Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol

Áprily Lajos: A csavargó a halálra gondol

Uram, a tél bevert a templomodba. 
Álltam vaspántos portádon belül
s ámulva néztem botra-font kezemre
sugárban omló fényességedet.
Térdelt a nép, én álltam egyedül,
úgy hallgattam, amit beszélt papod:
„Ez világot szívedben megutáljad
és úgy menj ki belőle meztelen –”

Uram, te ezt így nem akarhatod.

Tudom, hogy földed nagy területéből
egyetlen barlangod jutott nekem,
s megreng az is, ha viharod zenéje
végigrobajlik fenn a tölgyeken.
De ha tavaszod jő, enyém az erdő,
és jó hozzám az erdő: ennem ad,
rigószavaddal kelt a kora-reggel
s odvamba surran este sűnfiad.
Gazdám, a nyár, az ősszel hullt levéllel
új őszig minden gondot eltemet:
mezítláb járom harmatos meződet
s verőfényed füröszti mellemet.
S ha kóborolni küld a nyugtalanság
s nótázva fut mellettem patakod,
kurjantással köszöntöm kék lakásod,
s fütyörészem s Uram, te hallgatod.
Zöld asztalomon vadgyümölcs az étel,
otthon-kínáló tűz nem int felém,
de mondd, volt-e valaha szép világod
valakié úgy, ahogy az enyém?

Ha menni kell, vállamról rongy-ruhámat
egy rándítással elhullathatom,
saruim szíja sem marad velem.
Uram, utálni nem tudom világod,
de indulhatok, amikor kivánod,
igéd szerint: egészen meztelen.

51 éve, ezen a napon halt meg Áprily Lajos költő, műfordító. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Áprily Lajos, született Jékely Lajos (Brassó, 1887. november 14. – Budapest, 1967. augusztus 6.) József Attila-díjas (1954) költő, műfordító. Jékely Zoltán édesapja.

centi-, kilométer

Böjte Csaba testvér a Hargita megyei Hidegségen mutatott be szentmisét, beszédében újra szívhez szóló gondolatokat mondott.

Az örök élet kulcsát adjuk a gyereknek, amikor megtanítjuk imádkozni.  Nem tudom, hogy megmarad-e benne valami abból, amit irodalom – vagy történelemórán tanul. De ha megtanítjuk imádkozni őt, akkor a lehető legjobb dolgot adtuk a kezébe.

Isten nélkül nagyon nehéz, fárasztó, kilátástalan minden. A Mennyei Atya amikor “használati utasítást” adott nekünk az élethez, akkor a tízparancsolatot adta a kezünkbe.

Az első parancs így szól: “Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”.

Lehetsz pap, nevelő, szakács, lehetsz bármi, de Istennek a legfontosabb elvárása, hogy imádd Őt.  A Jóisten bármit tud teremteni: templomot, iskolát, gyermekotthont, tényleg bármit.

Kivéve egy dolgot: egy olyan szabad akaratú embert, aki tiszta szívvel, lángoló szeretettel szereti Őt. Ezt csak mi teremthetjük meg, szabad akaratunkkal úgy dönthetünk, hogy azt mondjuk: “Uram, kicsi vagyok, szegény vagyok, de én szeretnélek téged nagyon szeretni!”.

Istent szeretetben nem lehet felülmúlni: ha egy kis centit is mész feléje, akkor ő kilométereket jön feléd!

Ha egyetlen dolgot taníthatnék a gyerekeknek, ha egy dolgot mondhatnék nekik, akkor az az lenne: Uradat, Istenedet imádd!

Ha megnézitek, hogy mi mindent építettünk, mi mindent valósítottunk meg, és megkérdezitek tőlem, hogy mindez honnan van, – az erő, az újrakezdés, a bátorság, az anyagiak – azt mondanám Istentől.

Hiszek az imádság erejében: sokszor megtapasztaltam, hogy lehetetlen, kilátástalan helyzetben Isten meghallgatta az imánkat. Maga Jézus mondta: bármit kértek az én nevemben közösen, azt megkapjátok!

Forrás : magnificat.ro

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

Áldás.

Szűz Mária, Isten anyja ünnepe

Bibliai Olvasmány Mózes negyedik könyvéből, Szám 6,22-27

Hívják le Izrael, fiaira a nevemet, és én megáldom őket.
Így szólt az Úr Mózeshez:

„Mondd meg Áron főpapnak és fiainak, a papoknak: Így áldjátok meg Izrael fiait, ezekkel a szavakkal:

Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr, s legyen hozzád jóságos!

Fordítsa feléd arcát az Úr, és szerezzen neked üdvösséget!

Hívják le Izrael fiaira a nevemet, és én megáldom őket.”

Ez az Isten igéje.

Mózes negyedik könyve az Ószövetség egy protokanonikus könyve.

Áron bibliai személy, Mózes testvére, akivel együtt Jákob fiának, Lévinek a dédunokái voltak.

Juhász Gyula: Rorate

Juhász Gyula: Rorate

A kéklő félhomályban
Az örökmécs ragyog,
Mosolygón álmodoznak
A barokk angyalok.

A gyertyák rendre gyúlnak,
A minisztráns gyerek,
Mint bárány a mezőben
Csenget. Az árny dereng.

Hideg kövön anyókák
Térdelnek. Ifju pap
Magasba fölmutatja
Szelíden az Urat.

Derűs hit tűnt malasztját
Könnyezve keresem.
Ó gyönyörű gyerekség,
Ó boldog Betlehem!

Juhász Gyula (Szeged, 1883. április 4. – Szeged, 1937. április 6.) magyar költő. A 20. század első felében Magyarország egyik legelismertebb költője, József Attila előtt a magyarság sorsának legjelentősebb magyar lírai kifejezője.

A rorate vagy hajnali mise vagy angyalmise vagy aranyos mise a római katolikus egyházban advent első vasárnapjától karácsony első napjáig minden nap hajnalban tartott szentmise Szűz Mária tiszteletére és Jézus eljövetele utáni vágy kifejezésére, amelyet roraténak is neveznek, a mise bevezető szavai után: Rorate coeli de super… (harmatozzatok egek onnan felülről). Angyali misének is nevezik, mert az angyali üdvözlet nyilvános elmondásával fejeződik be, másrészt mert Mária evangéliumát és Gábriel arkangyal köszöntését foglalja magába.

gyógyulás. hála. dicsőítés.

† Evangélium Szent Lukács könyvéből, Lk 17,11-19

Mindenért adjunk hálát az Úrnak, és dicsőítsük őt!

Jézus egyszer útban Jeruzsálem felé áthaladt Szamaria és Galilea határvidékén.

Amikor betért az egyik faluba, tíz leprás férfi jött vele szembe. Még messze voltak, amikor már megálltak, és hangosan így kiáltottak: Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!”

Ő rájuk tekintett, és így szólt hozzájuk: „Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak.” Útközben megtisztultak.

Az egyik, amikor észrevette, hogy meggyógyult, visszament, hangos szóval dicsőítette Istent, arcra borult Jézus lába előtt, és hálát adott neki. És ez az ember szamaritánus volt.

Jézus megkérdezte: „Nemde tízen tisztultak meg? Hol maradt a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszajött volna, hogy hálát adjon Istennek, csak ez az idegen?” Aztán hozzá fordult: „Kelj fel és menj! Hited meggyógyított téged.”

Ezek az evangélium igéi.

Tíz leprás meggyógyítása a Codex Aureus Epternacensisből

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

birtoklás. elengedés.

“Ha azt, ami most megadatik, képes vagyok elengedni, akkor tudom élvezni is, hiszen nem akarom megtartani, nem kívánom birtokolni, ezért nem kell félnem az elvesztésétől sem.

Ezért nem is a birtoklás az élvezetnek a kulcsa, hanem az elengedés képessége.”

Pál Feri: A függőségtől az intimitásig

Pál Ferenc, közismert nevén: Pálferi, (Budapest, 1966. június 29.) római katolikus papmentálhigiénés szakember, 1986 és 1989 között válogatott atléta.

Hivatalos facebook oldala itt.

Hivatalos oldal itt található.

Tcha Limberger : Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Tcha Limberger : Gyöngyvirágos a türei nagytemplom

Gyöngyvirágos a türei nagytemplom,
Te vagy benne legszebb virág galambom.
Úgy elnézlek te gyönyörű virágszál,
Azt se tudom hogy a pap mit prédikál.
Aranycsatos imakönyv a kezedbe,
Isten tudja, mi van a te szívedbe.
Kék virágos a mérai temető,
Engem temessenek oda legelőbb,
Engem elől, azután a babámat,
Ne keressen más szeretőt magának.
Háromszor is elindultam s elmentem,
Ablakidhoz még közel sem mehettem,
A kapuban úgy elfogott valami,
Hogy egy árva szót sem tudtam szólani.
Édesanyám voltál, mért nem tanítottál,
Gyenge fűszál voltam, mért nem hajlítottál?
Gyenge fűszál voltam, meghajlottam volna,
Ilyen nagy bánatra nem jutottam volna.

Tcha Limberger (Brugge, 1977) egy belga cigányzenész, aki gitárosként, hegedűművészként és énekesként is ismert. Piotto Limberger, a karmester unokája. Bár látását születésekor elveszítette, hamarosan kiderült, hogy többet lát a világból, mint az átlagemberek többsége. Gyerekkora óta több hangszeren játszik, színes egyéniségének köszönhetően számos zenei műfajban kamatoztatja tehetségét.

Tcha Limberger hivatalos honlap itt.

Tcha Limberger hivatalos facebook oldal itt.