ölelőgép.

A könnyek megtisztítják a lélek ablakát.
Ezért érzed jobban magad sírás után.
Én ma azért vagyok itt, hogy megöleljelek.
Egy ölelőgép vagyok.

Tears clean the windows of your soul.
That’s why you feel good after crying.
And I am here today to hug you.
I am hugging machine.

Nicholas James Vujicic (Brisbane, Ausztrália, 1982. december 4.) nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit.

Závodi Gábor: Sírva jövünk a világra

Závodi Gábor: Sírva jövünk a világra

Sírva jövünk a világra,
mikor az első levegő éri a tüdőt.
Maradnánk még, de hiába,
hiszen fogyni kezdett lassan az időnk.

Ketyeg az óra, kegyetlenül ketyeg.
A szívünk lüktet,
s benne a vér az élet jele,
mégis hordja a halál kegyetlen üzenetét.

Mi egyszer elindult az valahol megáll.
Csak az űrben létezik a végtelen,
hisz e tridimenziós ócska testünk
az időt legyőzni képtelen.

Ne légy kevesebb, mint aki vagy,
de lehetsz-e több még, mint aki lettél?
És többet ér-e egy bátor gondolat
egy nyíltan vállalt gyáva tettnél?

Erősebb-e ki sírni szégyell,
ha a bánatól eltompul az agy?
S ha az örömtől a könnyed csordul,
ki mondja akkor, hogy gyenge vagy?

Hát tégy valamit, hogy fent maradj,
s ha testeddel majd a porba érsz,
emlékszik rád majd valaki,
vagy csendben a feledés homályába mész?

Minden óra lejár egyszer.
Lassul a ritmus, halkul a hang.
A szív is egyre gyengébben ketyeg,
ha kondulni készül a nagy harang.

S ha megérte, mit megéltél,
s ez az egész nem volt hiába.
Mosolyogva távozol,
pedig sírva jöttél a világra.

Závodi Gábor (Budapest, 1964. április 23.) Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző, szövegíró, zenei producer, billentyűs.

Hivatalos facebook oldal itt.

Hivatalos youtube csatorna itt.

Kulka János Tamás (Budapest, 1958. november 11.) Kossuth- és Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.

 

férfidolog.

Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni – interjú Böjte Csabával

Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok ilyen történetem van, egyet elmesélek. Hatodikos vagy hetedikes koromban elhatároztuk a barátaimmal, hogy lemegyünk az Olton át a Fekete-tengerig. Kiváltottuk a halászengedélyt a Duna-deltára és nekiálltunk csónakot készíteni. Egész nyáron ezen dolgoztunk, de sehogy sem lett csónak formája. Emlékszem, amikor nagyapám megkérdezte: mi ez a torony? Amikor láttuk, hogy sehogyan sem jön össze, felültünk egy tehervonatra, amivel eljutottunk Bukarestig, de tovább már nem mentünk, mert nagyon elfáradtunk. Édesanyámnak akkor azt mondtam, hogy elmegyek egy barátom nagyapjához – a barátom meg azt, hogy az enyémhez jön –, s így elengedtek minket egy hétre. Édesanyám akkor tudta meg az igazságot, amikor érettségikor meglátta azokat a fényképeket.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Szegény édesapám börtönben volt, amikor én megszülettem és nagyon hamar meghalt. Idézni őt nem tudom, de azt tudom róla, hogy ’56-ban kiállt az igazság mellett és felolvasta a verseit. Az egyik arról szólt, hogy hideg tél van, a farkasok üvöltenek, de ki kell tartani, mert jön a tavasz és a dolgok jóra fordulnak. A kitartás és remény azóta is velem van, és az is, hogy az igaz dolgok mellett ki kell állni – kerüljön bármibe is.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Gyakran szoktam mondogatni: Isten selejtet nem teremt. Az én gyermekeim nagyon nehéz helyzetben kerülnek hozzám. Őket sokan genetikai hulladéknak nevezik, én azt mondom nekik: Isten drága remekművei vagytok, csodák, amiket elsősorban magatoknak kell megcsodálnotok.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem ennél fontosabb, hogy legyenek férfi pedagógusok. Ha nálunk többen jelentkeznek egy nevelői állásra, és van köztük férfi, életbe lép az „F koncepció”: a férfit alkalmazzuk.  Úgy látom, a pedagógia nagyon elnőisesedett, pedig nagyon kellene, hogy a fiúkat férfiak is neveljék, oktassák.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

A fizikai, verbális erőszakot kontraproduktívnak tartom, nem látom a hozadékát. De a határozottság fontos.  Legyünk királyok – mondta Jézus Krisztus. Az a király, aki vállára veszi a környezete gondját, aki tud parancsolni saját magának és tud határozott döntéseket hozni.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A férfi először oldja meg a problémáját. Utána sírjon vagy kacagjon vagy igyon meg egy jó pohár bort, de a feladatot, amivel szembetalálkozott, azt először oldja meg.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Nekem kétezervalamennyi gyerekem van, és minden 6-7-8 gyermek mellett van egy-egy felnőtt. A nevelőnőimet mindig arra kérem: ügyeljenek a gyerekekre, viseljék gondját az otthonuknak, családjuknak. Ha meg lennék nősülve, ezt kérném a feleségemtől is. Én elég konzervatív vagyok ilyen téren. Azt látom, a gyermeknevelés fontos a nők számára, boldoggá teszi és kiteljesíti őket. Szívesen jönnek hozzánk, és nem vágynak például a benzinkútra menni dolgozni, örömüket lelik abban, hogy a gyereket, a családjukat, a házukat rendben tartják. A férfi dolga egzisztenciát teremteni a családjának, és biztosítani, hogy mellette a nőből boldog feleség és anya legyen. A férfi merje megfogni a nő derekát és táncba vinni őt – de ne rángassa, hanem vezesse őt. A nő vágyik arra, hogy táncolhasson, és ha van partnere, társa, aki vezeti, akkor ebben kölcsönösen ki tudnak teljesedni. Mindenkinek a maga természete alapján kell kibontakoznia. Van olyan munka, amit együtt, és van, amit külön kell elvégezni. Nem vagyunk egyformák. A napraforgóból nem kell illatot kinyerni, sem olajat kipréselni az ibolyából. A gyermeknevelésben is van feladata a férfinak. Nem az erőfitogtatás, hanem az, hogy mozgásban tartsa a gyermeket: vigye halászni, kirándulni.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Keményebb munkát – felsúrolni a padlót, szőnyeget mosni – mindig is végeztem. Ősszel a zakuszkakészítésbe és padlizsánsütésbe is mindig bekapcsolódom. Ennek pedagógia célja is van: a gyermek tanulja meg, hogyan kell állatot tartani, hogyan készül az étel. 14 éves voltam, amikor nagyapám kezembe adott egy bicskát, hogy szúrjak le egy bárányt. Amikor visszakérdeztem, hogy miért, azt válaszolta: „hogy legyél férfi”. Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Sokféle munka van. Én pénzért nem szoktam dolgozni soha. Amit végzek, azt mindig örömmel végzem. Az ember 60 éves korára már tudja, mennyi az ő teherbírása. A mennyiség sokszor a munka kárára válik. Nem a munka mennyisége a lényeg, hanem az, hogy annak milyen hatása, következménye van a társadalomban. 60 évesen már csak olyat teszek, aminek gyümölcse van.

Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?

Az ember életének értelme, célja a 10 parancsolat szerint: „Uradat, Istenedet imádd”. Van bennünk egy éhség a végtelen szépség, bölcsesség, gyöngédség iránt, amit egyedül Isten tud beteljesíteni. Aki viszont nem hisz Istenben, az a párjától várja ezt, és ebből rengeteg kudarc szokott származni. A párunkból, gyermekünkből, focicsapatunkból nem érdemes bálványt csinálni. Az Istent kell mindennél jobban szeretni, a feleség, férj pedig legyen az a társ, akivel bebarangolom a végtelent, váll-váll mellett. De nem lehet cél sem a férj vagy a feleség, sem a gyermek, mert akkor bálvánnyá válik és csalódni fogunk benne, mert a végtelen utáni szomjunkat nem tudja kioltani. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry mondta: „Nem azok szeretik egymást, akik egymást nézik, hanem akik együtt tudnak közös célra nézni”.  Számomra ez a közös cél az Isten.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen. Csak egy kicsit bátrabban, nagyobb lendülettel, kevesebbet vacillálnék. Az ember sok időt tölt el a kétségeivel, kérdéseivel; érzi egyrészt a korlátait, másrészt Isten akaratát. Sokkal jobban kellene bíznunk magunkban és Mózes példájával mernünk rácsapni a tengerre. De az ember kicsi, gyenge és nem hiszi, hogy pont neki szét fog nyílni a tenger. Mindenkit arra bíztatok, hogy jobban bízzon az Istenben, jobban higgyen önmagában és csak nézzen és menjen bátran előre!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Rengeteg történész van, aki a múltat fürkészi. Olyan emberekre van szükség, akik mernek előre nézni, álmokat látni, feladatokat vállalni és cselekedni. Épp nemrég mondtam valakinek: Jézus Krisztus a tévedő bűnös embernek meg tudott bocsájtani, de annak nem, aki a talentumát elássa. A terméketlen fügefát Jézus megátkozza. Persze, hogy van szükség hősökre és mindannyiunknak az a feladata, hogy alkosson, teremtsen. Mert Jézus nemcsak a gazdag ifjakat hívja erre. Úgy látom, ma a világ tele van gazdag ifjakkal, akik mindenféle parancsokat megtartanak, de nem mernek Jézussal elindulni, a világot jobbá tenni, feladatokat felvállalni, és azokat megoldani.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nagyon kicsi gyermekként nagyon szerettem a barátaimat. Mindig próbáltunk valami kajibát, bunkert vagy barlangot ásni, ahol elférünk, de mindig minden kicsi volt, olyan sokan voltunk. Emlékszem, hogy azon imádkoztam – miközben a barátaim nevettek rajtam –, hogy akkora házat szeretnénk, ahova mindenkit be tudok fogadni. Most több mint kétezer ember eszik minden nap nálam és rengeteg vendég megfordul nálunk. Azt gondolom: ezt kértem és megkaptam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Hát, van egy pár: édesanyám, édesapám, a Szűzanya, Szent Ferenc, Márton Áron…

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Azt mondják: az a szent, aki környezetét szentté teszi. Ha mellettem a kollégáim, gyermekeim szentté válnak, akkor én jó úton járok. Ha azt akarnám bebizonyítani, hogy mellettem mindenki buta, akkor egészen biztosan tévúton járnék. Vagyis: tegyek meg mindent, hogy a mellettem élő ember kibontakozzon, növekedjen, erős, szép és bátor legyen, és akkor én is jó úton járok.

NÉVJEGY

  • Kolozsváron született, 1959. január 24-én.
  • Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) célja az Erdélyben sanyarú körülmények között élő gyermekek felkarolása. Jelenleg 2500 gyermekről gondoskodik intézményeiben és további százakról nevelőszülői rendszerben.
  • A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte. Több helyen eltöltött papi szolgálata után helyezték Dévára, ahol oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az ottani elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is. A gyerekek taníttatása mellett vallási és erkölcsi nevelésükkel is foglalkozik.
  • Elismerései: Magyar Örökség díj (2002), Év embere díj 2004, Sütő András-díj (2007), a Pannon Példakép alapítvány díja (2008), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Európai Polgári Díj (Civi Europaeo Praemium, 2011), Magyar Szabadságért díj (2015), Boldog gyermekekért, boldog családokért díj (Felelős Szülők Iskolája, 2018), Pro Cultura Hungarica díj (2019)

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

Forrás: ferfiakklubbja.hu .

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

érzés.

Miért csukjuk be a szemünket amikor imádkozunk, amikor sírunk, amikor csókolunk, amikor álmodunk; mert az életünk legszebb dolgai nem látszanak, hanem csak a szív által érezzük azokat.

Why do we close our eyes when we pray, when we cry, when we kiss, when we dream; because the most beautiful things in our life are not seen but felt only by the heart.

2arc – Hmmm

2arc – Hmmm

Homályos tömeg csendje vetéli gondolataimat
Ugyanaz a hely megin’ és ugyanaz a fenyőillat
Ugyanaz a séta, ugyanazok a tekintetek
Könnyes meggyötört arcok, túlterhelt lelkiismeretek
Némán bámulunk egymásra, a koporsóban ez ő?
Istenem, vajon ki lesz a következő?
Túl sokszor néztük már végig ezt… túl sokszor
Értelmetlen mondatokból a fejembe’ túl sok szól

Tudom, sokan vannak, ‘kik úgy látják e világot
Akár, újszülött csecsemő röntgenén a rákot
De most figyelj oda, ez a baromarcú mit tol
‘Mikor a sátán füledbe suttog, ‘s emlékekkel gyilkol
Az öngyilkosság nem kiút, az önpusztítás sem az
A sírodon már lényegtelen, virág nő-e vagy a gaz
Nem mindig egyszerű megbékélni önmagaddal
Én se így beszéltem rég
De tévedtem, erről szól maga a dal
… hmm

Én azt mondom, minél hamarabb állj le és nézz szét
Mindenki téved, tedd lejjebb a mércét
Jó tudni, mit tennél máshogy, ha a sors megjutalmazna
Lehet tegnap hibáztál, de a holnap tegnapja az ma
Az Úr tudja miben élsz, azt is, mért nem hiszel benne
Sose vess véget az életednek és már volt értelme
Minden elmúlik, a kilátástalanság is
Hidd el nekem ott, ahol élsz, van egy másik világ is
… hmm

Ébredtem padokon, lépcsőkön elnyúlva
Lebújba meg sárba feküdve, nem elbújva
Volt olyan nőm is, akit-bár én szerettem-
Sírva mondta a szemembe, hogy boldogtalan mellettem
Ahhoz, hogy önzetlenül megtudj becsülni valakit
Előbb mindig mindenből kell tanulj valamit
Minden érem kétoldalú, boldogság vagy sírás
Elvesztettem a fejem, így hát nekem maradt az írás

Veszélyes az élet iskolája, feltűnt nekem nemrég
Minél tapasztaltabb vagyok, mintha egyre hülyébb lennék
A nő gondol egyet, ‘s lelép, de a span az span
Gondoltam régebben, aztán lassan-lassan
Láttam a bajban, tizenötből tizenhárom otthagyna
‘S eszembe jut (Andi?), tizenkét óra melót hátrahagyva
A tekintet, mivel néz, de már (…) hidd el nincs havered
Aki fogja a kezed a kórházba és ott alszik veled
… hmm

Két arcom van, egy tróger meg egy szentimentális
Ha tisztellek, akkor is ott leszek, amikor az ágytál is
Lehet te is a kurva melóból tartasz haza
Innál pár sört, mint mindenki, akinek tele a fasza
Légy kreatív, vegyél ma virágot neki, ha nem retek
‘S, ha összefutunk, cserébe ezér’ egy sört fizetek
Lehet nem érted, ép elme mért mond ilyet, én értem
De így legalább ennek a dalnak lenne valami értelme
… hmm

Rozsdás, falusi öregasszonynak látszó
Szűz Mária ikon mellett a kék, sárga, piros zászló
Szókratész mondása az öreg Ceau(sescu) idejéből
Ottfelejtve talán, hogy tanulj a hibáidból…miből?
Még olajfesték, szürke fal és két szürke egyén
Hogy időben láttam, segített, ne kerüljek oda én
Néhány szar iskolapad, uniós pénzből gondolom
Ilyen nálunk (…), túltesz minden gondodon

Mikor jössz mifelénk? Jövök tesó, ahogy tudok
‘S eszembe jut, mennyi alkalmam lett volna
Ha nem rúgok be helyette, minden kibaszott este
Most itt vagyok, csak neki már koszorúk alatt a teste
Mindenki döntse el, mit akar életében elérni
És, hogy két temetés közt marad-e ideje élni
Miért? Milyen árat fizet? Mer’ a döntéseiért
Ami visszajár, vagy senkit sem érdekel vagy senki se ért

2 Arc eredeti nevén Mikó Attila, erdélyi származású rapper.

Hivatalos 2 Arc soundcloud csatorna itt.

Az Öngyilkosság Megelőzésének Világnapját 2003. óta minden év szeptember 10-én tartják az IASP (International Association for Suicide Prevention) kezdeményezésére a WHO közreműködésével. A világnap minden évben más témát tart fókuszban.

Böjte Csaba : Megmaradunk!

Böjte Csaba :  Megmaradunk!
Én is olvasom az okos, precíz  kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is – ott is mennyivel  fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen  én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról,  akkor mikor fog elfogyni az összes  cserép és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány  másodperc múlva fog elütni… csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok  félre, miért nem igazítom  meg a cserepeket az  otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez  van, ezt kell elfogadni.  Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által  gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: “ha  nincs kenyér, keresünk!”
Igen, mi keresztények a mi  Urunktól Istenünktől azt  halljuk: “Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek”,”bármit kértek az én nevemben, azt  megkapjátok”. Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő  világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt, ami érték nekem, azt örömmel  meg merem-e osztani gyermekeimmel???

Bővebben…

meghívott. kiválasztott.

† Evangélium Szent Máté könyvéből, Mt 22,1-14
Akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!

Abban az időben: Jézus ismét példabeszédekben szólt a főpapokhoz és a nép véneihez:

A mennyek országa olyan, mint amikor egy király menyegzőt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzőre. Ők azonban nem akartak jönni.

Erre más szolgákat küldött: „Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem. Ökreim és hizlalt állataim leöltem. Minden készen áll, jöjjetek a menyegzőre!”

De azok mindezzel mit sem törődve szétszéledtek: az egyik a földjére ment, a másik az üzlete után nézett. A többiek pedig a szolgáknak estek: összeverték, sőt meg is ölték őket. A király nagy haragra lobbant.

Elküldte seregeit, és felkoncoltatta a gyilkosokat, városukat pedig felégette.

Azután így szólt a szolgákhoz: „A menyegző kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek hát ki az útkereszteződésekre, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre!”

A szolgák kimentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt. A lakodalmas ház megtelt vendégekkel.

Amikor a király bejött, hogy megszemlélje a vendégeket, meglátott köztük egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Megszólította: „Barátom, hogy jöhettél be ide, ha nincs menyegzős ruhád?”

De az csak hallgatott. Erre a király megparancsolta a szolgáknak: „Kezét-lábát kötözzétek meg, és dobjátok ki a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogcsikorgatás!”

Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak!

Ezek az evangélium igéi.

Máté apostol vagy Szent Máté (? – kb. 60), vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Neve a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: Jahve ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust (Máté 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32). Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21.