eloszlatni. a gyűlöletet.

“El kell oszlatni a gyűlöletet, és teljes határozottságal vissza kell utasítani azokat a módszereket és mesterkedéseket, melyekkel azt szítani és táplálni szokták.
A gyűlölet megvan, és az évek óta folyó tervszerű izgatás és lélekmérgezés következtében mélyen behatolt a lelkekbe.
Sorsközösségre rendelt népek is gyűlöletes híreket terjesztettek egymásról külföldön, és gyűlöletet szították egymás ellen otthon.
Nemegyszer a tények nyilvánvaló elferdítésétől, vagy szándékos megváltoztatásától sem riadtak vissza. S a lélekmérgezés nem kímélte a nevelés szent helyeit, az iskolákat sem.
A jóra és szépre fogékony emberpalántákat és serdülő ifjúságot szeretet helyett ellenséges indulatokra, a más nyelvű és hitű emberek lebecsülésére és megvetésére biztatta fel.
Ha a gyűlölet szítására fordított mindennemű munka eredményét egy összefoglaló helyzetjelentésben adatszerűen szem elé lehetne tárni, sokan megdöbbennének, látva, hogy a felelőtlenül vagy gyűlölködve kimondott vagy leírt szóval hány embert szabadítottak fel meg nem engedett cselekedetekre, s mennyi életért, szenvedésért felelősek.”

(Márton Áron: Húsvéti körlevél 1945-ben, Gyulafehérvár, 1945. március 24.)

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Forrás : Márton Áron Múzeum, Csíkszentdomokos facebook.

az Úr jobbja. arcának fénye.

Albrecht Dürer: Imádkozó kezek

Introitus Évközi V. vasárnap.

Kelj fel Uram, miért alszol?
Kelj fel s ne űzz el végleg,
Miért fordítod el arocdat?
Segíts és szabadíts meg minket.

Istenünk a saját fülünkkel hallottuk,
Atyáink beszélték el nekünk,
Amit napjaikban a régmúlt időkben tettél
Hogy nem az Ő karjuk szerzett nékik győzelmet
Hanem a Te jobbod és arcodnak fénye.

Kelj fel Uram, miért alszol?
Kelj fel s ne űzz el végleg,
Miért fordítod el arocdat?
Segíts és szabadíts meg minket.

szabadítás. Istentől.

Olvasmány Izajás próféta könyvéből, Iz 52,7-10
Meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk.

Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást, aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened”.

Figyelj csak! Őrszemeid felemelik hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szembe látják, hogy visszatér az Úr Sionra.

Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felemelte szent karját minden nemzet szeme láttára, és meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk.

Ez az Isten igéje.

Ézsaiás vagy Isaiás vagy Izajás vagy Jesajá(héber יְשַׁעְיָהוּ sztenderd: Yəšaʿyáhu, tiberiasi Yəšaʿăyāhû; görög: Ἠσαΐας, Észaiasz ; arab اشعیاء, Asíja) az i. e. 8. században élt judeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak.

Sion (héberül: ציון ) , más néven Zion, Szión vagy Cion eredetileg Jeruzsálem legmagasabb és egyben Izrael legszentebb dombja, amely a várostól délkeletre állt, az Ófel dombtól és a Templom-hegytől délkeletre. Az ókori név erődítményt, várat jelentett, és talán az Ófel-en levő jebuzeus vár neve volt, amelyet Dávid elfoglalt.

kelj fel Uram, miért alszol?

Introitus évközi V vasárnap.

Kelj fel, Uram, miért alszol? Kelj fel, s ne űzz el végleg!
Miért fordítod el arcodat? Segíts és szabadíts meg minket!

Istenünk a saját fülünkkel hallottuk. Atyáink beszélték el nekünk.
Amit napjaikban a régmúlt időkben tettél.
Hogy nem az Ő karjuk szerzett Nékik győzelmet, hanem a Te jobbod és arcodnak fénye.

Kelj fel, Uram, miért alszol? Kelj fel, s ne űzz el végleg!
Miért fordítod el arcodat? Segíts és szabadíts meg minket!

Dicsőség az Atyának és Fiúnak, és Szentlélek Istennek,
Miképpen kezdetben vala mindenkor, és mindörökkön örökké, Ámen.

Kelj fel, Uram, miért alszol? Kelj fel, s ne űzz el végleg!
Miért fordítod el arcodat? Segíts és szabadíts meg minket!

ismertelek, megszenteltelek, elrendeltelek.

Jeremiás próféta a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóján, Michelangelo Buonarroti műve

Bibliai Olvasmány Jeremiás próféta könyvéből, Jer 1,4-5.17-19

Jozija király napjaiban így szólt hozzám az Úr:

„Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt világra jöttél volna, megszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.

Azért hát övezd fel derekad; kelj föl, és mondd el nekik mindazt, amit parancsolok neked.

Ne ijedj meg tőlük, különben én ijesztelek meg téged az ő szemük előtt.

Íme, én a mai napon erős várossá teszlek; vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben: Juda királyai és főemberei ellen, papjai és egész népe ellen.

Harcolni fognak ellened, de nem győznek le, mert veled vagyok és megszabadítalak” –

mondja az Úr.

Ez az Isten igéje.

Jeremiás (nevének (יִרְמְיָהוּ Yirməyāhū) jelentése “Jah(weh) felmagasztal/felemel”) Izrael egyik legnagyobb prófétája. A Kr. e. 7.-6. sz. fordulóján élt. Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (i.e. 800-200) meghatározó gondolkodóinak.

Könyvét Jojakim király uralkodása alatt, Kr. e. 605/604-ben írta meg. Ekkor került kapcsolatba Bárukkal, Nerija fiával, aki írnoka és követője lett. Óva intette a királyt az Egyiptommal kötött szövetségtől, ám a király elégette a próféta tekercsét. Jeremiás ezután is gyakran került összetűzésbe vele, főként a király bálványimádása és életvitele miatt. Jojakim halála után fia került a trónra, ám ekkor beteljesedett Jeremiás jóslata, és Babilon serege megszállta az országot (Kr. e. 597). Mivel azonban vissza is vonult, Júda népe nem értékelte úgy, hogy Jeremiás jóslatai beteljesedtek volna.

Sík Sándor : Ments meg Uram!

Sík Sándor

Sík Sándor  : Ments meg Uram!

A virágtalan, gyümölcstelen ágtól,
A meddőségtől, lanyhaságtól,
A naptalan és esőtelen égtől:
Ments meg Uram a szürkeségtől!

Édes az ifjak méntás koszorúja,
Fehér öregek aranyos borúja,
Virága van tavasznak, télnek:
Ne engedj Uram, koravénnek!

Csak attól ments meg, keresők Barátja,
Hogy ne nézzek se előre, se hátra.
Tartsd rajtam szent, nyugtalan ujjad,
Ne tűrd, Uram, hogy bezáruljak!

Ne hagyj Uram, megülepednem,
Sem eszmében, sem kényelemben.
Ne tűrj megállni az ostoba van-nál,
S nem vágyni többre kis mái magamnál.

Ha jönni talál olyan óra,
Hogy megzökkenne vágyam mutatója,
Kezem kezedben ha kezdene hülni,
Más örömén ha nem tudnék örülni,

Ha elapadna könnyem a más bűnén,
A minden mozgást érezni ha szűnném,
Az a nap, Uram, hadd legyen a végső:
Szabadíts meg a szürkeségtől!

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.

Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan.