fésű. óraszíj.

Egy férfi régóta élt boldog házasságban feleségével.

Nagyon szegények voltak, a mindennapi betevőre is épp, hogy csak telt a pénzükből, de az egymás iránti szeretetükbe mindig tudtak kapaszkodni.

Egy napon a feleség így szólt a férjhez: „Nagyon jó lenne, ha tudnánk venni egy fésűt nekem. Sokszor okoz nehézséget, hogy teljesen összegubancolódik a hajam.”

A férje szomorúan így válaszolt: „Nem engedhetjük meg magunknak sajnos… Az én órám szíja is elszakadt, azt sem tudom megcsináltatni, mert nincs miből. Jó, ha enni tudunk valamit.”

Felesége nem erősködött tovább, hanem úgy tűnt, beletörődött a helyzetbe, és másról kezdtek el beszélgetni.

Másnap a férfi munkába menet beugrott egy órásműhelybe, és eladta szeretett óráját. Nem sok pénzt kapott érte, de elég volt ahhoz, hogy vegyen belőle egy fésűt a feleségének.

Eljött az este, és amint hazaért, lelkesen vette ki a táskájából a fésűt, hogy meglepje vele a feleségét.

Az ajtón belépve azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: feleségének rövidre volt vágva a haja.

Az történt ugyanis, hogy egy parókás üzletben el tudta adni a haját, amiből vásárolt egy óraszíjat, hogy meglepje a férjét vele.

Könnyes szemmel jó szorosan megölelték egymást, és egy picit sem sajnálták a látszólag értelmetlenül elköltött pénzt, mert amit kaptak egymástól, az a pénznél sokkal fontosabb.

Ismét megtapasztalták, mit jelent a tiszta szeretet.

fontos. más.nap.

Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak. Lehet, hogy ma látod utoljára látod azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd őket és bánj velük jól. Jusson időd arra, hogy azt mondd nekik, “sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért. Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd őket. Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

Gabriel García Márquez (Aracataca, 1927. március 6. – Mexikóváros, 2014. április 17.), teljes nevén Gabriel José de la Concordia García Márquez Nobel-díjas kolumbiai író, újságíró, kiadó és politikai aktivista. Élete legnagyobb részét Mexikóban és Európában töltötte, haláláig Mexikóvárosban élt.

Gyakran a mágikus realizmus leghíresebb írójának nevezik, és írásainak nagy része erősen kötődik is ehhez a stílushoz, de túl változatosak ahhoz, hogy művei összességükben könnyen beskatulyázhatóak legyenek.

Wass Albert: Halál

Wass Albert: Halál

Én úgy képzelem el,
hogy a halál egy óriási nász,
legszentebb, legemberibb ölelés.
Nem fájdalom: fájdalom-felejtő.
Nem rém: rémeket elűző.
Több mint a Szépség.
több mint a Szerelem,
a Jóságnál is több:
Kegyelem.
Én úgy képzelem el,
ha egyszer oly nagy lesz a zaklatás
és akkorára nő a fájdalom,
hogy nem bírom tovább:
hozzám lép egy fehér ismerős,
szép csendesen lecsókolja a számat,
lefogja ezt a vergődő szívet,
és ennyit szól csak: elnémuljatok.
Erre megszűnik minden indulat.
Erre megszűnik minden fájdalom,
csak gondfelejtő békesség marad:
se könny, se vér, se akarat,
nem lesz már semmi sem.
Elhal a szívem dobbanása,
s végtelen álmok néma lánya
bűvös, tüzes csókjába zár.
Szeretőm lesz egy éjszakára
a széparcú Halál.

Szentegyedi és czegei gróf Wass Albert (Válaszút, 1908. január 8. – Astor, Florida, 1998. február 17.) erdélyi magyar író és költő.

A mindenszentek vagy mindenszentek napja (röviden mindszent; latinul Festum Omnium Sanctorum) az üdvözült lelkek emléknapja, melyet a katolikus keresztény világ november 1-jén ünnepel. Ekkléziológiailag a megdicsőült Egyház (latinul ecclesia triumphans) ünnepe. A még élők a »küzdő egyházat« (ecclesia militans) a már meghalt és tisztítótűzben bűnhődők a »szenvedő egyházat« (ecclesia patiens), az üdvözültek pedig a »diadalmas egyházat« (ecclesia triumphans) képviselik. Az ünnep 741-ben, III. Gergely pápa idején jelent meg először a megemlékezés napjaként. Jámbor Lajos frank császár 835-ben IV. Gergely pápa engedélyével már hivatalosan is elismerte az új ünnepet. Egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette 844-ben. A katolikus és az ortodox keresztény egyházak ünnepe Magyarországon 2000-től újra munkaszüneti nap.

ölelőgép.

A könnyek megtisztítják a lélek ablakát.
Ezért érzed jobban magad sírás után.
Én ma azért vagyok itt, hogy megöleljelek.
Egy ölelőgép vagyok.

Tears clean the windows of your soul.
That’s why you feel good after crying.
And I am here today to hug you.
I am hugging machine.

Nicholas James Vujicic (Brisbane, Ausztrália, 1982. december 4.) nemzetközi hírű prédikátor, szónok, motivációs tréner, aki a karok és lábak nélkül született emberként vált híressé. Előadásainak témái a fogyatékosság, a remény és a keresztény hit.

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem 

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem
“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, – utolértek bűneim, 
amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak
a fejem hajszálainál, – és a 
szívem is elhagyott engem.”
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyob nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
Ülök a puszta-homok közepén,
Csügged nehéz fejem.
Ülök, akár a kő,
Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal
Tapogatom magam.
Vad-idegenül kutat a kezem
A hely körül,
Hol a szívemnek lenni kellene.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Őszökkel, tavaszokkal,
Bűnökkel, bajokkal,
Vándormadarakkal.
Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,
Nem tudom, hogyan,
Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal
Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el,
Hagyott el engem az én szívem is.
Még néha énekelnék.
Egyszercsak a dal torkomon akad,
Elfagy, kihűl,
Nem érzem szívemet a dal alatt.
Szólnék néha egy símogató szót,
Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,
Vigasztalót.
Kimondom: koppan,
Érctelenül, csináltan, hidegen:
Nem szűrhettem által a szívemen.
Magamhoz vonnék néha valakit
Közel, közel,
Közel hozzám a félelmes magányba.
De szegett szárnyként visszahull a két kar,
És visszahull a nagy ölelés vágya,
A kitárt karok félszeg ritmusát
Nem a szív dirigálja.
Indul a kezem irgalomra is,
De nem dobban a mozdulatban semmi,
Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.
Zeng a köszönet: “Ezerannyit adjon…” –
Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon!
És imára is kulcsolom kezem,
Úgy esedezem szívetlenül – szívért,
Szárazon adom Istennek magam,
Hátha reám bocsátja harmatát,
És kinyílik a kőből egy virág.
Mert bajok vettek engemet körül,
És a bajoknak szere-száma nincsen,
És utolértek az én bűneim,
És bűneim beláthatatlanok,
Hajszálaimmal el nem hullanak,
S elhagyott engem az én szívem is.
Nincs, nincs.
Elszállt, elillant az évek során.
Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,
Gyilkos órák, rabló pillanatok,
Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,
Hová vittétek az én szívemet?
Hozzátok vissza az én szívemet, –
Szeretni akarok.
Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Az életében több neves díjjal és elismeréssel kitüntetett Reményik a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból.

Nagy László: Ajándék

Nagy László: Ajándék

Nem igaz, hogy nem lehet bátor
édes beszédre szám, ha miattad
oly áhitat bársonya súrol
hogy sértetten az északi csillag
elfordul fejemtől csikorogva –
és íme, ha én vagyok én, ha vérem,
ha leheletem újra enyém,
ágbogas gímként, karácsonyian,
megindul hozzád az ének.

Ajánlom lármátlan iramát
kitárt kapuidnak, ajánlom
a káprázatot, mert a havakba
lezuhanó nap láz-bábjaival
telepillogom ága-bogát –
tőrt, se revolvert nem kötök rá,
lerontottam régen dühöm címerét,
csak jó emlékből koholt cicomát
küldök, ajánlom nyaram inait,
remek ölelésre a sugallatot,
nagyfejü rózsán egy puli haját –
ajánlom neked földrengéses
arcom egy megmenekült mosolyát.

93 éve, ezen a napon született Nagy László magyar költő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Nagy László (Felsőiszkáz, 1925. július 17. – Budapest, 1978. január 30.) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.

Szabó Balázs, Sárik Péter – Miért pont ezt

Szabó Balázs, Sárik Péter – Miért pont ezt

Ez a csönd, ami öl, ami jön,
Ez a buta feledés, neve nincs ölelés,
Ez a fura lebegés, ez a halk remegés,
Hogy másra vágyom.

Mert ez a kin, ami irt,
Ami film, ami olyan, mint a sír
Temetés, üres fecsegés, nekem árt ez a táj,
Mert vágyra járok.

Én mást akarok, nem ilyen takarót,
Amiben puha csók harapott
Zsugaló fene rágja a fát, a magányt,
Mert csalódni vágyom.

Megy a ‘még nem elég’, fut a lét, a remény,
Csevegés, csobogás, napozás,
Terelés, minden más nevetés
Csak kínos mosolygás.

Kínos mosolygás!

Refrén [2x]:
Jaj, szívem milyen sovány vagy,
Annyi részed mind azt kívánja
Két kamrádban megannyi más van
Miért pont ezt az életet vágytad?

Miért pont ezt kívántad?
Na jó, tényleg ezt kívántam…

Szívem más ez a vágy,
Ez a más kutatás, ez a lét nyugovás,
Ez a zár pucolás, hogy szöknél már
De ez a rács rég bezárult…

Most futni elég
Törni, zúzni kemény falakat kifelé
Nem elég, gyere még, ide nézz ide fenn ez a fény
A kalandba száguld.

Nekem így neked úgy ez a nem szigorú
Beborult alagút, amiben van a múlt
Ez a sárnyi barát, aki mást kiabál
Nem ezt akarják.

Mégis így akarom, valahogy sehogyan, komolyan
Mindig más, mindig ég, mindig van
Mindig azt, hogy eddig is
Mást akartam.

Mást akartam!
Na jó, tényleg ezt akartam…

Refrén [4x]

Szabó Balázs (Püspökladány, 1978. szeptember 28. –) magyar énekes, dalszerző, zeneszerző, multiinstrumentalista, bábszínész és mesemondó. A 2005-2009 között aktívan működő Suhancos és a 2009-ben alakult Szabó Balázs Bandája zenekarok alapítója.

Sárik Péter (Cegléd, 1972. május 6. – ) magyar dzsesszzongoraművész, zeneszerző, tanár.

meeting Murilo

Tatiana egy várakozásokkal teli boldog kismama, azonban vak, így lehetetlen számára, hogy lássa a pocakjában rugdalózó csöppséget. A nő elmegy a szokásos felülvizsgálatra, miközben beszélgetnek az orvossal, a kismama elárulja nagy álmát, szeretné ha láthatná a pocakjában lévő picit.

A nő már nagyon várja azt a pillanatot, hogy megérinthesse a gyereket, megsimogathassa, magához ölelje, érezze az illatát. Tatiana nagyon várja fia Murilo megszületését.

Az orvos egy hihetetlen meglepetéssel készült Tatiana számára, ugyanis egy 3D-s nyomtató és a modern technika segítségével az ultrahangos felvételt tapinthatóvá alakította. Az anya szóhoz sem tudott jutni, amikor meginthette és érezhette kisfia arcát, szemét, száját.

Könnyek közt fogadta a csodálatos meglepetést.

Forrás : twice.hu.

örömzene. vonatállomáson.

When people embrace. “Una Matinna & Braveheart mashup”
For example, the video below! You are going to be astonished when you see this outstanding duet!

It all started with Gerard Pla Daró from Spain. He sat down at the piano and started playing a beautiful rendition of Una Mattina by Ludovico Einaudi, also featured in the movie “Intouchables”. Then a second guy joined in. Nassim Zaouche from Algeria played “For The Love Of A Princess” from the movie Braveheart. They are total strangers but wait till you see how incredibly well they synchronize together! It is a pleasure to hear

—–

Amikor az emberek megölelik egymást. Una Mattina & Braveheart egyveleg”
Például az alábbi videótban! Csodálkozni fogsz, ha megnézed ezt a kiváló duettet!

Az egész a spanyol Gerard Pla Daró játékával kezdődött. Leült a zongorához, és játszani kezdte az Ludovico Einaudi által írt Una Mattina című darabot ami az “Intouchables” is szerepelt.

Aztán egy másik srác is csatlakozott. Az algériai Nassim Zaouche a For The Love Of A Princess” című dalt játszotta a a “Braveheart” film ből.

Ők teljesen idegenek voltak, nem ismerték egymást, mégis hihetetlenül jól tudják szinkronizálni együtt!

Öröm hallani!

Forrás : Club Parada facebook.

Gerard Pla Daró facebook oldala itt.

Nassim Zaouche facebook oldala itt.

Ákos : Virrasztó (Andante version)

Ákos : Virrasztó (Andante version)

Hagyd a szavakat,
így védd az igazad,
Aki fecseg, az úgy marad,
Hallgatni boldogabb.
Hogyha nem teszed,
Magadra zárod a ketreced,
A szívedet el ne add,
Örömöd hallgatag.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Tested menedék,
De hogy oltalmazz, nem elég,
A selyem és a méz
Vagy ha a kéz ölelni kész
Vágyad hatalom,
De legyél a vígaszom
Jutalmam, vagyonom,
Rész helyett egész.

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Hagyd a szavakat…
Tested menedék…
Vágyad hatalom…

Végtelen ébrenlét,
Velem hallgass még,
Velem virrassz át
Minden éjszakát.
Örök készenlét,
Csak hallgass velem még,
Velem virassz át
Minden éjszakát.

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

Csík Zenekar : Múltidéző

Csík Zenekar : Múltidéző

Diófából van a, diófából van a babám rácsos kapuja
Lassan gyere babám, lassan gyere babám, lassan gyere be rajta
Lassan gyere be rajta, be rajta
Ébren van az anyám, a jó édesanyám, lépésedet meghallja.

Márványkőből van a, márványkőből van a Tiszának a feneke
Gyenge vagy még babám, gyenge vagy még babám az igaz szerelemre
Gyengeséged nem bánom, nem bánom
Csak azt bánom babám, mindig bánom babám, szerettelek sokáig.

A jászsági bíró udvarába
Lehullott az akácfa virága
Engesd babám, hogy el ne hervadjon
A szerelmünk cserben ne maradjon.

A jászsági templom tetejére
Száll egy holló tiszta feketébe
Látod babám ez is minket gyászol
El akarnak tiltani egymástól.

Juhász kutyák ugatnak
Talán meg is harapnak
Ne félj kis angyalom nem hagylak
subám alá takarlak.
Szénát eszik az ökröm
Ha jóllakik bekötöm
Aztán elmegyek a babámhoz
Tudom ölel magához.

A becsali csárdába ecet ég a lámpába
Jaj de homályosan ég, nem lát nála a vendég
Tulipános jegykendőm, elhagyott a szeretőm
Ha elhagyott, hagyjon is, megélek én magam is
Lám a tearózsa is, kinyílik az maga is.

A berényi híd alatt leány a legény alatt
Jaj de keservesen nyög, nyomja a farát a rög
Úgy kell neki, hadd törje, minek feküdt a rögre.

Ez az én szeretőm, ez a kicsi barna
Olyan az orcája, mint a piros alma
Pici piros alma terem minden ágon
De ilyen szép legény nincs több a világon.

Ezt a piros szoknyát nem az uram vette
Az egri vásáron a farom kereste
Köszönöm faromnak, farom járásának
Hogy ilyen szép szoknyát keresett magának.

A Csík Zenekar egy magyar népzenei együttes, 1988 óta a magyarországi népzenei élet egyik meghatározó szereplője.

Hivatalos honlap itt.

Váci Mihály: Tiszta és jó

Váci Mihály

Váci Mihály: Tiszta és jó

Csak megmutatták és most jobban fáj, hogy
egy pillanatra láttam a világot,
csak annyira, hogy pontosan lemérjem,
– mi az, amit nehéz lesz már elérnem:

mindent, miről a kitárt messze hírt ad,
barátokat, kik asztalukhoz hívtak,
s közös beszédünk egy dologról áradt:
a bort dicsértük és az éjszakákat,
zenét imádtunk lámpák fénykörében,
lelket a más nyelven írt költeményben,
a szót ízleltük, – ki-ki a magáét,
dúdolva csak, kavargattuk a kávét,
néztük – a cigaretta hogy virágzik,
és morzsolgattuk a csend bóbitáit.
Beszéltünk, hogyha tudtunk, és ha nem, hát
bolyongva, szótlan is értettük egymást.
A boltívek alatt, a századok hajói
mélyén be jó volt egymásba karolni.
Ó, ezeken a néma, hosszú, csendes
perceken hányan nőttek a szívemhez!
Bocsássatok meg – de túl a határon
mennyi megértő, szerető barátom
került, s habár csak csúfoltam a nyelvet,
milyen hamar megérezték a lelket!
A lobogás a fontos ott, a láz szép
áramai, a szemben égő szándék,
a sugárzó öröm, mely leplezetlen
kérezkedik szívükhöz a szemedben:
az idegen szomja, a hívó vágy, hogy
mindenki külön öleljen magához!

És érezzék egy kézfogásról rólad,
hogy jót akarsz, és te is tiszta, jó vagy;
s egy tekintetük elhitesse véled:
– szép dologért élsz – és érdemes élned

Forrás : Napi Vers facebook.

Váci Mihály (Nyíregyháza-Ókisteleki szőlő, 1924. december 25. – Hanoi, 1970. április 16.) Kossuth- és kétszeres József Attila-díjas költő, műfordító.

Pilinszky János : Örökkön-örökké

Pilinszky János  : Örökkön-örökké

Örökkön-örökké
Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb.

Pilinszky János (Budapest, 1921. november 27. – Budapest, 1981. május 27.) a huszadik század egyik legjelentősebb magyar költője, Baumgarten-díjas, József Attila-díjas és Kossuth-díjas. A Nyugat irodalmi folyóirat negyedik, úgynevezett „újholdas” nemzedékének tagja Nemes Nagy Ágnessel, Örkény Istvánnal és Mándy Ivánnal együtt, mivel a Nyugat, s szellemi utódjának a Magyar Csillagnak megszűnése után az Újhold körül csoportosultak. E lapnak 1946–1948 között társszerkesztője is volt. Mindemellett munkatársa volt a Vigilia, az Élet, az Ezüstkor s az Új Ember lapoknak is.

ember. a görög mitológiában.

Platón szobra Delphoiban

Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma.

Nem léteztek férfiak és nők, csak egyféle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra.

Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva.

Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja.

De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négy karú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajta ütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni.

És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra, csak hogy szaporodni tudjon.

Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz legnagyobb ura:

“Tudom, mit lehetne csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.”

És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt.

Ez jelentősen megnövelte a föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit.

Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést, a fárasztó munkát.

—–

Platón (görögül: Πλάτων), (régiesen Plátó, eredetileg: Arisztoklész; Kr. e. 427, Athén vagy Aigina – Kr. e. 347, Athén), ókori görög filozófus, iskolaalapító. Hatása jelentős volt az ókori és a középkori filozófiára, művei manapság is viták és filozófiai vizsgálódások tárgyát képezik. Munkásságának nemcsak társadalomtudományi, hanem irodalmi értéke is nagy jelentőséggel bír.

Egy Alfred North Whiteheadtől származó szállóige szerint az egész európai filozófia nem más, mint egy sor, Platónhoz fűzött lábjegyzet.

Karl Jaspers szerint egyike volt az ún. tengelykor (Kr. e. 800 – 200) meghatározó gondolkodóinak.

Zeusz (ógörögül: ZεύςgörögülΔίαςolümposzi isten, az istenek és a mindenség királya a görög mitológiában, az ég és a villámok ura. Gyakran nevezik Zeusz Kronionnak, vagy Kronidésznek: mindkettő azt jelenti: Kronosz fia.