Janicsák Veca – Mennyit adsz a lelkemért

Janicsák Veca – Mennyit adsz a lelkemért

Nem tudom szeretsz-e még.
Olykor túl kevés ha sírok, máskor mindent megpróbálsz.
Ha néha szívem meghátrál,
Egy furcsa belső hang szól rám, hogy kérdezzem.

Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő, odaadás…
vár-e ránk.

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?

Mennyit adsz a lelkemért,
Néha napján harcban állunk, érdekel mit áldoznál
Harcolunk a percekért,
Minden van ha a szerelem él,
De elvesztünk, ha roszul lépsz.

Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő odaadás…
Vár-e ránk.

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép. (2x)

Hát add magad, ne félj!

30 éve ezen a napon született Janicsák Veca magyar énekesnő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig őt!

Janicsák Veca (születési nevén Janicsák VeronikaBudapest, 1989. október 19. –) Fonogram-díjas magyar énekesnő. Édesapja Janicsák István előadóművész, zenész, dalszövegíró.

 

Élet. nem szabadulsz ki élve.

Egyikünk sem szabadul ki innen élve.

Így hát ne kezeld úgy magad, mint egy emléket.
Egyél finom ételeket.
Sétálj a napsütésben.
Ugorj bele a tengerbe.
Mondd ki az igazat, amit a szíveden hordozol.
Légy bolond.
Légy kedves.
Légy őrült.

Semmi másra nincs idő.

Sir Anthony Hopkins (Egyesült KirályságWalesPort Talbot, 1937. december 31.) Oscar-díjas walesi-amerikai színész, a filmtörténelem egyik legmeghatározóbb egyénisége. A Királyi Színiakadémián végzett, ezüst fokozattal.

Dsida Jenő – Psalmus Hungaricus (részlet)

“Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! –
– dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!
Énekelj, hogy világgá hömpölyögjön
zsoltárod, mint a poklok tikkadt, kénköves szele
s Európa fogja be fülét
s nyögjön a borzalomtól
és őrüljön bele! -:”

Forrás : Dsida Jenő facebook.

Dsida Jenő (Szatmárnémeti, 1907. május 17. – Kolozsvár, 1938. június 7.) erdélyi magyar költő.

A magyar költészet napját Magyarországon 1964 óta József Attila születésnapján, április 11-én ünneplik. Ebből az alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. A rendezvényeken klasszikus és kortárs költők versei egyaránt szerepelnek. Gyakran diákok, vagy éppen a ma is élő szerzők tolmácsolják a költeményeket.

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Brandt Józsinak

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha – legszebb perceinkben –
A színéből is – – valamit.”

1933 február 6

Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.