Petrás Mária, Muzsikás – Kimenék én ajtóm elejibe

Petrás Mária & Muzsikás – Kimenék én ajtóm elejibe

Felkelék én jó reggel, hajnalba,
Megmosdottam minden bűneimtől.

Megkendőztem arany kendezőmvel,
Kimenék én ajtóm elejibe.

Feltekinték magas Mennyországba,
Nyitva látám Mennyország kapuját.

Azon belül Mennyország ajtóját,
Azon fejel egy rengő bölcsőcskét.

Mellette van Anyánk, Szűz Mária,
A lábával rengetgette vala.

A lábával rengetgette vala,
A szájával mondogatta vala:

Aludjál, aludjál Istennek báránya,
Mert te jöttél világ váltságára!

Petrás Mária (Diószén, Románia, 1957. január 19.- ) népdalénekes, keramikus.

A Muzsikás együttes 35 éve működő nemzetközi hírű Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar népzenei együttes. 2008-ban az együttes a legrangosabb nemzetközi világzenei elismerésének a World Music Expo WOMEX-díjának kitüntetettje volt.

Tamási Áron : Árnyas szülőföld (részlet)

Tamási Áron : Árnyas szülőföld (részlet)

Az esti fátyolon keresztül csak derengve látszik a szülőfalum tornya. De ahogy a száját sötétben is megkapja az ember, olyan pontosan tudom én is, hogy hol van a derengésben. Ilyenkor nyűgbe ver valami különös érzés, melyhez hasonlót soha semmi nem ébreszt bennem.

Csak a föld, ahol ringott a bölcsőm.

Nem öröm és nem fájdalom ez az érzés; nem szárnyalás és nem is megenyhülés. Kehely talán, amiben e földi élet levének kivonata van. Az a titokzatos, egyetlen ital, amelybe a kerek földnek minden fűszere egybefőzetett. Ízében mind ott találom az édes és keserű fűszereket, a mérgezőket és a gyógyítókat, nemkülönben a kábítókat és a józanító fűszereket.

Bilincsbe vert.

És nem tehetek egyebet, hordom ezt az örökös, láthatatlan bilincset, mely egymagában is elegendő volna ahhoz, hogy az ember szabad soha ne lehessen. S még úgy a legjobb, ha megadással hordom, és a rozsdáit magam takarítom, mert aki lázadva összetöri ezt a kelyhet, szülőföldjét temeti el.

Vagyis a hegyeket egyenlővé teszi a sík földdel, hogy magának zugot sehol ne találhasson.

Forrás innen.

48 éve ezen a napon halt meg Tamási Áron, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Tamási Áron (született: Tamás János, Farkaslaka, 1897. szeptember 20. – Budapest, 1966. május 26.) Kossuth-díjas magyar író. Leggyakrabban az ún. népi írók közé sorolják.

 

József Attila, Ismerős Arcok – Tiszta szívvel

József Attila, Ismerős Arcok – Tiszta szívvel

Nincsen apám, se anyám,
se istenem, se hazám,
se bölcsőm, se szemfedőm,
se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

Az Ismerős Arcok magyar nemzetirock-együttes. 1999. október 23-án alakult meg az Udvari Bolondok és a $texas együttes tagjaiból. Első időkben rhythm and bluest játszottak. Egy erdélyi út következményeként változott meg a szövegviláguk és témaválasztásuk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, a trianoni döntés igazságtalanságával foglalkozik.

Hivatalos honlap itt.

Márton Áron hitvallása

Márton Áron

„Bölcsőm közönséges deszkából volt összezárva, amilyen lesz a koporsóm is.

De fáját a csíki hegyekből vágták, ahol az őrt álló fenyőerdők koszorúja gyökerével sziklába kapaszkodik, s makacsul állja a viharok tépését; ahol az emberek századok óta küzdenek a mostoha életviszonyokkal, mert tudják, hogy a sötét borulat mögött ott van Isten, s beléje vetik bizalmukat.

Innen jöttem, s nem hoztam mást, csak a halálos szerelmet népem és az emberek iránt, s a katolikus hitet, melyet hitvalló és hitükből élő nemzedékek a Csíksomlyói Mária lábainál mélyítettek el, és örökítették át a századok során.”

1938. szept. 9. – Márton Áron kolozsvári plébánosi beiktatása alkalmával mondott beszéde. In: Marton József (szerk.): Márton Áron hagyatéka 5. Papság

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Forrás : Márton Áron Múzeum.

Fanka és Kowa – A bölcsődtől a sírodig

Fanka és Kowa – A bölcsődtől a sírodig

Ha valamit meg kéne tenned,
Ha valamit el kéne mondani
Igen, minden seb begyógyul
Benned van, hogy ideje van megbocsájtani

Az órádból lehet, kimerül az elemed
Az élet megy tovább, tedd, amíg teheted
Valóban végtelen, de ez a testem
A galaxis tengerén szélnek eresztem

Mert valakit be kell, hogy engedj
‘S bár nem szégyen néha nem érteni
De van, amit el kell, hogy engedj
És van, hogy neked kell vitorlát bontani

Megbocsájtani magadnak kéne már
Miért nem látod meg, ott a kék madár
Lehetünk együtt, bent mégis egyedül
A világod felett figyeld, ahogy elrepül

Mert sokmindent nem lehet
De van, amit jobb még ma szavakba önteni
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig
Mer’ van, amit elég, ha rejt a szív mélye
Akad, amit muszáj megosztani
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Annyi délután, amennyi hajnal volt
Volt, aki itt maradt, volt, aki barangolt
Mindenki visszatér egyszer egy napon majd
A motorod leég, ha a pénz agyon hajt
Ne felejts találni, keresni kevés már
Az élet halkan jár, melletted elsétál
A harag hangos úr, de ne vedd komolyan
Mint az irigység, na, ő is pont olyan
Amíg te nem figyelsz, tekerik a kormányt
A szakadék közeleg, ők padlóig nyomják
Ideje váltani, a híd már nincs messze
Ébredésed talán álmod ihlette
Aki, ha körbeért, tegyen le nagy tétet
Dupla vagy semmi lesz, így játszik az élet
Ne várj a holnapra, a ma a barátod
Így lesz a születésed majd a halálod

Bár sokmindent nem lehet
De valamit jobb még ma szavakba önteni
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig
Mer’ valamit elég, ha rejt a szív mélye
Akad, amit muszáj megosztani
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Így vagy úgy, valahogy látod a világot
Csodálod, vagy éppen taposod a virágot
Hiszel valamit, valamit meg nem
De, ha hiszed, ha nem, ez így van rendben

Ha valamit megbántál végül
‘S már jobb lenne mindent eltemetni
Elölről már nem, de újra
Bármikor el tudod kezdeni

Az igazság szavakba’ mindig hazugság
Gyere háborúzzunk, hozom a fapuskát
Nevess, ha sírok, sírj, ‘mikor nevetek
Hogy mi is lehessünk ősz hajú gyerekek

Mert valakit be kell, hogy engedj
‘S bár nem szégyen néha nem érteni
De van, akit el kell, hogy engedj most
Mer’ láncokba ki tudna repülni?!

Bár sokmindent nem lehet
De valamit jobb még ma szavakba önteni
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig
Mer’ valamit elég, ha rejt a szív mélye
Akad, amit muszáj megosztani
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig

Bár sokmindent nem lehet
De van, amit jobb még ma szavakba önteni
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig
Mer’ van, amit elég, ha rejt a szív mélye
Akad, amit muszáj megosztani
Amíg van időd hozzá, a bölcsődtől a sírodig