Takács Éva : Gyímesi népdal

Takács Éva : Gyímesi népdal

Ez a vonat jaj de szépen robogott
Mikor engem szép Erdélyből kihozott!
Fekete gőzös, vigyél vissza a hazámba,
Hej, hogy boruljak a kis angyalom vállára.

Jaj, de sokat áztam, fáztam, fáradtan,
Mikor én az orosz fronton portyáztam!
Eszembe jutott, van már nékem egy hazám is,
Hej, abban van a kökény szemű babám is.

Takács Éva Szegeden született 1988 szeptember 3-án. Édesapja Marosvásárhelyen, édesanyja a Csongrád megyei Csanyteleken nőtt fel.  Éva kicsi kora óta szeret énekelni. Az általános iskolában Borbély Melinda csíkszeredai tanárnő vezette be a népdalok csodálatos világába. Szilágyi Árpád, Szeged városvédő polgára, és a Szegedi Közéleti Kávéház gondoskodása folytán számtalan helyen énekelhetett.

Youtube csatonája itt.

Dés László – Akarsz-e

Dés László – Akarsz-e

Akarsz-e futni, arany éjszakába futni velem?
A földre bukni és az égre nézni fel?
Akarsz-e adni árva csillagoknak szép neveket?
S nevetve hagyni, hogy a szél sodorja el?

Akarsz-e együtt ülni házad küszöbén majd?
És arra nem gondolni, hogy meddig is tart?
Akarsz-e rám találni őszbe rohanó üres vonaton?
Akarsz-e bennünk hinni, ahogy én akarom?

Akarsz-e bújni, velem összebújni zord teleken?
És lángra gyúlni fázós, fehér reggelben.
A hóba írni édes titokból szőtt rejtjeleket,
Hogy szóra bírni más ne tudja senki sem.

Akarsz-e együtt ülni…

Van az úgy, hogy semmi sem jó.
És van az úgy, hogy lenni sem jó.
Hát gyere mondd, hogy akarod még!
És ezer év sem téphet szét.

Akarsz-e szánni, ha egyszer bánni kell a bűneidet?
Akarsz-e látni, ha lábam rossz utakra tért?
Az arcot látni, amivel megosztottad tükreidet.
Akarsz-e engem, aki csak ennyit ígért?

Akarsz-e együtt ülni…

Van az úgy…

Dés László (Budapest, 1954. január 9. –) Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas magyar előadóművész, dzsesszzenész, zeneszerző.