fésű. óraszíj.

Egy férfi régóta élt boldog házasságban feleségével.

Nagyon szegények voltak, a mindennapi betevőre is épp, hogy csak telt a pénzükből, de az egymás iránti szeretetükbe mindig tudtak kapaszkodni.

Egy napon a feleség így szólt a férjhez: „Nagyon jó lenne, ha tudnánk venni egy fésűt nekem. Sokszor okoz nehézséget, hogy teljesen összegubancolódik a hajam.”

A férje szomorúan így válaszolt: „Nem engedhetjük meg magunknak sajnos… Az én órám szíja is elszakadt, azt sem tudom megcsináltatni, mert nincs miből. Jó, ha enni tudunk valamit.”

Felesége nem erősködött tovább, hanem úgy tűnt, beletörődött a helyzetbe, és másról kezdtek el beszélgetni.

Másnap a férfi munkába menet beugrott egy órásműhelybe, és eladta szeretett óráját. Nem sok pénzt kapott érte, de elég volt ahhoz, hogy vegyen belőle egy fésűt a feleségének.

Eljött az este, és amint hazaért, lelkesen vette ki a táskájából a fésűt, hogy meglepje vele a feleségét.

Az ajtón belépve azonban olyan látvány fogadta, amire egyáltalán nem számított: feleségének rövidre volt vágva a haja.

Az történt ugyanis, hogy egy parókás üzletben el tudta adni a haját, amiből vásárolt egy óraszíjat, hogy meglepje a férjét vele.

Könnyes szemmel jó szorosan megölelték egymást, és egy picit sem sajnálták a látszólag értelmetlenül elköltött pénzt, mert amit kaptak egymástól, az a pénznél sokkal fontosabb.

Ismét megtapasztalták, mit jelent a tiszta szeretet.

szeretet

Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul! Ne hagyd magad legyőzetni a nehézségekkel, közönnyel, sikertelenséggel.

 

92 éve, ezen a napon halt meg Prohászka Ottokár, katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök. E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten nyugtassa békében őt.

Prohászka Ottokár (Nyitra, 1858. október 10. – Budapest, 1927. április 2.) katolikus egyházi író, székesfehérvári püspök, a magyar keresztényszocializmus képviselője, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, országgyűlési képviselő, Székesfehérvár tizenötödik megyés püspöke.

A magyar keresztényszocializmus legjelentősebb képviselője, a magyar egyháztörténet egyik legismertebb alakja, egyben a 20. századi magyar történelem egyik legvitatottabb személyisége.

5 gondolat.

A hozzáállásról

Mondjon nekem bárki olyan munkát, amit búbánatosan, szomorúan, rossz kedvvel, de jobban el lehet végezni, mint vidáman, akkor majd azt mondom, hogy essünk neki, legyünk szomorúak!

A nehézségekről

Az iskolában a gyerekeknek azért adnak feladatokat, hogy talpraesettebbek, okosabbak, ügyesebbek, izmosabbak legyenek. Az élet mindannyiunknak feladatot ad.

A világról

Hiszek benne, hogy az Isten jó világot teremtett. Valahogy úgy képzelem el, mint egy ilyen nagy puzzle, egy kirakós, aminek minden darabja megvan, csak kicsit össze vannak kutyulva.

A lényegről

Minket nem a munka fáraszt el, hanem az értelmetlen munka. (…) Azért merek bárkit biztatni, vállalkozókat is, hogy ne a pénz vagy a hatalom legyen a legfontosabb, hanem a szolgáló szeretet.

A másikról

Én nem gondolom, hogy az ember ilyen vagy olyan, hanem az ember kíváncsi, és nagyon nagy öngólokat tud rúgni, de ha segítjük és bátorítjuk, akkor nagyon szép dolgokat tud csinálni. Ne ítéljük el a másikat, segítsük inkább talpra állni, ne bírók legyünk, hanem orvosok!

Forrás: forbes.hu.

60 éve, ezen a napon született Böjte Csaba, erdélyi ferences rendi szerzetes.
E bejegyzéssel Rá emlékezünk, Isten éltesse sokáig Őt!

Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.

higgy. magadban.

Él egy régi történet egy fiatalemberről, akinél hogy, hogy nem, de egy éjjel megjelent egy angyal és csodálatos dolgokról mesélt neki, amelyek az életben várnak rá. Minden lehetőség adott lesz számára, hogy hatalmas vagyonra tegyen majd szert, a társadalom megbecsült tagja lehessen, és egy gyönyörű nőt vegyen feleségül.

Emberünk egész életében várta, hogy az ígért csodálatos dolgok valóra váljanak, de nem történt semmi és végül egyedül, és szegényen halt meg. Amikor a Mennyország kapujához ért, meglátta az angyalt, aki sok-sok évvel ezelőtt meglátogatta álmában, és felelősségre vonta:
– Te hatalmas vagyont ígértél nekem, társadalmi rangot és gyönyörű feleséget. Egész életemben vártam, de nem történt semmi.
– Én neked nem ígértem ezt – válaszolt az angyal. – Én ezeknek a dolgoknak a lehetőségét ígértem neked, de te elmulasztottál élni ezekkel a lehetőségekkel.

Az ember megdöbbent. El sem tudom képzelni, miről beszélsz! – mondta.
– Emlékszel, egyszer volt egy ötleted, de te féltél, hogy nem sikerül, ezért nem tettél semmit? – kérdezte az angyal. Az ember bólintott.
– Mivel te visszautasítottad a megvalósítást, az ötletet néhány év múlva egy másik embernek adták, aki nem ijedt meg a nehézségektől, és ha visszaemlékszel, akkor ez az ember az egyik leggazdagabb ember lett a környéken.
– És arra emlékszel-e, – folytatta az angyal – volt egy eset, amikor a várost óriási pusztítás érte, sok ház romba dőlt, sok ezer ember nem tudott szabadulni a romok alól. Neked lehetőséged lett volna segíteni a bajbajutottakon és a túlélőket kimenteni, de te féltél, hogy ha elmész otthonról, akkor betörnek hozzád és kirabolják a házadat, ezért nem mentél el segíteni a hívó szóra, hanem otthon maradtál.

Az ember szégyenkezve bólintott.
– Ez egy hatalmas lehetőség volt, hogy száz és száz ember életét megmentsd, a város összes életben maradt lakója tisztelt volna téged. – mondta az angyal.
– És emlékszel arra az asszonyra, arra a fekete hajú nőre, aki neked annyira tetszett? Nem hasonlított egyik nőre sem, akikkel korábban, vagy későbbi életedben találkoztál, de azt gondoltad, hogy sose menne férjhez egy olyan emberhez, mint te, féltél, hogy elutasít, és elmentél mellette.

Az ember újra bólintott, de már sírt.
– Igen barátom, – mondta az angyal – ő a feleséged lett volna, vele sok gyermeket neveltetek volna, vele igazán boldogságban éltél volna egész életedben.
A tanulság:

Ilyen lehetőségek mindannyiunk életében adódnak, de gyakran, ehhez a történetbeli emberhez hasonlóan, mi is megengedjük, hogy a félelem felülkerekedjen rajtunk, és megzavarjon bennünket, hogy éljünk a lehetőségekkel.

Mi nem megyünk oda másokhoz, mert félünk az elutasítástól, mi nem beszélünk az érzéseinkről, mert félünk, hogy kinevetnek bennünket, és nem bízzuk rá magunkat más emberre, mert félünk a fájdalomtól, ha elveszítjük. De még nincs veszve semmi. Még életben vagyunk.

Elkezdhetjük kihasználni az előttünk álló lehetőségeket!

Elkezdhetünk létrehozni lehetőségeket saját magunk számára!

Elkezdhetünk hinni magunkban!

kivánság

Ne azt kívánd, hogy minden könnyen menjen. Kívánd azt, hogy legyen erőd legyőzni a nehézségeket.

77 éve ezen a napon született Bruce Lee kínai harcművész, e bejegyzéssel Rá emlékezünk.

Bruce Lee (születési neve kínaiul: 李振藩, népszerű latin betűs átírással: Lee Jun-fan; hanjü pinjin átírással: Lǐ Zhènfān, magyaros átírással: Li Csen-fan; San Francisco, Kalifornia, 1940. november 27. – Hongkong, 1973. július 20.) hongkongi származású kínai harcművész, színész, rendező, producer és forgatókönyvíró; a jeet kune do harcművészeti iskola létrehozója. A Time a 20. század legfontosabb személyei közé sorolta, a Variety pedig a 20. század 100 ikonja között tartja számon. Széleskörűen elfogadott, hogy nagy hatást gyakorolt a populáris kultúrára. Csillaga van a hollywoodi hírességek sugárútján és a hongkongi hírességek sugárútján, utóbbin szobrot is emeltek a tiszteletére.

lehetőség. nehézség

Egy pesszimista minden lehetőségben nehézséget lát; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.

A pessimist sees the difficulty in every opportunity; an optimist sees the opportunity in every difficulty.

Sir Winston Leonard Spencer Churchill (Woodstock (Oxfordshire) (Blenheim kastély), 1874. november 30. – London, 1965. január 24.) brit politikus, miniszterelnök 1940–1945 és 1951–1955 között. Kiemelkedő képességű államférfi, szónok és stratéga, a brit hadsereg tisztje. Élete egyedülálló számú és mélységű kutatás tárgya a brit és világtörténelemben betöltött szerepe miatt. Rendkívül termékeny író, történelmi tárgyú írásainak elismeréseként az irodalmi Nobel-díj birtokosa (1953).

párbeszéd Istennel.

Megkértem Istent, hogy vegye el büszkeségemet, de Ő azt mondta: Nem.
Azt mondta, hogy büszkeségemet nem Ő veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos gyermekem legyen egészséges, de Ő az felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem türelmet, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a türelem a megpróbáltatás mellékterméke.
Nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istentől, hogy adjon nekem boldogságot, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja – a boldogság rajtam múlik, hogy miként fogadom azt.
Kértem Istentől, hogy kíméljen meg a fájdalomtól, de Ő azt felelte: Nem.
A szenvedés eltávolít a világ hívságaitól, és közelebb visz Hozzá.
Kértem Istentől, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt felelte: Nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy egészséges
és szép legyen a gyümölcs.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: Látom, már kezded érteni…
Kértem erőt…
És adott Isten nehézségeket, melyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet…
És adott problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot…
És adott veszélyeket, hogy legyőzzem őket.
Kértem, adjon szeretetet…
És Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmeket…
És adott Isten lehetőségeket, kapcsolódni a kegyelemhez.

Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.

…És Isten azt mondta: Igen

Megkérdeztem Istent, könnyebb volna-e velem a dolga,
ha nem akarnék mindig mindent én megoldani?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: átengedni Neki a kezdeményezést a földi dolgokban
nem a szabad akaratom feladását jelenti, hanem a mennyei távlatok elfogadását.

Megkérdeztem Istent, jobban érteném-e, amit mondani akar,
ha többet lennék Vele kettesben, csendben?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: ami igazán fontos, az mindig csendben születik;
gondolat, vers, zene, megharcolt döntések egyaránt.

Megkérdeztem Istemt, szeret-e Ő engem a bűneimmel,
nyomorúságaimmal együtt?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: éppen azért szeret, hogy ne a bűneimen,
nyomorúságaimon
keresztül lássam az életemet, hanem az Ő irgalmán keresztül;
így lesz ugyanis erőm harcolni bűneim ellen és megküzdenem
nyomorúságaimmal.

Megkérdeztem Istent, jöhetek-e Hozzá máskor is ilyen furcsa
kérdésekkel?
És Ő azt felelte: Igen.
Azt mondta: a kérdés már fél gyógyulás,
ha Neki teszem fel a kérdéseimet, Tőle remélhetem a válaszokat is.

Nem kaptam választ életem összes kérdésére,
de választ kaptam minden feltett kérdésemre!
A párbeszéd folytatódik…

Forrás : parokia.hu.