Oriah Hegyi Álmodó indián törzsfőnök verse

Nem érdekel, miből élsz.
Azt akarom tudni, mire vágysz, és hogy szembe mersz-e nézni a vágyaiddal.
Nem érdekel, hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért és azért a kalandért, hogy életben vagy.
Nem érdekel, milyen bolygók köröznek holdad körül.
Azt akarom tudni, hogy elérted-e már fájdalmaid középpontját, hogy megnyitottak-e már az élet csalódásai, hogy összezsugorodtál és bezárkóztál-e már a félelemtől, hogy érhet-e még fájdalom.
Azt akarom tudni, hogy elfogadod-e a fájdalmamat és a fájdalmadat anélkül, hogy elrejtenéd, vagy mindenképp megváltoztatni akarnád.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegedve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.
Nem érdekel, hogy igazat beszélsz-e.
Azt akarom tudni, hogy mersz-e másnak csalódást okozni, hogy hű maradhass önmagadhoz. Hogy elviseled-e a csalás vádját anélkül, hogy megcsalnád saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy hűséges vagy-e s ez által megbízható.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépséget akkor is, ha nem minden nap pompázik, és hogy tudod-e Isten jelenlétéből meríteni életed.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e kudarcaimmal és kudarcaiddal együtt élni és a tóparton állva mégis az ezüst Hold felé kiáltani: Igen!
Nem érdekel, hol élsz és mennyi pénzed van.
Azt akarom tudni, fel tudsz-e állni a kétségbeesés és a fájdalom éjszakája után, megviselten, sajgó sebekkel, hogy gyermekeidnek megadd mindazt, amire szükségük van.
Nem érdekel, ki vagy és hogy kerültél ide.
Azt akarom tudni, hogy állsz-e velem a tűz közepébe és nem hátrálsz-e meg.
Nem érdekel, hol, mit és kitől tanultál.
Azt akarom tudni, mi ad neked erőt belülről, amikor kint már minden másnak vége van.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e egyedül lenni önmagaddal és hogy igazán szereted-e azt a társaságot, melyet üres óráidra magad mellé választottál.

József Attila: Ars poetica

József Attila: Ars poetica

Költő vagyok – mit érdekelne
engem a költészet maga?
Nem volna szép, ha égre kelne
az éji folyó csillaga.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.

Szép a forrás – fürödni abban!
A nyugalom, a remegés
egymást öleli s kél a habban
kecsesen okos csevegés.

Más költők – mi gondom ezekkel?
Mocskolván magukat szegyig,
koholt képekkel és szeszekkel
mímeljen mámort mindegyik.

Én túllépek e mai kocsmán,
az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

Nincs alku – én hadd legyek boldog!
Másként akárki meggyaláz
s megjelölnek pirosló foltok,
elissza nedveim a láz.

Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint, pártfogón, e század:
rám gondol, szántván, a paraszt;

engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;
rám vár a mozi előtt este
suhanc, a rosszul öltözött.

S hol táborokba gyűlt bitangok
verseim rendjét üldözik,
fölindulnak testvéri tankok
szertedübögni rímeit.

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

A rendszerváltás után a Magyar Írószövetség is csatlakozott a rendezvényekhez.

1998-ban a költészet napját tizennégy költő úgy ünnepelte, hogy közösen írtak egy szonettkoszorút (a szonettkoszorú ugyanis 14 szonettből áll).

Noha a költészet napját József Attila születéséhez kötjük, április 11-én született Márai Sándor is, 1900-ban.

115 éve ezen a napon született József Attila, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

József Attila (Budapest, Ferencváros, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.) huszadik századi posztumusz Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az élet kegyetlen volt vele, hisz félárva gyermekkora tele volt lemondással, felnőttként szembesült a meg nem értéssel és öngyilkossága körül is találhatóak ellentmondások.

Arany János : Családi kör

Arany János : Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

203 éve, ezen a napon született Arany János magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaságigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette.

Csuja Imre (Hajdúnánás, 1960. július 11. –) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.

Teller Ede: Vers cím nélkül

Teller Ede: Vers cím nélkül

Keresni, várni, semmit sem akarni,
Szeretni, vágyni, egyedül maradni.
Nézni a világot becsukott szemekkel,
Látni azt, amit még nem látott ember.
Gyönyörködni titkos mély harmóniákban,
Emlékezni arra, mit sohasem láttam.
Szeretni, imádni a szent tisztaságot,
A szelet, a felhőt, a havat, az álmot.
Tenni a helyeset, nem kis örömpénzért,
Nem a túlvilági örök üdvösségért.
Tudni, hogy nincs cél, tudni, hogy nincs Isten,
Félni, hogy talán igazság sincsen.
Tudni: az ész rövid, az akarat gyenge.
Hogy rá vagyok bízva a vak véletlenre.
És makacs reménységgel mégis, mégis hinni.
Hogy amit csinálok, az nem lehet semmi.
És örülni tudni a nagy megnyugvásnak,
A fájdalmat, örömöt gyógyító halálnak.

112 éve, ezen a napon született Teller Ede magyar-amerikai atomfizikus, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Teller Ede (Budapest, 1908. január 15. – StanfordKalifornia, 2003. szeptember 9.) magyaramerikai atomfizikus, aki élete jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokban élte le, és sikereit is főként ott érte el. Legismertebb a hidrogénbomba-kutatásokban való aktív részvétele, emiatt mint „a hidrogénbomba atyja” vált közismertté.

Szélkiáltó : Három karácsonyi dal

Karácsonyi pásztortánc

Bárcsak régen fölébredtem volna!
Látod, pajtás, most állottam talpra.
Máris csendül a fülembe angyalok mondása,
Hogy a Jézus most született rongyos istállóba.

Odamenni vagyon bátorságom,
Azt remélem, kis Jézust meglátom,
Gyere pajtás, induljunk el, legyél te is társunk,
Vélünk van a jó furulyás, a régi bojtárunk.

Várakozzál még egy verset mondok,
Azután meg egy kicsit mulatok,
Aztán meg a jászol felé közelebb ballagok,
Jézuskának a kedvéért egy szép lejtőt járok.

Születésén Istennek

Születésén Istennek
s Angyalok örülnek,
És vígan énekelnek:
Dícsérség az Istennek!

s A Szűz Istent fogadá,
Szent szüle ez világra.
És szüzen megmarada,
És szüzen megmarada.

Szent angyal mennyből hirdet
Pásztoroknak örömet,
Hogy Megváltónk született,
Hogy megváltónk született.

Györe Imre – Fenyvesi Béla: Adventi ének

Jönnek-e három pásztorok
Hoznak-e kézben fadobozt
Fadobozt szalma tetővel
Kéménye helyett kereszttel
Hoznak-e kisded istállót
Jászlában gyermek megváltót

Várom, jönnek a gulyások,
Kikhez magam is beállok
Nyíratlan rőt ősz szakállal
Csimbókos szőrű subával
Gödrébe süppedt szememmel
Elborzadt szemöldökömmel.

Megyünk neki a világnak
Túl rajt, hedethét határnak
Valahol vár a Megváltó
Nem tud fölkelni sírjából,
Égigvert falú istálló
Földjére vetett jászlából.

Szemhéjáról a rögöket
Kaparjuk, aludt eleget
Szakállát fésüljük körmünkkel
Fülébe mondjuk, keljen fel
Fegyverét vegye vállára
Szegények megváltására.

Szélkiáltó pécsi zenekar, amely 1974 óta létezik. Neve József Attila ´Szélkiáltó madár´ című verséből ered. A magyar és a világirodalom kortárs verseit éneklik saját zenéjük mellé, mely népzenei és klasszikus hatású. Kiemelt ügyüknek tartják a Pécsett élt és élő költők – Janus PannoniusCsorba GyőzőPákolitz IstvánPál JózsefGalambosi LászlóBertók László – műveinek bemutatását a közönségnek.[2] Három Szélkiáltó lemez jelent meg és hat CD lemez. 1983-ban saját kategóriájukban megnyerték a Ki mit tud? döntőjét. Ezután a Magyar Televízió több önálló filmet és sorozatot forgatott velük.[3] A pécsi Bóbita Bábszínház több előadásához készítettek kísérőzenét. 1999-ben Pécs városától megkapták a Pro Communitate-díjat, 2000-ben Kígyós Sándor díjjal, 2004-ben pedig a Magyar Kultúra Napján pedig Csokonai-díj jal tüntették ki őket.

Tagok: Lakner Tamás, Keresztény Béla, Rozs Tamás, Fenyvesi Béla

Korábbi tagokTakaró Mihály, Néma Frigyes, Lajdi Tamás, Németh Ernő, Horváth József

Radnóti Miklós: Őrizz és védj

Radnóti Miklós: Őrizz és védj

Álmomban fú a szél már éjjelente
s a hófehéren villanó vitorlák
csattogva híznak messzi útra készen.

Úgy írom itt e lassu költeményt,
mint búcsuzó, ki ujra kezdi éltét,
s ezentúl bottal írja verseit
szálló homokra távol Áfrikában.

De mindenünnen, Áfrikából is
borzalmas sírás hallik; rémitő
gyermekét szoptatja nappal, éjjel
szederjes mellén a dajka idő.

Mit ér a szó két háború között,
s mit érek én, a ritka és nehéz
szavak tudósa, hogyha ostobán
bombát szorongat minden kerge kéz!

Egünkre láng fut és a földre hull
az égi fényjelekből olvasó,
fájdalom kerít körül fehéren,
akár apályidőn tengert a só.

Őrizz és védj, fehérlő fájdalom,
s te hószín öntudat, maradj velem:
tiszta szavam sose kormozza be
a barna füsttel égő félelem!

75 éve, ezen a halt meg Radnóti Miklós magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Radnóti Miklós (született: Glatter; egyéb névváltozatai: Radnói, Radnóczi) (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros],1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, oklevelet szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanár. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése.

Frenyó Ágnes művésznevén: Ágnes Vanilla vagy csak Ágnes (1977október 8. –) magyar énekesnő.

férfidolog.

Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni – interjú Böjte Csabával

Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítójával beszélgettünk Körkérdés című új rovatunkban, amelyben ugyanazt a 15 kérdést tesszük fel interjúalanyainknak, hogy lássuk és össze is tudjuk hasonlítani, miről mit gondolnak.

Mi volt a legnagyobb gyerekkori butaság, amit csinált?

Sok ilyen történetem van, egyet elmesélek. Hatodikos vagy hetedikes koromban elhatároztuk a barátaimmal, hogy lemegyünk az Olton át a Fekete-tengerig. Kiváltottuk a halászengedélyt a Duna-deltára és nekiálltunk csónakot készíteni. Egész nyáron ezen dolgoztunk, de sehogy sem lett csónak formája. Emlékszem, amikor nagyapám megkérdezte: mi ez a torony? Amikor láttuk, hogy sehogyan sem jön össze, felültünk egy tehervonatra, amivel eljutottunk Bukarestig, de tovább már nem mentünk, mert nagyon elfáradtunk. Édesanyámnak akkor azt mondtam, hogy elmegyek egy barátom nagyapjához – a barátom meg azt, hogy az enyémhez jön –, s így elengedtek minket egy hétre. Édesanyám akkor tudta meg az igazságot, amikor érettségikor meglátta azokat a fényképeket.

Mi a legfontosabb életbölcsesség, amit az édesapjától tanult?

Szegény édesapám börtönben volt, amikor én megszülettem és nagyon hamar meghalt. Idézni őt nem tudom, de azt tudom róla, hogy ’56-ban kiállt az igazság mellett és felolvasta a verseit. Az egyik arról szólt, hogy hideg tél van, a farkasok üvöltenek, de ki kell tartani, mert jön a tavasz és a dolgok jóra fordulnak. A kitartás és remény azóta is velem van, és az is, hogy az igaz dolgok mellett ki kell állni – kerüljön bármibe is.

Mi a legfontosabb üzenet, amit mindenképpen szeretne átadni a gyermekeinek?

Gyakran szoktam mondogatni: Isten selejtet nem teremt. Az én gyermekeim nagyon nehéz helyzetben kerülnek hozzám. Őket sokan genetikai hulladéknak nevezik, én azt mondom nekik: Isten drága remekművei vagytok, csodák, amiket elsősorban magatoknak kell megcsodálnotok.

Ön szerint jó a koedukáció vagy érdemes lenne bizonyos életkorban a lányokat és a fiúkat külön oktatni?

Szerintem ennél fontosabb, hogy legyenek férfi pedagógusok. Ha nálunk többen jelentkeznek egy nevelői állásra, és van köztük férfi, életbe lép az „F koncepció”: a férfit alkalmazzuk.  Úgy látom, a pedagógia nagyon elnőisesedett, pedig nagyon kellene, hogy a fiúkat férfiak is neveljék, oktassák.

El tud képzelni olyan helyzetet, amikor jogos lehet az erőszak?

A fizikai, verbális erőszakot kontraproduktívnak tartom, nem látom a hozadékát. De a határozottság fontos.  Legyünk királyok – mondta Jézus Krisztus. Az a király, aki vállára veszi a környezete gondját, aki tud parancsolni saját magának és tud határozott döntéseket hozni.

Egyetért-e azzal, hogy a nehéz helyzetekben jobb, ha egy férfi nem sír, szerencsésebb, ha megőrzi a hidegvérét?

A férfi először oldja meg a problémáját. Utána sírjon vagy kacagjon vagy igyon meg egy jó pohár bort, de a feladatot, amivel szembetalálkozott, azt először oldja meg.

Milyen típusú munkamegosztást tart ideálisnak férj és feleség, férfi és nő között?

Nekem kétezervalamennyi gyerekem van, és minden 6-7-8 gyermek mellett van egy-egy felnőtt. A nevelőnőimet mindig arra kérem: ügyeljenek a gyerekekre, viseljék gondját az otthonuknak, családjuknak. Ha meg lennék nősülve, ezt kérném a feleségemtől is. Én elég konzervatív vagyok ilyen téren. Azt látom, a gyermeknevelés fontos a nők számára, boldoggá teszi és kiteljesíti őket. Szívesen jönnek hozzánk, és nem vágynak például a benzinkútra menni dolgozni, örömüket lelik abban, hogy a gyereket, a családjukat, a házukat rendben tartják. A férfi dolga egzisztenciát teremteni a családjának, és biztosítani, hogy mellette a nőből boldog feleség és anya legyen. A férfi merje megfogni a nő derekát és táncba vinni őt – de ne rángassa, hanem vezesse őt. A nő vágyik arra, hogy táncolhasson, és ha van partnere, társa, aki vezeti, akkor ebben kölcsönösen ki tudnak teljesedni. Mindenkinek a maga természete alapján kell kibontakoznia. Van olyan munka, amit együtt, és van, amit külön kell elvégezni. Nem vagyunk egyformák. A napraforgóból nem kell illatot kinyerni, sem olajat kipréselni az ibolyából. A gyermeknevelésben is van feladata a férfinak. Nem az erőfitogtatás, hanem az, hogy mozgásban tartsa a gyermeket: vigye halászni, kirándulni.

Szokott-e rendszeresen házimunkát végezni, és ha igen, mit?

Keményebb munkát – felsúrolni a padlót, szőnyeget mosni – mindig is végeztem. Ősszel a zakuszkakészítésbe és padlizsánsütésbe is mindig bekapcsolódom. Ennek pedagógia célja is van: a gyermek tanulja meg, hogyan kell állatot tartani, hogyan készül az étel. 14 éves voltam, amikor nagyapám kezembe adott egy bicskát, hogy szúrjak le egy bárányt. Amikor visszakérdeztem, hogy miért, azt válaszolta: „hogy legyél férfi”. Vannak dolgok, amiket egy férfinak meg kell tudnia tenni.

Mennyire érzi a saját életében problémának, hogy túl sokat dolgozik?

Sokféle munka van. Én pénzért nem szoktam dolgozni soha. Amit végzek, azt mindig örömmel végzem. Az ember 60 éves korára már tudja, mennyi az ő teherbírása. A mennyiség sokszor a munka kárára válik. Nem a munka mennyisége a lényeg, hanem az, hogy annak milyen hatása, következménye van a társadalomban. 60 évesen már csak olyat teszek, aminek gyümölcse van.

Ön szerint, mi a házasság értelme, célja?

Az ember életének értelme, célja a 10 parancsolat szerint: „Uradat, Istenedet imádd”. Van bennünk egy éhség a végtelen szépség, bölcsesség, gyöngédség iránt, amit egyedül Isten tud beteljesíteni. Aki viszont nem hisz Istenben, az a párjától várja ezt, és ebből rengeteg kudarc szokott származni. A párunkból, gyermekünkből, focicsapatunkból nem érdemes bálványt csinálni. Az Istent kell mindennél jobban szeretni, a feleség, férj pedig legyen az a társ, akivel bebarangolom a végtelent, váll-váll mellett. De nem lehet cél sem a férj vagy a feleség, sem a gyermek, mert akkor bálvánnyá válik és csalódni fogunk benne, mert a végtelen utáni szomjunkat nem tudja kioltani. Ahogy Antoine de Saint-Exupéry mondta: „Nem azok szeretik egymást, akik egymást nézik, hanem akik együtt tudnak közös célra nézni”.  Számomra ez a közös cél az Isten.

Ha újra kezdhetné az életét, mindent ugyanúgy csinálna?

Igen. Csak egy kicsit bátrabban, nagyobb lendülettel, kevesebbet vacillálnék. Az ember sok időt tölt el a kétségeivel, kérdéseivel; érzi egyrészt a korlátait, másrészt Isten akaratát. Sokkal jobban kellene bíznunk magunkban és Mózes példájával mernünk rácsapni a tengerre. De az ember kicsi, gyenge és nem hiszi, hogy pont neki szét fog nyílni a tenger. Mindenkit arra bíztatok, hogy jobban bízzon az Istenben, jobban higgyen önmagában és csak nézzen és menjen bátran előre!

Van szükség ma hősökre, és ha igen, milyenekre?

Rengeteg történész van, aki a múltat fürkészi. Olyan emberekre van szükség, akik mernek előre nézni, álmokat látni, feladatokat vállalni és cselekedni. Épp nemrég mondtam valakinek: Jézus Krisztus a tévedő bűnös embernek meg tudott bocsájtani, de annak nem, aki a talentumát elássa. A terméketlen fügefát Jézus megátkozza. Persze, hogy van szükség hősökre és mindannyiunknak az a feladata, hogy alkosson, teremtsen. Mert Jézus nemcsak a gazdag ifjakat hívja erre. Úgy látom, ma a világ tele van gazdag ifjakkal, akik mindenféle parancsokat megtartanak, de nem mernek Jézussal elindulni, a világot jobbá tenni, feladatokat felvállalni, és azokat megoldani.

Van olyan gyerekkori álma, ami teljesült?

Nagyon kicsi gyermekként nagyon szerettem a barátaimat. Mindig próbáltunk valami kajibát, bunkert vagy barlangot ásni, ahol elférünk, de mindig minden kicsi volt, olyan sokan voltunk. Emlékszem, hogy azon imádkoztam – miközben a barátaim nevettek rajtam –, hogy akkora házat szeretnénk, ahova mindenkit be tudok fogadni. Most több mint kétezer ember eszik minden nap nálam és rengeteg vendég megfordul nálunk. Azt gondolom: ezt kértem és megkaptam.

Ha bárkivel találkozhatna – legyen szó akár élő, vagy nem élő személyről – ki lenne az?

Hát, van egy pár: édesanyám, édesapám, a Szűzanya, Szent Ferenc, Márton Áron…

Mit jelent az ön számára az, hogy „szent”?

Azt mondják: az a szent, aki környezetét szentté teszi. Ha mellettem a kollégáim, gyermekeim szentté válnak, akkor én jó úton járok. Ha azt akarnám bebizonyítani, hogy mellettem mindenki buta, akkor egészen biztosan tévúton járnék. Vagyis: tegyek meg mindent, hogy a mellettem élő ember kibontakozzon, növekedjen, erős, szép és bátor legyen, és akkor én is jó úton járok.

NÉVJEGY

  • Kolozsváron született, 1959. január 24-én.
  • Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet (Dévai Szent Ferenc Alapítvány) célja az Erdélyben sanyarú körülmények között élő gyermekek felkarolása. Jelenleg 2500 gyermekről gondoskodik intézményeiben és további százakról nevelőszülői rendszerben.
  • A ferences rendbe még a Ceaușescu-diktatúra alatt jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte. Több helyen eltöltött papi szolgálata után helyezték Dévára, ahol oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az ottani elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Az árvákat befogadó ferences szerzetesnek hamar híre ment Déván. Tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában, Magyarországon, Nyugat-Európában, sőt a tengeren túl is. A gyerekek taníttatása mellett vallási és erkölcsi nevelésükkel is foglalkozik.
  • Elismerései: Magyar Örökség díj (2002), Év embere díj 2004, Sütő András-díj (2007), a Pannon Példakép alapítvány díja (2008), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Európai Polgári Díj (Civi Europaeo Praemium, 2011), Magyar Szabadságért díj (2015), Boldog gyermekekért, boldog családokért díj (Felelős Szülők Iskolája, 2018), Pro Cultura Hungarica díj (2019)

Az interjút készítette: Antal-Ferencz Ildikó

Forrás: ferfiakklubbja.hu .

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Aranyosi Ervin: Édesanyám

Édesanyám, te drága lélek,
általad lettem, tőled élek!
Tápláltad testem, s lelkemet,
s éreztem szíved hogy szeret.

Ápoltál, óvtál, védtél engem,
tanítottál, mivé kell lennem.
Látom, szép szemed hogy ragyog,
hisz legszebb csodád, az én vagyok.

Tanítottál szép álmot szőni,
hát jöttem hozzád megköszönni!
Szép arcodra egy csókot nyomni,
hogy láthassalak mosolyogni.

Hogy mondhassak egy verset néked,
mert veled áldott meg az élet!
Tőled vagyok az, aki lettem!
Te vagy, kit elsőnek szerettem!

Aranyosi Ervin © 2019-05-04.

Versei : versek.aranyosiervin.com.

Aranyosi Ervin (1958. október 4. – ) életviselési tanácsadó, költő.

Az anyák napja világszerte megünnepelt nap, amelyen az anyaságról emlékezünk meg. A különböző országokban más és más napokon ünneplik, Magyarországon május első vasárnapján.

Isten éltesse sokáig az Édesanyákat, sok erőt, egészséget, türelmet, boldogságot, kacagást kivánunk 🙂

Hámori Gábor : Imádság legyen

Hámori Gábor : Imádság legyen

Van az úgy, hogy nem akarok itt lenni a Földön,
A hús és vér mi körül vesz, a lelkemnek börtön.
Belekényszerítve gonosz, nem kívánt világba,
Menekülök néha én a versbe írt imába.

Próbálok így megnyitni egy kaput és belépni.
Kicsit itt hagyni a testet, élni ami égi.
Közelebb kerülni Hozzá, szeretetét venni,
Köldökzsinórón keresztül, mint a magzat kap enni.

Imádkozom, betűk álljatok most sorba szépen,
Mutassátok, úgy van itt lenn, ahogyan az égben!
Látni vágyom, érezni és hallani Törvényed.
Betűk, szavak rovásával megfejteni Lényed.

Imádkozom én e percben, e fehér papírlapon,
Bízom benne, Válaszod sok kérdésre megkapom.
Szeretlek, mert annyi szépet, annyi csodát kapok,
Magamból én egy szeletet ismét Neked adok.

Nem csak annyit, mindenemet, testemet, szívemet,
Lélegzetem, szemem, kezem, munkám, mit mívelek.
Neked adom mindenem, habár… semmim nincsen.
A Tőled kapott szeretet a legdrágább kincsem.

Jézus Uram szépen kérlek, érints most meg engem,
Mutass utat kérlek, mindig tudjam mit kell tennem.
Segíts kérlek, ne legyek a jóra soha rest,
Bár nap, mint nap legyőzni való ellenség a test.

Féltékenység, irigység, lustaság és harag,
Mi, ha nem vigyázok, hamar útitársam marad.
Ments meg kérlek önmagamtól, a démonok sorától,
Segíts kérlek, tisztább legyek e versnek e sorától.

Tisztítsd meg a szívem, testem, bocsánatot kérek,
Hogy lelkem gyakran gúzsba köti sok sátáni vétek.
Ments meg engem a gonosztól, ments meg
önmagamtól,
Legyél kérlek útitársam Te e pillanattól.

El ne hagyj és segíts, én se válasszak más utat,
Csak azt, mit a Lélek szava naponta megmutat.
Taníts kérlek, őszintén, tiszta szívből szeretni.
A félelmeket, bántásokat elengedni, feledni.

Taníts kérlek, imádkozni igazán, lélekből,
Ezt várod a magyartól; a szeretett népedtől.
Segíts, imádság legyen, ha kenyeret szelek,
Imádság legyen, ha állok, ha valahová megyek.

Imádság legyen a munka, vagy ha alszom éppen.
Imádkozzak hozzád szívből, ha nem kapom, mit
kértem.
Imádság legyen reggelem, estém, s lépéseim,
Imádság legyen válaszom és a kérdéseim.

Imádság legyen testtartásom, járásom, nézésem,
Imádság legyen minden szívben születő érzésem.
Imádság legyen nevetésem, humorom és könnyem.
Imádság legyen, ha nehezen megy, akkor is, ha
könnyen.

Imádságban bízzam én Rád minden másodpercem.
Fájdalomban, félelemben örülni legyen merszem.
Mert csak azt kapom Tőled, mi a javamat szolgálja.
Imádkozom; legyek mindig Krisztus hű szolgája.

A hetedik te magad légy – Sebő Ferenc 70

72 éve, ezen a napon született Sebő Ferenc, énekes, gitáros. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig.

Sebő Ferenc (Szekszárd1947február 10. –) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas énekes, gitárostekerőlantosdalszerző, népzenekutató és építészmérnök, a hazai hangszeres népzenei és táncházmozgalom egyik elindítója, a Sebő Együttes vezetője, Sebő Ödön fia.

Nagy Bandó András : Kicsinyke vágyak

Nagy Bandó András : Kicsinyke vágyak

Figyelj rám, mintha jel volnék,
Keress úgy, mintha nem volnék,
Vigyázz rám, mintha gyöngy volnék,
Fizess úgy, mintha szolgálnék,
Evezz úgy, mintha tó volnék,
Idébb ülj, mintha tűz volnék,
Melengess, mintha jég volnék,
Etess úgy, mintha éheznék,
Itass úgy, mintha szomjaznék,
Olvass úgy, mintha vers volnék,
Hallgass úgy, mintha dal volnék,
Szeress úgy, mintha jó volnék.

71 éve, ezen a napon született Nagy Bandó András magyar humorista, író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Nagy Bandó András (született Nagy András) (Deszk, 1947. november 12. –) Karinthy-gyűrűs magyar humorista, előadóművész, író.

Reményik Sándor : Ne ítélj 

Reményik Sándor : Ne ítélj
Istenem, add, hogy ne ítéljek –
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.
Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak –
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Istenem, add, hogy mind halkabb legyek –
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
1939

77 éve ezen a napon halt meg Reményik Sándor, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Victor Hugo : Lásd, érdes ez az ág

Victor Hugo : Lásd, érdes ez az ág

Lásd, érdes ez az ág, fekete; és a mennyből
az esővíz csupasz kérgére szüntelen dől;
de várj csak, megy a tél, s meglátod azután:
átüti egy levél kemény görcsét a gallynak,
véknyan, törékenyen, s te kérded: hogy fakadhat
ily zöld, ily gyönge rügy ilyen fekete fán?

Kérdezd, szerelmesem, kérdezd meg tőlem akkor,
hogy jaj! már kérgesen, érdesen annyi bajtól
lelkem, ha átsuhan rajta lehelleted,
mért űzi, szökteti szikkadt nedveim újra,
mért tárja szirmait, és virágba borulva
s eléd hullatva mind, miért hajt verseket?

Mert törvénye van itt az életnek, a sorsnak,
mert a holdtalan éj majd megleli a holdat,
mert minden mély apály új hullámot dagaszt,
mert szélnek kell a fa, szellő a leveleknek,
mert annyi kín után mosolyod rámvetetted,
mert múlóban a tél meghozta a tavaszt!

Nemes Nagy Ágnes fordítása

133 éve, ezen a napon halt meg Victor Hugo francia romantikus költő, regény és drámaíró.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Victor-Marie Hugo [viktɔʁ maʁi yɡo] (Besançon, 1802. február 26. – Párizs, 1885. május 22.) francia romantikus költő, regény– és drámaíró, politikus és akadémikus.

Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

a papiros másik oldala.

„Kedves Ágneske, visszaélve eddigi szíves ügybuzgalmával, további szívességeket kell kérnem”,

– kezdte levelét a 42 éves Szerb Antal, amelyet tanítványának, a 21 éves Nemes Nagy Ágnesnek küldött. Szerb a Száz vers című antológia összeállításán dolgozott, és arra kérte az egyetemista lányt, hogy néhány, Kosztolányi fordításában megismert angol és francia vers eredetijét keresse meg számára az Egyetemi Könyvtárban.

„Mindez ráadásul elég hamar kellene nekem. Ha szép kis írásával leírja a verseket, azt hiszem, nem is kell legépelni, csak arra kérném, hogy a papirosnak csak az egyik oldalára írjon.”

Az utolsó kérés meglehetősen szokatlan egy könyvet író tanártól, aki egy tanítványának ad feladatot. Szerb Antal azonban már nem volt tanár, és nagy szüksége volt papírra, amire írhat. A levelet a munkaszolgálatból küldte.

Nemes Nagy Ágnes már 18 éves korában pontosan tudta, hogy költő akar lenni. Verseit nem tartotta elég jónak ahhoz, hogy a Nyugatnak elküldje őket, de érdekelte volna egy hozzáértő ember véleménye. A magyar–latin–művészettörténet szakos egyetemi hallgató 1941 augusztusában összeszedte a bátorságát – és egy felbélyegzett válaszborítékot is mellékelve – elküldte verseit Szerb Antalnak.

„Miért mertem én Szerb Antalnak verset küldeni? Azért, mert azzal a csacsi fejemmel azt képzeltem, hogy az írók olyanok, mint az írásaik.” – nyilatkozta később. „És mivel ő olyan kedves, olyan elragadó volt az írásaiban, azt hittem, hogy olyan lesz a személye is. És megtörtént a csoda, olyan volt!”

Néhány nappal később a válasz is megérkezett:

„Kedves Kolléganő, bevallom, gyakran szoktam verseket kapni ismeretlentől és rendszerint nagy zavarban vagyok, hogy mit válaszoljak nekik. Annál nagyobb örömöm, hogy most végre egyszer őszintén és kertelés nélkül ezt írhatom: A versei jók, Maga tehetséges és egyáltalán nem érzek lelkiismeret-furdalást, ha arra biztatom, hogy folytassa… ha egyszer el akar beszélgetni velem, örülni fogok… Verseket is hozzon! Kézcsókkal és üdvözlettel, Szerb Antal.”

A levelet hamarosan követte az első találkozás. A lobogóan szőke, feltűnően szép lány először másfajta beszélgetésekre számított:

„Gyönyörűen akartam felöltözni, és fölhúztam ezeket a magas sarkú cipőket, amikben aztán majdnem letört a lábam.

Szerb Antal a maga irodalmi tanulságai között azt is tartalmazta számomra, hogy a hiúságot, a földi hiúságot meg kell vetni. És nem lehet magas sarkú cipőben irodalmi sétákat folytatni.

Nos tehát, sétáltunk Szerb Antallal, néha be-beültünk egy-egy kávéházba, egy-egy kiskocsmába. (…) Ültünk az egyik asztalnál, és irodalomról, irodalomról, irodalomról beszéltünk.”

Szerb Antal népszerű rádióelőadásait származása miatt ekkorra levették műsorról, majd középiskolai tanári állásából is kényszenyugdíjazták, így örömmel fogadta tanítványául a művelt és szorgalmas egyetemistát. Néhány, a Várban és a Vízivárosban tett séta után már szoros mester-tanítvány kapcsolat alakult ki köztük. A lányt Szerb Antal óriási tudása mellett közvetlensége fogta meg: „elragadott a magas irodalomnak, tudománynak és az öniróniának az együttese, ami benne volt.”

Szerb teljesen elütött a szigorú vagy atyáskodó egyetemi professzoroktól. „Kisképű vagyok, a legkisebb képű író a magyar irodalomban” – mondta magáról tanítványának.

Nemes Nagy Ágnes később így emlékezett erre a pillanatra:

„Mosolygott, ahogy szokta; még én is észrevettem, hogy milyen kisfiús. Meg is mondtam neki. – Öreg kisfiú – húzta fel a szemöldökét. Aztán elbúcsúztunk, mint annyiszor.”

Szerb nem oktatott a séták során, csak mesélt és olvasmányokat ajánlott.

„Egyik kiváló tulajdonsága volt, hogy elevenné tudta tenni a nagy emberek szobrait. Ha ő beszélt róluk, akkor a kétezer éves nagyságok leszálltak dögletesen nehéz talapzataikról, és elkezdtek sétálni a Böszörményi úton, vagy bementek egy eszpresszóba.”

– mesélte évtizedekkel később Nemes Nagy Ágnes. Az író szerettetett meg vele több magyar klasszikust, például Berzsenyit, és ismertetett meg sok kevéssé ismert külföldi kortársat, köztük nehéz olvasmányokat és ponyvairodalmat egyaránt. A sétáknak azonban egyszer csak vége lett, amikor 1943-ban rövid levél érkezett Szerb Antaltól:

„Kedves Ágnes, olvasom versét az Új Időkben. Örülök. Másrészt szomorú vagyok, mert holnap be kell vonulnom munkaszolgálatra, anélkül, hogy Magától elbúcsúzhattam volna. De hát csak visszajövök egyszer.”

Az első munkaszolgálatból még többször hazatérhetett szabadságra, ilyenkor találkozni is tudott tanítványával, hogy a Száz vers antológia előrehaladásáról beszéljen neki.

Az író a következő tavaszt újra Budapesten tölthette. Nemes Nagy Ágnes ekkor, 1944 áprilisában kötött házasságot vőlegényével, a későbbi műkritikus Lengyel Balázzsal. A mester nem akarta kellemetlen helyzetbe hozni friss házas tanítványát az ifjú férj előtt, amiért túl gyakran keresi:

„Ha fölhívom, mondja gyorsan a telefonba: szervusz, Marika” – ajánlotta. Erre végül nem volt szükség, Lengyel Balázs örült, hogy mestere szellemi támogatásával elindult felesége költői pályája.

Szerb Antal úgy tett, mint aki nem akar tudomást venni az egyre növekvő veszélyről, és megpróbált polgári életet élni. „Nagyon-nagyon kedves lenne, ha eljönne hozzánk, kies remetelakunkba, amelyet egyelőre még lakunk. Akármikor; a nappal és az éjszaka minden órájában itthon talál, de mégis inkább a nappal óráit ajánlanám, illedelem szempontjából is, meg légiveszedelem miatt is” – írta tanítványának.

Nemes Nagy Ágnes és férje azonban tudták, hogy a helyzet egyre súlyosabb, Szerb Antal élete veszélyben forog. Amikor Szerb júniusban megkapta az újabb behívót, úgy tervezték, hogy a saját Margit körúti lakásukba fogják elbujtatni, s ehhez hamis igazolványt is készíttettek neki Kántor Antal néven.

Szerb és író-sorstársai, Halász Gábor és Sárközi György azonban úgy gondolták, hogy biztosabb dolog legális körülmények között a munkaszolgálatot választani, mint bujkálni. Bevonultak, és Nemes Nagy Ágnes többször meg is látogatta őket a Nürnberg utcai munkaszolgálatos körletben. Az utolsó találkozásra egy novemberi délelőttön került sor.

Budán dolgozott a század, így Szerb Antal Halász Gáborral az oldalán rövid időre fel tudott szökni tanítványához az Átrium mozi feletti lakásba. Lengyel Balázs később így emlékezett: „Most már maradj nálunk – mondtam Szerb Antalnak –, van itt könyv elég; én éppen Flaubert Érzelmek iskoláját olvastam. – Lefordított könyvet én nem olvasok – tette hozzá kicsit oktató hangsúlyával. – Különben a század kerete megbízható – érvelt –, a katonák tudni fogják, mikor kell szétugrani s megbújni. – Körülfogják a keretet a nyilasok – mondtam neki, emlékszem szó szerint –, nem tudsz majd elmenekülni.”

Hiába kérlelték őket, Szerb és Halász ragaszkodtak a törvényes megoldáshoz. A találkozástól feltöltekezve, nevetve szaladtak vissza pulóverben és kabátban a munkaszolgálatos századhoz.

Nemes Nagy Ágnes akkor látta mesterét utoljára. Élete végéig vádolta magát, amiért nem volt határozottabb, és nem tudta meggyőzni őket.

November 14-én még egy levél érkezett Szerb Antaltól.

„Kedves Ágnes és Balázs, nagyon kérném, látogassatok meg még egyszer, holnap, szerdán. Egy egészen új, az eddigieknél sokkal jobb figuráról van szó. – Klári holnap délután 1/2 4 felé szalad magukhoz, megkérdezni, hogy még itt vagyok-e. Mondják meg, hogy igen. Kézcsók és üdv. T.”

Soha nem derült ki, mi volt a sokkal jobb terv: a századot még aznap Fertőrákosra majd Balfra terelték, ahol Szerb Antalt 1945. január 27-én őrei agyonverték.

Nemes Nagy Ágnes Budapest ostroma idején még nem tudta, mi lett mestere sorsa. A pincében ülve Huxley Nyár a kastélyban című regényét olvasta, amelyre Szerb Antal hívta fel a figyelmét.

„Nehéz volna nagyobb ellentétet elképzelni, mint a gépfegyverek és aknák állandó zaja, a hóban fekvő holttestek, a pinceélet – és egy nyári angol kastély nagyon szellemi légköre.Fölösleges is mondanom: amikor Huxleyt olvastam, Sz. A.-ra gondoltam, amikor Sz. A.-ra gondoltam, az irodalomra, a normális életre, a szellemi lét önfenntartására gondoltam. Az irodalom fontosságában való hit: ezt tanultam én elsősorban Sz. A.-tól.”

Csak hónapokkal később után értesült mestere haláláról.

Élete első kritikáját egy évvel később publikálta Szerb Antal Gondolatok a könyvtárban című könyvéről:

„Úgy tetszik ma, hogy az a kiváló tanulmányíró nemzedék, amelyhez Szerb Antal is tartozott, tragikus végű, folytatás nélküli intermezzo volt a magyar irodalomban. Nincsenek folytatóik… a magyar esszéírásban bennszakadt a lélegzet…”

Végül ő maga tett róla, hogy ne így legyen. Amikor harminc évvel később megjelent a költőnő első esszékötete az értő olvasók a Szerb Antal-i hagyomány újjászületését ünnepelték benne.

Nemes Nagy Ágnes élete során sokszor írt vagy beszélt Szerb Antalról. Pontos, éleslátó és érzékeny elemzéseit adta a Szerb-örökségnek, személyes érzelmeit azonban ilyen alkalmakkor nem mutatta meg.

A 70-es években meghívást kapott egy nemzetközi írókonferenciára Jeruzsálembe. A szünetben néhányan elmentek megnézni a siratófalat. „Megérinthetem?” – kérdezte a kísérőjétől. „Tudod, Szerb Antal helyett.”

És elsírta magát, miközben a falat megérintette.

(A cikk az Aegon Művészeti Díj fb-oldalán – https://www.facebook.com/aegondij -és a Nők Lapja legfrissebb számában is olvasható)

Forrás : Nyáry Krisztián facebook.

Szerb Antal (Budapest, 1901. május 1.Balf, 1945. január 27.) magyar író, irodalomtörténész, nemzetközileg népszerű regények szerzője.

Nemes Nagy Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.) magyar költő, műfordító, esszéíró, pedagógus, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja; Lengyel Balázs műkritikus első felesége.

Radnóti Miklós: Szerelmes vers

Radnóti Miklós: Szerelmes vers

Ott fenn a habos, fodor égen a lomha nap áll még,
majd hűvösen int s tovaúszik.
És itt a szemedben a gyöngyszinü, gyönge verőfény
permetegén ragyog által a kék.
Sárgán fut az ösvény,
vastag avar fedi rég!

Mert itt van az ősz. A diót leverik s a szobákban
már csöppen a csönd a falakról,
engedd fel a válladon álmodozó kicsi gerlét,
hull a levél, közelít a fagy és
eldől a merev rét,
hallod a halk zuhanást.

Ó évszakok őre, te drága, szelíd, de szeretlek!
s nem szeretek már soha mást.
(1939)

Radnóti Miklós (született: Glatter; egyéb névváltozatai: Radnói, Radnóczi) (Budapest, Lipótváros [ma Újlipótváros],1909. május 5. – Abda, 1944. november 9.) magyar költő, a modern magyar líra kiemelkedő képviselője, oklevelet szerzett magyar-francia szakos középiskolai tanár. Jellemző rá a tiszta műfajiságra való törekvés, illetve a hagyományos, kipróbált műfajok felelevenítése.