nagyon szeretlek címkéhez tartozó bejegyzések

Szerző:

Pilinszky János: Mielőtt

Pilinszky János: Mielőtt

A jövőről nem sokat tudok,
de a végítéletet magam előtt látom.
Az a nap, az az óra
mezítelenségünk fölmagasztalása lesz.

A sokaságban senki se keresi egymást.
Az Atya, mint egy szálkát
visszaveszi a keresztet,
s az angyalok, a mennyek állatai
fölülik a világ utolsó lapját.

Akkor azt mondjuk: szeretlek. Azt mondjuk:
nagyon szeretlek. S a hirtelen támadt tülekedésben
sírásunk mégegyszer fölszabadítja a tengert,
mielőtt asztalhoz ülnénk.

100 éve ezen a született Pilinszky János magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt, mivel a Nyugat, s szellemi utódjának a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is.

Szerző:

kávé. pöttyös bögrébe.

Andrássy Réka: Gyerekszáj rovat…

– Anya! Miért öregszünk meg?
– Mert elfárad a testünk.
– Miért fárad el?
– Talán azért, mert nem jól szeretünk.

– Hogyan kell jól szeretni?
– Magam sem tudom, csak sejtem.
– Szerintem Te jól csinálod.
– Gondolod?
– Igen. De Messzi mama nem jól csinálja, mert mikor Messzi papa kér valamit tőle, akkor Messzi mama mindig sóhajt egyet és felnéz az égre. Látszik, hogy fárad a szeretetben.

– Tudod, Messzi mama nagyon régóta szereti már Messzi papát.
– Igen, de Te is régóta szeretsz engem. Már hat éve!
És soha nem sóhajtasz, ha kérek valamit. A múltkor sem sóhajtottál, mikor kiöntöttem a kakaómat és újat kellett csinálnod.
– Mert nagyon szeretlek!
– Na, látod! Te soha nem fogsz megöregedni, ha így folytatod!
És ha majd megnövök, akkor cserélünk és én fogok Neked kakaót készíteni és nem fogok hozzá sóhajtani soha.
Így aztán egyikőnk sem öregszik meg és örökké fogunk élni.

– Hát jó. De én nemigen szeretem a kakaót.
– Akkor majd kávét kapsz. A kedvenc, pöttyös bögrédbe.
– Az jó lesz.
– Na, ezt megbeszéltük.