Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Petőfi Sándor: Magyar vagyok

Magyar vagyok. Legszebb ország hazám
Az öt világrész nagy terűletén.
Egy kis világ maga. Nincs annyi szám,
Ahány a szépség gazdag kebelén.
Van rajta bérc, amely tekintetet vét
A Kaszpi-tenger habjain is túl,
És rónasága, mintha a föld végét
Keresné, olyan messze-messze nyúl.

Magyar vagyok. Természetem komoly,
Mint hegedűink első hangjai;
Ajkamra fel-felröppen a mosoly,
De nevetésem ritkán hallani.
Ha az öröm legjobban festi képem:
Magas kedvemben sírva fakadok;
De arcom víg a bánat idejében,
Mert nem akarom, hogy sajnáljatok.

Magyar vagyok. Büszkén tekintek át
A multnak tengerén, ahol szemem
Egekbe nyúló kősziklákat lát,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Európa színpadán mi is játszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy rettegé a föld kirántott kardunk,
Mint a villámot éjjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dicsőség halvány kisértete;
Föl-föltünik s lebúvik nagy hamar
– Ha vert az óra – odva mélyibe.
Hogy hallgatunk! a második szomszédig
Alig hogy küldjük életünk neszét.
S saját testvérink, kik reánk készítik
A gyász s gyalázat fekete mezét.

Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég,
Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt minálunk nem is hajnallik még,
Holott máshol már a nap úgy ragyog.
De semmi kincsért s hírért a világon
El nem hagynám én szűlőföldemet,
Mert szeretem, hőn szeretem, imádom
Gyalázatában is nemzetemet!

(Pest, 1847. február)

Petőfi Sándor (Kiskőrös, 1823. január 1. – Fehéregyháza, 1849. július 31.) magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Közel ezer verset írt rövid élete alatt, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig.[4] Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak az Orosz Birodalom katonai beavatkozásával lehetett legyőzni. Gyakorlatilag az 1848–49-es szabadságharc egyben a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Törőcsik Mari: Isten üzent nekem

Törőcsik Mari: Isten üzent nekem

A színészlegenda életművét jól ismerjük, de a vele történt csodaszámba menő eseményekről kevésbé hallottunk eddig. Ezekről mesél a Nemzet Színésze.

tm2.jpg– Gazdag, sikeres pályafutást mondhat magáénak, holott az sem volt biztos, hogy épen megéri a felnőttkort.
– Kisgyerek voltam, a nővérem iskolai kirándulásra indult a Tiszához. A nagyapámnak szikvíz üzeme is volt, a három unokája kapott tőle színes kicsi szódásüvegeket. Rohantam az egyik üveggel a nővérem után, hogy vigye magával, de elestem, és felrobbant a kezemben az üveg. Elöntötte a vér az arcomat. Anyám odaszaladt, felemelt, és amikor meglátta, hogy nem a szemem ment ki, hanem épp mellette sérült meg az arcom – még most is látszik a vágás –, eldobott, és elájult. Mondta is neki utólag az orvos: örüljön neki, hogy úgy dobott el, hogy nem sérült meg még súlyosabban a fejem.
– Mikor történt ez?
– Öt éves lehettem talán.
– Csodának tartja ez az eseményt?
– Nézze, ha nincs szemem, én ma nem vagyok színész! De van még ehhez hasonló történetem. A második világháborúban golyót kapott a lábam. Kiszöktem ugyanis a bunkerből, mert láttam, hogy gyönyörű csíkokat húznak a repülők. Anyám nem vette észre, hogy kimentem, csak amikor felkiáltottam fájdalmamban. Akkoriban nem voltak ott orvosok. A patikus felforrósított egy ollót, és levágta a kiszakított részt a lábamról – a golyó szerencsére nem maradt benn. Ha az a lövés egyetlen centivel lentebb talál el, ma szintén nem lennék színésznő. Ha a térdemet találta volna el a golyó, még ma is nehezen hoznák rendbe a lábamat, de akkor, ott erre nem lett volna lehetőség. Soha többé nem tudtam volna rendesen járni.
– Úgy tudom, súlyos közlekedési balesete is volt.
– Egyszer elaludtam vezetés közben. Rengeteget dolgoztam, a színészet sok utazással jár. Arra ébredtem, hogy egy vastag fának hajtottam a kocsimmal. Teljesen összeroncsolódott az autó eleje, a kormány szorosan nekem nyomódott, alig tudtam kiszabadulni. Hátra kellett másznom, úgy jöttem ki valahogy. És akkor láttam, hogy azért nem lett komolyabb bajom, mert sok nagyobb bokor állt a fa előtt, és azok lefékezték az autómat. Emlékszem, ahogy elegáns öltözékben, tűsarkúban, kalapban kiálltam hajnali egy órakor az út szélére stoppolni. A rendőrök később hívtak, hogy megtalálták a kocsit.
– A sort egy földrengés folytatja.
– Így van, ez Peruban történt. Egy csodálatos és biztonságos limai szállodában laktunk: rengésbiztos falak, csupán 4 vagy 5 emelet, tehát nem toronyház. Ez nagy előny, mert amikor az a bizonyos földrengés megtörtént, egy másik, magasabb hotelben sokáig bent rekedtek az ott tartózkodók, mert elmozdult az épület, emiatt nem lehetett használni a lifteket. Makk Károllyal és a Hungaroring akkori igazgatójával voltunk akkor épp Peruban. Olyan erős földrengés jött, hogy 2 perc 40 másodpercig tartott. Ez iszonyúan hosszú idő. Az erőssége is nagy volt, 8,5-es. Kivágódtak az ajtók, becsapódtak, újra kivágódtak. Amikor az egész véget ért, csak akkor vettük észre, hogy közöttünk van egy bennszülött takarító. Képzelje el, hogy élhettük át az egészet, ha közben észre sem vettük, hogy egy ismeretlen ember odakerült mellénk! Minden a földön volt, egyetlen tárgy nem maradt a helyén, a cigarettám a földön, az öngyújtóm a földön, a képek leestek a falról. És akkor megláttam, hogy a telefonom a helyén maradt, előtte pedig két papírfotó: Maár Gyula és Maár Teréz, a férjem és a lányom.

Néztem, néztem, aztán letérdeltem és elkezdtem imádkozni. Hát ez hogy lehet?

Hogy lehet, hogy két papírkép a helyén marad, miközben minden szanaszét hever a földön? Utólag láttuk, hogy a sztrádán is hatalmas hasadékok nyíltak.

Borzalmas élmény volt, de az a két fotó el sem mozdult a helyéről.

Akkor biztos voltam benne, hogy ezzel Isten azt üzeni nekem, hogy minden rendben lesz.

– Néhány éve a klinikai halál állapotába került, de visszatért.
– Nemrég mondtam nevetve a lányomnak, hogy az Isten visszaadott, de nagy árat kellett fizetni érte, mert maradt egy halott rész az agyamban. Ötödik éve egyre nagyobb görcsben van az egyik kezem, folyamatosan növekszik a fájdalom.– Ennek ellenére most is két filmben szerepel, színpadon játszik. Szerintem ez az igazi csoda. Mi az, ami tűzben tartja, ami erőt ad Önnek, hogy tovább maradjon a pályán?

– Maár Gyulával készítettek egy interjút, amiben a kórházba kerülésem is szóba került.

Úgy volt, hogy csak egy vizsgálatra megyek be, ő lent megvár az autóban, és hamar megyünk is tovább. Aztán kapott egy telefont, hogy a klinikai halál állapotába kerültem. Két és fél hónapig voltam intenzív osztályon. Ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy minden reggel másképp kaparta össze magát ebben az időszakban, hogy élni tudjon, de abban biztos volt, hogy Mari visszajön. Így mondta: – Őbenne van valami különleges emberi tartás, amivel még soha nem találkoztam. Ez hasonlóan különleges tehetséggel párosul. Elvárom tőle, hogy éljen engem is túl. Ha ő menne el előbb, nekem végem van. Megállnék, és nem tudnám, hogyan kell tovább élni – fogalmazott velem kapcsolatban. Amikor ezeket a szavakat meghallottam, elkezdtem sírni.

tm3.jpg– Az egész ország ismeri Önt, mindenkiben él valamiféle kép a személyével kapcsolatban. De saját maga szerint kicsoda valójában Törőcsik Mari?

– Nehéz kérdés, kedvem lenne kikerülni a válaszadást. Mindenki azt hiszi, hogy az idő múlásával többé válik – természetesen így vagyok ezzel én is. Más szakmákra is igaz, de a színészetre különösen áll, hogy ha valaki emberileg romlik, akkor romlik a munkája is. Abban ringatom magam, hogy azért szeretnek olyan sokan, még a fiatalok is felnéznek rám, mert talán még mindig tudok valamit adni, amin elcsodálkoznak. Abban ringatom magam, hogy talán nem romlottam emberileg, mert nem romlottam a színészet terén. Igazából a kérdésére nem is én tudok válaszolni, hanem az, aki engem lát.

– A kérdésem részben arra is vonatkozott, hogy látjuk-e az igazi Törőcsik Marit a színpadon, a vásznon. Mennyire van ott az ember a szerepben?

– Nézze, én nem bírom elviselni a színjátszást. Major Tamás rendező mondta, amikor hallgatóként a negyedéves vizsgán látott, ahonnan a Nemzeti Színházba is kiválogatta a leendő színészeket, hogy: „Törőcsik, maga nem tud semmit.”

Mondom neki: így van, de mit csináljak… Azt felelte: „Semmit. Majd leírják magáról, hogy nem jön át a rivaldán. De egészen kivételes ízlésre vall, hogy maga képtelen használni az általam annyira gyűlölt általános színészetet. Maga nem játszik, hanem létezik. Ehhez majd szép lassan megtalálja a megfelelő formákat.”

Ennek megfelelőn igyekeztem élni.

Találkoztam nemrég a Saul fia című film főszereplőjével, egy díjat adtam át neki, és akkor mondtam, hogy mindig úgy akartam játszani, ahogy ő teszi. Létezni – ez az igazi színészet, amihez nem könnyű megtalálni a formákat.

– Aki tehát látta Törőcsik Marit valamilyen szerepben, az ismeri a valódi Törőcsik Marit?

– Talán elmondható, hogy igen.

Törőcsik Mari (Pély, 1935. november 23. –) a Nemzet Színésze és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-, kétszeres Jászai Mari– és Balázs Béla-díjas magyar színművésznő, érdemes és kiváló művész. A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Törőcsik Mari a valaha legtöbbet díjazott magyar színésznő. Azon kevesek egyike, akik díjat nyertek a cannes-i fesztiválon is.

Republic : Gyerek vagyok

Republic : Gyerek vagyok

Gyerek vagyok és utcákon átszaladok
Gyerek vagyok és lányok szemében úszom el
És nem vagyok, ha nem kapok szerepet
Ebben a filmben csak magamat játszom el

Ez a város gyönyörű
Ezek a lányok szépek
Ez a város gyönyörű
Fáj, hogy részekben élek

Gyerek vagyok és korlátokon repülök
Gyerek vagyok és szobák mélyére vágyom
Hintában ülsz, én egy cukrászdában ülök
A hinta elszállt és érkezik az álom

Ez a város gyönyörű
Ezek a lányok szépek
Ez a város gyönyörű
Fáj, hogy részekben élek

Gyerek vagyok és arcoddal utazom
Gyerek vagyok és a sötétben bújok szépen
Gyerek vagyok és a hallgatásba is
Finom zöld fűben hemperegnék a réten

Ez a város gyönyörű
Ezek a lányok szépek
Ez a város gyönyörű
Fáj, hogy részekben élek

A Republic 1990-ben alakult EMeRTon-díjas magyar rockegyüttes.

Minden évben hagyományosan március 15-én tartották a nagykoncertjüket, az első ilyen alkalom 1996-ban aBudapest Sportcsarnokban volt.

Bódi László (becenevén Cipő; Ungvár, Szovjetunió, 1965. május 3. – Budapest, Magyarország, 2013. március 11.) magyar rockénekes, zeneszerző, dalszerző, a Republic együttes alapító tagja, énekese és frontembere; a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője.

A Bessenyei György Gimnázium tanulójaként zenekart alapított Cipőfűző névvel, innen ragadt rá a Cipő becenév is. Az együttes Bódi apai nagybátyjának ötletére írt népdalszerű popszámokat játszott. Nyíregyházán rádiófelvételeket is készítettek. Zenekarával öt éven át működött, utána sorkatonai szolgálatot kellett teljesítenie, de kiskatonaként is többször állt színpadra. 1983-ban a sárvári diáknapokon verseivel és dalaival díjakat nyert. Ekkor ismerkedett meg Bródy Jánossal is. 18 évesen költözött Budapestre, ahol konzervatórium-előkészítőre járt.

megjátszás.

igaz.

Megjátsszuk a bátrat, az őszintét, a kitartót, és megjátsszuk az okosat, sőt a gazdagot is.
Megjátsszuk a Férfit, a Nőt, a hűséges Hitvest, az odaadó Szeretőt, a gondos Családfőt, és a szerető Családanyát. Eljátsszuk a jónak hitt szerepet. Kijátsszuk a világot kedvünk szerint.

Mert hiszünk a hivatalos ideáloknak, a ránk kényszerített elvárásoknak, és elhisszük, hogy rosszak vagyunk. Inkább hazudunk tökéletest, minthogy szembe merjünk nézni hibáinkkal és vállaljuk önmagunk.

Félünk az elutasítástól, félünk a kudarctól, félünk önmagunktól, gyávák vagyunk.

Ezért inkább eljátsszuk azt a szerepet, amiről úgy gondoljuk, a környezetünk elvárja tőlünk, belebújunk sikerjelmezekbe, amihez automatikusan jár a tisztelet-szeretet-csodálat mindentől megvédő sikerpáncélja is.

Aztán csodálkozunk, ha kiborulunk, állandóan feszültek és idegesek vagyunk, szorongunk és félünk, inni kezdünk vagy gyógyszereket szedünk, impotenssé válunk, vagy nem tudunk gyereket szülni.

Marhára nem érezzük jól magunk a saját bőrünkben.

És jöhet a reiki, a Titok, az agyhullámok, a savtalanítás vagy a legújabb lélekguru, pedig csak valahol csendben kellene lenni és az Élet leheletét magunkba szívni.

György Tibor

Nt. György Tibor szentszéki tanácsos, plébános

Születés helye és ideje: Gyergyószentmiklós, 1961. február 17.

Pappászentelés helye: Gyulafehérvár, 1986. június 22., többek között Csíkszeredában is szolgált.

Teológiai tanulmányok: 1980-1986, SIS

Jelenlegi szolgálati hely: Marosvásárhely

Forrás : Nt. György Tibor facebook oldala.

Hősök : Szeretném

Hősök :  Szeretném

Szeretnék egyszer köddé válni
Hajnalban leereszkedni a város felett szállni
Hogy ne mozduljon tőlem senki sem
Én uralnám a tömeget rám szegeződne az összes szem
Szeretném ha egyszer én lennék a nap
Világosságot hoznék újra látna minden vak
Felmelegíteném az átfagyott kihűlt testeket
Mosolyt csalnék felvidítanám az elborult lelkeket
Szeretném ha egyszer madár lehetnék
Ha lenne két szárnyam és repülhetnék
Útra kelnék szabadon amire mindig vágytam én
Fent a magasban ahol tényleg kék az ég
Szeretném ha egyszer én lennék a víz
Elmosnám a mocskot a szemetet a rosszat a kínt
És ha fentről esnék eső lennék úgy
Ha a földre érnék megtisztulna minden út

Refrén (2x)
Szeretném ha az lennék ami szeretnék
És ha azzá lettem akkor azért szeretnél
Hű maradnék magamhoz maradnék ennél a szerepnél
Egy lennék örökre igen tettre kész

Szeretném ha minden álmom az ölembe hullana
A remény rabjaként élek de nem leszek más csak hulla
A valóság nem hallucináció hanem bevillanó
Az álomvilágban a naplemente csak rózsaszín flamingó
Az élet gyorsan elszáll mint pillangó a szélben
Emlékek egy széfben a titkok kulcsa egy kék szem
A mélység már nem számít csak is a felszín
De én szeretnék jót tenni hogy azt mondják rám: Mercy!
Duffchy mondta emberek hazatérnek mint Lassie
De mondd mi lesz itt ha minden értelmét veszti
S ha majd az élők sorából valami elszakít
Szeretnék odaköltözni ahol Isten lakik
Hogy tudd ha felnézel én onnan nézek rád
És csillagként öltöztetem majd az éjszakát
Amíg ki nem alszik a fényem
Akkor majd eltűnök örökre de addig még nem

Refrén (2x)
Szeretném ha az lennék ami szeretnék
És ha azzá lettem akkor azért szeretnél
Hű maradnék magamhoz maradnék ennél a szerepnél
Egy lennék örökre igen tettre kész

Szeretném ha ez nem érne véget egyhamar
Látom rajtad te is így gondolod nem egy kanyar
Örök életre szerződtünk hiszem vagyis merem
Hogy megtaláltam benned akire vágyom a másik felem
Napról-napra erősebben lüktet ez a szív
Bízom benne az érzés összeköt akár egy híd
Annyi apró öröm ér büszkén kürtölöm a világnak
Jobb ember lett belőlem virágot a virágnak
Támasz erőt adó őszinte a szempár
Ha messze kerülök is tőle megvár erős egy vár
A mi szerelmünk ölelj át a puha ágyban
Így szép az élet párban erre vártam
Könnyek öröm bánat tűzön-vízen át
Egymás mellett alszunk el csókolom a csöpp kis szád
Reggel ébredünk új napra ragyog be a fény
Az idők végezetéig csak ketten te meg én

Refrén (2x)
Szeretném ha az lennék ami szeretnék
És ha azzá lettem akkor azért szeretnél
Hű maradnék magamhoz maradnék ennél a szerepnél
Egy lennék örökre igen tettre kész

Hivatalos honlap itt.

szerep, hivatás

Márton Áron fiatalon

Nekünk szerepünk van ebben a világban. Nem is szerepünk,hanem hivatásunk.
Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét õrizzük.
Halovány hóvirágok vagyunk, de a téli faggyal kûzködve mégis a tavaszt jelezzük.
Arra vagyunk hívatva, hogy hitükkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.