Janicsák Veca – Mennyit adsz a lelkemért

Janicsák Veca – Mennyit adsz a lelkemért

Nem tudom szeretsz-e még.
Olykor túl kevés ha sírok, máskor mindent megpróbálsz.
Ha néha szívem meghátrál,
Egy furcsa belső hang szól rám, hogy kérdezzem.

Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő, odaadás…
vár-e ránk.

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?

Mennyit adsz a lelkemért,
Néha napján harcban állunk, érdekel mit áldoznál
Harcolunk a percekért,
Minden van ha a szerelem él,
De elvesztünk, ha roszul lépsz.

Van-e holnap,
Csóktól csendes, jó nap.
Őrült, vérmes, vágytól égő,
Meghitt, lázas,
Féltő odaadás…
Vár-e ránk.

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép.

Óh miért nem fáj?
Óh miért fáj, fáj, fáj?

Óh, óh, óh, A holnap mindig annyit ér,
Amennyit megtettél a tegnapért,
Hát add magad, ne félj…
Óh, óh, óh, ma megkapsz mindent semmiért,
Mutasd meg, végre mennyit ér neked,
A holnap így lesz szép. (2x)

Hát add magad, ne félj!

30 éve ezen a napon született Janicsák Veca magyar énekesnő. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig őt!

Janicsák Veca (születési nevén Janicsák VeronikaBudapest, 1989. október 19. –) Fonogram-díjas magyar énekesnő. Édesapja Janicsák István előadóművész, zenész, dalszövegíró.

 

Gámentzy Eduárd :  Írok egy darabka csendet


Gámentzy Eduárd :  Írok egy darabka csendet

Írok egy darabka csendet,
Neked, hogy ne félj a zajban.
Másoknak nem jelent semmit,
Téged majd átölel halkan.

Írom, mert én is úgy félek.
Nem hallak…és ahol járok,
Vasbeton-csipkéket vernek,
Hatalmas légkalapácsok.

Mi lenne, ha erre jönnél?
Keresnél! Nem venném észre!
Elnyelné semmi kis hangod,
Toronydaruk köhögése.

Hát nem! Most leteszek mindent!
Vasakat, s mi eddig kellett.
Várlak, s hogy megtalálj végre,
Írok egy darabka csendet…