mindennapok.

Falun kell a sötétség, mert csak a sötétben mer forrni a bor, érni a tök, nőni a gyerek, álmodni a leány, ölelkezni a gazda.

A sötétben pihennek jóízűt a kertek, fák, állatok és emberek.

A kimerített kút megtelik vízzel, pirossággal a mező, és az őszi cinke még hajnal előtt elindul az erdőről, hogy téli vendégszereplését elkezdje az emberek között.

141 éve, ezen a napon született Krúdy Gyula magyar író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Szécsény-kovácsi Krúdy Gyula (Nyíregyháza, 1878. október 21. – Budapest, Óbuda, 1933. május 12.) író, hírlapíró, a modern magyar prózaírás kiváló mestere.

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Hobo Blues Band: Az oroszlánszelídítő vallomása a balerinának

Szíjjal vertek, ez volt az iskolám,
Bábu lett az összes cimborám,
Eladták magukat, vagy megszöktek,
Nem várhattam meg amíg betörnek.
Vadabb vagyok, mint bármelyik állat,
Nem fordíthatok senkinek hátat…
Vicsorognak rám az oroszlánok,
Húsz éve üvöltök, ostorral játok
Így elfelejtem, hogy én is félek,
Micsoda hős, micsoda élet!
Míg hozzá nem érek…

Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó,
A lelked tiszta mint a friss hó,
Mikor mondom rólad szól az óda,
Pedig mondom hosszú évek óta…
Este áldást küldesz rám, ha játszom,
Átvezetsz csapdákon, át az átkon,
Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz,
Átveszed kínomat, amennyit bírsz

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Hazatérni, nézni ahogy alszol,
Szeretni akkor is, ha haragszol,
Hallgatni korholó szavaidat,
Szeretni ha néha nincs igazad…
Veled nevetni, mikor örülsz…
Hallgatni csak mikor mellettem ülsz…
Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz…
Gyújtasz, égetsz, megölelsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

Suttogni csak mikor fáradt vagy,
Kilesni mikor kibontod hajad…
Várni rád mikor sietsz, de késel,
Mikor reggel felkelsz halkan mész el…

Suhog a selyem mikor levetkőzöl,
Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl,
Szemed körül a ráncok, ha nevetsz,
A forró sóhajok mikor szeretsz…

De kitéped a szívem, amikor sírsz…
De kitéped a szívem, amikor sírsz…

74 éve, ezen a napon született Földes László – Hobo magyar bluesénekes, dalszerző és előadóművész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Földes László (közismert becenevén Hobo; Újpest, 1945. február 13. –) Kossuth-díjas magyar bluesénekes, dalszerző, előadóművész és a Hobo Blues Band alapító tagja és énekese.

Isten léte.

Isten léte evidens. Nézzen meg egy falevelet! Hogyan lehet ilyet tervezni? Szimmetrikus minden, s mégis egyedi.

Milyen szellem az, amely mindezt fenntartja és kormányozza? Mert a rendszer működik. Hacsak le nem téped a levelet, az örök törvények szerint nő meg.

Jelen van egy állandóan megújuló, kreatív, felfoghatatlan színvonalú, befoghatatlan méretű világ, amely nem valahol van, hiszen én is belőle vagyok.

Meg maga is, ahogy a kutya, a hernyó, a lepke, a felhő meg minden létező.

Mindig fölfelé mutogatunk, amikor a Jóistenről beszélünk, ami mókás, mert közben Ausztráliában is fölfele mutogatnak, ami ugye épp az ellenkező irány. Pedig ha Istenről beszélünk, körbe kellene mutatni.

Ott van mindenben, bennünk is.

A szeretetben, amely a kapcsolatkeresés előszobája, egyben szülőszoba is: ott, és csak ott születik a megismerés.

Intellektuális megismerés ugyanis nem létezik.

Abban benne van az ítélet, a tetszik-nem tetszik.
A szeretet az egyetlen hatékony megismerő erő.

Amikor megszűnik a tetszik-nem tetszik kettőssége, és őszintén érdekel, amit, akit látsz, akkor vagy képes a megismerésére. Azaz, ha szereted.

Ez nem hit-, hanem ténykérdés. Annyira evidens, hogy én nem is hiszek.

Csupán nem vagyok vak. Azt viszont, aki erre a valóságra rányitotta a szemünket, úgy hívják: Jézus Krisztus.”

83 éve, ezen a napon született Makovecz Imre, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Makovecz Imre (Budapest, 1935. november 20. – Budapest, 2011. szeptember 27.) Kossuth-díjas magyar építész, a magyar organikus építészet egyik képviselője. A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteleti elnöke.

népzene

A népzene (…) a természet tüneménye. Ez az alkotás ugyanazzal a szerves szabadsággal fejlődött, mint a természet egyéb élő szervezetei, a virágok, az állatok.

Éppen ezért olyan gyönyörű, olyan tökéletes a népzene.

Ezek a dallamok a művészi tökéletesség megtestesítői.

Példái annak, miként lehet legkisebb formában, legszerényebb eszközökkel valamilyen zenei gondolatot legtökéletesebben kifejezni.

73 éve ezen a napon halt meg Bartók Béla magyar zeneszerző.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Bartók Béla, szül. Bartók Béla Viktor János (Nagyszentmiklós1881március 25. – New York1945szeptember 26.) magyar zeneszerzőzongoraművésznépzenekutató, a közép-európai népzene nagy gyűjtője, a Zeneakadémia tanára; a 20. század egyik legjelentősebb zeneszerzője. Művészete és tudományos teljesítménye nemcsak a magyar és az európai zenetörténet, hanem az egyetemes kultúra szempontjából is korszakalkotó jelentőségű.

Bartalis János : Kereslek

Bartalis János : Kereslek

Kereslek, Isten, a földben, a virágban, a fákban
és mindenütt megtalállak.
Ez az én Istenkereső időm.

Kereslek a fényes tavaszban,
az erdők virágos feje int: itt vagy.
Kereslek az esőben, a szomjas
vetések susogják: jelen vagy.
Kereslek a fűben: érezlek, tapogatlak.
Ez az én boldog Istentaláló időm.

A hegy azt riogja: Im, megtaláltad te az Uradat,
A vizek azt harsogják: Nem vagyok többé árva.
Most már nyugodtan hajthatom szemem álomra.
Eljött az én Istenem.
Érzem szívem melegét, érzem hátam borzongását.
Hallom a fellegek suhanását,
Nem vagyok többé egyedül.
Reggel köszöntenek a virágok: Ember társam!
Este köszöntenek elfáradt állatok: Élet sorsomos!
S ha az emberek köszöntés nélkül haladnak el mellettem,
már az sem baj.
Ha káromolnak: akkor sem haragszom.
Mert én megtaláltam az én Istenemet.
Ó, halleluja! Halleluja!

31 éve, ezen a napon halt meg Bartalis János erdélyi magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Bartalis János (Apáca, 1893. július 29. – Kolozsvár, 1976. december 18.) erdélyi magyar költő.

Wislawa Szymborska: A gomolygásban

Wislawa Szymborska: A gomolygásban

Vagyok aki vagyok.
Érthetetlen eset
mint minden eset.

Hiszen lehettek volna
más ősök az enyéim,
máris más fészekből
repültem volna ki,
más fatörzs alól
kúsznék ki pikkelyesen.

A természet ruhatárában
van öltözet elég.
Póké, sirályé, mezei pocoké.
Mindegyik mintha ránk öntötték volna
és hordjuk engedelmesen
míg szét nem szakad.

És se választottam
de nem panaszkodom.
Lehettem volna valami
sokkal kevésbé személyes.
Egy a rajból, bolyból, zümmögő gomolyból,
egy látkép széltépázta darabja.

Valami sokkal kevésbé szerencsés,
prémjéért tenyésztett,
ünnepi asztalra szánt,
tárgylemezen úszkáló.

Földhöz kötött fa,
amelyhez tűzvész közelít.
Érthetetlen események folytán
eltaposott fűszál.

Egy fickó sötét csillag alól,
mely másoknak világít.
És ha félelmet keltenék az emberekben,
vagy csak undort,
vagy csak szánakozást?

Ha nem a kellő
törzsbe születtem volna
és bezáródnának előttem az utak?

A sors mostanáig
kegyes volt velem.

Mi lenne ha nem emlékeznék
arra ami jó volt.

Mi lenne ha nem hajlanék
a hasonlítgatásra.

Ha én lennék – de csodálkozás nélkül,
vagyis
valaki egészen más.

Wisława Szymborska (Prowent, 1923. július 2. – Krakkó, 2012. február 1.) Nobel-díjas lengyel költőnő, esszéíró, irodalomkritikus, műfordító.

Koszika and the HotShots : Ezadal

[https://www.youtube.com/watch?v=ko6Ikw5DJzE]

Koszika and the HotShots : Ezadal

Hiába hív a Hold, én nem tudok aludni még,
annyira várom a holnapot, nem tudok aludni még.
Szertelen álmaim útján nem hittem a mesét,
hiába mondtad volna, a holnap csak az enyém.

pch:
Aludni kéne, éjjeli tücsök muzsikál.
Nincs fenn senki de semmi, mind alusznak már.
A fák, a bokrok, az úton nincs már ki járkál,
minden csendes, mind alusznak már.

Átzajolt éjjelek múltán déli döbbenet:
a szürke, városi ködben az életünk körmenet.
Én nem tudok aludni, nem hagy az álom-szabadesés,
éjjeli ébren-ábránd, terv-törmelék…

Prech.

Refr.
Szóljon a dal, az éj fiatal,
szóljon a boldogságról nektek ez a dal.
Szóljon a dal, az éj fiatal,
szóljon a holnapról magunknak ez a dal.

Koszorús Krisztina (Koszika) 27 éves népzenész családból származó marosvásárhelyi magyar énekesnő.

Hivatalos facebook oldal itt.

Hivatalos youtube oldal itt.