Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

1o észrevétel. 7o. születésnapra.

Charlie Chaplin

Charlie Chaplin a 70. születésnapján írta…az alábbiakat:

1. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy a kínok, a szenvedések és érzelmi fájdalmak csak figyelmeztető jelei annak, hogy a saját igazságom ellenében élem az életem. Ma már tudom, hogy ez: HITELESSÉG.

2. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy mennyire tud bántani valakit az, ha rá akarom erőltetni a vágyaimat, miközben az idő még nem jött el erre, illetve az adott személy még nem állt készen rá, még akkor is, ha ez a személy én magam voltam. Ma ezt úgy hívom: TISZTELET.

3. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy másfajta élet után vágyakozzak, és láttam, hogy minden, ami körülvesz, az valójában egy lehetőség arra, hogy fejlődjek. Ma ezt úgy hívom: ÉRETTSÉG.

4. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, megértettem, hogy minden körülmények között a megfelelő helyen és időben vagyok, és minden a megfelelő pillanatban történik. Így nyugodt lehetek. Ma ezt úgy hívom: ÖNBIZALOM.

5. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal, hogy raboljam a saját időmet, és abbahagytam a jövőre vonatkozó nagy tervek gyártását. Ma csak olyan dolgokat cselekszem, amik örömet okoznak nekem és boldoggá tesznek. Olyan dolgokat, amik felvidítják a szívemet. Mindezt a magam módján csinálom, a saját ritmusomban. Ma ezt úgy hívom: EGYSZERŰSÉG.

6. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felszabadítottam magam azok alól a dolgok alól, amik nem tettek jót az egészségemnek – ételek, emberek, dolgok, helyzetek és minden, ami elvitt önmagamtól. Először ezt a hozzáállást egészséges egoizmusnak tartottam. Ma már tudom, hogy ez: ÖNMAGAM SZERETETE.

7. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, felhagytam azzal a próbálkozással, hogy mindig igazam legyen, és azóta sokkal kevesebb alkalommal tévedtem. Ma ezt úgy hívom: SZERÉNYSÉG.

8. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, elutasítottam, hogy a múltban éljek és a jövő miatt aggódjak. Most, csak a pillanatnak élek, ahol MINDEN történik. Ma napról napra élem az életem és úgy hívom: BETELJESEDÉS.

9. Amikor elkezdtem szeretni önmagam, észrevettem, hogy az elmém képes arra, hogy zavarjon és beteggé tegyen. De ahogy összekapcsoltam a szívemmel, az elmém nagyon hasznos szövetségessé vált. Ma ezt úgy hívom: A SZÍV BÖLCSESSÉGE.

10. Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek. Ma már tudom, hogy EZ AZ ÉLET.

Sir Charles Spencer Chaplin (közismertebb nevén Charlie Chaplin, London, 1889. április 16. – Vevey, Svájc, 1977. december 25.) angol filmrendező, forgatókönyvíró, színész, zeneszerző, vágó, filmproducer.

10 perc

0:11 Rohanó világban élünk. Életritmusunk fergeteges, folyton jár az agyunk, mindig csinálunk valamit.

0:19 Ennek tükrében, szeretném, ha röviden átgondolnák, mikor szakítottak időt utoljára arra, hogy semmit se csináljanak. Csak 10, zavartalan percről van szó! És amikor azt mondom, hogy semmit, úgy is gondolom. Tehát semmi emailezés, semmi SMS-ezés, semmi internetezés, semmi tévézés, semmi evés, semmi olvasás, vagy akár csak csendes merengés a múltról, vagy a jövő tervezése. Egyszerű “semmit” tevés. Sok értetlen arcot látok a teremben. (Nevetés) Az a gyanúm, hogy jól vissza kell menniük az időben!

0:51 Szokatlan dologra kérdeztem rá, igaz? Az elménkről fogunk beszélni. Az elménkről lesz szó, legnagyobb kincsünkről, mely révén megtapasztaljuk életünk minden pillanatát, az elménkről, mely meghatározza egyéni boldogságunkat, elégedettségünket és érzelmi stabilitásunkat, valamint azt is, hogy egyúttal kedvesek, figyelmesek és törődők legyünk emberi kapcsolatainkban. Elménken múlik az is, hogy koncentráltak, kreatívak, spontánok lehessünk, és mindenben a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból. És mindezek ellenére semmit sem törődünk vele. Annyi időt sem fordítunk rá, mint a kocsinkra, a ruházatunkra, a hajunkra — — na jó, ez rossz példa volt, de értik, hogy mire gondolok. (Derültség)

1:38 Ez persze oda vezet, hogy stresszesek, feszültek leszünk. Tudják: az elménk nyüszítve zúg, akár egy mosógép, csak jár körbe-körbe, tele nehéz és kusza érzésekkel, melyekkel nemigen tudunk mit kezdeni, és az a szomorú igazság, hogy olyannyira szétszórttá válunk, hogy már nem is vagyunk jelen abban a világban, amelyben élünk. Kihagyjuk a számunkra legfontosabb dolgokat, és ami a legrosszabb, mindenki azt hiszi, hogy az élet már csak ilyen: ez van, ezt kell szeretni. Pedig ennek igazán nem kéne így lennie.

2:12 Tizenegy éves lehettem, amikor először vettem részt meditációs gyakorlaton. Na, ott aztán az összes sztereotípia megvolt, ami létezik: lótuszülés a padlón, füstölőpálcikák, herbatea, vegetáriánusok meg minden, de az anyukám elment, én kíváncsi voltam, úgy hogy én is mentem vele. Aztán meg láttam egy pár kungfu filmet is, és titokban az járt a fejemben, hogy talán repülni is megtanulok, de hát akkor még nagyon fiatal voltam. (Derültség) Aztán, azt hiszem, sokakhoz hasonlóan, olyasmit gondoltam, hogy ez az egész csak afféle aszpirin az elmének. Stresszes az ember, hát meditál egy csöppet. Eszembe sem jutott, hogy a dolognak megelőző jellege is lehet — egészen kb. 20 éves koromig, amikor több dolog is történt gyors egymásutánjában az életemben, kemény dolgok, amelyek felforgatták az életemet, és hirtelen súlyos gondolatok árasztottak el, nehéz és bonyolult érzések, amelyekkel nem tudtam megbirkózni. Valahányszor, hogy úgy mondjam, letepertem egyet, már elő is pattant egy másik helyette. Nagyon de nagyon stresszes időszak volt ez.

3:12 Azt hiszem, a stresszt mindenki másképp próbálja kezelni. Vannak, akik beletemetkeznek a munkába, mert az elvonja a figyelmüket. Mások a barátok és a család felé fordulnak támogatásért. Megint mások a pohár fenekére néznek, vagy gyógyszert szednek. Én úgy kerestem a magam megoldását, hogy beálltam szerzetesnek. Abbahagytam az egyetemet, és irány a Himalája! Szerzetes lettem tehát, és elkezdtem meditációt tanulni.

3:39 Gyakran kérdezik tőlem, mit hozott nekem ez az időszak. Nos, néhány dolgot megváltoztatott. Mitagadás, ha az ember szerzetesi cölibátusban él, az megváltoztat egy pár dolgot. De ennél többet is jelentett. Megtanított arra, hogy jobban értékeljem, hogy megbecsüljem a jelen pillanatot. Ami azt jelenti, hogy ne merüljek el a gondolataimban, ne legyek “máshol”, ne hatalmasodjanak el rajtam nyomasztó érzések, ehelyett tanuljak meg az ittben és a mostban élni, tudatosnak lenni és “jelen”.

4:15 A jelen pillanatot nem értékeljük eléggé. Hétköznapi dolognak tűnik, de olyan kevés időt töltünk a jelenben, amitől minden lesz, csak nem hétköznapi. Harvardi kutatók publikáltak egy cikket mostanában, melyben azt írják, hogy az elménk az idő 47 százalékát merengéssel, gondolatokba mélyedten tölti. Negyvenhét százalékról van szó. Másrészt a gondolatoknak ez a fajta állandó elkalandozása közvetlen oka a boldogtalanságnak is. Nos, amúgy sem vagyunk itt olyan sokáig, de hogy életünk csaknem felét gondolatokba temetkezve és potenciálisan boldogtalanul töltsük el… Nem tudom, ki hogy van vele, de én ezt tragikusnak látom. Főleg azért, mert tehetnénk ellene, hiszen létezik egy pozitív, gyakorlati, kivitelezhető és tudományosan alátámasztott technika, mely lehetővé teszi, hogy elménk egészségesebb legyen, hogy tudatosabbak és kevésbé szétszórtak legyünk. És az a legszebb az egészben, hogy noha csak napi 10 percünkbe kerül, hatással lehet az egész életünkre. De tudnunk kell a módját, hogyan csináljuk. Gyakorlatokra van szükség. És szükség van egy keretre is, hogy megtanuljuk, hogyan legyünk tudatosabbak. Lényegében ez az, amit meditációnak hívunk: megbarátkozni a jelen pillanattal. De tudnunk kell, hogyan csináljuk, hogy a legtöbbet hozzuk ki belőle. Mert, ha nem tudnák, épp erre való ez az egész. Sokan azt hiszik, hogy a meditáció a gondolatok megállításáról szól, arról, hogy megszabaduljunk az érzéseinktől, hogy irányítsuk az elménket, holott egészen másról van szó. Arról inkább, hogy hátralépünk, hogy tisztábban lássuk a gondolatainkat és érzéseink jövés-menését anélkül, hogy mérlegelnénk őket — ellazulva, de fókuszált elmével.

6:04 Ha például, ahogy most is, túl erősen koncentrálok a labdákra, akkor képtelen vagyok annyira ellazulni, hogy közben beszélni is tudjak Önökhöz. Ugyanígy, ha túlságosan ellazulok, miközben Önökhöz beszélek, akkor nem tudok eléggé fókuszálni a labdákra: el fogom ejteni őket. Nos, az életben, ahogy a meditációban is, van úgy, hogy a fókuszálás erősebb a kelleténél, és akkor az életünk egy kicsit ilyen lesz. Nagyon kényelmetlen módja az élet megélésének az, amikor az ember ennyire feszült, stresszelt. Máskor kissé jobban levesszük a lábunk a gázpedálról mint kéne, és a dolgok kezdenek ehhez hasonlóvá válni. Ha így meditálunk — (horkolás) –, akkor persze a vége az lesz, hogy elalszunk. Tehát meg kell találnunk az egyensúlyt, a fókuszált relaxációt, mely megengedi, hogy gondolataink jöjjenek-menjenek anélkül, hogy átélnénk őket, mint máskor.

6:50 Miközben azon igyekszünk, hogy elsajátítsuk a tudatosságot, gyakran eltérít bennünket valamilyen gondolat. Mondjuk, hogy ez itt egy nyugtalanító gondolat. Szóval, minden rendben van, és akkor észrevesszük ezt a nyugtalanító gondolatot, és azt mondjuk magunknak: “Jé, nem is tudtam, hogy ez a dolog aggaszt engem”. Aztán visszatér az ember hozzá, megismétli: “Nézd már, aggódom. Nahát, csakugyan aggódom. Hűha, mennyi aggodalom!” (Derültség) És mielőtt kettőig számolnánk, már amiatt aggódunk, hogy mennyire aggódunk. Tiszta őrület, nem? Pedig folyton ezt csináljuk, nap mint nap. Gondoljanak arra, tudom is én, amikor mozgott a foguk. Tudta, hogy mozog a foga, és amikor mozog sajog. És mégis mit csinált fél percenként? (Motyogás) Ez fáj! És ezzel megerősítette a történetet. Igaz? És csak mondogatjuk magunknak, folyton, ugyanúgy. Csak akkor szabadulhatunk meg ezektől a történetektől és gondolatsémáktól, ha megtanuljuk úgy szemlélni elménket, ahogyan kell. Ha az ember nekiül, és elkezdi ilyen módon figyelni az elmét, sokféle sémát vehet észre. Van olyan elme, amelyik tele van nyugtalansággal és — folyton ez megy Nem csoda, hogy ültünkben sem tudunk teljesen nyugton maradni, ha az elménk ilyen. Van, hogy egy elme egyhangú és unalmas, csaknem mechanikus, és mintha csak ennyi volna benne: felkelés, munka, evés, alvás, felkelés, munka… És van olyan, hogy csak egy apró, de idegesítő gondolat jár körbe és körbe és körbe és körbe az elmében. Nos, akármi is a helyzet, a meditáció lehetőséget ad arra, hogy hátralépjünk, hogy más perspektívából nézzünk, és lássuk, hogy a dolgok nem mindig olyanok, amilyennek látszanak. Nem változtathatunk meg minden apró mozzanatot, történést az életünkben, de változtathatunk azon, hogy ezeket hogyan éljük meg. Ezt a lehetőséget adja meg a meditáció, a tudatosság. Nincs szükség füstölőpálcikákra, és elhihetik: a földön sem kell kuporogni. Mindössze napi 10 percre van szükség: hátralépni egyet, megbarátkozni a jelen pillanattal, hogy megtapasztalhassuk az összpontosítás, a nyugalom és a világosság megerősödött érzetét életünkben.

9:08 Nagyon köszönöm! (Taps)

Forrás : TED.

Andy Puddicombe, egy Buddhista szerzetes, aki egyben cirkuszi művész is.1972 szeptember 23-án született, Bristolban, Nagy Brittaniában, a  Headspace; alapítója, ami egy díjazott egészséges életmódot promováló platform, ami a meditációt helyezi előtérbe a felhasználóinak.

Kimnowak – A szíved alatt

Kimnowak – A szíved alatt

Rajta, fal ma, harap az éj,
hasad a hangja falakba liheg a kéj,
hej, odalent elered a szoknyádba,
ráváglak a zongorára, drága

Rajta, hajba kap ma az éj,
dagad az ajka, vérbe csókol a mély,
hej, odalent csak lüktet combod között,
ahogy a gombok nyílnak s én költözök
szíved alá

Torkodban dobol a ritmus
Torkodban dobol a friss hús
Torkodban dobol a lelked
Hogy élni felejtsek el, s halni merjek

Kincsem, így lettem nincstelen,
Nincs mögöttem tűz, jöjj velem

Rajta, rajtakap ma az éj,
ragad a száj, hazudnál hogy csak az enyém,
az a kert ami lent nyárba öltözött,
ahogy a kések nyílnak s én költözök
szíved alá

A Kimnowak 1993-ban alakult magyar pop-rock zenekar. Az együttest Novák Péter énekes, Nagy Gergely basszusgitáros és Pribil György gitáros alapította.