Ákos : Elmondatott

Ákos : Elmondatott

Egymásra nőnek a percek,
Zajlik a történelem.
A fogyó időm így fordul ellenem,

Fiatal színű homlokomon,
Árkokat rajzol a Hold.
Hol a kegyelem,
Ami minden bűn alól felold?

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békélni meg

Végtelen erő szorít
Sejtem a sorsomat
Az elmúláshoz elég egy mozdulat…

Homokból épült arcom,
A tenger mossa majd el.
Kérdéseimre senki nem felel

Sietni kéne testvér
Szeretni, lenni, élni
A halállal nem békéni meg

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Szeress, reszkess, keress új reményt,
Fújj el, hallgass, lásd meg újra a fényt.
Veszíts, válassz minden út egy helyre visz,
Vakulj, égj el, valaki csak benned hisz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Gyűrött a tegnapi ágy,
Szárazon ég a torok,
Gyöngyként gurulnak szét a verssorok

Hinnem kell a jóban,
Mert csábít mindig a rossz.
De házamban soha nem volt vendég
A gonosz, a gonosz, a gonosz

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Álnokul hallgat a dal
Üresen kong most a szó
Elmondatott minden, ami elmondható

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

Dsida Jenő : Psalmus Hungaricus

Dsida Jenő : Psalmus Hungaricus

I.
Vagy félezernyi dalt megírtam
s e szót: magyar,
még le nem írtam.
Csábított minden idegen bozót,
minden szerelmet bujtató liget.
Ó, mily hályog borult szememre,
hogy meg nem láttalak,
te elhagyott, te bús, kopár sziget,
magyar sziget a népek Óceánján!
Mily ólom ömlött álmodó fülembe,
hogy nem hatolt belé
a vad hullámverés morzsoló harsogása,
a morzsolódó kis sziget keserű mormogása.
Jaj, mindenből csak vád fakad:
miért kímélted az erőt,
miért kímélted válladat,
miért nem vertél sziklatöltést,
erős, nagy védőgátakat?
Elhagytam koldus, tékozló apámat
s aranyat ástam, én gonosz fiú!
Mily szent vagy te, koldusság
s te sárarany, te szépség, mily hiú!
Koldusapám visszafogadsz-e,
bedőlt viskódban helyet adsz-e,
ha most lábadhoz borulok
s eléd öntöm minden dalom
s férges rongyaid csókkal illetem
s üszkös sebeid tisztára nyalom?
Nagy, éjsötét átkot mondok magamra,
verset, mely nem zenél,
csak felhörög,
eget-nyitó, poklot-nyitó
átkot, hogy zúgjon, mint a szél,
bőgjön, mint megtépett-szakállú vén zsidó
zsoltáros jajgatása
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

II.

Ó, én tudom, hogy mi a nagyszerű,
a minden embert megsimogató
tág mozdulat,
az élet s halál titkát kutató,
bölcsen nemes, szép, görög hangulat.
A hűssel bíztató, közös és tiszta tó,
a szabadság, mely minden tengerekben
sikongva úszik, ujjong és mulat!
Kezem gyümölcsöt
minden fáról szedett.
Nyolc nemzet nyelvén szóltam életemben
és minden fajták lelke fürdetett.
S most mégis, mégis áruló vagyok,
a minden-eszme sajgó árulója,
most mégis bősz barlanglakó vagyok,
vonító vad, ki vackát félti, ója,
vadállat, tíz köröm
és csattogó agyar
s ki eddig mondtam: ember! -,
most azt mondom: magyar!
És háromszor kiáltom
és holtomig kiáltom:
magyar, magyar, magyar!
A nagy gyümölcsös fájáról szakadt
almából minden nép fia ehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Dalolhat bárki édes szavakat
és búghat lágyan, mint a lehelet
s bízvást nyugodhatik, hol várja pad,
s ha kedve támad, bárhová mehet,
de nékem nem szabad,
de nékem nem lehet.
Bűn a mosolygó pillanat, mit lelkem elhenyél,
szívszakadásig így kell énekelnem
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

III.

Firenze képei, holland virágok,
zöld tengerek halk, álmos loccsanása,
ájultató gyönyörüségek,
Páris tüze, Velence csillogása,
még lelkemet is lehúnyom,
bezárom, hogy ne lássa.
Ha atomokra bomlik is,
miattuk minden sejtem,
ha arcom kékre torzul is,
mind, mind, mind elfelejtem!
Hajam csapzottra borzolom,
mint gubancos csepűt és szürke kócot
és gőggel viselem
fajtám egyenruháját:
a foltozott darócot.
Mert annak fia vagyok én,
ki a küszöbre téve,
a külső sötétségre vettetett,
kit vernek ezer éve,
kit nem fogad magába soha a béke réve!
Bolyongásom pusztáin,
a végtelen nagy éjen
csak az ő szive fénylik,
ő a rögeszmém, végső szenvedélyem,
ráfonódom, rajta kuszom
fölfelé, mint szőlőkarón a kacs.
Mogorva lettem,
kemény, sötét és szótlan és makacs.
Vér csurgott rám és nem tudom lemosni.
Jajt hallottam és nem tudom feledni.
A holtakat nem tudom eltemetni.
Egy eszelős dal lett az utitársam,
rekedt dal, nem zenél,
csak hörög, mint a szél,
zúg, mint vihartól ráncigált fák
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

IV.

Mit nékem most a Dante terzinái
s hogy Goethe lelke mit hogyan fogant,
mikor tetszhalott véreimre
hull már a föld és dübörög a hant,
mikor a bús kor harsonája
falakat dönt és lelket ingat,
mikor felejtett, ősi szóra
kell megtanítni fiainkat,
mikor rémít a falvak csendje
s elönt a semmi árja minket
és szülni kell és nemzeni
s magunk képére kalapálni
vánnyadt gyermekeinket!
Mit bánom én a történelmet
s hogy egykoron mi volt!
Lehetsz-e bölcs, lehetsz-e költő,
mikor anyád sikolt?!
Európa, én nagy mesterem,
lámcsak mivé lett fogadott fiad!
Mily korcsbeszédű, hitvány,
elvetemült és tagadó tanítvány.
Addig paskolta áztatott kötél,
míg megszökött és elriadt.
Fáj a földnek és fáj a napnak
s a mindenségnek fáj dalom,
de aki nem volt még magyar,
nem tudja, mi a fájdalom!
Vallom, hogy minden fegyver jogtalan,
a szelíd Isten könnyezett s úgy tanította ezt,
ám annak a kezében, kit fegyver szorongat,
a fegyver megdicsőül és ragyogni kezd.
Ezért nem is hányódom már magamban,
vallom, hogy igazam nincs
és mégis igazam van
és mától fogva énnekem
örökre ez az énekem:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

V.

Idegen-vérű és beszédű
kenyeres jópajtásaim,
kikkel együtt bolyongtam az emberiség ligetét,
kiket szerettem,
s kik szerettétek lágy szivem
nyitott és éneklő sebét,
nekem is fáj, higyjétek el,
hogy zord a szóm és homlokom setét.
Nekem is fáj, hogy búcsuzom,
mert immár más utakra kell mennem,
de így zeng most a trónjavesztett
magyar Isten parancsa bennem
s én nem tagadhatom meg Őt,
mikor beteg és reszkető és nincs többé hatalma,
mikor palástja cafatos és fekvőhelye szalma.
Nincs más testvérem, csak magyar.
Ha virrasztok, miatta állok poszton,
csak tőle kérek kenyeret
s csak ő, kivel a kenyeret megosztom.
Sok tévelygés és sok kanyar
után jutottam el ide:
ha bűnös is, magyar
s ha tolvaj is, magyar
s ha gyilkos is, magyar,
itt nincsen alku, nincsen semmi “de”.
Gyűlöletes, ki ünneplő ruháját
s virágos lelkét fitogtatva henceg, –
mi elesettek, páriák vagyunk,
testvérek a nyomorban és a bűnben,
sápadtak, torzak, bélyeges fegyencek.
Zúgjon fel hát a magyar zsoltár,
dúljon a boldog, éji álomokon,
seperjen át a fekete,
tarajos és hideg hullámokon
vérkönnyet csepegő fáklyák fényeinél,
Babylon vizeinél:
Epévé változzék a víz, mit lenyelek,
ha téged elfelejtelek!
Nyelvemen izzó vasszeget
üssenek át,
mikor nem téged emleget!
Húnyjon ki két szemem világa,
mikor nem rád tekint,
népem, te szent, te kárhozott, te drága!

VI.

Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! –
– dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele! -:
Mérges kígyó legyen eledelünk,
ha téged elfeledünk,
ó, Jeruzsálem!
Nyelvünkön izzó vasszeget
verjenek át,
mikor nem téged emleget,
ó, Jeruzsálem!
Rothadjon el lábunk-kezünk,
mikoron hozzád hűtlenek leszünk,
ó, Jeruzsálem, Jeruzsálem!

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

Csurka László (Budapest, 1936. január 21. –) Jászai Mari-díjas magyar színművész, rendező, érdemes művész.

haka. élet győzelme a halál felett…

A rögbiben szereplő Új Zélandi együttes harci tánca és egy válasz a táncra Wales együttesétől.

És hogy nem csak a rögbiben van haka, egy példa a kosárlabda mérkőzés előtti hakaról :

A haka egy tradicionális maori harci tánc.

Te Rauparaha (1760 1849.november 27volt maori vezető és a Ngāti Toa törzs vezetője a  aki vezető szerepet vállalt a muskétás háborúkban

A rögbinek több fajtája van. Magyarországon az „uniós”, azaz a 15 fős változat terjedt el, melytől az amerikai foci 19. század második felében vált le. További változatai a 12, a 10 és a 7 fős rögbi. A XX. század elején elindult a ligarögbi változat is, amelyben 13 fő játszik. Az uniós rögbi egyértelműen az angolszász oktatási kultúra alappillérének tekinthető, az angol oktatási intézmények, az angol nevelés filozófiájának tipikus kivetülése.

Az Új Zélandi rögbi csapatról többet itt.

DAC 1904, Ismerős Arcok : Nélküled

Annyi mindent lehetne tanulni ezektől a szurkolóktól : sportszerűséget, szurkolást, magyarságtudatot, értékek örzését és felvállalását, együvé tartozást, egységes fellépést és nem utolsó sorban éneklést.
Mindig meghat ez a szurkolói összefogás, remélem több ember libabőrös lesz ettől mérkőzés előtti szurkolói énekléstől.
Az eredeti dal meghallgatható itt :
DAC 1904, Ismerős Arcok : Nélküled
Annyi mindent kéne még elmondanom
S ha nem teszem, talán már nem is lesz rá alkalom
Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk
S mint a régi jó barátok egyet mondunk s egyet gondolunk
Mint a villám tépte magányos fenyő
Mint a vízét vesztett patak, mint az odébb rúgott kő
Mint a fáradt vándor, ki némán enni kér
Otthont, házat, Hazát, nyugalmat már többé nem remél
S bár a lényeget még nem értheted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunkMint a leszakított haldokló virág
Mint az öt millió magyar, akit nem hall a nagyvilág
Mint porba hullott mag, mi többé nem ered
Ha nem vigyázol ránk olyanok leszünk mi is, nélküled.

S bár a lényeget még nem érthetted
Amíg nem éltél nehéz éveket
Hogy történjen bármi, amíg élünk s meghalunk
Mi egy vérből valók vagyunk!

A DAC 1904 (Dunaszerdahelyi Atlétikai Club 1904) Dunaszerdahely labdarúgó-csapata, egyike Szlovákia legnagyobb múltú klubjainak. Elődje az 1908-ban megalapított Dunaszerdahelyi Sport Egylet (DSE), amely 1919-ig működött. Maga a DAC közvetlenül utána, 1920-ban, már a csehszlovák éra alatt jött létre.

1987-ben elnyerte a szlovák, majd a csehszlovák kupát, az 1980-as, 1990-es években a nemzetközi kupasorozatokban is vitézkedett, leghíresebb ellenfele a Bayern München (1-3 ra vesztett) volt. A 3. labdarúgóligából való sikeres továbbjutás után azonnal a Corgoň Ligába került. A mostani felállás a Szenc csapatával történő fúzióval jött létre. Jelenleg a szlovák élvonalban játszanak.

Dunaszerdahelyi labdarugó csapathonlapja elérhető itt.

A dunaszerdahelyi labdarugó csapat szurkóinak honlapja elérehető itt.

Az Ismerős Arcok magyar nemzetirock-együttes. 1999. október 23-án alakult meg az Udvari Bolondok és a $texas együttes tagjaiból. Első időkben rhythm and bluest játszottak. Egy erdélyi út következményeként változott meg a szövegviláguk és témaválasztásuk, mely nagyrészt a magyar emberek és a nemzet sorsával, a trianoni döntés igazságtalanságával foglalkozik. Zenéjükben a népi elemek, népdalfeldolgozások mellett előfordulnak hard rock, heavy metal stílusú alkotások, illetve Éberálom című lemezükön több szám is erősen dzsesszes beütésű. Az együttesre nagy hatással van a magyar népzene mellett az irodalom is. „Szívesen olvasgattam Wass Albert-könyveket, az ő emlékének és munkásságának próbáltunk valamiféle mementót állítani” – nyilatkozta Nyerges Attila egy interjúban.

Rendszeres meghívottai rangos hazai kluboknak, fesztiváloknak. Évente 100-120 élő koncertet adnak, ezek között 3-4 jótékonysági céllal kerül megrendezésre. Gyakran zenélnek határon túli magyaroknak is Erdélyben, Felvidéken, vagy Délvidéken egyaránt. 2010-ben a tengerentúlon – Torontóban és New Yorkban szerepeltek az ottani magyar közösségek meghívására, majd 2011-ben Svédországban adtak nagysikerű koncertet. Az Ismerős Arcok alapvetően rockzenekar, de saját szerzeményeik mellett népzenei elemeket is feldolgoznak műveikben.

Tagok : Nyerges Attila, Práder Vilmos, Galambos Nándor, Kovacsik Tamás, Leczó Szilveszter, Tánczos István.

Saját honlap elérhető itt :  Az Ismerős Arcok weboldala.

Szentlélek

Ferenc pápa hívei körében

Ferenc pápa azt kérte az Úrtól, küldje el Szentlelkét, hogy megtanítsa mindazt, amit Jézus tanított nekünk; segítsen, hogy emlékezzünk mindarra, amit Jézus mondott. Hangsúlyozta,hogy a Szentlélek adja a karizmákat, a különbözőségeket az egyházban, és Ő adja meg az egységet is.

„Urunk, Jézus, te az egység kegyelmét kérted mindannyiunk számára, az egységet ebben az egyházban, amely a Tiéd, nem a miénk… A történelem megosztott minket. Jézus, segíts, hogy az egység útján járjunk, vagy ennek a kiengesztelődött különbözőségnek az útján. Urunk, te mindig megteszed, amit megígértél: add meg nekünk minden keresztény egységét.”

Felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztények egysége a Szentlélek műve, együtt kell imádkoznunk érte. Lelki ökumenizmus, az imádság ökumenizmusa ez.

„Atyám, imádkozhatok én egy evangéliumi kereszténnyel, egy ortodox kereszténnyel, egy evangélikussal együtt?” „Imádkoznod kell, szükséges: ugyanazt a keresztséget kaptátok meg!” – buzdított a Szentatya.

Más részről – folytatta a pápa – napjaink valósága, a mártírjaink a vér ökumenizmusában egyesítenek minket. Felidézte, hogy néhány hónappal ezelőtt 23 egyiptomi kopt keresztényt fejeztek le egy líbiai tengerparton. „Ha az ellenség egyesít minket a halálban, kik vagyunk mi, hogy megosztottak legyünk az életben?– tette fel a kérdést. – Engedjük be a Szentlelket, imádkozzunk, hogy mindannyian együtt menjünk előre az úton.”

A Szentlélekben való megújulás mozgalmának tagjaihoz intézett beszédében Ferenc pápa az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának egyik kulcsfontosságú metaforáját idézte: a poliéder alakzata az egység a különbözőségben metaforája. Mert amikor egységről beszélünk – mondta a pápa –, nem egyformaságról beszélünk, mint a gömb esetében, ahol minden pont egyenlő távolságra van a középponttól. Az eszmény a poliéder, amely visszatükrözi minden egyes részlet összetartását.

Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy minden a Szentlélek műve, nem a miénk. A Lélek pedig ott fúj, ahol akar, ahogyan akar és amikor akar – tette hozzá. Leon-Joseph Suenens bíboros szavaira utalt vissza – aki a mozgalom kezdeményezői között volt, és akinek ezért 1975-ben VI. Pál pápa is köszönetet mondott –, amikor cselekvésre buzdította hallgatóit: „

A folyónak el kell vesznie az óceánban, ha megáll, beszennyeződik… Ha a kegyelemnek ez a forrása nem Isten óceánjában végzi az útját, akkor önmaga számára munkálkodik, és ez a gonosz műve, a hazugság atyjának a műve.

Csakúgy, mint a hiúság, amely megkísérti azt, akinek hatalma van. Hány olyan vezető van, aki páváskodik! A hatalom hiúsághoz vezet!

És ahhoz, hogy úgy érzed, bármit megtehetsz, kétes üzletekbe keveredhetsz, mert az ördög mindig a pénztárcáján keresztül férkőzik az emberbe. Az a bejárat.”

Forrás : magyarkurir.hu.

Ferenc pápa (latinul: Franciscus, született: Jorge Mario Bergoglio; Buenos Aires, Argentína, 1936. december 17. –) a római katolikus egyház vezetője 2013 óta, a 266. az egyházfők sorában. A bíborosi testület 2013. március 13-án választotta pápává. A pápai székben XVI. Benedeket követi, aki 2013 februárjában mondott le önként a pápai tisztségről. Ferenc az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről és egyben a déli félgömbről, valamint az első nem európai pápa III. Gergely óta.

 

1956

Ákos : 1956.

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Elfelejt és nem örül
Ha emlékezem rád
Pedig éppen ötven éve
A béketűrés népe
Fellázadt és maga ment
A sorsának elébe

Fekete-fehérben menetelt szépen
A kritikus tömeg
Hitét a kínzókamrák
Sötét híre sem törte meg
Itt nem számít a rang
Hiába jön majd ezer tank
Ötszáz éve mindenkiért
Kondul a harang

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Piros a vér, az eskü fehér
De a gyom bizony zölden virít
Sekély sírodat őrzik, nehogy
Ledöntsd a Pokolnak kapuit
Ha elérhetetlen, szent a cél
Az elbukás is ünnepély
Néhány nap és kiderül
Hogy az ember mennyit ér

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad beszélni sem szabad
1956

Tiszta voltál, büszke, vad
Nem adtad egykönnyen magad
Rólad dalolni sem szabad
1956

A tévé kékes bársonyával
Kibélelt világ
Nem érti, hogy miért kéne
Emlékezzen rád

58 éve ezen a napon tört ki az 1956-os forradalom, e bejegyzéssel Erre emlékezünk.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a sztálinista diktatúra elleni forradalma és a szovjet meg­szállás ellen folytatott szabadságharca, amely a 20. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákoknak az egyetemekről kiinduló békés tün­te­té­sével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával feje­ződött be Csepelen november 11-én.

Az október 23-i budapesti tömegtüntetés a kommunista pártvezetés ellenséges reakciója és a fegyvertelen tömegre leadott véres sortűz következtében még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtt. Ez a kormány bukásához, a szovjet csapatok visszavonulásához, majd a többpártrendszer visszaállításához és az ország demokratikus átalakulásának megkezdéséhez vezetett. November első napjaiban az új kormány megkezdte a tárgyalásokat a Szovjetunióval a szovjet csapatok teljes kivonásáról, a Varsói Szerződésből való kilépésről és az ország semlegességéről. A szovjet politikai vezetés azonban a kezdeti hajlandóság után meggondolta magát, és miután a nyugati nagyhatalmak biztosították arról, hogy nem nyújtanak a magyar kormánynak segítséget, november 4-én a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen. Az aránytalan túlerővel szemben egyedül maradt ország több napon át folytatott hősi szabadságharca így végül elbukott.

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6. –) Kossuth-díjas magyar dalszerző, zeneszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész. Saját stúdiójában dolgozik, saját lemezkiadója gondozza albumait. Két idegen nyelven, angolul és olaszul beszél. Nős, felesége Őry Krisztina. Négy gyermek apja: Márton (1998), Anna (2002), Kata (2005) és Júlia (2010).

Kányádi Sándor – Őseim volnának

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor – Őseim volnának

őseim volnának
de belőlük élni
mégha volna rá mód
sem élhet ki férfi

házuk is volt mindig
többszáz esztendőkig
nevük a nevemmel
tovább öröklődik

nem vitatom senki
idevaló jussát
de hát az enyémet
se nagyon vitassák

Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.