Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

Ady Endre: Karácsony – Harang csendül…

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba’
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.

Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.

Ady Endre, teljes nevén: diósadi Ady András Endre (Érmindszent, 1877. november 22. – Budapest, Terézváros,1919. január 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője. A magyar politikai újságírás egyik legnagyobb alakja.

Szabó Gyula (Kunszentmárton, 1930. július 15. – Budapest, 2014. április 4.a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth– és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Lánya Szabó Zsófia színésznő.

Szabó Gyula : Úgy múlik el az életünk

Szabó Gyula : Úgy múlik el az életünk

Úgy múlik el az életünk: Emlékezünk,emlékezünk.
Egy régi dal, egy régi kép eszünkbe jut, szívünkbe tép.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Elillant rég a nagy varázs.Ifjúságunk hunyó parázs.
Álmaink lásd eloszlanak, hő vágyaink szétfoszlanak.
Nem marad meg már más nekünk:Emlékezünk, emlékezünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák
Gyermekkorunk hívó szava: Holvagy fiam? – s te hol vagy mama?

Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.
Egy régi bál, egy régi tánc,
Mindegy mi volt, semmit se bánsz.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk.

Örvénylik múltunk mély tava
Nincs nyár heve, csak tél hava.
Csitult a láz, elmúlt a tánc,
Szemünk körül már több a ránc.
Így múlik el az életünk: emlékezünk, emlékezünk..

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák.
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam? – s te hol vagy mama.

Az életünk így múlik el, s ha jő a nap, hogy menni kell
Elhal szavunk, elhal dalunk, megszülettünk, hát meghalunk.
De míg vagyunk emlékezünk. Így múlik el az életünk.

Egy kiskabát, egy rongykabát, agyaggolyók, meg rongybabák,
Gyermekkorunk hívó szava: Hol vagy fiam?- s te hol vagy mama?

84 éve ezen a napon született Szabó Gyula, magyar színművész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Szabó Gyula (Kunszentmárton, 1930. július 15. – Budapest, 2014. április 4.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth– és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Lánya Szabó Zsófia színésznő.