Örökölt búzaszem

Volt egyszer egy gazdag ember. Egész életében megvolt mindene.
Három fiát szépen felnevelte. Hanem azért a kincsesláda kulcsával mégsem lehetett a betegséget kizárni a házból. Az bizony őt is utolérte.
Nagy bajában, öregségében csak a legkisebb fia ápolta.

A másik kettő ezalatt élte világát: szép feleséget, jó cimborákat szereztek.
Mégis, mielőtt meghalt volna a gazdag ember, úgy rendelkezett, hogy sok-sok aranyát a legidősebb fia kapja.
Szép, tornyos házát, száz hordó borát a középsőnek ajándékozta, a legkisebbnek pedig nem hagyott egyebet egyetlen búzaszemnél.
Alighogy eltemették, a két nagyobbik fiú hamarosan megvigasztalódott a kincseken.
Kinevették az öccsüket:
– No, te ugyan elmehetsz az örökségeddel! Hiába kedveskedtél, hízelegtél az apánknak, mégis minket szeretett jobban! – Azzal el is kergették a háztól.

Futott szegény fiú, amíg csak látott, és estére egy rozoga csőszkunyhóban húzta meg magát. Fájó szívvel gondolt az apjára.
Sehogyan sem tudta megérteni, miért bánt vele ilyen mostohán. Mihez kezdjen ezzel a búzaszemmel?…
Keserűségében el is hajította, s elhatározta, hogy másnap világgá megy.
Hát, amint reggel felébred, észreveszi ám, hogy a búzaszem kikelt az éjjel, és szemlátomást nő a szára. Úgy nőtt, ahogy nézte.

Mire a nap delelőre ért, gyönyörű, dús kalász ringott a szélben.
– Ennek fele se tréfa! – gondolta a fiú,és leakasztotta válláról a vándortarisznyát.
A kalászból a tenyerébe pergette a magokat, és mind egy szemig újra elvetette.
Másnap virradóra azok is kikeltek, szárba szöktek, délre gazdag kalászokat hoztak.
A fiú akkorát füttyentett örömében, hogy a rigó is elcsodálkozott a fán. Most már annyi búzája volt, hogy vetett is, maradt is.

A maradékot két kő között megőrölte, és kicsi cipót sütött belőle. Éppen bele akart harapni, amikor arra jött egy vándor, de olyan fáradtan, hogy már alig vánszorgott.
– Ennek nagyobb szüksége van a kenyérre, mint nekem – gondolta a fiú, és jó szívvel odaadta a cipót az öregnek.
Igaz, ő maga éhes maradt, de a csodálatos búzaszemek másnap még több termést hoztak, és kétszer akkora cipót süthetett magának. Ez így ment napról napra. Egyre több dolga lett a fiúnak, de szomorúsága elmúlt, arca jókedvtől piroslott.

Minek is szaporítsam a szót? Hamarosan jómódú ember lett belőle. Mindig annyit vetett és annyit aratott, hogy minden rászorulónak adhatott a kenyeréből.
Meg is szerették hetedhét országban.
Esztendők múltak el, míg egyszer, egy zimankós estén toprongyos ember kopogtatott be az ajtaján.
– Könyörülj meg rajtam egy falat kenyérrel, mert éhen halok! – kérlelte panaszosan. A fiú mindjárt az asztalához ültette.

Alig ettek, egy másik didergő vándor is bezörgetett éjjeli szállásért. Azt is megvendégelte és megkérdezte tőlük:
– Ugyan milyen nagy szerencsétlenség ért benneteket, hogy így kell a világban vándorolnotok? Felsóhajtott az első:
– Volt nekem sok aranyam, de mind elköltöttem. Szép feleségemnek cicomára kellett. Elfogyott az arany – elhagyott mindenki!

A másik lehorgasztotta a fejét, és nagy búsan mondta:
– Volt szép házam, száz hordó tüzes borom. A sok bort megittuk, a tornyos ház oldalát kirúgtuk a cimborákkal a nagy mulatozásban.
– Én pedig csak a búzaszemmel kezdtem – mondta csendesen a házigazda.

Elkerekedett erre a szeme a két idegennek. Felugráltak az asztaltól:
– Hiszen akkor te vagy a mi öcsénk! Hát nem mentél világgá bánatodban?
– Nem bizony – mondta boldogan a legkisebb fiú. – És most már mindent értek.

Te, édes bátyám, csak holt aranyakat kaptál; te másik bátyám, elmálló köveket és az elfolyó borban hamis melegséget.
De nekem egyetlen búzaszemben örökül hagyta apám a megújuló életet, a munka örömét, a másokon való segítés boldogságát.
Most már tudom, hogy az apám nagyon szeretett engem.

Csík Zenekar – Hazám, hazám

Csík Zenekar – Hazám, hazám

Hazám hazám édes haza, bárcsak határidat látnám,
Látom füstjét de csak alig, az ég alatt sötétellik.
Édes anyám gyújts gyertyára,hozzád megyek vacsorára,
Forralj nekem édes tejet, apríts bele lágy kenyeret.
Édes volt az anyám teje,keserű a más kenyere,
keserű is savanyú is, néha néha siralmas is.
Fölmegyek én egy nagy hegyre,annak is a tetejére
Onnan nézek hazám felé,Édesanyám háza felé.

Minden falu édes hazám,minden asszony édesanyám,
Minden széplány feleségem,kivel a világot élem.
Hozd fel Isten azt a napot,hogy süsse fel a harmatot,
A harmatot a mezőkről, a bánatot a szívemről.
Napom napom fényes napom,süss még egyszer Világoson,
Nem mindenkor homályoson,hogy hazámat ne sírassam.
Erdő erdő de magos vagy,édes hazám de messze vagy,
Ha az erdőt levághatnám,édes hazám megláthatnám.

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,
Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.
Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,
100 esztendő nem a világ – éljen a Magyar szabadság !

Isten áldja meg a Magyart,tartson élted míg e föld tart,
Paradicsom hazájában,éljen,mint hal a Dunában.
Magyarország az én hazám,Neked szült és nevelt anyám,
100 esztendő nem a világ – Éljen a Magyar szabadság !
100 esztendő nem a világ – Éljen a Magyar szabadság !

Készült a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.

Közreműködők: Barcza Zsolt, Bartók József, Bocskor Bíborka, Csík János, Dancs Annamari, Dér Heni, Ferenczi György, Földes Eszter, Keresztes Ildikó, Kunos Tamás, Majorosi Marianna, Makó Péter, Mező Misi, Miklósa Erika, Molnár Ferenc „Caramel”, Molnár Levente, Novák Péter, Nyerges Attila, Pál István „Szalonna”, Serbán Attila, Szabó Attila, Szarka Tamás, Szvorák Katalin, Takács Nikolas, Tátrai Tibor

Dalszerző: Szabó Attila (Csík Zenekar)
Szerkesztő: Majorosi Marianna (Csík Zenekar)
Klip rendező-vágó: Kriskó László
Hangmérnök: Dióssy D. Ákos Zenei rendező: Salamon Beáta

szemlélet

Ha el akarod érni a legnagyobb magasságokat egy olyan emberpróbáló sportban, mint a miénk, képesnek kell lenned holisztikusan szemlélni mindent, és megadni magadnak mindazt, ami jár – testileg, lelkileg és szellemileg egyaránt.

Továbbra is a tenisznek szentelem az életem, bár már nem kizárólagosan, mint korábban, hisz itt a családom, a feleségem, a gyermekem.

És ami még nagyon fontos az az, hogy képes legyek megnyerni a csatát a saját egómmal szemben.

33 éve, ezen a napon született Novak Djokovics, szerb hivatásos teniszező.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Novak Đoković (cirill írással Новак Ђоковићfonetikusan[nôʋaːk dʑôːkoʋitɕ] Loudspeaker.svg kiejtése), Belgrád, 1987. május 22. –) tizenhétszeres Grand Slam-tornagyőztes, világelső szerb hivatásos teniszező.

Böjte Csaba: Nem valaminek a végén, hanem egy új világ kezdetén vagyunk

A román hatóság annyit mondott, vigyázzunk magunkra nagyon, mert nem tudnak segíteni, ha bajba kerülünk. Óvintézkedésként pedig azt tanácsolták, minden este mérjük meg a gyerekek lázát – mondta az elemi.hu-nak adott interjújában Böjte Csaba, ferences rendi szerzetes, akivel a koronavírus apropóján beszélgettünk. 
A dévai gyermekotthon alapítója a járvány kapcsán beszélt arról is, a megfelelési kényszer után miként találhatunk vissza önmagunkhoz, a rohanó világban miként kezdhetünk megint élni. A székely autonómiatörekvésekről a missziós pap azt mondta, nem Brüsszeltől kell kérni az autonómiát, hanem az erdélyieknek kell saját kezükbe venni a sorsukat.

– Hogy vannak? Hogyan birkóznak meg a hétköznapokkal?
Úgy tűnik, mind jól vagyunk, de hát Romániában minden lehetséges. Ahogy másol, itt Déván is szűk kis családi körben be vagyunk zárva, ez nálunk 108 gyereket jelent most. Próbáljuk feltalálni magunkat. Most elkezdődött az online tanítás, a gyerekek próbálják kitanulni ezt, és arra törekednek, hogy a tanév ne vesszen el. Kivárunk.

– Megvannak ehhez a technikai feltételek?
Minden család kapott egy tabletet, ami persze nem elég, de ez most egy új világ, amiben meg kell találni a lehetőséget.

– Tudják használni ezeket a eszközöket?
Tegnap azon kacagtunk, hogy a gyerekek mondják a tanároknak, mit, hol nyomjanak meg a tableten, mert – úgy látszik –  nem minden működik úgy, és akkor, ahogy szeretnék. Oda-vissza tanítják egymást, és én bízom abban, hogy ez is működni fog.

Az élet menni akar. Ha a víz folyását valahol elzárják, az csak megtalálja magának az új medret, és folyik tovább.

Az élet nem fog leállni. A szegények még szegényebbek lesznek, sajnos, a tájékozatlan emberek pedig még jobban eltévednek.

– Az egyház szerepe felértékelődik?
Az egyház iránymutató szolgálatára még nagyobb szükség lesz, mint eddig. A nagy megmondó emberek szedik a C-vitamint, mossák a kezüket, nehogy valami bajuk legyen, én azonban úgy vélem, Jézus Krisztuson kívül nagy eligazítást eddig sem kapott az emberiség, és a szeretet parancsánál, a szolidaritásnál több a válságban sem tud segíteni rajtunk. Én optimista vagyok, a gyerekek jókedvűek, vidámak, gyönyörű tavasz van.

– Kapnak bármilyen segítséget állami szinten?
Felhívtak, hogy minden este mérjük meg a gyerekek lázát. Én erre azt mondtam a kollégáimnak, minden gyerek fenekébe tegyenek három kukoricaszemet, és ha elkezd pattogni, akkor lázuk van.

A hatóság azt is mondta, vigyázzunk magunkra nagyon, mert nem tudnak segíteni, ha bajba kerülünk. Egy szappant nem hoztak eddig, nem hogy kesztyűt, vagy maszkokat. Eddig egyetlen házunk sem kapott semmit, pedig elég sokan vagyunk.

Bővebben…

fésű. óraszíj.

Egy férfi régóta élt boldog házasságban feleségével.

Nagyon szegények voltak, a mindennapi betevőre is épp, hogy csak telt a pénzükből, de az egymás iránti szeretetükbe mindig tudtak kapaszkodni.

Egy napon a feleség így szólt a férjhez: „Nagyon jó lenne, ha tudnánk venni egy fésűt nekem. Sokszor okoz nehézséget, hogy teljesen összegubancolódik a hajam.”

A férje szomorúan így válaszolt: „Nem engedhetjük meg magunknak sajnos… Az én órám szíja is elszakadt, azt sem tudom megcsináltatni, mert nincs miből. Jó, ha enni tudunk valamit.”

Felesége nem erősködött tovább, hanem úgy tűnt, beletörődött a helyzetbe, és másról kezdtek el beszélgetni.

Másnap a férfi munkába menet beugrott egy órásműhelybe, és eladta szeretett óráját. Nem sok pénzt kapott érte, de elég volt ahhoz, hogy vegyen belőle egy fésűt a feleségének.

Eljött az este, és amint hazaért, lelkesen vette ki a táskájából a fésűt, hogy meglepje vele a feleségét.

Az ajtón belépve azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: feleségének rövidre volt vágva a haja.

Az történt ugyanis, hogy egy parókás üzletben el tudta adni a haját, amiből vásárolt egy óraszíjat, hogy meglepje a férjét vele.

Könnyes szemmel jó szorosan megölelték egymást, és egy picit sem sajnálták a látszólag értelmetlenül elköltött pénzt, mert amit kaptak egymástól, az a pénznél sokkal fontosabb.

Ismét megtapasztalták, mit jelent a tiszta szeretet.

A koncentrikus körök elmélete

A koncentrikus körök elmélete

Amikor Susannak mellrákja volt, rengeteg szerencsétlen megjegyzés hangzott el a környezetében. A „legütősebb” az egyik kollégájától származott. Úgy érezte, meg kell látogatnia Susant a műtétje után, de Susan nem szeretett volna látogatókat fogadni, és ezt a kollégájának is megmondta. A kolléga válasza? „Ez nem csak rólad szól.”

„Nem?” – csodálkozott Susan. „A mellrákom nem csak rólam szól? Rólad szól talán?”

Ugyanez a téma jött elő, amikor Katie-nek agyi aneurizma repedése volt. Hosszú ideig intenzív osztályon feküdt, majd később átkerült egy osztályra, ahol már nem lógtak belőle csövek és vezetékek, nem volt folyamatosan monitorra kötve, de még nem volt valami jó formában. Egy barátnője meglátogatta, majd amikor kijött, a kórterem előtti folyóson  ezt mondta Patnek,  Katie férjének: „Erre nem voltam felkészülve, nem tudom, hogy képes leszek-e feldolgozni.”

Ez a nő nagyon szereti Katiet, és azért mondta, amit mondott, mert nagyon mélyen érintette Katie állapota. De amit mondott, az rossz. Ugyanúgy rossz, mint Susan kollégájának megjegyzése.

Susan azóta kifejlesztett egy technikát, amivel az emberek el tudják kerülni ezt a hibát. Mindenféle krízishelyzetben működik: egészségügyi, jogi, pénzügyi, szerelmi, sőt a egzisztenciális krízishelyzetekben is. A koncentrikus körök elmélete (angolul Ring Theory) nevet adta neki.

Rajzolj egy kört. Ez a legbelső kör. Írd bele annak az embernek a nevét, akit az aktuális trauma ért. Katie agyi ütőértágulata esetén ez maga Katie. Most rajzolj egy nagyobb kört a meglévő kör köré. Ebbe a körbe írd be annak a nevét, aki az adott traumához a legközelebb van. Katie aneurizmája esetében ez Katie férje, Pat. Ismételd meg a folyamatot annyiszor, ahányszor csak szükséges. Az egyre növekvő körökbe azok neveit írd, akik érintettek az adott trauma kapcsán, de egyre kisebb mértékben. Szülők és gyerekek után következnek általában a távolabbi rokonok. Közeli barátok a kisebb körbe, kevésbé közeliek a távolabbi körökbe. Amikor ezzel kész vagy, rendelkezésedre áll a Nyafogási Sorrend. Susan egyik betege hasznosnak találta ezt kitenni a hűtőszekrényére.

A szabályok: a kör közepén álló ember bármikor bárkinek bármit elmondhat, nyafoghat, panaszkodhat, például „Az élet igazságtalan!” vagy „Miért pont én?”. Ez a nyeresége annak, hogy valaki a kör közepén áll.

Mindenki más is mondhatja ugyanezt, de csak olyan személyeknek, akik az ő körüknél nagyobb körben helyezkednek el.

Amikor olyasvalakivel beszélgetsz, aki nálad kisebb körben van, ő közelebb van a krízishez, ilyenkor az a cél, hogy támogasd, segítsd őt. A hallgatás és figyelem gyakran nagyobb segítség, mintha bármit mondanál. Ha kinyitod szád, előtte kérdezd meg magad, hogy amit mondani készülsz, az vigasztalást és támogatást nyújt-e a másik félnek. Ha nem, akkor inkább ne mondd. Például, ne osztogass tanácsokat. Azoknak az embereknek, akik éppen traumát szenvednek el, nincs szükségük tanácsokra. Nekik vigasztalásra és támogatásra van szükségük. Mondd inkább azt, hogy „Sajnálom” vagy „Ez most nagyon nehéz lehet neked” vagy „Hozhatok neked egy finom teát?”. Ne mondd azt, hogy „Hallanád, hogy mi történt velem…” vagy „Ha én a te helyedben lennék…” És semmiképp ne mondd, hogy „Ez most engem nagyon földhöz vág”.

Ha kiabálni, sírni vagy panaszkodni szeretnél, ha valakinek el akarod mondani, hogy mennyire meg vagy döbbenve, vagy éppen undorodsz, netán siránkoznál, hogy milyen szörnyűségeket juttatott eszedbe a saját életedből, az rendben van. Ez a reakció teljesen normális. Csak olyasvalaki előtt vagy mellett tedd ezt, aki nálad nagyobb körben van.

Vigasztalás befelé,  panaszkodás kifelé.

Semmi gond nem volt Katie barátjával, aki azt mondta, hogy nem volt felkészülve arra, hogy Katie milyen rosszul néz ki, és nem biztos benne, hogy fogja tudni kezelni. A hiba az volt, hogy ezt Patnek mondta, azaz befelé panaszkodott.

Nálad kisebb körben levő embernek panaszkodni nem tesz jót se neked, se neki. Ugyanakkor támogatónak lenni a páciens fő gondozójával a legjobb dolog lehet, amit az adott páciensért tenni tudsz.

A legtöbben tudjuk ezt. Szinte senki nem traktálná azzal a páciensét, hogy milyen szörnyen néz ki. Szinte senki nem mondaná azt egy páciensnek, hogy a saját múlandósága jut róla eszébe, a saját közelsége a halálhoz. Más szóval, tudjuk, hogy a kör közepébe nem öntjük a panaszainkat. A koncentrikus körök elmélete ezt a megérzést kiterjeszti és konkrétabbá teszi: ne csak a kör közepébe ne öntsd a panaszokat, hanem a saját körödnél kisebb körökbe sem.

Tartsd észben, hogy bármit mondhatsz, amit szeretnél, csak várd meg, amíg ezt olyasvalakinek tudod elmondani, aki nálad nagyobb körben helyezkedik el.

És ne aggódj. Te is sorra kerülsz majd a kör közepén, ebben biztos lehetsz.

Susan Silk klinikai pszichológus, Barry Goldman mediátor,
a  “The Science of Settlement: Ideas for Negotiators.” című könyv szerzői

Susan Silk és Barry Goldman írása alapján fordította Szirtesi-Nagy Réka

Forrás: Pozitív Attitűd Formálás Magyarország.

mosoly. szeretet.

Mosolyogjatok egymásra, a férjetekre, a feleségetekre, gyermekeitekre, válogatás nélkül minden embertársatokra – s ez segít majd, hogy kibontakoztassátok egymás iránti szereteteteket.

22 éve, ezen a napon halt meg Kalkuttai Szent Teréz római katolikus apáca. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Kalkuttai Szent Teréz, közismert nevén Teréz anya (születési neve albánul: Agnes Gonxha Bojaxhiu; arománul: Agnesa/Antigona Gongea Boiagi; Üsküb, 1910. augusztus 26. – Kalkutta, 1997. szeptember 5.) vlach, pontosabban a mai Albániában és Macedóniában is kisebbségben élő aromán nemzetiséghez tartozó, római katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója, a Nobel-békedíj (1979) és számos magas kitüntetés tulajdonosa, aki Kalkutta szegényei között végzett áldozatos munkájával az egész emberiség elismerését kiváltotta.

Szent Mónika

Ez a csodálatos feleség és édesanya ,,ruházata szerint asszony, a hitére nézve férfi volt; olyan biztonság volt benne, amilyet csak az öregség ad meg az embernek; olyan szeretete volt, amilyenre csak egy édesanya képes; s olyan jámborság élt a szívében, amit csak egy keresztény nő hordozhat a szívében” — mondja róla Ágoston.

Szent Mónika (latinul: Monica), (Thagaste, 331 v. 332. – Ostia, 387 május 4.) Szent Ágoston édesanyja, a férjes asszonyok és anyák védőszentje.

Ünnepe

15. században kezdték el ünnepelni Szent Mónikát az ágostonos remetékmájus 4-én, Ágoston megtérésének emléknapját megelőző napon. 1550 körül vették fel a római naptárba is az ünnepet, majd 1969-ben helyezték át a mai dátumra, augusztus 27-re, Szent Ágoston ünnepnapja elé.

férfidolog.

Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni – interjú Böjte Csabával

Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok ilyen történetem van, egyet elmesélek. Hatodikos vagy hetedikes koromban elhatároztuk a barátaimmal, hogy lemegyünk az Olton át a Fekete-tengerig. Kiváltottuk a halászengedélyt a Duna-deltára és nekiálltunk csónakot készíteni. Egész nyáron ezen dolgoztunk, de sehogy sem lett csónak formája. Emlékszem, amikor nagyapám megkérdezte: mi ez a torony? Amikor láttuk, hogy sehogyan sem jön össze, felültünk egy tehervonatra, amivel eljutottunk Bukarestig, de tovább már nem mentünk, mert nagyon elfáradtunk. Édesanyámnak akkor azt mondtam, hogy elmegyek egy barátom nagyapjához – a barátom meg azt, hogy az enyémhez jön –, s így elengedtek minket egy hétre. Édesanyám akkor tudta meg az igazságot, amikor érettségikor meglátta azokat a fényképeket.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Szegény édesapám börtönben volt, amikor én megszülettem és nagyon hamar meghalt. Idézni őt nem tudom, de azt tudom róla, hogy ’56-ban kiállt az igazság mellett és felolvasta a verseit. Az egyik arról szólt, hogy hideg tél van, a farkasok üvöltenek, de ki kell tartani, mert jön a tavasz és a dolgok jóra fordulnak. A kitartás és remény azóta is velem van, és az is, hogy az igaz dolgok mellett ki kell állni – kerüljön bármibe is.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Gyakran szoktam mondogatni: Isten selejtet nem teremt. Az én gyermekeim nagyon nehéz helyzetben kerülnek hozzám. Őket sokan genetikai hulladéknak nevezik, én azt mondom nekik: Isten drága remekművei vagytok, csodák, amiket elsősorban magatoknak kell megcsodálnotok.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem ennél fontosabb, hogy legyenek férfi pedagógusok. Ha nálunk többen jelentkeznek egy nevelői állásra, és van köztük férfi, életbe lép az „F koncepció”: a férfit alkalmazzuk.  Úgy látom, a pedagógia nagyon elnőisesedett, pedig nagyon kellene, hogy a fiúkat férfiak is neveljék, oktassák.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

A fizikai, verbális erőszakot kontraproduktívnak tartom, nem látom a hozadékát. De a határozottság fontos.  Legyünk királyok – mondta Jézus Krisztus. Az a király, aki vállára veszi a környezete gondját, aki tud parancsolni saját magának és tud határozott döntéseket hozni.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A férfi először oldja meg a problémáját. Utána sírjon vagy kacagjon vagy igyon meg egy jó pohár bort, de a feladatot, amivel szembetalálkozott, azt először oldja meg.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Nekem kétezervalamennyi gyerekem van, és minden 6-7-8 gyermek mellett van egy-egy felnőtt. A nevelőnőimet mindig arra kérem: ügyeljenek a gyerekekre, viseljék gondját az otthonuknak, családjuknak. Ha meg lennék nősülve, ezt kérném a feleségemtől is. Én elég konzervatív vagyok ilyen téren. Azt látom, a gyermeknevelés fontos a nők számára, boldoggá teszi és kiteljesíti őket. Szívesen jönnek hozzánk, és nem vágynak például a benzinkútra menni dolgozni, örömüket lelik abban, hogy a gyereket, a családjukat, a házukat rendben tartják. A férfi dolga egzisztenciát teremteni a családjának, és biztosítani, hogy mellette a nőből boldog feleség és anya legyen. A férfi merje megfogni a nő derekát és táncba vinni őt – de ne rángassa, hanem vezesse őt. A nő vágyik arra, hogy táncolhasson, és ha van partnere, társa, aki vezeti, akkor ebben kölcsönösen ki tudnak teljesedni. Mindenkinek a maga természete alapján kell kibontakoznia. Van olyan munka, amit együtt, és van, amit külön kell elvégezni. Nem vagyunk egyformák. A napraforgóból nem kell illatot kinyerni, sem olajat kipréselni az ibolyából. A gyermeknevelésben is van feladata a férfinak. Nem az erőfitogtatás, hanem az, hogy mozgásban tartsa a gyermeket: vigye halászni, kirándulni.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Keményebb munkát – felsúrolni a padlót, szőnyeget mosni – mindig is végeztem. Ősszel a zakuszkakészítésbe és padlizsánsütésbe is mindig bekapcsolódom. Ennek pedagógia célja is van: a gyermek tanulja meg, hogyan kell állatot tartani, hogyan készül az étel. 14 éves voltam, amikor nagyapám kezembe adott egy bicskát, hogy szúrjak le egy bárányt. Amikor visszakérdeztem, hogy miért, azt válaszolta: „hogy legyél férfi”. Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Sokféle munka van. Én pénzért nem szoktam dolgozni soha. Amit végzek, azt mindig örömmel végzem. Az ember 60 éves korára már tudja, mennyi az ő teherbírása. A mennyiség sokszor a munka kárára válik. Nem a munka mennyisége a lényeg, hanem az, hogy annak milyen hatása, következménye van a társadalomban. 60 évesen már csak olyat teszek, aminek gyümölcse van.

Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?

Az ember életének értelme, célja a 10 parancsolat szerint: „Uradat, Istenedet imádd”. Van bennünk egy éhség a végtelen szépség, bölcsesség, gyöngédség iránt, amit egyedül Isten tud beteljesíteni. Aki viszont nem hisz Istenben, az a párjától várja ezt, és ebből rengeteg kudarc szokott származni. A párunkból, gyermekünkből, focicsapatunkból nem érdemes bálványt csinálni. Az Istent kell mindennél jobban szeretni, a feleség, férj pedig legyen az a társ, akivel bebarangolom a végtelent, váll-váll mellett. De nem lehet cél sem a férj vagy a feleség, sem a gyermek, mert akkor bálvánnyá válik és csalódni fogunk benne, mert a végtelen utáni szomjunkat nem tudja kioltani. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry mondta: „Nem azok szeretik egymást, akik egymást nézik, hanem akik együtt tudnak közös célra nézni”.  Számomra ez a közös cél az Isten.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen. Csak egy kicsit bátrabban, nagyobb lendülettel, kevesebbet vacillálnék. Az ember sok időt tölt el a kétségeivel, kérdéseivel; érzi egyrészt a korlátait, másrészt Isten akaratát. Sokkal jobban kellene bíznunk magunkban és Mózes példájával mernünk rácsapni a tengerre. De az ember kicsi, gyenge és nem hiszi, hogy pont neki szét fog nyílni a tenger. Mindenkit arra bíztatok, hogy jobban bízzon az Istenben, jobban higgyen önmagában és csak nézzen és menjen bátran előre!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Rengeteg történész van, aki a múltat fürkészi. Olyan emberekre van szükség, akik mernek előre nézni, álmokat látni, feladatokat vállalni és cselekedni. Épp nemrég mondtam valakinek: Jézus Krisztus a tévedő bűnös embernek meg tudott bocsájtani, de annak nem, aki a talentumát elássa. A terméketlen fügefát Jézus megátkozza. Persze, hogy van szükség hősökre és mindannyiunknak az a feladata, hogy alkosson, teremtsen. Mert Jézus nemcsak a gazdag ifjakat hívja erre. Úgy látom, ma a világ tele van gazdag ifjakkal, akik mindenféle parancsokat megtartanak, de nem mernek Jézussal elindulni, a világot jobbá tenni, feladatokat felvállalni, és azokat megoldani.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nagyon kicsi gyermekként nagyon szerettem a barátaimat. Mindig próbáltunk valami kajibát, bunkert vagy barlangot ásni, ahol elférünk, de mindig minden kicsi volt, olyan sokan voltunk. Emlékszem, hogy azon imádkoztam – miközben a barátaim nevettek rajtam –, hogy akkora házat szeretnénk, ahova mindenkit be tudok fogadni. Most több mint kétezer ember eszik minden nap nálam és rengeteg vendég megfordul nálunk. Azt gondolom: ezt kértem és megkaptam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Hát, van egy pár: édesanyám, édesapám, a Szűzanya, Szent Ferenc, Márton Áron…

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Azt mondják: az a szent, aki környezetét szentté teszi. Ha mellettem a kollégáim, gyermekeim szentté válnak, akkor én jó úton járok. Ha azt akarnám bebizonyítani, hogy mellettem mindenki buta, akkor egészen biztosan tévúton járnék. Vagyis: tegyek meg mindent, hogy a mellettem élő ember kibontakozzon, növekedjen, erős, szép és bátor legyen, és akkor én is jó úton járok.

NÉVJEGY

  • Kolozsváron született, 1959. január 24-én.
  • Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) célja az Erdélyben sanyarú körülmények között élő gyermekek felkarolása. Jelenleg 2500 gyermekről gondoskodik intézményeiben és további százakról nevelőszülői rendszerben.
  • A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte. Több helyen eltöltött papi szolgálata után helyezték Dévára, ahol oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az ottani elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is. A gyerekek taníttatása mellett vallási és erkölcsi nevelésükkel is foglalkozik.
  • Elismerései: Magyar Örökség díj (2002), Év embere díj 2004, Sütő András-díj (2007), a Pannon Példakép alapítvány díja (2008), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Európai Polgári Díj (Civi Europaeo Praemium, 2011), Magyar Szabadságért díj (2015), Boldog gyermekekért, boldog családokért díj (Felelős Szülők Iskolája, 2018), Pro Cultura Hungarica díj (2019)

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

Forrás: ferfiakklubbja.hu .

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

Kosztolányi Dezső : Nők

Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében
beszélek.
Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól
vallok,
nõk, rokonaim.
Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,
mint senki más,
s szeretlek is benneteket.
Zavarosak, mint én,
termékenyek, mint én,
zavaros források, melyekbõl aranyat mostam,
igazi aranyat.
Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,
de igazabbak
a meddõ gondolatnál,
a büszke hazugnál,
a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál.
Hová is futhatnék én,
kócos fejemmel,
költészetemmel,
rettenetesen cikázó tétovaságommal,
ha nem volnátok ti,
megértõk, megbocsátók,
elvtelen szentek,
jámbor pogányok,
bizonytalan jók,
valóság hû sáfárjai.
Ha varrtok, vagy vajat mértek,
kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,
s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,
fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok,
és én is vagyok mellettetek.
Hozzátok kötözött engem a végzet,
örökkévalóan,
köldökzsinórral, azután a vágyak
eleven kötelével,
hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,
s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.
Nem egy, hanem mindegyik.
Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,
mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.
Mindegyik anyám.

A nemzetközi nőnap alkalmából Isten éltessen minden női olvasót, sok erőt, egészséget, örömeket, és sok türelmet kivánunk  🙂

A nemzetközi nőnap a nők iránti tisztelet és megbecsülés kifejezésének napja, amelyet 1917 óta (Magyarországon 1948 óta) minden év március 8-án tartanak. A nemzetközi nőnapot az ENSZ is a világnapok közt tartja számon. A nőnap eredetileg a mai virágos, kedveskedős megemlékezéssel szemben munkásmozgalmi eredetű, harcos, a nők egyenjogúságával és szabad munkavállalásával kapcsolatos demonstratív nap volt. Manapság a különféle civil szervezetek ezen a napon világszerte, a nők elleni erőszak, a nőket érő családon belüli erőszak, a munkahelyi szexuális zaklatás, a prostitúció és az egyéb, a nők ellen elkövetett erőszak formái elleni tiltakozásuknak is hangot adnak.

Kosztolányi Dezső, teljes nevén: Kosztolányi Dezső István Izabella (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének tagja. Csáth Géza unokatestvére.

higgy. magadban.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
– Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
– Én neked nem ígértem ezt – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! – mondta.
– Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
– Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
– És arra emlékszel-e, – folytatta az angyal – volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.
– Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. – mondta az angyal.
– És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.
– Igen barátom, – mondta az angyal – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
A tanulság:

Ilyen lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk.

Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket!

Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Elkezdhetünk hinni magunkban!

ez a világ elmúlik.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből, 1Kor 7,29-31

Azt mondom, testvérek: Az idő rövid!

Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.

Ez az Isten igéje.

Pál apostol (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei.

Pál első levele a korinthosziakhoz a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél.

A levél feltehetőleg Kr. u. 51-52. körül keletkezett görög nyelvű ókeresztény irat, az újszövetségi kánonban az apostoli levelek egyike.

Jézus Krisztus születése

M. S. mester: Jézus születése, 1506, tojástempera, hársfa, 123×79 cm, Hontszentantal (ma: Antol, Szlovákia), római katolikus templom

† Evangélium Szent Máté könyvéből, Mt 1,18-24
Jézus megszületik Máriától, aki jegyese Józsefnek, Dávid fiának.

Jézus Krisztus születése így történt:

Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől.

A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van.

Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”

Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.

Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki.

Magához vette feleségét.

Ezek az evangélium igéi.

Máté apostol vagy Szent Máté (? – kb. 60), vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Neve a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: Jahve ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust (Máté 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32). Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21.

Isten. az élőké.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 20,27-38

Krisztus a feltámadásban örök életet ad nekünk.

Abban az időben odajárultak Jézushoz néhányan a szadduceusok közül, akik azt tartják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték tőle:

„Mester! Mózes meghagyta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, és asszonyt hagy maga után, gyermeket azonban nem, akkor a testvér vegye el az özvegyet, és támasszon utódot testvérének.

Volt hét testvér. Az első megnősült, aztán meghalt utód nélkül. Az asszonyt elvette a második, aztán a harmadik, majd sorra mind a hét. De mind úgy halt meg, hogy nem maradt utód utána. Végül az asszony is meghalt.

A feltámadáskor vajon kié lesz az asszony? Hisz mind a hétnek felesége volt.”

Jézus ezt válaszolta nekik: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek. Akik pedig méltók rá, hogy eljussanak a másik világba és a halálból való feltámadásra, nem nősülnek, s nem is mennek férjhez. Hiszen már meg se halhatnak többé, mert az angyalokhoz hasonlítanak, és az Istennek a fiai, mert feltámadtak.

Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi. Isten azonban nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.”

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

merj élni!

William John “Liam” Neeson OBE (Ballymena, Észak-Írország, 1952. június 7. –) Oscar-díjra jelölt észak-ír színész. Egyik legismertebb szerepe Oskar Schindler a Schindler listája című filmben. Továbbá szerepelt még olyan sikeres filmekben, mint a Csillagok háborúja I: Baljós árnyak, Narnia krónikái és a Batman: Kezdődik!.

Natasha Jane Richardson (London, 1963. május 11. – New York, 2009. március 18.) angol színésznő. Édesanyja Vanessa Redgrave Oscar-díjas színésznő, édesapja a brit free cinema egyik legjelentősebb rendezője, Tony Richardson. Natasha színészdinasztiában élt: nagyapja,Michael Redgrave, nagynénje, Lynn Redgrave, nagybátyja, Corin Redgrave, húga, Joely Richardson és második férje, Liam Neeson, valamint unokahúga, Jemma Redgrave szintén színészként váltak ismertté. Natasha négyéves korában kezdett ismerkedni a filmezés világával. Karrierje az 1980-as évek közepén kezdett felfelé ívelni. Művészfilmekben és könnyedebb hangvételű alkotásokban egyaránt szerepelt. Az1990-es évektől főleg színpadi színésznőként méltatták, alakításait rangos díjakkal jutalmazták. AIDS-ben elhunyt édesapja emlékére jelentős összegekkel támogatta e betegség elleni küzdelmet. A színésznő egy síbaleset során elszenvedett fejsérülése következtében kómába esett, és két nappal később elhunyt.