séta. élet.

Apa és fia sétáltak a hegyekben. Egyszer csak a fiú megbotlott, megütötte magát és fájdalmasan felkiáltott: Aúúúú!
Ekkor legnagyobb meglepődésére egy hang válaszolt: Aúúúú!
A fiú kíváncsian visszakiáltott: Ki vagy te?
Ismét választ kapott: Ki vagy te?
Erre feldühödött és ezt kiáltotta: Gyáva vagy!
A hang újra válaszolt: Gyáva vagy!
A fiú értetlenül apjára nézett és megkérdezte: Apu, mi folyik itt?
Apja elmosolyodott és így szólt: Figyelj csak, fiam! Majd elkiáltotta magát: Csodállak!
A hang válaszolt: Csodállak!
Az apa újra a távolba kiáltott: Kiváló vagy!
A hang ismét válaszolt: Kiváló vagy!

Ekkor az apa a csodálkozva figyelő fiához fordult, majd így szólt: Az emberek ezt visszhangnak hívják, de valójában ez maga az élet.
Bármit mondasz, vagy csinálsz, azt kapod vissza.
Az életünk saját gondolataink és cselekedeteink visszatükröződése.
Ha több szeretetre vágysz, adj több szeretetet!
Ha több megértésre vágysz, érts meg jobban másokat!
Igaz ez az élet minden területére: azt kapod vissza, amit adsz.

lehetőség. mi a fontos.

Az emberiség olyan betegséget kapott, amire szüksége volt

– Nem becsültük meg az egészséget. Ezért olyan betegséget kaptunk, amely észheztérít, hogy ez a legnagyobb kincs…

– Nem tiszteltük eléggé a természetet. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy a benne való lét értékes legyen…

– Nem tudtunk családokban élni, ezért ez a betegség bezárt az otthonainkba, hogy megtanuljunk újból családként élni…

– Nem becsültük az öregeket és a betegeket. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy eszünkbe jusson, milyen sebezhetőek…

– Nem becsültük az orvosokat, egészségügyi alkalmazottakat és gyógyszerészeket. Rá kellett jönnünk, hogy mennyire nélkülözhetetlenek…

– Nem tiszteltük eléggé tanítóinkat. Ezért ez a betegség bezárta iskoláinkat, hogy a szülők maguk is kipróbálhassák…

– Azt hittük, hogy mindent meg lehet venni, bárhol lehetünk, bárkivel. Ezért olyan betegséget kaptunk, hogy észrevegyük: ez nem magától értetődő…

– A mammon hatalmába kerített, szabadidőnket a bevásárlóközpontokban töltöttük. Ezért ez a betegség becsukta őket, hogy megértsük: a boldogság nem megvehető…

– Túlzottan a saját külalakunkkal és kinézetünkkel foglalkoztunk, meg hasonlítgattuk egymást. Ezért ez a betegség eltakarta arcunkat, hogy észrevegyük: nem ott van a szépség…

– Azt hittük, hogy a világ urai vagyunk. Ezért olyan betegséget kaptunk, amelyben egy miniatűr valami, amit nem is látunk, porig alázzon minket és leckét adjon alázatból…

– Ez a betegség sok mindent elvesz tőlünk, de egyben lehetőséget is ad, hogy megtanuljuk és megértsük, mi az életben a legfontosabb.

– Testre szabott betegséget kaptunk. Talán az emberiségnek erre volt szüksége.

COVID–19-világjárvány a SARS-CoV-2 vírus által a COVID–19 elnevezésű betegséget okozó pandémia.
A járvány első hivatalos kínai neve új típusú koronavírus járvány-incidens volt. Az első eseteket 2019 decemberében fedezték fel a kínai Vuhan városában. A járványt 2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet (WHO) világjárvánnyá nyilvánította.

valóság

Mi magunk vagyunk a saját valóságunk létrehozói.
Ha azt mondom, jól vagyok, akkor jobban leszek, és felfelé nézek.

65 éve, ezen a napon született Denzel Washington, amerikai színész. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

 Denzel Washington (Mount VernonNew YorkAmerikai Egyesült Államok, 1954. december 28. – ) kétszeres Oscar-díjas és kétszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer.

döntés. erő.

A legtöbb ember olyan, mint egy kisgyerek: elfogadja azt a világot (már amelyik kisgyerek elfogadja), amit mások hoztak létre, nem kérdőjelezi meg a dolgok jogosultságát.

Fentről várják az utasításokat, a tanácsokat, és másoktól várják el, hogy megmondják, hogyan éljenek, milyen szabályokat kövessenek.

Testüket orvosra, elméjüket pszichiáterre, hitüket egyházra, törvényeiket kormányukra, jogi dolgaikat ügyvédre, vállalkozásukat könyvelőre, pénzüket bankra, tanulásukat tanárokra, arcukat kozmetikusra, lábukat pedikűrösre, körmüket manikűrösre, hajukat fodrászra bízzák.

Csak ne kelljen döntést hozniuk. Mert nem hisznek saját erejükben.

Ismeretlen szerző

siker. kudarc. szempont.

Popper Péter halála előtt nem sokkal ezt nyilatkozta:
„Ez az egész családprobléma nagyon nehéz história – mondta a professzor. – Régen mindig volt a közelben egy nagymama vagy egy nagybácsi, akinek a vállán el lehetett sírni az embernek a baját. Ma az emberek többségének rengeteget kell dolgoznia ahhoz, hogy az anyagi lecsúszást lassítsa, és nincs a közelben senki. Jön tehát az a modell, hogy kívülről kell segítséget kérni, amiben én nem hiszek.

A klinikán, ahol dolgoztam, az egyik doktornő egyszer körbevezetett, és azt mondta, hogy az ott fekvő gyermekek többségének csak az a baja, hogy cirókahiánya van, azért vannak ott, mert nem kapnak elég odafigyelést és törődést. És ezt nem csak a gyerekekről lehet elmondani. Azt gondolom, hogy baj van az emberi kapcsolatokkal.

Annyi kompromisszumot hoz valaki élete során, annyifelé kell alkalmazkodnia, hogy otthon már nem akar, viszont enélkül meg nem lehet együtt élni, így fel is borulnak a kapcsolatok. Nálunk a házasságok fele tönkremegy, elválnak, de nem ez a lényeg, hanem az, hogy az emberek szeretnének újra hinni benne, meg is próbálják megint, újraházasodnak, de nem megy, mert ahhoz sok lemondás kell.

Mert végül is mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm. Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben.

Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek. Mérei Ferenc, a neves pszichológus szerint a sikeres élet titka nagyon egyszerű: nem kell mindig jól járni.
El kell fogadni, hogy vannak a vereségeknek, a bukásoknak, az életnek olyan szempontjai is, amelyeket az ember csak akkor láthat meg, miután kiütötték, és a földön fekszik.”

Popper Péter (Budapest, 1933. november 19. – Budapest, 2010. április 16.) pszichológus, klinikai gyermek-szakpszichológus, pszichoterapeuta, egyetemi tanár.

önbizalom

Senki nem lehet biztos magában. Mindenkinek meg kell küzdenie a saját ördögével.

És szerencsés ember, akiben van bátorság ehhez a küzdelemhez.

27 éve, ezen a napon halt meg Isaac Asimov orosz származású amerikai író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.
Isaac Asimov
 [ˈaɪzək ˈæzɪˌmɔf] (született Iszaak Judovics Ozimov, oroszul Исаак Юдович ОзимовPetrovicsi, 1920. január 2. – New York, 1992. április 6.) orosz származású amerikai író és biokémikus.

lószelídités.

Nem kis feladatra vállalkozol, ha a saját lelkeddel barátságot akarsz kötni. Ha az egód és a magasabb Én-tudatod között szeretet-viszonyt akarsz kialakítani. Vagy ahogy manapság mondják: ha önmagadat meg akarod szeretni. Hasonlít ez a vadló befogásához és megszelídítéséhez, melyről gyönyörű vallomást olvastam az észak-amerikai prériindiánoktól.

A vadlovakkal ugyanis nem lehet barátságot kötni.

Nem akarnak.Nagyon nem akarnak.
Rettegnek tőle. Menekülnek előle.
Meg kell tanítani őket – így mondják – a “jót akarni.”

Az indiánok – akik úgy ismerik az állatok lelkét, mint a sajátjukát – azt mondják, hogy nem “betörni” kell a vadlovakat, ahogy azt a nyugati emberektől, elsősorban a cowboyoktól látták, hanem meggyőzni őket arról, hogy a szelídség az ő igazi, boldog lelkiállapotuk.

Ehhez szeretet kell, melyet az állat tévedhetetlenül megérez.
A szeretetnek pedig – így mondják az indiánok – kétféle ereje van.

Az egyik az Erély. (Szigort is írhatnék, de a magyar “erő”-ből képzett “erély” jobb szó.)

A másik a Gyengédség.

Ha ez a kettő megvan az indiánban, lova s a véle való kapcsolata harmonikus lesz.
Először kipányvázzák a vadlovat, s az így keményen őrzött állatot a harcos lassan közelíti meg. “Lónyelven” beszél hozzá. Hogy mit mond ilyenkor, kettőjük titka. Csak annyit hallani belőle, hogy: hóóóó… hóóó… hóóóóó… hóóó…

A gondolat a lényeg nem a szó. “Hó… hóóóó… hóóó…”
Ez lefordíthatatlan. De a ló érti.

Amikor lassan megnyugszik, a harcos egy vékony bőrszíjat kanyarít az orra, a nyaka és a füle köré, s ezt roppant erősen tartja. Innen kezdve az állattól függ, hogy laza-e vagy feszül. Ha ellenszegül: feszül, ha odaadó: laza.

Ez a szeretet az Erély nyelvén. “Te döntesz, nem én!” – üzeni. Ha lázadsz, fáj, ha megadó vagy, jó lesz neked. Az Erély nem tévesztendő össze az erőszakkal: az erőszak rabszolgákat csinál, mert önző és szeretetlen, az Erély társakat, barátokat nevel. Az erőszak a lealjasítás, az Erély a megnemesítés eszköze.

A ló ezt érti. Mi nem. Mi azt hisszük, a szeretet lágy. Puha. Mindent megengedő. Elomló. Gyenge. Tévedés! Ez csak az egyik oldala. A másik – amit nem ismerünk – az erő. A szeretet ereje. Ez legyőzhetetlen és nagyon kemény lehet.
Innen kezdve már nem kell pányva – a ló az ember kezében van.

Ezután végigsimogatja a remegő ló fejét, homlokától az orráig. Az orránál hosszan tartja a kezét, hogy a szagához hozzászokjon. Aztán a bal oldalát simítja végig, majd a jobb oldalát, majd lassan a lábait – vagyis a legveszélyesebb részét. A máskor vadul rugdalózó lábak simogatása döntő: a ló érzi, hogy nem félnek tőle, mert nincs benne félnivaló. “Nem bánthatsz, mert szeretlek!” – üzeni ilyenkor az emberi tenyér.

Aztán lassan ráfekszik a ló hátára az indián. Kezdetben csak úgy, hogy a lába még a földet éri, aztán lassan… egészen lassan följebb-följebb kúszik.
Végül elfoglalja helyét a ló hátán.

Ekkor már uralja a lovat. Aki ezentúl gazdájának hű társa lesz. És azt üzeni, néma gondolatával: “ne az én akaratom legyen meg, hanem a tiéd, gazdám!”.
Ez az önnevelés, de a nevelés folyamata is.

Ha csak az Erély működik – így tanítják az indiánok -, az ostor és a pányva, a lóból eltűnik ugyan a vadság, de sohasem lesz szabad.
Rabszolga ló lesz belőle.
Dacos, törött lelkű, rosszkedvű lény.
Nem barát, akivel beszélgetni lehet, hanem riadt jobbágy, lelketlen robotgép.

Ha pedig csak a Gyengédség neveli, az állat uralhatatlan marad.
Önfejű és fékezhetetlen.
Az történik, amit ő akar, visszaél a jósággal.
Azt is mondják még, ha az indiánból bármelyik erő hiányzik, akár a Gyengédség, akár a Szigor ereje, azt jelenti, hogy nem tud szeretni igazán.

Vagy mondjuk így: nem tud jól szeretni.
És ezt a ló nem csak “érzi”, tudja is.
A lovak többet tudnak a szeretetről, mint mi – mondják az indiánok.

Azt is tudják például, ha a harcos így megszelídítette, ezentúl együtt él, együtt harcol, s néha együtt is hal meg vele.

Barátommá tenni valakit ugyanis azt jelenti, hogy én is odaadom magamat neki, teljesen. Figyelek rá, és én is éppúgy érzem az érzését, és ismerem a gondolatát, mint ő az enyémet.
A megszelídített ló és a bölcs indián barátsága szép példája minden nevelésnek és önnevelésnek.

Ha látod magad előtt a képet: a nemes arcú, nyílt tekintetű indiánt, amint pompás, istenkirályi tolldíszében ül barátjának és leghűségesebb társának a nyergében, akinek minden vad és nyers szeszélyét ismeri, s tud vele bánni, máris képet kaptál arról, mit értek én ezalatt a fogalom alatt, hogy önmagunkat megszeretni – vagy ami ugyanaz: mit értek azalatt, hogy öntudatos ember.
Ritka manapság.
Olyan valakit jelent, aki saját lelkével egységben él.

És nem a hangulatai rángatják, nem a szenvedélyei, nem a szomorúsága, félelme, szorongása, idegessége, nyugtalansága – mert ura a saját lelkének.

Ura a lelkiállapotainak. Ura önmagának. Ez nem elfojtást jelent, hanem szeretetet.
Láttam ilyen embert – csodálatos!

Két dolog sugárzik belőle: az egyik az erő.
A másik: a derű.
A kettő összefügg.

82 éve, ezen a napon született Müller Péter író, dramaturg. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Müller Péter (Budapest, 1936. december 1. –) József Attila-díjas íródramaturg, forgatókönyvíró, előadó. A hazai spirituális irodalom egyik legismertebb alakja. 1956-ban átesett egy halálélményen. Ez a tapasztalat egész lényét és művészi célkitűzéseit megváltoztatta. Mind színpadi művei, mind regényei és esszé kötetei ennek a megrendítő tapasztalatnak az élményéből születtek. Könyvei minden kétséget kizáróan az utóbbi évek legsikeresebb ezoterikus kötetei közé tartoznak, ezt jelzi a több százezer eladott példány. Spirituális művei mellett drámaíró tevékenysége is meghatározó. Itthon s a világ sok színpadán játszott szerző.