A gyertya meditációja

adventi gyertyagyújtás

Ti meggyújtottatok engem és elgondolkozva, eltűnődve nézitek a fényemet.

Talán egy kis örömöt nyújtok nektek?
Én mindenképpen örülök, hogy égek!
Ha nem égnék, akkor a többi gyertyával együtt a dobozban lennék.
Feladatom akkor van, ha égek, és fényt adhatok. Most pedig égek és világítok. A feladatomat teljesítem.
Azonban mióta égek, mindig kisebb leszek. Nekem számolnom kell azzal, hogy ha mindig csak fogyok, akkor a végén csak a saját csonkom marad.

Két lehetőségem van:

1. Vagy megtartom a formámat és egészben, a dobozban maradok, akkor nem fogyok el. De ebben az esetben igazából nem tudom, hogy mi hasznom van nekem.
2. A másik lehetőségem, hogy fényt és meleget adjak. Akkor tudom, hogy mi végből vagyok én itt. Tehát fel kell magamat áldoznom. Ez szebb és nemesebb, mint céltalanul a dobozban lenni. Így van ez nálatok embereknél is?

Ha csak magatokkal törődtök, nem mentek tönkre. De akkor nem tudjátok meg azt sem, hogy mi a feladatotok itt a Földön, és mi a célja az életeteknek.
Vagy a saját odútokban maradtok, mint én, a gyertya a dobozban, vagy a másik lehetőségetek az, hogy magatok körül fényt és meleget sugároztok, örömet szerezve ezzel magatoknak és az embereknek. Így nem lesz haszontalan a ti szolgálatotok sem.
Az a fontos, hogy saját magatokat adjátok! Az örömötöket, barátságotokat, szerelmeteket, szomorúságotokat, félelmeiteket, vágyaitokat. Nem kell félnetek. hogy ezáltal megrövidültök, mert ez csak kívülről történik. Belülről ti mindig értékesebbek lesztek.
Ti nyugodtan gondolhattok arra, amikor a gyertyát nézitek, hogy ti magatok vagytok a GYERTYA.
Én csak egy kicsi, egyedüli gyertyácska vagyok, az én fényem csak kicsi és kevés meleget ad. De ha több gyertya ég, akkor nagyobb a fény és sokkal melegebb van. Így van ez nálatok, embereknél is. Egyedül csak kis fényt tudtok sugározni és csak kevés meleget tudtok, adni. De ha többen vagytok, összefogtok, akkor sok emberhez tudjátok eljuttatni a FÉNYT, a VILÁGOSSÁGOT, a MELEGET, mert közösen hatalmas erőt képviseltek.
A FÉNY így terjed.

Forrás : György Tibor facebook.

Presser Gábor – Ugye Ott Leszel

Presser Gábor – Ugye Ott Leszel

Ugye adsz majd, mikor kérni kell
S ugye kérsz majd, mikor neked kell
Ugye vállalod, ha varázsolni kell
S aztán elhúzol majd macskaléptekkel-

Ugye adsz majd, mikor inni kell
S ugye fogsz majd, mikor esni kell
Ugye írsz majd nekem, szép kicsi verseket
Mind arról szól, hogy milyen jó neked.

Ugye eljössz, mikor vágyom rád
Nem lesz rajtad, csak a nagykabát
Aztán nálam hagyod a szerelmed illatát
Majd jelentkezem, ha újra vágyom rád.

És majd nézlek, ahogy mellém ülsz
S aztán mégis, újra összegyűrsz
ugye szép lesz a fényképem veled
Majd találsz nekünk egy frekventált helyet – a faladon

S ugye úgy lesz, ahogy ígérted
Ha meg máshogy, ugye megérted
És ha elvennék a maradék jókedvem
Te ott termesz és visszalopod nekem

Ugye sírsz majd, mikor elmegyek
Pedig látod, hogy csak viccelek
Ugye rám hajolsz, ha vígasztalni kell
És elszáguldunk 190-nel.

66 éve ezen a napon született Presser Gábor, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Presser Gábor (Budapest, 1948. május 27. –) Kossuth-díjas és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, zeneszerző, zongorista, énekes. A Locomotiv GT együttes tagja, a Vígszínház zenei vezetője, a magyar könnyűzene kiemelkedő személyisége. (Beceneve: “Pici”)