szerencse.

Egy öreg embernek olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá.

Mindenki szerencsésnek gondolta, hogy az övé ez a gyönyörű állat. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember így válaszolt:
– Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, ő inkább barát, nem adhatom el.

Egy napon a ló eltűnt. Az üres istálló előtt összegyűlt szomszédok már mondták is a véleményüket:
– Te szerencsétlen bolond, sejteni lehetett, hogy el fogják lopni tőled ezt az állatot! Miért nem adtad el? Micsoda balszerencse!

A paraszt azonban óvatosabb maradt:
– Szerencse vagy szerencsétlenség. Senki nem tudhatja. Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban! Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Hogyan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak egy töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?

Az emberek kinevették az öregembert. Jó ideje már bolondnak tartották. Két héttel később visszajött a fehér ló.

Nem lopták el, egész egyszerűen csak elszabadult, és mintegy tizenkét vadlóval együtt tért vissza kiruccanásáról. A falusiak újra összegyűltek:
– Igazad volt, nem szerencsétlenség, hanem áldás, ami történt!
– Én ezt azért nem mondanám. Elégedjünk meg csak annyival, hogy a fehér ló visszajött. Hogyan tudhatnám, hogy ez szerencse-e vagy baj?

Hiszen ez csak egyetlen fejezet. Meg lehet ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?

A falusiak szétszéledtek, meg voltak győződve arról, hogy az idős ember összevissza beszél. Kapni tizenkét gyönyörű lovat minden kétséget kizáróan égi ajándék. Hogyan is lehetne ezt tagadni? A paraszt fia elkezdte a vadlovak betörését. Az egyik levetette magáról és összetaposta.

A falubeliek ismét eljöttek, hogy elmondják a véleményüket:
– Szegény barátunk, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám most egyetlen fiad nyomorék lett. Ki segít majd neked idős napjaidban? Igazán sajnálatraméltó vagy!
– Ne szaladjatok ennyire előre – válaszolta nekik a paraszt. – A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani a jövőt.

Nem sokkal később kitört a háború, és a falu összes fiatalemberét besorozták, kivéve a nyomorékot.
– Öregember – panaszkodtak a falubeliek –, igazad volt, a fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad, míg a mi fiaink mennek a halálba.
– Kérlek benneteket – válaszolta a paraszt –, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon marad, ennyit tudunk mondani csupán. Isten tudja, hogy ez jó-e vagy rossz. Az élet, apránként mutatkozik meg, a mi dolgunk embernek maradni úgy a szerencse, mint a szerencsétlenség, az egészség vagy a betegség, a béke és a háború idején.

író

„Az én szerény és talán naiv, de őszinte véleményem szerint: az írónak nemcsak néznie kell, de látnia is, szélesebben, részletesebben és mélyebben, mint másnak, nemcsak tapasztalnia kell, de éreznie is, erősebben, intenzívebben, mint másoknak, nemcsak keresnie kell, de találnia is, többet, értékesebbet, mint másoknak.

És azt, amit látott, tapasztalt és talált, fel kell tudnia dolgozni és végül formába is önteni: történetté, dallá, színjátékká, a mesemondás, dalolás, drámaírás mesterségének alapos tudásával és egyetlen eszközével egyetlen anyagában: népe, nemzete nyelvével.

Egyet kell még tudnia csak: ne hazudjon soha, és csak azt írja meg, amit ő maga is igaznak tud és hisz.

Mert az írónak igaz embernek kell lennie.” (Válasz az Utunk körkérdésére, 1955)

136 éve ezen a napon született Kós Károly magyar építész, író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) magyar építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.

Fekete István: Roráte

Fekete István: Roráte

Olyanok ilyenkor a csillagok, mint az álmos gyerek szeme. Kicsit hunyorognak. És még nem tudják: sírásra vagy nevetésre nyíljanak-e, avagy aludjanak tovább. Hát, csak pislognak. Enyhe az idő, a szél csak a kerítések mellett lézeng, ámbár elég hűvösen. Az ablakok néhol nézik már a hajnalt, néhol nem, és a csizmák nem kopognak a gyalogjárón, inkább csak cuppognak.

Néhol egy halk szó, néhol az se. Néhol csak árnyak járnak. Néhol kis lámpások imbolyognak és mutatják, hova kell lépni. Ámbár hiszen sár van mindenütt.  Az ég még sötét. A tegnap gondja, mintha még aludna, a mai még nem ébredt fel. S a falu csak tiszta önmagát viszi a hajnali misére. Ajtó nem csattanik, kiáltás nincs.

A külső mozgás bekúszik a templomba s megnyugszik. Suttog egy kicsit, vár, s amikor már a gyertyák lángja is meggyúlik a várakozástól, felkiált az időtlen vágy: „Harmatozzatok égi Magasok!”

Mise végére egészen bemelegedett a templom, szinte otthonos lett. Legalább is így érezte ezt Baka Máté az alszegből, de így érezte ezt Hosszú Illés is ugyanonnan. Ámbár, ha tudták volna, hogy most egy véleményen vannak, aligha érezték volna, nagy harag volt ugyanis a két öreg között. Kitartó, régi harag. Formája sem volt már, nem is emlékeztek, ló volt-e az oka vagy asszony, mindenesetre ragaszkodtak hozzá, mint beteg szilva a fához.

És most bóbiskolva várják, hogy kiürüljön a templom. Az ajtóban még mozgás, hát csak ülnek tovább, sőt Illés a lábát is kinyújtja, mert úgy kényelmesebb. Illés nem szereti a tolongást. De egyébként is ráér. Félszemmel odapislant Mátéra, hogy alszik-e már, mozdul-e már, de Máté nem mozdul. Amilyen kutya, konok ember volt világéletében, azt várja – gondolja Illés – hogy én menjek előbb. De abból nem eszel! Pedig már a gyertyát is eloltotta a dékán. Azaz a harangozó, szóval a sekrestyés.  Azután: csend.

Illés gondol erre, gondol arra, állát behúzza a meleg nyakravalóba és a szeme szép lassan lecsukódik.
– Nem! – ijed meg. – ezt igazán nem szabad – s Mátéra néz, aki úgy látszik elaludt.
Hö-hö-hö. Ez hát a híres? – mosolyodik el magában. Pedig három évvel fiatalabb. Nem nagy idő, az igaz, de mégis csak fiatalabb. Aztán meg, milyen sárgák a fülei. Na, akár a halotté.
Uram Isten! Csak nem lett vele valami?
Harag ide, harag oda – a rothadt szilva is lepottyanik egyszer a fáról – csendben odamegy Mátéhoz, és kicsit borzongva megérinti a vállát.
– Hallod-e, te! Máté!
Máté felhorkan:
– Hö?! Mi? – és néz Illésre, mint a csodára.
– Te vagy az, Illés?
– Én hát. Hát mondok megnézlek, mert olyanformán ültél, hogy …
És nézi egymást a két öreg.
A templomban meleg csend, a kőszentek elmosolyodnak.
– Kicsit megszédültem – hazudja Máté. De áhítattal. Mert tele van a szíve. Szereti most Illést így közel látni. Már elmúlott.
– Há no! Hál Istennek, akko menjünk.
És egymás mellett kicsoszognak a templomból.

Mi volt ez, Szentatyám? – néz fel egy pufók kis angyal Szent Péterre, ahogy az ajtó becsukódott. Olyan meleg lett a szívem egyszerre.
Két ember kibékült – mondja a főszent. És melegen sóhajt.
– Hjaj! Csoda! – suttogja a kis angyal.
– Hát bizony. A mai világban …
– És most mit csinálnak?
– Nézz utánuk, fiam.
A két öreg közben Illés háza elé ér. Az utca üres, a kémények lágy selymet füstölnek a reggelnek, s a kertekben puhán békét álmodnak a fák.
– Gyere be, Máté, rég voltál nálunk – mondja Illés. Lángost sütött a lányom…

A kis angyal kérdőn néz a főszentre:
– Mi az a „lángos”, Szentatyám?
A toronyban ekkor hetet ütött az óra. S e földi hangtól megmerevedtek újra a szobrok, de a mosolygás mintha ott maradt volna az arcukon.

Fekete István (Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.) író, számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.

elmélkedés

Az Isten munkája feletti elmélkedés – legalábbis bizonyos mértékig – feljogosít bennünket arra, hogy csodálattal álljunk meg Isten bölcsessége előtt, és arról véleményt formáljunk.

Az Isten munkáiról való gondolkodás pedig arra késztet minket, hogy megcsodáljuk Isten magasabb rendű hatalmát, s ennélfogva az emberi szívben tiszteletet ébreszt Isten iránt.

Ez a gondolkodás fel is indítja az emberi lelket Isten jóságának szeretetére.

Ha a teremtmények jósága, szépsége és csodálatossága oly nagy örömre indíthatja az emberi lelket, Isten saját jóságának kútfeje (összehasonlítva a teremtmények parányi jóságával) mennyivel inkább maga felé fordíthatja a felindult emberi elméket.

Aquinói Szent Tamás (latinul: Thomas Aquinasolaszul: Tommaso d’Aquino), (Roccasecca, 1225. január 28. – Fossanova, 1274. március 7.) latin nyelven író középkori olasz teológusskolasztikus filozófusDomonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. Angyali Doktor (latinul: Doctor Angelicus) néven is ismert. A római katolikus egyház legnevezetesebb hittudósai, az úgynevezett egyháztanítók között tartja számon.

vélemény

Meg szoktam én mondani a véleményemet álarc nélkül is, ha valamiről van véleményem – jobb azt megmondani.
Aztán ha véleményestül is szeretnek, jó, ha nem szeretnek, hát azt is el kell viselni.

101 éve ezen a napon született Szabó Magda magyar író, költő, műfordító, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító.

Házastárs: Szobotka Tibor (házas. 1947.–1982.), Iskolai végzettség: Debreceni Egyetem, Filmek: Az ajtó, Szülők: Jablonczay Lenke, Szabó Elek

lehetetlen

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás.

A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat.

A lehetetlen nem létezik.

2 éve ezen a napon halt megMuhammad Ali, amerikai ökölvívó. E bejegyzéssel rá emlékezünk.

Muhammad Ali (eredeti nevén Cassius Marcellus Clay jr.; Louisville, Kentucky, 1942. január 17. – Scottsdale, Arizona, 2016. június 3.) olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó, polgárjogi aktivista, ENSZ-békenagykövet.

1967-ben megtagadta a katonai szolgálatot, ezért a tettéért az 1960-as nyári olimpia félnehézsúlyú (75–81 kg) bajnokát ötévi börtönre, illetve 10 ezer dollár pénzbírságra ítélték, a Bokszvilágszövetség (WBA) pedig megfosztotta bajnoki címétől. 1999-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az évszázad legjobb sportolójának választotta.

jó ész. használata.

Amit józan értelemnek vagy észnek nevezünk -, természettől fogva egyenlő minden emberben; úgyhogy véleményeink nem azért különböznek, mert egyesek okosabbak másoknál, hanem azért, mert gondolataik különböző utakon járnak s nem ugyanazokat a dolgokat nézzük.

Nem elég ugyanis, hogy valakinek jó esze legyen; a fő dolog az, hogy azt jól használja.

368 éve, ezen a napon halt meg René Descartes francia filozófus. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

René Descartes (ejtsd: röné dékárt), latinosított nevén Renatus Cartesius (La Haye (ma Descartes), TouraineFranciaország, 1596. március 31. – Stockholm, 1650. február 11.francia filozófus, természetkutató és matematikus.

kritika. elfogadás

Jobban örülök egyetlen intelligens ember éles kritikájának, mint a tömegek gondolkodás nélküli elfogadásának.

387 éve ezen a napon halt emg Kepler János német matematikus és csillagás. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Johannes Kepler (magyarul ismert Kepler János néven is, Weil der Stadt, 1571. december 27. – RegensburgBajorország, 1630. november 15.) német matematikus és csillagász, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amiket róla Kepler-törvényeknek neveznek. Széles körűen foglalkozott más megfigyelésekkel is, köztük optikával.

császár. Isten.

Az adógaras (Bernardo Strozzi, 1630-35, Szépművészeti Múzeum, Budapest)

† Evangélium Szent Máté könyvéből, Mt 22,15-21
Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek pedig, ami az Istené.

Abban az időben:
A farizeusok félrevonultak és megtanácskozták, hogyan tudnának belekötni Jézus szavaiba.

Majd odaküldték hozzá tanítványaikat és a Heródes-pártrakat a következő kérdéssel:

„Mester! Tudjuk, hogy igazat beszélsz, és az Isten útját az igazsághoz híven tanítod, és nem vagy tekintettel az emberek személyére. Mondd hát meg nekünk, mi a véleményed: Szabad-e adót fizetni a császárnak vagy nem?”

De Jézus felismerte gonoszságukat és így szólt hozzájuk:

„Miért kísértetek, ti képmutatók! Mutassátok csak meg az adópénzt!”

Aztán megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és a felirata ez?”

Azok azt felelték: „A császáré.” Erre ő így szólt hozzájuk: „Akkor hát adjátok meg a császárnak, ami a császáré – az Istennek pedig, ami az Istené!”

Ennek hallatára elcsodálkoztak, otthagyták őt, és elmentek.

Ezek az evangélium igéi.

Máté apostol vagy Szent Máté (? – kb. 60), vagy másik nevén Lévi ben Halfai egyike lehetett Jézus első követőinek és apostolainak. Neve a héber Matthai (a Mattitjahu rövidebb alakja) szóból származik, jelentése: Jahve ajándéka. Civil foglalkozása vámszedő volt, amely foglalkozást (és annak űzőit) az izraeliták megvetették, mivel rengeteget dolgoztak a saját zsebükre is. Máté Kafarnaumban (szülőhelyén) dolgozott, ahol – találkozván Jézussal – felhagyott addigi munkájával és követte Jézust (Máté 9,9 Márk 2,14 Lukács 5,27-32). Jézus halála után ő is elhagyta Palesztinát, és Etiópiában hirdette az örömhírt. Később hitének megtagadását követelték tőle, de ő ezt nem tette meg, és ezért halálra kínozták. Emléknapja: szeptember 21.

emberismeret (hiány)

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni! Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan.

Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember!

Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát.

De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig, hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz, mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt, aki előcsalogassa, észrevegye – sokszor alig-alig sejtjük!

25 éve ezen a napon halt meg Székely János, erdélyi magyar költő prózaíró. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében.

Székely János (Torda, 1929. március 7. – Marosvásárhely, 1992. augusztus 23.) a 20. század második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító. Felesége Varró Ilona.

szeresd az életed, szeresd a tested

Serge Bielanko újságíró a női nem nagy rajongója, egy végtelenül őszinte, önkritikus hang, érdemes hallgatni rá. Nemrég nyílt levelet írt minden nőhöz, aki elégedetlen a testével, hogy lássuk magunkat egy férfi szemén keresztül. A Nlcafé fordításában most utánközöljük Serge bejegyzését, amit minden nőnek érdemes egyszer elolvasnia!

Szia, te nő!

Hadd mondjam el a véleményemet neked, hadd legyek egy percre a te Ryan Goslingod. Jó, mindenki tudja, hogy távolabb nem is állhatnék Goslingtól, de mindegy, a hangnem a lényeg, ha goslingosat játszom, akkor sokkal férfiasabban beszélek.

Szóval, hol is tartottam? Ja, igen. Szia, te nő! A múltkor meztelenül álltál a tükör előtt, a gyerekek épp aludtak, vagy lehet, hogy táborban voltak, te pedig levetted a ruhádat, hogy lásd teljes valójában a testedet. Tudtad, hogy fájdalmas látvány lesz. Fájt? És még? Szomorú lettél? Mérges? Nem értetted, hogyan vált ilyenné a tested? Ismerem az érzést, nehogy azt hidd, hogy csak a nőknek jár az a “minden porcikámat utálom” érzés. Ha egy dolgot magaddal viszel ebből a levélből, akkor legyen ez: a férfiak értik ezt az érzést. A legtöbb legalábbis. Lehet, hogy nem beszélünk róla túl sokat vagy elrejtjük még a legjobb barátaink elől is, de az igazság az, hogy a külsőnk sokkal többet rombol az önbizalmunkon, mint amennyit mutatunk a külvilág felé.

Serge Bielanko és fiai

Mi sem vagyunk normálisabbak nálad, ha a testünkről van szó.

Hülyeség ezen görcsölni, hiszen a megereszkedett hasak és zsírpárnák az élet részei. Az összes sebhelyünk és hurkánk valahol a túlélésért való küzdelmünket dokumentálja. A nőknek azért kicsit más a helyzetük, tudom, mert az arcotok és a testetek szépsége értetek dolgozik. Segít, hogy magatokhoz vonzzatok embereket, erőt ad ahhoz, hogy kapcsolódjatok a környezetetekkel. Mi, férfiak pedig megvesszük a szépséget, hiszünk abban, hogy szupererőtök van tőle. Aztán ezernyi borosüvegbe temetjük a fájdalmunkat, amikor darabokra tépitek a szívünket.

Pedig az erőtök nem a szépségetekből fakad. A szépség elhalványul. A 23 éves feszesség elmúlik. Az izmaink, a fenekünk, a ti hetyke melletek, az én egykor lankadhatatlan férfiasságom, mind cserbenhagynak minket. Te, én, mi mind arra vágyunk, hogy ők legyünk. Ez egy elkerülhetetlen önámítás. Ez az élet egyik legkegyetlenebb tesztje. Mind valaki más testében szeretnénk élni. Azt kívánjuk, hogy a csontjaink átköltözzenek egy vékonyabb, feszesebb gazdatestbe.

Értem én. Nem nagyon van más választásunk, hacsak nem akarjuk egy plasztikai sebésszel darabokra szedetni magukat, hogy aztán ufónak rakjon össze.

Néhányan belevágnak, aztán belenéznek a tükörbe és rájönnek, hogy azt a rengeteg pénzt inkább egészséges ételekre, jobb könyvekre és a szenvedélyeikre kellett volna költeniük. Nem kell ahhoz agysebésznek lenni, hogy felismerjük, beleragadtunk abba a testbe, ami adatott. Aztán a szerencsésebbek ezzel megbékélnek.

A szerző, Serge Bielanko

A testem olyan, amilyen, ezt örököltem. A szemem alatti karikák örökre velem maradnak. Az apám ugyanilyen volt. Néhány testrészem, hibám megváltoztathatatlan, és most már nem is izgat kicsit sem. De azért van rengeteg olyan rész rajtam, amitől megszabadulnék, vagy átszabatnám magamon örömmel nagyjából azóta, hogy elég idős lettem ahhoz, hogy felmásszak a mosdóra, és megnézzem magam a fürdőszobatükörben. Olyan dolgok ezek, amiket még ma, vén fejjel is szégyellek magamon. Hát nem szomorú? Talán te megértesz. De ha nem – ha pont olyan nő vagy, akit valahogy sikeresen elkerült az összes többi nő problémája -, akkor megemelem előtted a kalapom.

Ha viszont az a fajta nő vagy, akinek csodálatos császársebe, narancsbőrös combja, megereszkedett feneke, lyukas foga, táskás szeme, tokája, seprűvénája, striája, lefelé törekvő melle, lazuló hüvelye, számos ősz hajszála és májfoltja, megtépázott önbizalma van, akkor tisztelgek előtted.

Minden férfinak tisztelegnie kellene előtted. Jó eséllyel mosolyogtál a felsorolásomon, mert ismered az érzést. Mert te és én, férfi és nő, nem igazán különbözünk. Mindketten tudjuk, hogy az idő költői humorának estünk áldozatul. Utáljuk, hogy ez is része az életnek, hogy ugyanolyan természetes, mint ahogy a nap felkel reggel, és lemegy este.

Van abban valami gyönyörű, amikor rájövünk, hogy nem vagyunk egyedül. Varázslatos, hogy mindegy, hova dobott le az élet ezen a sárgolyón, mások is ugyanúgy bámulják magukat a tükörben – vagy törött üvegcserepekben a dzsungelben -, és ugyanúgy nem bírják elviselni a saját látványukat. Tegyél meg bármit, amit csak akarsz, hogy szépnek érezd magad, nincs azzal semmi baj, de legyél magaddal sokkal kíméletesebb, gyengédebb közben.

Késő éjjel, amikor már az egész család békésen aludt, odaálltam a tükör elé. Tudod, mit láttam? Elmondom, mert úgysem találkozunk ebben az életben, úgyhogy mindegy, mit gondolsz rólam.

Belenéztem a tükörbe és Goslingot láttam. Pont úgy néztem ki, mint Ryan Gosling, miután kihúzták a Mississippiből, amibe három hónappal azelőtt beledobták, és csak most vergődött ki belőle.

Kit érdekel? Úgyhogy nézz bele te is a tükörbe és lásd, hogy jól nézel ki.

Pont úgy nézel ki, mint aki leélt már egy fél életet.

A tested az életedről mesél. Szeresd az életed, szeresd a tested.

Forrás : pozitivnap.hu

Forrás, angolul : Serge Bielanko

Kő és bambusz

illusztráció

Kő és bambusz (Brazil mese)

Egy gyerek ment át az úton. Az úton feküdt egy kő.

A gyerek felemelte és feldobta a levegőbe, az pedig leesett a bambuszcserje mellé. Amikor a gyerek elment mellette, megfogta a bambuszt, meghajlította és hagyta visszacsapódni. A bambusz felsóhajtott. A gyerek továbbment.

“Ki vagy te?”, kérdezte a bambuszcserje a kőtől. “Az égből jöttél?”

“Én a kő vagyok”, felelte a másik, “és nem az égből jövök, hanem a földről. A gyermek dobott fel a levegőbe.”

A bambusz tovább kérdezte: “Vannak gyerekeid?”

A kő így válaszolt: “Nincs szükségem gyerekekre, mert nem kell meghalnom. Ez bosszantja az embereket. Jobb lenne, ha olyan lenne az életük, mint az enyém.”

A bambusz elgondolkodott, majd megrázta a fejét. “Az nem jó. Az emberi életnek olyannak kellene lennie, mint az én életem.”

Bővebben…

konditerem. reakci-jó.

Reakció egy konditeremben, amikor bejöttek a fogyatékkal élők.

A reakciókat egy rejtett kamera vette fel, hogy miként reagáltak az egészséges kondizók a fogyatékkal élő sportoló társaikra.

A kamera felvételeken azt láthatjuk, hogy a gyanútlan kondizók meglátják a paralimpikonokat bejönni egy edzőterembe. Ezt követően ők is bele fogtak a gyúrásba.

Az első terembe Luciano Dantas erőemelő törpenövésű fiatalember lépett be. Amikor a 120 kilogrammos fekve nyomást a nagydarab gyúrósok meglátták, fejet hajtottak előtte.

A második teremben Vicínius Rodrigez atléta érkezett, akinek a lába hiányzik bal térdétől lefele. A teremben olyan csúcsot nyomott, hogy azzal még egészséges tásai is alig tudták felvenni az iramot.

A dzsudózók közül pedig Lúcia Texeira érkezett fehér bottal, aki a londoni paralimpikonok ezüstérmese. A nézők teljesítményétől teljesen le voltak döbbenve.

A kísérlet nem csak arra a sztereotípiára hívja fel a figyelmet, hogy: „ne ítélj elsőre”, hanem arra, hogy az emberi előítélet egyáltalán nem tévedhetetlen. Előítéletünk talán az ismeretlen miatti félelmünkből adódik.

Forrás : hir.ma .

A paralimpiai játékok testi és értelmi fogyatékosok, sérültek számára rendezett nemzetközi sportversenyek az olimpiai játékokmintájára. A kerekesszékesek első versenyeit 1948-ban, az olimpiával párhuzamosan rendezték. 1960-tól vált rendszeressé a Fogyatékosok Világjátéka. 1992-től szervezetileg összekapcsolták az olimpiával, és annak a helyszínén, három héttel annak vége után rendezik meg. Az első téli paralimpiai játékokat 1976-ban rendezték Svédországban.

független magány

Ralph Waldo Emerson

Könnyű a világban a világ véleménye szerint élnünk, könnyű a magányban a magunk véleménye szerint, de nagy embernek csak az nevezhető, aki a tömegtől körülvéve is képes tökéletes nyugalommal megőrizni a magányos ember függetlenségét.

Ralph Waldo Emerson (Boston, Massachusetts, 1803. május 25. – Concord, Massachusetts, 1882. április 27.) amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. század elején.

lehetletlen.

A lehetetlen csupán egy nagy szó, amellyel a kis emberek dobálóznak, mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni, mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra.

A lehetetlen nem tény. Hanem vélemény.

A lehetetlen nem kinyilvánítás. Hanem kihívás.

A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat.

A lehetetlen nem létezik.

Muhammad Ali (eredeti nevén Cassius Marcellus Clay jr.; Louisville, Kentucky, 1942. január 17. –) olimpiai és világbajnok amerikai nehézsúlyú ökölvívó.