József Attila: Ars poetica

József Attila: Ars poetica

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.

1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll).

Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.

115 éve ezen a napon született József Attila, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.

értékrend

Az ember furcsa lény. Hogy ki milyen értékrendet képvisel, hogyan él, abban szerepe van a gyarlóságának, a műveltségének, meghatározó lehet a környezete, a tapasztalás, a minta.

Ezek mind befolyásolják azt, milyen értékrendet képvisel.

Továbbá hat a társadalom is, hiszen nem mindegy, ott mi az érték, és mi nem.

3 éve, ezen a napon halt meg Somló Tamás énekes. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében Őt!

Somló Iván Tamás (Budapest1947november 17. – Budapest2016július 19.énekesbasszusgitárosszaxofonosdalszerző, artista és jogász. A Locomotiv GT énekese, számos sikeres dal szerzője.

szerencse.

A Te lelked az olcsó cipő szorítja, másnak lába sincs
Te fodrászra vágysz, más haj nélkül él, boldogan
Te divatos testet szeretnél, más csupán enni, egyszer az életben, sokat
Te jó jegyekre számítasz a bizonyítványba, más repülne a boldogságtól, ha a gyermeke élne
Te csendet akarsz magad körül, van, aki az életét adná, ha még egyszer hallhatná, ahogy megtelik a ház
Te szépséget akarsz, van aki életet, mindenáron
Te rendet szeretnél a házban, van, aki egy lyukkal is beérné
Te nyaralni szeretnél jövőre, van, aki megélni a holnapot
Te ma kiabálsz, és lesz, aki az égbe kiált
Te szerencsés vagy, nagyon szerencsés!!!

(Todorovits Rea)

Fabiny Tamás: A szeretet himnuszának mai tolmácsolása

A szeretet ünnepére hangolódva:
Fabiny Tamás: A szeretet himnuszának mai tolmácsolása

Ha olyan kiváló szónok vagyok is, mint Kossuth Lajos, vagy Martin Luther Kinggel együtt hirdetem, hogy „van egy álmom”, de szeretet nincs bennem, olyanná lettem, mint egy leomlott templomtorony megrepedt harangja.

Ha futurológusként, a jövő mérnökeként vagy csalhatatlan közvélemény- kutatóként előre látom is a jövőt, szeretet pedig nincs bennem, olyan vagyok, mint egy összelapított üres kólásdoboz, amelyet unottan rúgnak tovább a kamaszok.

Ha akkora hitem van is, mint Assisi Ferencnek, Luther Mártonnak és egy dunántúli parasztasszonynak együttvéve, de szeretet nincsen bennem, olyanná lettem, mint a szél által cibált ördögszekér.

Ha önfeláldozóan támogatok is alapítványokat vagy tizedet adok minden jövedelmemből, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint aki követ ad kenyér helyett és skorpiót hal helyett.

Ha két végén égetem is a gyertyát, hajnaltól késő estig robotolok, éveken át nem megyek szabadságra, ám szeretet nincs bennem, olyan lennék, mint egy üresbelű hagyma.

Ha naponta végigjárom a damaszkuszi utat, rongyosra olvasom bibliámat és halálomra is bizakodó hittel tekintek, úrvacsorával vagy a betegek szentségével megerősítve készülök elmenni, de szeretet nincs bennem, semmi hasznom abból.

A szeretet jelentéktelen, mint amikor valaki szamárháton vonul be a városba.
A szeretet nevetség tárgya, mint amikor valakinek kezébe nádszálat, fejére töviskoszorút adnak.
A szeretet balek, mint amikor valaki kínzóiért imádkozik.
A szeretet esendő, mint amikor valaki azt mondja: „szomjúhozom”.
A szeretet meglepő, mint amikor valaki szelíden megszólít egy gyászoló asszonyt a hajnali kertben.
A szeretet játékos, mint amikor valaki tanítványai előtt megy Galileába.
A szeretet nem fúj egy követ a bennfentesekkel, nem kacsint össze a hatalommal, nem bizonygatja önmaga fontosságát, nem örül pártok és politikusok acsarkodásának, de együtt örül az asszonnyal, aki megtalálja elgurult drachmáját.

Nem örül az ügyeskedéssel szerzett vagyonnak, de együtt örül a mező liliomaival és az ég madaraival.
Nem örül a doppinggal elért világcsúcsnak, de együtt örül a fogyatékos kisfiúval, aki szája szélén csorgó nyállal, nagy erőfeszítésekkel társának tudja dobni a labdát.
A szeretet soha el nem múlik. Nem veszti el szavatosságát, nem évül el, nem kerül ad acta, nem lesz unalmas, mint a tegnapi újság.

Legyenek bár istentiszteletek, véget fognak érni. Legyenek bár egyházak, meg fognak szűnni. Legyen bár ökumenikus mozgalom, el fog töröltetni.
Még nem találtuk meg a rák és az AIDS gyógyszerét, nem értjük távoli földrészek lakóinak nyelvét, nem fogjuk fel más civilizációk felénk sugárzott jeleit.
Ám egykor majd egyetlen asztalt ülünk körül mindnyájan, és ő lesz majd minden mindenekben.
Mert a szeretet nélküli kötelességtudat: kedvetlen.

A szeretet nélküli felelősség: figyelmetlen.
A szeretet nélküli igazság: kemény.
A szeretet nélküli okosság: gőgös.
A szeretet nélküli barátságosság: hűvös.
A szeretet nélküli rend: kicsinyes.
A szeretet nélküli hatalom: kíméletlen.
A szeretet nélküli birtoklás: fösvény.
A szeretet nélküli adakozás: képmutató.
A szeretet nélküli vallásosság: bigott.
A szeretet nélküli hit: vakbuzgó.
A szeretet nélküli remény: fanatikus.
A szeretet nélküli élet: értelmetlen.
Most azért megmarad a hit, a remény, a szeretet, e három. Ezek közül pedig legnagyobb: Jézus.

Dr. Fabiny Tamás (Budapest, 1959. február 5. –) evangélikus lelkész, teológus, püspök.

 

Szabó T. Anna: Az ég zsoltára

Szabó T. Anna: Az ég zsoltára

Perelj, uram, perlőimmel?
Felelj, Uram, felhőiddel.
Mondd, hogy rend van a világban,
felejtsem, amiket láttam.

Nehéz lenni, tudod, Uram?
Szívünk-szemünk úgy tele van
fájdalommal, szenvedéssel,
amit nem érünk fel ésszel.

Körülöttünk annyi zaj van.
A testtel is csak a baj van.
A lélek meg – szent a lélek,
de nem éli a szentséget.

Kő a szívünk, fáradt, nehéz,
szemünk csak a képekre néz,
tükrök közé vagyunk zárva,
nem látunk ki a világra.

Itt lent perbe vagyunk fogva,
perlőnk fölénk magasodna,
túlkiabál, elküld haza,
hiába, hogy nincs igaza.

Perelj, Uram… – Nem, ne perelj.
Inkább csak felhőket terelj:
a változó világ képét –
ezzel hozd fölénk a békét.

Felelj, uram, felhőiddel,
vértezz fel a kellő hittel,
hogy törvényed ne feledjük,
eged alatt legyünk együtt,

tanuljunk világot látni,
indulatainkkal bánni,
nem bújkálni, mint a gyermek,
viselni a közös terhet,

éljük át a mások részét,
legyen bennünk újra részvét,
legyen bennünk hit, alázat.
Égből építs nekünk házat.

Szabó T. Anna (Kolozsvár, 1972. június 4. –) költő, műfordító

fejjel lefelé

Ne rágódj azon, hogy felborult a megszokott rend körülötted, feje tetejére állt az egész életed.
Honnét tudod, hogy nem lesz-e jobb az élet fejjel lefelé?

Elif Safak (1971. október 25., Strasbourg – ) török írónő, angol és török nyelven írt könyveit több mint harminc nyelvre fordították le. Számos díjban és nemzetközi elismerésben részesült. Tanított isztambuli és amerikai egyetemeken, előadásai főleg a török történelemmel, a nők és az irodalom kapcsolatával foglalkoznak. Török lapokban publikál és több európai újság munkájában közreműködik.

rend. szeretet. szabad.

“Semmi sem rendezettebb, mint az, amit a szeretet rendez el, és semmi sem szabadabb, mint amit a szeretet köt össze.”

Chiara Lubich (született Silvia LubichTrento, 1920. január 22. – Rocca di Papa, 2008. március 14.) Templeton– és UNESCO-díjas olasz katolikus egyházi személyiség, az Olaszországból indult Fokoláre mozgalom alapítója és 1943-tól haláláig első elnöke, a Vallások a Békéért Világkonferencia tiszteletbeli elnöke. Mozgalma jelentős szerepet vállalt a római katolikus egyháznak a második vatikáni zsinat utáni életében, különösen az ökumenizmus és a más vallásokkal folytatott párbeszéd területén.

Cseppely Zsuzsanna: Néha jól esik a csend

Cseppely Zsuzsanna: Néha jól esik a csend

Néha jól esik a csend,
Magammal lenni idebent.
Hogy meghalljam én ki vagyok,
Nem bántják fülem földi szólamok.

Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,
Nem fáj a nincs, az egyedül.
A mindenség apró porszemét képezem,
A világgal együtt fel-fellélegzem.

Megáll a föld, óra nem forog,
A semmi, a minden-egyben vagyok.
Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,
Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.

Néha jól esik a csend,
Rendet, tisztaságot megteremt.
Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,
S lépek tovább az úton, mit az Úr adott…

cipelés. elengedés.

Egy napon két szerzetes gyalogolt az erdei úton a kolostor felé.
Egyikük már idősebb, tapasztaltabb volt, a másikuk még fiatal, aki csak néhány éve csatlakozott a rendhez.
Ahogy haladtak útjukon, egy erős sodrású patakhoz érkeztek.
Amint elindultak volna, hogy a patakon átgázolva a túlpartra jussanak, megláttak egy szép és fiatal nőt, aki szintén ezzel próbálkozott.
Gyönyörű selyemruhában volt, és szeretett volna átjutni a patakon anélkül, hogy vizes és sáros legyen.
A két szerzetes egymásra nézett. A rendbe való belépésükkor fogadalmat kellett tenniük, hogy nem érintenek meg egyetlen nőt sem.
A fiatal szerzetes ennek megfelelően indult is volna tovább a patakon keresztül, ekkor azonban valami olyat látott, amit maga sem akart elhinni: idősebb társa odalépett a fiatal nőhöz, felkapta őt, átvitte az erős sodrású patakon, majd finoman letette a túlparton.
A fiatal nő nagyon megköszönte a szerzetes segítségét, majd elbúcsúzott.
A két szerzetes folytatta útját a kolostor felé, ám a fiatalabbik szemmel láthatóan emésztette magát a látottak miatt. Így haladtak tovább az erdei úton anélkül, hogy bármelyikük is megszólalt volna, azonban néhány óra elteltével a fiatal szerzetes már nem bírta magában tartani a dolgot.
Idősebb társához fordult, majd felháborodva így szólt:
„Nekünk még csak megérinteni is tilos egy nőt!
Hogy voltál képes a karodba venni azt a nőt a pataknál?!”
Az idősebb szerzetes ránézett, majd nyugodtan így felelt:
„Én már rég letettem a túlparton. Te még mindig cipeled?”

gyermek.

Gyermek: sohasem fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivételesen adják, mint az aranygyapjas rendet.

Petőfire hiába keresnék az összes nagy szótárú nyelvekben több és nagyobb jelzőt: gyermek.

Viszont nincs is e joggal megbírálható teremtésnek, világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek.

 

A gyermek az elevenség,
az öröm, a jövőbe ható ígéret,
a bilincsbe nem vert ember,
az igazán igaz isten.

Ady Endre : Petőfi nem alkuszik – szöveggyüjtemény.

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros,1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.

A feltámadás hitében

irasok gondolatok

Feltámadás a liptószentandrási fõoltárról, török, német, cseh és magyar katona ábrázolással 1512 – A magyarok krónikája.

A feltámadással kapcsolatban a hogyan mozgatja a fantáziánkat, és hajlamosak vagyunk arra, hogy a feltámadás tényének elfogadását is ettől tegyük függővé. A feltámadásnak mint eseménynek nincs tanúja, csak magának a Feltámadottnak. A kenetekkel felszerelkezett asszonyok és az apostolok is már csak! a feltámadt Jézussal találkoztak.

A földi, romlandó élet kimúlásánál is jelen lehetünk ugyan, de hogy akkor, abban a pillanatban valójában mi is történik, azt nem tudhatjuk. Ez nem a mindent felboncoló okoskodásra tartozik. A kimúlást is csak megélve, és nem valaki máson vizsgálgatva érthetjük meg.

View original post 453 további szó

Szent Ferenc útján

Assisi Szent Ferenc (latinul: Franciscus Assisiensis) vagy ahogy a Ferenc-rendiek nevezték: szerafikus Szent Ferenc (latinul Franciscus Seraphicus vagy „Pater seraphicus”) (Assisi, 1182. július 5. – Assisi, 1226. október 3.) aferences rend megalapítója; Itália, az állatok, a kereskedők és a természet védőszentje. A 2013-ban pápává választottJorge Mario Bergoglio bíboros az ő tiszteletére vette fel a Ferenc nevet.

Még többet Szent Ferencről itt.

kayak élmény.

A once-in-a-lifetime encounter left a kayaker close to tears.

Michelle Feis and a guide were kayaking near the San Juan Islands in Washington, just south of B.C., when they realized an entire pod of killer whales was coming their way.

———-

Egy kayakozót síráshoz közeli állapotba hozott egy életben egyszer előforduló találkozás.

Michelle Feis és idegenvezetője a Washington melleti San Juan sziget mellett kayakozott amikor egy csapat gyilkosbálnát vettek észre akik feléjük közeledtek. A videó magáért beszél.

Forrás : www.huffingtonpost.ca

műremek. Makovecz Imre.

A pápa, Makovecz és ami az életet műremekké teszi

Makovecz Imre minden művében a vallási szimbolizmust és szépséget kereste. Az a vágy vezérelte, hogy az általa tervezett alkotások a szemlélődés által Istenhez vezessenek. Minden építészeti művét vallási jelképpel és a nép világában gyökerező forma elemekkel koronázta meg.

Hívő ember volt. 2011. szeptember 27-én szentségekkel ellátva hunyt el. 

Hitéről így vallott:

„Isten léte evidens.

Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni?

Szimmetrikus minden, s mégis egyedi.

Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza?

Mert a rendszer működik.

Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg.

Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is tőle, belőle vagyok…

Ott van mindenben, bennünk is.

A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés.

Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik.

Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik.

A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő.

Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted.

Ez nem hit-, hanem ténykérdés.

Annyira evidens, hogy én “nem is hiszek”.

Csupán nem vagyok vak.

Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

2011. augusztusban ért véget az a vatikáni kiállítás, amelyet XVI. Benedek pápa, pappá szentelésének 60. évfordulója alkalmából rendeztek.

Hatvan világhírű festő, szobrász, építész, ötvös, költő, zeneszerző, fotóművész és filmrendező művei jelenítették meg – a kiállítás címének megfelelően –az igazság ragyogását s a szeretet szépségét.

A megnyitó alkalmával a Szentatya felhívást intézett a jelenlévő művészekhez:

„Ragyogtassátok fel műveitekben az igazságot, hogy szépségük a szemlélők szívében vágyat gyújtson és igényt arra, hogy széppé tegyék a létezést, minden létezést, s azzal a kinccsel gazdagítsák azt, ami soha el nem múlik, ami az életet műremekké teszi, s minden embert rendkívüli művésszé: a szeretettel.”  

 

Makovecz Imre halálakor, az Osservatore Romano (2011. szept. 29.), a Vatikán félhivatalos lapja így méltatta a Kossuth-díjas magyar építészt:

„Templomai mind a hit jelenvalóvá tételének szándékát fejezik ki, az Eucharisztia szent történését idézik meg beszédes jelekkel, amik a híveket egy természetfeletti esemény szívébe juttatják el.” 

Makovecz Imre olyan építész, akit a Vatikánban is számon tartottak a legnevesebb egyházművészek között, mert műveielvezetik az embert az igazsággal és a valódi szépséggel való találkozásra. Ő már eljutott oda, amit 1992-ben a Sevillai kiállításon láthatóvá tett, ahol a fa, a kő, a növény, vagyis a földi világ áttör a lehajló égen. S mindezzel azt üzeni:álljunk talpra és nézzünk felfelé, s tegyük az életet műremekké.  
Ehhez csak szeretet kell.

Forrás : Krisztussal a keresztet, Darvas Kozma József plébános blogja.

Ft.Msgr.dr.Darvas-Kozma József,pápai káplán,címzetes esperes,plébános, gazdasági tanácselnök

Születés helye és ideje: Csíkszentsimon, 1950.07.25
Papszentelés helye: Gyulafehérvár, 1977.06.19
Szolgálati hely: Csíkszereda I., Szent Kereszt főplébánia

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke.

világ. nap.

 

45164_petras_maria_nem_haragszik_csak_szomoru

Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget.

A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal, mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak.

Az emberek kitisztították lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhában, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, akármit nem ejtettek ki a szájukon. Névtelen szentek között nőttem fel, akik a sereg gyermekükkel körülvéve tudtak énekelve szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ő képüket szeretném példaként a világ elé tárni

58 éve ezen a napon született Petrás Mária népdalénekes, keramikus. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Petrás Mária (Diószén, Románia, 1957. január 19.- ) népdalénekes, keramikus.