János látomása

Isten báránya és a 7 pecsétes könyv

Bibliai olvasmány a Jelenések könyvéből, Jel 7,2-4.9-14

Akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni.

Én, János láttam, hogy napkelet felől egy másik angyal száll fel. Nála volt az élő Isten pecsétje.

Hangos szóval így kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt arra, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: “Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit?”

Ekkor hallottam a megjelöltek számát: száznegyvennégyezren voltak Izrael fiainak minden törzséből.

Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal.

Hangos szóval kiáltották: “Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”

Az angyalok mind a trón, a vének és a négy élőlény körül álltak. Arcra borultak a trón előtt és imádták az Istent: “Ámen. Áldás, dicsőség, bölcsesség, hála, tisztelet, hatalom és erő a mi Istenünknek örökkön-örökké! Ámen.”

Ekkor a vének közül az egyik megszólított és megkérdezte tőlem: “Kik ezek a fehér ruhások és honnan jöttek?”

Ezt feleltem: “Te tudod, uram!”

Erre ő azt mondta: “Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.”

Ez az Isten igéje.

A jelenések könyve, más néven János jelenései vagy Apokalipszis (Αποκάλυψη του Ιωάννη) a Biblia újszövetségiiratainak részét képező, i. sz. 68-69-ben keletkezett, görög nyelvű ókeresztény mű.

A jelenések könyve címzettjei Jézus Krisztus szolgái minden keresztény, valamint az efezusi (Epheszosz), a szmirnai (İzmir), a pergamoni, a thiatirai, a szárdiszi, a filadelfiai (Alasehír), valamint a laodíceai keresztény egyházközösségek.

Élet kenyere.

Évközi 18. vasárnap. Evangélium.

Alexander Ivanov : Kenyérszaporítás

Evangélium Szent János könyvéből, Jn 6,24-35

Amikor tehát a sokaság meglátta, hogy nincs ott sem Jézus, sem a tanítványai, beszálltak a bárkákba, és Jézust keresve Kafarnaumba mentek.

Amikor megtalálták őt a tengeren túl, azt mondták neki: ,,Mester, mikor jöttél ide?’’

Jézus azt felelte:

,,Bizony, bizony mondom nektek: Kerestek engem, de nem azért, mert jeleket láttatok, hanem mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. Ne azért az eledelért fáradozzatok, amely veszendő, hanem azért az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet majd az Emberfia ad nektek. Őt ugyanis az Atyaisten jelölte meg pecsétjével.’’

Erre azt kérdezték tőle: ,,Mit tegyünk, hogy Isten tetteit cselekedjük?’’

Jézus azt felelte: ,,Isten tette az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.’’

Erre megkérdezték tőle: ,,Milyen jelet viszel végbe, hogy lássuk és higgyünk neked? Mit cselekszel? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint írva van: ,,Égi kenyeret adott enni nekik”’’ [Kiv 16,4].

Jézus ezt válaszolta: ,,Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adta nektek az égből való kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az Isten kenyere az, amely a mennyből szállott le, és életet ad a világnak.’’

Ekkor azt mondták neki: ,,Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!’’

Jézus azt felelte nekik: ,,Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.’’

Ezek az evangélium igéi. Áldunk téged Krisztus.

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.