ember.

“Régen megtanultam, hogy az emberben az embert nézzem, sohasem szoktam volt meg, hogy az embereket politikai pártok miatt, mint embereket egyszerűen minősítsem, elvessem vagy megdicsérjem.”

Részlet egy 1946-os, teológusokhoz intézett beszédből. A gyorsírással lejegyzett, közvetlen hangú, és a teológusok irodalmi önképző körének naplójában fennmaradt beszédből sajnos Márton Áron börtönévei alatt két oldalt is kitépett valaki, de ami megmaradt, azt el lehet olvasni itt:

Márton Áron: Alkalmi beszédek 2. (szerk. Marton József). 2018, Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda.

Forrás: Márton Áron Múzeum Csíkszentdomokos.

Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28. – Gyulafehérvár, 1980. szeptember 29.) az erdélyi katolikus egyház püspöke.

Szabó Magda : Sohasem

[yotube=https://www.youtube.com/watch?v=EV0lShb-AcE]

Szabó Magda : Sohasem

Én nem akartam sohasem.
Nekem nem olvadt ereszem,
ha március jött, s szerteszét
tördelte a szomszéd jegét.
Én nem akartam emberi
sorssal, mint hinta, lengeni
mélyből magasba s újra le;
tengerbe vágytam szüntelen:
fövénybe fúrni hátamat,
hallgatni, mint a nagy halak,
és nem bukni a fénybe fel,
és nem követni éneket,
ha lengenek a fátyolok,
ha zengenek a távolok.

Én nem akartam sohasem,
s most olvadt testtel, részegen
sodorsz sodroddal, szerelem.
Látsz ismeretlen szívemig,
forgatod fénylő csontjaim,
pörgeted súlyos súlyomat,
mosdatsz magadban, áradat,
szemem kútjába fényeket
dobsz, nyelvemre beszédeket.

Én nem akartam, szerelem,
szájadból inni sohasem,
s most tikkadt szájjal keresem
hűvös szád ízét, szerelem.
Sószagú, zúgó felszínen
lebegve – néha – a vízen
lefele fordul a szemem,
s a némaságom keresem,
mely lenn maradt a víz alatt,
őrzik szigorú kardhalak,
s körötte hunyt szemű csigák
s fehér korallok alszanak.

Szabó Magda (Debrecen, 1917. október 5. – Kerepes, 2007. november 19.) Kossuth-díjas magyar író, költő, műfordító.

Szabó Sipos Barnabás (1962. szeptember 12. – ) színművész, szinkronszínész, festő.

Sík Sándor: Eső, eső, eső

Sík Sándor: Eső, eső, eső

Eső, eső, eső,
Vígasztalan és végtelen.
Elömlő ólom odafönn,
elömlő posvány idelenn.

Eső, eső, eső.
Mi lehet odafönn?
Csak egy van ilyen el nem fáradó:
fosztott anyák szemén a könny.

Eső, eső, eső,
te tán az Isten könnye vagy:
kicsalt a szívekből felborzadó
sarkéji fagy.

Eső, eső, eső.
Talán a türelem
végtére odafönn is elfogyott,
és most már nem lesz másként sohasem!

1940

Sík Sándor (Budapest, 1889. január 20. – Budapest, 1963. szeptember 28.) piarista tanár, tartományfőnök, költő, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, cserkészvezető, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1946–49), Kossuth-díjas (1948), a 20. század jelentős magyar lírikusa.

Kutatási területe: a barokk korszak irodalma, az újabb irodalom, esztétika, verstan.