Arany János : Családi kör

Arany János : Családi kör

Este van, este van: kiki nyúgalomba!
Feketén bólingat az eperfa lombja,
Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
Lomha földi békák szanaszét görögnek,
Csapong a denevér az ereszt sodorván,
Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

Udvaron fehérlik szőre egy tehénnek:
A gazdasszony épen az imént fejé meg;
Csendesen kérődzik, igen jámbor fajta,
Pedig éhes borja nagyokat döf rajta.
Ballag egy cica is – bogarászni restel –
Óvakodva lépked hosszan elnyult testtel,
Meg-megáll, körűlnéz: most kapja, hirtelen
Egy iramodással a pitvarba terem.

Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye
Oly hivogatólag süt ki a sövényre.
Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya,
Küszöbre a lábát, erre állát nyujtja.
Benn a háziasszony elszűri a tejet,
Kérő kis fiának enged inni egyet;
Aztán elvegyűl a gyermektársaságba,
Mint csillagok közé nyájas hold világa.

Egy eladó lyány a tűzre venyigét rak:
Ő a legnagyobb s szebb… a hajnali csillag.
Vasalót tüzesít: új ruhája készen,
Csak vasalás híja,… s reggel ünnep lészen.
Körűl az apróság, vidám mese mellett,
Zörgős héju borsót, vagy babot szemelget,
Héjából időnként tűzre tesznek sokat:
Az világítja meg gömbölyű arcukat.

A legkisebb fiú kenyeret kér s majszol;
Üszköt csóvál néha: tűzkigyókat rajzol.
Olvas a nagyobbik nem ügyelve másra:
E fiúból pap lesz, akárki meglássa!
Legalább így szokta mondani az apjok,
Noha a fiú nem imádságon kapkod:
Jobban kedveli a verseket, nótákat,
Effélét csinálni maga is próbálgat.

Pendül a kapa most, letevé a gazda;
Csíkos tarisznyáját egy szegre akasztja;
Kutat az apró nép, örülne, ha benne
Madárlátta kenyér-darabocskát lelne.
Rettenve sikolt fel, amelyik belényul:
Jaj! valami ördög… vagy ha nem, hát… kis nyúl!
Lesz öröm: alunni se tudnak az éjjel;
Kinálják erősen káposzta-levéllel.

A gazda pedig mond egy szives jó estét,
Leül, hogy nyugassza eltörődött testét,
Homlokát letörli porlepett ingével:
Mélyre van az szántva az élet-ekével.
De amint körülnéz a víg csemetéken,
Sötét arcredői elsimulnak szépen;
Gondüző pipáját a tűzbe meríti;
Nyájas szavu nője mosolyra deríti.

Nem késik azonban a jó háziasszony,
Illő, hogy urának ennivalót hozzon,
Kiteszi középre a nagy asztalszéket,
Arra tálalja fel az egyszerü étket.
Maga evett ő már, a gyerek sem éhes,
De a férj unszolja: „Gyer közelebb, édes!”
Jobb izű a falat, ha mindnyájan esznek, –
Egy-egy szárnyat, combot nyujt a kicsinyeknek.

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára:
Mért ne fogadnók be, ha tanyája nincsen,
Mennyit szenved úgy is, sok bezárt kilincsen!”
Visszajő a lyánka, az utast behíván.
Béna harcfi lép be, sok jó estét kíván:
„Isten áldja meg a kendtek ételét is,
(Így végezi a szót), meg az emberét is.”

Köszöni a gazda: „Része legyen benne:
Tölts a tálba anyjok, ha elég nem lenne.”
Akkor híja szépen, hogy üljön közelébb –
Rá is áll az könnyen, bár szabódik elébb.
Éhöket a nagy tál kívánatos ízzel,
Szomjukat a korsó csillapítja vízzel;
Szavuk sem igen van azalatt, míg esznek,
Természete már ez magyar embereknek.

De mikor aztán a vacsorának vége,
Nem nehéz helyen áll a koldus beszéde;
Megered lassanként s valamint a patak,
Mennél messzebbre foly, annál inkább dagad.
(1)Beszél a szabadság véres napjairul,
S keble áttüzesül és arca felpirul,
Beszél azokról is – szemei könnyben úsznak –
Kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elbeszéli vágyát hona szent földére,
Hosszu terhes útját amíg hazaére.
(2)Az idősb fiú is leteszi a könyvet,
Figyelmes arcával elébb-elébb görnyed;
És mihelyt a koldús megáll a beszédben:
„Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen.

„Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja,
Rátekint a vándor és tovább folytatja:
Néma kegyelettel függenek a szaván
Mind az egész háznép, de kivált a leány:
Ez, mikor nem hallják, és mikor nem látják,
Pirulva kérdezi tőle… testvérbátyját:
Három éve múlik, hogy utána kérdez,
Még egy esztendőt vár, nem megy addig férjhez.

Este van, este van… a tűz sem világit,
Kezdi hunyorgatni hamvas szempilláit;
A gyermek is álmos, – egy már alszik épen,
Félrebillent fejjel, az anyja ölében.
Gyéren szól a vendég s rá nagyokat gondol;
Közbe-közbe csupán a macska dorombol.
Majd a földre hintik a zizegő szalmát…
S átveszi egy tücsök csendes birodalmát.

(1851. ápr. 10.)

203 éve, ezen a napon született Arany János magyar költő, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Arany János (Nagyszalonta, 1817. március 2. – Budapest, 1882. október 22.) magyar költő, a Kisfaludy Társaságigazgatója, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára.

Irodalmi pályafutása 1845-ben Az elveszett alkotmány című szatirikus eposszal indult, de igazán ismertté az 1846-ban készült Toldi tette.

Csuja Imre (Hajdúnánás, 1960. július 11. –) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.

siker. esély.

A siker gyakran csak a nagy számok törvényének engedelmeskedik.
Aki meg akar nyerni egy versenyt, induljon sok versenyen.
Aki meg akar kapni egy állást, jelentkezzen minél több állásra.
Aki főszerepet akar egy darabban, az menjen el minél több meghallgatásra. (…)
Ahogy növelhetjük a lottón a nyerési esélyeinket, ha egyszerre több szelvénnyel játszunk, úgy az is biztos, hogy sokkal nagyobb eséllyel kapunk meg egy vágyott szerepet, ha újra és újra próbálkozunk.

Barabási Albert László (Karcfalva, 1967. március 30. –) magyar fizikus, hálózatkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Apja Barabási László történész, volt múzeumigazgató. Édesanyja, Katalin magyar szakos tanárnő és gyermekszínházi rendező.

próbálkozás. hiba.

“A hibákat el tudom fogadni, hiszen mindenki követ el hibákat. De azt nem fogadom el, ha valaki soha nem próbálkozik.”

56 éve ezen a napon született Michael Jordan amerikai kosárlabdázó.

E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltessen sokáig.

Michael Jeffrey Jordan (New York, 1963. február 17. –) visszavonult hivatásos amerikai kosárlabdázó. Széles körben a világ legsikeresebb kosárlabdázójának tartják, ő volt generációja legjobban szponzorált játékosa, és kiemelkedő szerepe volt abban, hogy az NBA népszerűsége a 80-as és 90-es években világszerte egyre növekedett. Minden idők egyik legnagyobb hatású sportolója.

lehetetlen. reálisan.

Nézzük reálisan a dolgokat! Próbálkozzunk meg a lehetetlennel.

90 éve, ezen a napon született Che Guevara politikus, marxista forradalmár, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Ernesto Rafael Guevara de la Serna [erˈnesto rafaˈel geˈβaɾa delaˈserna] (Rosario, Argentína, 1928. június 14. – La HigueraBolívia, 1967. október 9.), ismertebb nevén Che Guevara ([ˈtʃe ɣeˈβaɾa] Loudspeaker.svg kiejtése), vagy egyszerűen Che. Orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter.

büntetés

Ha úgy próbálod megbüntetni a világot, hogy félrevonulsz, elrejtőzöl előle, akkor nagyot tévedsz: ezzel csak magadnak ártasz.

A világnak nincs ideje és kedve a te távolléteddel törődni, valaki automatikusan a helyedre lép majd.

Sajnos nem biztos, hogy pótolhatatlan vagy, ha ki akarod próbálni, egy amerikai üzletember tanácsa szerint: “dugd be az ujjadat egy lavór vízbe, és mikor kihúztad, nézd meg, maradt-e egy lyuk utána?!

84 éve, ezen a napon született Moldova Gyürgy magyar író. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Moldova GyörgyReif (Budapest1934március 12. –) Kossuth-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író.[1] Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.

Kértem Istentől.

Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni…
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni..
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem
Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket.. már nem fájnak a pofonok
Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben
Kaptam még több csalódást… megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim..
Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom… hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen.. ki tudok-e mászni a gödörből..
Megerősít a fájdalom.. a könnyektől lettem az aki vagyok
Őszintén élem az életem.. s míg élek, ez az ember maradok.

Jézus feltámadása. élő remény.

Szent Péter apostol – Budapest, Belvárosi Szent Mihály-templom

Húsvét 2. vasárnapja, az isteni irgalmasság vasárnapja

Szentlecke Szent Péter apostol első leveléből, 1Pét 1,3-9
Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása élő reményre teremtett újjá bennünket.

Testvéreim!
Áldott legyen az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki nagy irgalmasságával, Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, élő reményre teremtett újjá bennünket, hogy a mennyben romolhatatlan, szeplőtelen és el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben megnyilvánuljon.

Örüljetek tehát, akkor is ha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy kipróbált hitetek, mely értékesebb a tűzpróbát kiállott veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre.

Mivel szeretitek Krisztust, bár nem láttátok, és hisztek benne, noha nem találkoztatok vele, amikor eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét, – a megdicsőültek kimondhatatlan örömével fogtok ujjongani.

Ez az Isten igéje.

Péter első levele a Biblia újszövetségi iratainak részét képező levél. Hagyományosan Szent Péter apostol nevéhez fűzik, aki római püspöksége alatt írta Kis-Ázsia több egyházának, feltehetőleg Kr. u. 60. körül.

Szent Fausztina magánkinyilatkoztatásaiban, látomásaiban párbeszédet folytatott Jézussal, melyben – a nővér naplója alapján – Jézus kérte, hogy húsvét utáni első vasárnapja legyen az isteni irgalmasság napja. II. János Pál pápa 2000. április 30-án kihirdette az isteni irgalmasság ünnepét az egész világra. Ugyanezen a napon szentté avatták a nővért.