Fuferenda Pál: Adventi Ima

Fuferenda Pál: Adventi Ima

Látod, Istenem, milyen esendő vagyok? Ha legalább nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy…

Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is.

Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Uram, add, hogy ne higgyük el, hogy plazmatévéktől, fals zenéket kiabáló télapóktól, és 0 százalékos THM-től leszünk boldogabbak!

Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól.

Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban, és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny, törékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során.

Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni bajainkból!

Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni, és mikor kell elengedni.

Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát – ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban!

Add, hogy legyen kedvünk gyertyafényben egy tiszta papírlapra tollból tintát maszatolni, csak úgy, a saját örömünkre.

Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket.

Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm, Istenem!

Bocsásd meg a vétkeinket, és add, hogy magunknak is megbocsássuk tévedéseinket.

Adj békét, mindnyájunknak, Uram!

mi lett volna ha… mi lenne ha…

Iskolatábla New York-ban, kérdez…
Mit sajnálsz, mit bánsz legjobban? Van valami amit meg szerettél volna csinálni, vagy valami amit másképp csináltál volna?
Haragot tartottál, nem tartottad a kapcsolatot a barátaiddal, vagy esetleg elfelejtettél bocsánatot kérni?
A könnyebbik utat választottad, ahelyett, azt amely igazán vonzott volna?
Meglepődsz, hogy mennyire azonosak azok a dolgok amiket sajnálunk.
Nézd meg a videót, miket válaszoltak a New Yorkiak.

Ez eléggé szemfelnyitó, mindannyiunk túlnyomó többsége ugyanazokat sajnáljuk. Sajnáljuk azokat a dolgokat amiket nem tettünk meg, azokkal szemben amiket megtettünk.

A gyakorlat után, minden résztvevő kapott egy radírt. Ez lehetővé tette számukra, hogy mind fizikailag, mind lelkileg letöröljék a sajnálkozást, sajnálatot, megbánást és tiszta lappal kezdjenek.
Egy nagyon erős üzenetet küld mindenki ezzel, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat még egyszer, vagy ne éljünk mindörökre sajnálattal, bánkódással.
Valóban sosem túl késő álmainkat kövessük, de ehhez először el kell engednünk a sajnálattal, bánkódással járó terhet.
Minden eltelt nap, egy esély a megtérésre.

Ez egy figyelmeztetés mindannyiunk számára, hogy többet kockáztassunk és fogadjuk el az életünkben a változást, ne hagyjuk hogy a változástól való félelem irányítsa életünkket, büszkeségünket lenyeljük, bocsánatot tudjunk kérni, elmondjuk a számunkra kedves embereknek, hogy szeretjük őket.

Minden új nap egy új lap, egy új esély. Azokat a dolgokat csináld amit majd megbánhatsz, ha nem csináltad…

Neked mi a legnagyobb bánatod, mit sajnálsz legjobban?

Forrás : collective-evolution.com.