érkezés. türelem. állhatatos.

El Greco : Jakab apostol

Advent 3. vasárnapja, az öröm vasárnapja.

Szentlecke Szent Jakab apostol leveléből, Jak 5,7-10
Legyetek állhatatosak, mert az Úr e jövetelének ideje közel van!

Testvéreim!
Legyetek türelemmel az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves is türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, és legyetek állhatatosak, mert az Úr eljövetelének ideje közel van.
Testvéreim, ne zúgolódjatok egymás ellen, nehogy ítéletet vonjatok magatokra. Mert íme, a bíró ott áll már az ajtó előtt.
Testvérek, a szenvedés elviselésében és a kitartó türelemben vegyetek példát a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak!
Ez az Isten igéje.

Idősebb Jakab apostol vagy Idősebb Szent Jakab (latinul Iacobus Maior), (? – 42) Zebedeus és Szalome fia,János evangélista testvére, Jézus egyik apostola. Idősebbnek nevezik, hogy megkülönböztessék Jézus másik tanítványától, Alfeus fiától, Ifjabb Jakab apostoltól.

Isten igéje

Szentlecke az Apostolok Cselekedeteiből, ApCsel 6,1-7.

Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják.

Ezért a Tizenkettő összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk:

„Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát lássuk el.

Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Szentlélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal.

Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”

Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket.

Isten igéje pedig tovább terjedt, úgyhogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben.

Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

Ez az Isten igéje.

Az apostolok cselekedetei az Újszövetség ötödik irata, a négy evangélium után soron következő történeti könyv, melyben az Egyház történetének kezdetéről és elterjedéséről kapunk beszámolót. Keletkezési ideje az i. sz. 90-es évekre tehető. Görög (koiné) nyelven írták. A megírás helyeként több várost is számításba vettek: Róma, Efezus, Cezárea, Antiochia, esetleg Achaia valamely városa.

előkép. intő példa. okulásra.

Szent Pál apostol – Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom

Szentlecke Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből, 1Kor 10,1-6.10-12

Testvéreim!

Nem szeretném, ha elkerülné figyelmeteket, hogy atyáink mind ott voltak a felhő alatt, mind átkeltek a tengeren, s mind megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.

Mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették, ugyanazt a lelki italt itták. Ittak ugyanis a lelki sziklából, amely kísérte őket: a szikla pedig Krisztus volt.

De legtöbbjükben nem telt kedve Istennek, ezért odavesztek a pusztában.

Ez mind intő példa lett számunkra, hogy ne kívánjuk a rosszat, mint ahogy ők megkívánták. Ne is zúgolódjatok, mint ahogy néhányan zúgolódtak, s ezért lesújtott rájuk a pusztító angyal.

Mindez előkép számunkra, a mi okulásunkra írták meg, akik a végső időkben élünk. Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, hogy el ne essék.

Ez az Isten igéje.

Pál apostol (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei.

Pál első levele a korinthosziakhoz a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél.

A levél feltehetőleg Kr. u. 51-52. körül keletkezett görög nyelvű ókeresztény irat, az újszövetségi kánonban az apostoli levelek egyike.

a lélek az ami éltet.

Jézus tanít

Evangélium Szent János könyvéből, Jn 6,60-69

Amikor ezt meghallották, a tanítványai közül sokan azt mondták:

,,Kemény beszéd ez! Ki hallgathatja ezt?’’

Jézus tudta magában, hogy tanítványai emiatt zúgolódnak, ezért azt mondta nekik:

,,Megbotránkoztat ez titeket? Hát ha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt? A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, amelyeket én mondtam nektek, lélek és élet. De vannak közületek egyesek, akik nem hisznek.’’

Mert Jézus kezdettől fogva tudta, hogy kik azok, akik nem hisznek, és hogy ki fogja őt elárulni. Majd hozzátette:

,,Ezért mondtam nektek: Senki nem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.’’

Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele.

Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: ,,Talán ti is el akartok menni?’’

Simon Péter azt felelte: ,,Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és megismertük, hogy te vagy az Isten Szentje.’’

Ezek az evengélium igéi. Áldunk téged Krisztus.

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

Péter apostol vagy Szent Péter (Kr. e. 1 – Kr. u. 67. június 29.) a tizenkét apostol egyike, Jézus tanítványa, a katolikus hagyomány szerint Róma első püspöke Kr. u. 33-tól haláláig. Eredeti nevén Simonnak (héberül ‏‏שִׁמְעוֹןSiməón; figyelés, hallgatás, figyelem) nevezték. Jézus adta neki a Péter nevet, amely a görög Petrosz vagyis kőszikla szóból ered. Pál apostol műveiben gyakran nevezi Pétert Kéfásnak is, mivel ez az arámi változata (קֵיפָא Qéfá) a kősziklának. Az apostolok között a legjelentősebb alak, nevét minden írás először említi a tizenkét tanítvány közül. A hagyomány szerint Jézus Krisztus neki adta a mennyország kapuinak kulcsait. Mint Krisztus tanítványai közül a legjelentősebb, nem véletlen, hogy Krisztus halála után ő került a keresztény vallás, az új vallás élére. A katolikus egyház szerint Péter a pápák, a halászok és Róma védőszentje.

az Úr kenyere

Évközi 18. vasárnap. Bibliai olvasmány

Mózes

Bibliai olvasmány Mózes második könyvéből(Kivonulás könyve), Kiv 16,2-4.12-15

Zúgolódott ekkor Izrael fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.

Azt mondták nekik Izrael fiai:

,,Bárcsak meghaltunk volna az Úr keze által Egyiptom földjén, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ettünk kenyeret! Miért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy éhen veszítsétek ezt az egész sokaságot?’’

Azt mondta erre az Úr Mózesnek:

,,Íme, én majd kenyeret hullatok nektek az égből!

Menjen ki a nép, és szedjen egy-egy napra valót, hogy próbára tegyem, vajon törvényem szerint jár-e el, vagy sem.

Hallottam Izrael fiainak zúgolódását. Mondd nekik: Estére húst fogtok enni, reggel pedig jóllaktok kenyérrel, hogy megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek!’’

És történt este, hogy fürjek szálltak fel, és ellepték a tábort, reggel pedig harmat szállt a tábor köré.

Miután elborította a föld színét, apró, mozsárban tört dologhoz hasonló valami lett látható a pusztán, olyan, mint a földre hullott dér.

Amikor Izrael fiai meglátták, azt mondták egymásnak: ,,Man-hu?’’, ami azt jelenti, hogy: ,,Mi ez?’’

Nem tudták ugyanis, hogy micsoda.

Mózes pedig azt mondta nekik: ,,Ez az a kenyér, amelyet az Úr eledelül adott nektek.

Mózes második könyve vagy tradicionálisan a Kivonulás könyve. (héberül: ‏‏שֵׁמוֹת Sémót – Nevek vagy ‏‏שְׁמוֹת Semót/Smót,askenázi: Smajsz; jiddis: שמות Smojsz; latinul: Exodus – Kivonulás) a zsidóságban a Tóra, a kereszténységben pedig azÓszövetség (azon belül a Pentateuchus) második könyve. A hagyomány Mózesnek tulajdonítja.

Mózes (héberül משה, lat. Moyses) bibliai próféta, egyben a zsidóság, a kereszténység, az iszlám és több kisebb vallás nagy prófétája. A hagyomány szerint az Ószövetség első öt könyvének szerzője. Létezésének és a Biblia szerint hozzá kötődő eseményeknek a történelmi alapja vitatott. Mózes második könyvében, az Exodusban leírtak szerint a zsidók akkoriban rabszolgaságban éltek Egyiptomban, és a fáraó megparancsolta a zsidók fiúgyermekeinek megölését, melyet Mózes anyja úgy került el, hogy újszülött fiát egy kosárban a Nílus vizére tette. A gyermeket a fáraó leánya találta meg és nevelte fel, felnővén pedig kivezette a zsidókat Egyiptomból az ígéret földjére. A motívum Sarrukín akkád király születési legendájának parafrázisa. A történelmi korszak és a fáraó neve nem azonosítható teljes bizonyossággal, a legelterjedtebb vélekedés szerint II. Ramszesz vagy Merenptah uralkodása alatti események ihlették a bibliai történetet.