Te magad légy az Isten mosolya!

Aki bocsánatot kér, abban új élet sarjad.
Aki megbocsát, az új életre szül.
A megbocsátás a viszonzást nem váró,
(ön)gyógyító szeretet magasiskolája,
a lelki méregtelenítés legbiztosabb útja.

Nehezen járható, keskeny ösvény
a boldogság felé. Ne sokat várakozz!

Valakitől szeretet elfogadni annyit jelent,
mint megerősíteni őt élete értelmében.

Bármilyen picinyke és törékeny vagy is,
senki sem akadályozhat meg abban,
hogy szívből mosolyogj, s így
– mint Isten kedves virágszála –
a Szeretet jó illatát áraszd
ebben a kedvetlen világban.

Te magad légy az Isten mosolya!

Saját honlap itt.

Simon András (Budapest, 1958. február 4. –) magyar grafikusművész. Munkásságát két fő irányvonal mentén tagolhatjuk. A klasszikus mesteri Bosch álomvilágot idéző rajzokra, amelyekben rendkívüli rajztudása párosul egy könnyed és nagyvonalú játékossággal, elegáns humorral. A másik fő vonal a jellegzetes „egyvonalas grafikák” sajátos világa. Ezek egyfajta védjegyei a művész szakmai munkásságának, amelyet az alkotói lét olyan nagyjai méltattak mint Szántó Piroska, Jókai Anna, Esterházy Péter vagy a Csók növendék Szabó Vladimir.

Simon András

elindulás

Böjte Csaba

“Jó pár évvel ezelőtt elhívtak Vajdahunyadra, egy szegényházba.

Egy utcanő – 16 éves lány – szült egy gyereket, és arra kértek, fogadjuk be, mert nem volt, aki felnevelje. Egy tömbház negyedik emeletének kietlen lakásában, valami szőnyegdarabba csavarva találtam a kisgyereket, a februári hidegben szinte kékre fagyva, nagyon piszkosan.

Kérdeztem a kolléganőt, hogy vajon mit tudnék megfogni ezen a gyereken, hogy ne legyen kakás a kezem? Rám nézett, és a fülembe súgta, hogy ‘talán a fülit, atya’. Azon gondolkoztam, hogy jó, én elviszem, de vajon életben marad-e egyáltalán? Mit fogok vele csinálni? Olyan törékeny és gyenge volt, hogy azt sem tudtam, hogyan nyúljak hozzá.

Azóta eltelt jó pár év, és a minap a vasárnapi szentmisén láttam a gyereket – ma már másodikos fiúcska -, amint felolvas a templomban. Ültem a padban, és potyogtak a könnyeim. Olyan jó volt látni!

Megfizetik, megköszönik? Annyira mindegy! Az a fontos, hogy valakin tudtam segíteni. Hogy jó ember lesz abból a gyerekből, vagy rossz, szinte az is mindegy. Én megtettem a magamét. Eljuttattam addig, hogy tud olvasni, írni, elindult. Hogy mi lesz belőle, majd elválik.”

Böjte Csaba: Veszteségből nyereség, vereségből győzelem

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.