Ákos: Őszi tájkép

Ákos: Őszi tájkép
Egy levél a földre hull
Lassan már alkonyul
És nemsokára
Az őszi tájra
Sötétség borulMég bágyadtan int a Nap
A tékozló sugarak
Emlékekből
Képzeletből
Elém rajzolnak

Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd a dér
A fákhoz ér

Belőled érkező
Szíveden élősködő
Terhed voltam
De elfutottam
Növesztett az idő

Fejem öledbe ejtettem
Te egyetlen, aki hitt bennem
Ha megtorpantam
Orra buktam
A hitemet vesztettem

Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd, a dér
A fákhoz ér

Egy megfakult hajfonat
Egy dobozban tejfogak
Ennyi csak
Ami megmarad
Ha szétosztod önmagad
Ezer dolgom fojtom rád
A sírodon a friss virág
Csak ritka vendég
Nincs rá mentség
Felőröl a világ

Az arcod felragyog
Mint egy őszi tájkép
Ahogy újra felnevetsz
Csupa arany és bíbor
Minden árnyék
Ilyen gyönyörű nem lehetsz
A lusta Nap tavaszt ígér
Tavaszt ígér, nyarat remél
De nézd, a dér
A fákhoz ér

A sötét már elvakít
Szidj meg vagy mondj valamit
Nagy hirtelen
A nyakszirtemen
Egy kéz végigsimít.

 Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

vak. festmény.

Semmi sem lehetetlen! Ez a vak ember élénk festmények fest csak a tapintását használva.
Saját honlap itt.
John Bramblitt 14 éve vesztette el a látását. Korábban is érdekelte a művészet, rajzolgatott is, de csak megvakulása után kezdett festeni.
Róla többet magyarul itt.

Kiss Jenő: Kós Károlyhoz.

Kiss János

Kiss Jenő: Kós Károlyhoz.

Ha kellett, rajzoltál, ha kellett, írtál,
ha kellett, házat, templomot emeltél,
ezerfelé szakadtál, hogyha kellett,
és KELLETT – követelte sors, idő,
a föld megfordult rendje követelte –
ha tíz kezed van, sem lett vón elég.
A kő, a tus, a szó mind harcba indult,
mind megtanult hallgatni szép, merész
szándékaidra, formák, hangzatok
juháztak szellemedhez, győzni készen –
mert mindenre szükséged volt, hogy kitöltsél
valami űrt; hogy megtarts valamit;
hogy ráébresszél minket valamikre,
miket már kezdtünk elfeledni, ősi
és új dolgokra, egyszerű s magasztos
kapcsolatokra, egy kis földdarab
szívekbe és márványokba írt becsére.

Te, a szépmíves Erdély reneszánsz
mindentudója, mester annyi ágban,
egyetlen s összehasonlíthatatlan,
lett volna-é, mi volt itt – nélküled?
Megérted, ím, amit csak kevesek;
a neved fénylőn elszakadt tetőled,
s jelképpé, fogalommá lényegült,
sólyom-fejed minden szilaj merészség
címerpajzsává, biztatni a gyengét,
s még bátrabb tettre bírni az erőset,
de sose mások ellen, bajszítóként,
hanem mindig testvérként másokért!

Kalaplevéve nézünk fel Reád most,
amint ott állsz az évek ormain,
toronyrakók és kódex-másolók
szellemutóda, szívós és konok!
Minden szavad – kódex-betűkkel írva –
a hűség és a szolgálat igéje;
tőled tanultuk őket egykoron mi,
és megtanulni most is: kötelesség.

Követni őket most is KÖTELESSÉG!
(1968)

Kiss Jenő, álnevei: Krizbai Géza, Ipp Dániel (Mócs, 1912. szeptember 13. – Kolozsvár, 1995. december 16.) magyar költő, író, műfordító. A 20. századi erdélyi magyar líra egyik kiemelkedő képviselője.

Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. – Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus.