komolyzenét, régizenét játszottak. Első táncházaikat és népzenei koncertjeiket a Nyitra melletti Gímes (régi írással Ghymes) községben rendezett ifjúsági táborban tartották, innen ered a Ghymes név, amit 1984-ben vett fel a zenekar. Zenéjük magyar, közép- és kelet-európai gyökerekből táplálkozik. A népzenei alapok, a saját alkotó elképzelések és improvizációk alapján kialakult az egyedi hangzásviláguk, a Ghymes-zene. A zenekar alapító tagjai a Szarka testvérek: Gyula és Tamás, akik 2011. március 14-én megosztott Kossuth-díjban részesültek.

Tagok : Szarka GyulaSzarka TamásJász AndrásJelasity PéterKún Csaba, Lau János, Rácz Roland, Szabó Tamás, Varga Bori

Rafi Lajos : Fekete Május

Rafi Lajos : Fekete Május

Természetesen csak annyit akarok,
amennyit egy ember akarhat
megtartó és létösztönével,
a túlélés becsületével.

Minden percem mostoha jóság,
földözvert csoda, amit az istenek
most formálnak bennem újra.
Kínjaim hát a számba veszem.

Körülfon a rettegés, bánat,
mint egykor Krisztust az alázat,
átadnak engem is a keresztfának.

Csak azt akartam, sétáljunk, együtt.
Nem szédítelek, csak egy percet.
Rügybe szöknek a fák
s nyomja fejem a fekete május.

Hazudtam?

 

Rafi Lajos : Crni maj

Naravno samo toliko želim
koliko jedan čovek nagonom
samoodržavanja, poštenjem
preživljavanja poželeti može.

Svaki minut mi je maćehinska dobrota,
o zemlju udareno čudo što bogovi
sad formiraju ponovo u meni.

Pa poređam svoje muke.
Obavija me zebnja, tuga,
kao nekad poniznost Hrista,
raspeću i mene predaju.

Samo sam hteo da šetamo, zajedno.
Ne zavaravam te, samo minut.
Na granama nabrekli pupoljci
i tišti me crni maj.

Jesam li lagao?

Prevod: Fehér Illés

RAFI Lajos (Jobbágyfalva, 1970 – Gyergyószárhegy, 2013. június 24.) erdélyi cigány költő.

1970-ben Marosvásárhelyen született, cigánykovács nemzetségből. Egy éves korában került Gyergyószárhegyre a Nyárád mentéről. Iskoláit Gyergyószár­hegyen és a Gyergyószentmiklósi Mezőgazdasági Szakközépiskolában végezte. 1989-ben érettségizett. Hat gyermek édesapja. Bádogosságból tartja fent családját, Gyergyószárhegyen él. Télen szociális segélyből. Földhöz vert csoda című kötete 2007-ben jelent meg, a L’Harmattan Kiadó gondozásában.

Forrás : Ezüst híd blog.

Továbbá : Rafi Lajos facebook.