Cseh Tamás – Bereményi Géza: A jobbik részem

Cseh Tamás – Bereményi Géza: A jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
Útra a jobbik részem
Kiment belőlem, itt hagyott
Csak úgy észrevétlen

Félre se néztem, annyi volt
Csak annyi volt, egy szót se szólt
Hirtelen elment, itt hagyott
Valaki útra vált, a jobbik részem

Belőlem valaki útra vált
És én utána néztem
Jól van hát, menjen, tűnjön el
Az én jobbik részem

Először úgy tűnt, semmi sem
Változott azzal, hogy hirtelen
Fogta magát a hűtelen
S útra vált belőlem a jobbik részem
Az én jobbik részem

Azóta járom nélküle
A végtelen világot
S valahogy mindent nélküle
Más színben látok

Hosszasan nyújtózik minden út
Valahogy nincsen semmi úgy
Minden szó mástól eltanult
Mióta útra vált a jobbik részem

Győzni sincs kedvem nélküle
Énekelni sincsen
Szórakozottan szórom el
Sok nagy régi kincsem

Talán egy nő volt, tán gyerek
Aki belőlem elveszett
Elvitte minden kedvemet
Magával hűtlen, ringyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Arcomba vág, úgy ébredek
A fény az izzadt ágyban
Ténfergek, csavargok nélküle
Tán erre vártam

Mit se kell már itt féltenem
Tán erre vártam, ez jó nekem
Kicsusszant belőlem hirtelen
A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem
Az én jobbik részem

Keshedt, vigyorgó arc tekint
Rám a rossz tükörből
Tompák a szagok, máz a szín
És a csend csörömpöl

Félre se néztem, annyi volt
Elment belőlem, itt hagyott
Magával vitte, nincs titok
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titok, útra vált a jobbik részem
Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem

Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok
Én már nem leszek másik
Matatni szeretek, álmodok
Egész kipusztulásig

Azért van csak, mert itt hagyott
Mit is mondhatnék, nincs titok
Magával vitte itt hagyott
Valaki útra vált a jobbik részem

Az én jobbik részem

8 éve ezen a napon halt meg Cseh Tamás, magyar zeneszerző. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Cseh Tamás (Budapest, 1943. január 22. – Budapest, 2009. augusztus 7.) Kossuth és Liszt Ferenc-díjas magyar zeneszerző, énekes, színész, előadóművész.

Bartók Eszter : Búcsúdal

Bartók Eszter : Búcsúdal

Csendre int az élet minket
Egy álom lassan elgurult
Mégis nem hiszem, hogy végleg
Nem látlak már Téged
Minket összeköt a múlt
Nem látlak Téged
Minket összeköt a múlt

Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned

Csendre ébred majd minden
És szíved biztos útra lel
De kérlek segíts majd elhinnem
Hogy csak rám vár a végtelen
Hisz Te tudtad, azt hiszem
Segíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen

Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned
Valamit úgy mondanék
Súgnék halkan
Nem vagy idegen
Szól a dal bennem élsz
Látod rajtam, hogy ez jó nekem
Mint a hold
Ki éjjel reményt csal a csillagokra
Bízom benned

Bartók Eszter (Mezőkövesd, Magyarország, 1980. március 25.) EMeRTon-díjas magyar énekesnő és dalszövegíró. A TV2 2004/2005-ös Megasztár tehetségkutató műsorának felfedezettjeként vált híressé. Saját számával, az Elefántos dallal jutott döntőbe, ami olyan népszerű lett, hogy már a verseny elejétől játszották a rádióadók. A dal akusztikus, Eszter saját gitárkíséretével adta elő slágerét.

Kosztolányi Dezső : Hajnlai részegség

Kosztolányi Dezső : Hajnlai részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.
Múlt éjszaka – háromkor – abbahagytam
a munkát.
Le is feküdtem. Ám a gép az agyban
zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,
csak forgolódtam dühösen az ágyon,
nem jött az álom.
Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,
százig olvasva s mérges altatókkal.
Az, amit irtam, lázasan meredt rám.
Izgatta szívem negyven cigarettám.
Meg más egyéb is. A fekete. Minden.
Hát fölkelek, nem bánom az egészet,
sétálgatok szobámba le- föl, ingben,
köröttem a családi fészek,
a szájakon lágy, álombeli mézek
s amint botorkálok itt, mint részeg,
az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?
Te ismered a házam
s ha emlékezni tudsz a
a hálószobámra, azt is tudhatod,
milyen szegényes, elhagyott
ilyenkor innen a Logodi-utca,
ahol lakom.
Bővebben…

Margaret Island – Eső

Margaret Island – Eső

Száz felhőszilánk arcomhoz ér,
A lebegő lélek utcazenél,
Négy sarkán fogom meg a világot,
Összecsomózom, és hátradobom,
Majd ha eláll, talán visszahozom.

Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.

A szívtől zálogot kér mindenér’,
Míg az esőcsepp a köldökig ér.
Hősnők arcán a könny épp ilyen,
Régi idők régi filmjeiben.

Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.

Tükör az ég,
belenevet a föld,
kikönyököl a szél,
figyeli az esőt,
minek ide kabát,
hiszen az ég
így is azúr.

Ha esik test a testbe feledkezve
bőrig ázva szeretkezne, de
végtelen csak veled lenne a történet.

Margaret Island hivatalos facebook oldal itt.

A Margaret Island 2013 őszén alapított háromtagú alternatív popegyüttes.

Tagok: Lábas Viki – ének, Törőcsik Kristóf – basszusgitár, Füstös Bálint – gitár, Gerendás Dániel – dob, Koltay Kurszán – zongora, Verók Tamás – gitár

szép. jóban a világgal.

Mi a Szépség?

Honnan jön, mit találunk rajta?

Szép egy kéz? Egy nézés? Egy mozdulat?

Túl az egészen, messzi mögötte érzek valamit.

Valami végtelen jót és nyugodalmasat.

Mi van rajtam szép? Semmi.

Szép csak az lehet, (…) aki jóban van a világgal.

Márai Sándor, eredeti nevén márai Grosschmid Sándor Károly Henrik (Kassa, 1900. április 11. – San Diego, Kalifornia, 1989. február 21.) magyar író, költő, újságíró.

szülő. gyerek. család.

A japánok úgy tartják, a gyermek a folyó és a két szülője mellette a part.
Ők adnak keretet az életének, ők vigyzzák túl ne csorduljon.
Nem mondják meg, hogyan folyjon, nem szólnak bele, milyen sebességgel, nincs kötelező folyásirány, de vannak határok, támaszok, kapaszkodók.
És ott vannak ők egymásnak: a víz és a part.
Kiegészítik egymást és támogatják.
Attól teljesek, hogy együtt vannak.
Aztán egyszer majd eléri a víz a végtelen tengert, beleömlik és szabadon úszhat.

Kányádi Sándor : Álmodó

Kányádi Sándor


Kányádi Sándor : Álmodó

Várost álmodtam ide én;
fölraktam, itt van: az enyém.

Utat álmodtam, kész az út;
fürkészem: milyen messze fut?

Fényrõl álmodtam: fény ragyog.
És álmodtam egy ablakot,

ahonnan majd a végtelen
tavaszi eget nézhetem.

Megvan végre az ablakom,
van szobám, ahol lakhatom,

van alázatos szőnyegem,
naponta többször ehetem.

Mi kell még – kérdik –, nem elég?
Örülök persze – szólanék,

de csak a fejem ingatom.
Állok némán – és álmodom.

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.