A szerény ember imádsága

A szerény ember imádsága

Ne adj nekem, Istenem se gazdagságot, se nyomorúságot, csupán elegendő kenyeret kérek Tőled minden napra!

Ne adj feleslegeset, mellyel szemetes vödröt telíteném!

Nem kérek olyan ruhákat Tőled, amellyel elkápráztatnám a szegényeket, csak tisztességes, szép öltözettel ajándékozz meg engem!

Kérlek Istenem, juttass nekem egy házacskát is, szerény berendezéssel. Nem kívánok se kertes villát, se palotát, ahol büszkén, páváskodva illegetném magam!

Adj annyi jövedelmet, Istenem, hogy gyermekeimet eltarthassam, taníttathassam, de véletlenül se juttass akkora összeget, amely miatt többé nem tudjak nyugodtan aludni.

Ámen.

Forrás:  Gyulafehérvári Családpasztorációs Központ facebook.

Gryllus Vilmos: Szálljatok le…

Gryllus Vilmos: Szálljatok le…

Szálljatok le, szálljatok le
Karácsonyi angyalok,
Zörgessetek máma este
Minden piciny ablakot,
Palotába és kunyhóba
Nagy örömet vigyetek,
boldogságos ünnepet!

Gryllus Vilmos (Budapest, 1951. október 28. –) Kossuth-díjas (2000) magyar zenész, előadóművész, zeneszerző.

boldogság. hódítani.

Az ember nem arra született, hogy könnyen (…) elérje a boldogságot!
A boldogság olyan, mint az elvarázsolt szigetek palotái, amelyeknek kapuit sárkányok őrzik.
Harcolni kell érte, hogy meghódítsuk.

216 éve, ezen a napon született Alexandre Dumas francia író, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Id. Alexandre Dumas, teljes nevén Dumas Davy de la Pailleterie (Villers-Cotterêts, 1802. július 24. – Puys, Dieppe mellett, 1870. december 5.) francia író, legismertebb művei kalandos történelmi regények, amelyek a világ legolvasottabb francia írójává tették őt. Több regényéből (például a Monte Cristo grófja és a D’Artagnan-történetek) készült filmadaptáció, de írt színműveket, újságcikkeket is, és rengeteg emberrel levelezett. Apai nagyanyja fekete rabszolganő volt.

újrateremtés

Aki önmagát újrateremteni képes, az halhatatlan.
Ámulva, andalogva járunk végig a poraiból kiemelkedett város utcáin, partjain, s úgy tetszik a képzeletnek, mintha kőkolosszok ormain, e paloták homlokzatán, e ligetek árnyékából mindenütt egy bús, bánatos szellemarc tekintene felénk, sötét, beárnyalt szemeivel, aki mindenütt ott volt, ahol alkotni, ahol újjáteremteni, ahol boldogítani kellett; csak ő maga nem lett boldog, csak ő maga hullott szét a nagy munkában.

Lesz-e isten, aki valaha a szétbomlott remekmű darabjait ismét egymásba illeszti?

 193 éve, ezen a napon született Jókai Móra regényiró, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.
Ásvai Jókay Móric, közismertebb nevén Jókai Mór (Komárom, 1825. február 18. – BudapestErzsébetváros, 1904. május 5.) a márciusi ifjak egyike, regényíró, a „nagy magyar mesemondó”, országgyűlési képviselő, főrendiházi tag, a Magyar Tudományos Akadémia igazgató-tanácsának tagja, a Szent István-rend lovagja, a Kisfaludy Társaság tagja, 1876-tól 1903-ig a Petőfi Társaság elnöke, a Dugonics Társaság tiszteletbeli tagja.