bűnbánat

Nagyböjt harmadik vasárnapja.

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből, Lk 13,1-9

Abban az időben odajött Jézushoz néhány ember, s azokról a galileaiakról hozott hírt, akiknek vérét Pilátus az áldozat vérével vegyítette.

Erre Jézus megjegyezte: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak, mint a többi galileai, azért, hogy így jártak? Mondom nektek: nem!

De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.

Vagy azt gondoljátok, hogy az a tizennyolc ember, akire rádőlt Siloámban a torony és megölte őket, bűnösebbek voltak a Jeruzsálemben élő többi embernél?

Mondom nektek: nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, épp úgy elvesztek ti is mindnyájan.”

Aztán egy példabeszédet mondott.

„Egy embernek fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált.

Erre így szólt vincellérjéhez: Idejárok három év óta, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

De az így válaszolt: Uram, hagyd meg még az idén. Körülásom és megtrágyázom, hátha terem majd jövőre? Ha mégsem, akkor kivághatod.”

Ezek az evangélium igéi.

Lukács evangélista (? – 84 körül) a négy evangélista egyike. A keresztény hagyomány szerint a harmadik evangélium és Az apostolok cselekedetei című kanonikus bibliai könyv írója. A szíriai Antiokheia városában született.

Életéről keveset tudunk: csak Pál apostol kolosszébeliekhez írt levele alapján feltételezik, hogy eredeti foglalkozása szerint orvos volt. A hagyomány azt tartja, hogy kedvelte a festészetet, képfaragást, szónoklatot. Pál apostol térítette meg, és Lukács őt követte apostoli útjában. Péter és Pál apostolok halála után bejárta Itáliát, Galliát, Dalmáciát, Makedoniát. Mások szerint tanított Egyiptomban, Líbiában, Tebaiszban. Szigorú böjttel és más vezekléssel sanyargatta magát. 84 éves korában Patrasban, Achája városában vértanúhalált szenvedett.

Örvendezés vasárnapja

Örvendezés vasárnapja, nagyböjt negyedik vasárnapja.

Olvasmány Sámuel könyvéből, Sám 16,1b.6-7.10-13a

Dávid király

Azt mondta azért az Úr Sámuelnek:

,,Meddig bánkódsz még Saul miatt, noha én elvetettem őt, hogy ne uralkodjon Izraelen? Töltsd meg szarudat olajjal, s gyere, hadd küldjelek a betlehemi Izájhoz, mert annak a fiai közül szemeltem ki magamnak királyt.”

Amikor aztán eljöttek, meglátta Eliábot és azt mondta magában: ,,Nemde, máris az Úr előtt áll felkentje?”

Ám az Úr azt mondta Sámuelnek: ,,Ne nézd külsejét, se termete magasságát, mert én elvetettem őt! Én nem aszerint ítélek, amire az ember néz: az ember ugyanis azt nézi, ami látszik, az Úr azonban a szívet tekinti.”

Hét fiát vezette így oda Izáj Sámuel elé, de Sámuel azt mondta Izájnak: ,,Ezek közül nem választott az Úr!”

Majd azt mondta Sámuel Izájnak: ,,Ez az összes fiad?” Ő azt felelte: ,,Hátra van még a legkisebbik, az a juhokat legelteti.”

Azt mondta erre Sámuel Izájnak: ,,Küldj érte, s hozasd el, mert addig nem telepszünk le, amíg ide nem jön.” Érte küldött tehát, és elhozatta. Vörös volt, szépszemű és csinos külsejű.

Azt mondta ekkor az Úr: ,,Kelj fel, kend fel, mert ő az!”

Erre Sámuel vette az olajos szarut, s felkente őt testvérei közepette, és ettől a naptól az Úr lelke Dávidra szállt. Sámuel aztán felkelt és elment Ramátába.

Ez az Isten igéje.

—–

Sámuel (héberül: שְׁמוּאֶל , jelentése: Isten meghallgatott) bibliai, ószövetségi próféta, az ókori Izrael utolsó, egyben legjelentősebb bírája, mintegy 20 évig. Ő volt az, aki a zsidók első, majd második királyát felkente, Saul, illetve Dávid személyében.

Dávid (héberül: דָּוִד Dāwîḏ), (Kr. e. 1040 k.[1] – Kr. e. 970) Izrael második királya volt kb. Kr. e. 1010-től Kr. e. 970-ig. Történetét az Ószövetségben találhatjuk meg, Sámuel próféta könyveiben. A Bibliában több zsoltárt tulajdonítanak neki.

—–

Szentlecke Szent Pál Efezusiakhoz írt leveléből, Ef 5,8-14

Mert valamikor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban.

Úgy éljetek, mint a világosság gyermekei — a világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazságosság és igazság –, keressétek azt, ami az Úrnak tetszik.

Ne vegyetek részt a sötétség meddő cselekedeteiben, sőt inkább korholjátok azokat.

Mert amiket ők titokban tesznek, még kimondani is szégyen. Mindenre azonban, ami elmarasztalásban részesül, világosság derül, s minden, ami napvilágra jut, világossággá válik.

Innen a mondás: ,,Kelj fel alvó, támadj fel halottaidból, és Krisztus rád ragyog!”

Ez az Isten igéje

—–

Pál apostol (Szent Pál, a tizenharmadik apostol) a korai kereszténység jelentős alakja, nagy szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében az európai kontinensen. Az Újszövetségben 14 könyv (levél) köthető a nevéhez, bár a Zsidókhoz írt levél szerzősége vitatott. Életével kapcsolatosan a legjelentősebb forrás a Biblia, ezen belül az Apostolok cselekedetei és Pál levelei.

—–

Evangélium Szent János könyvéből, Jn 9,1-41

Amikor továbbment, látott egy vakon született embert.

Tanítványai megkérdezték őt: ,,Mester, ki vétkezett, ő vagy a szülei, hogy vakon született?” Jézus azt felelte: ,,Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem Isten tetteinek kell megnyilvánulniuk benne.

Nekünk annak tetteit kell cselekednünk, aki engem küldött, míg nappal van. Eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Amíg a világban vagyok, világossága vagyok a világnak.”

Miután ezeket mondta, földre köpött, sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemére kente, és azt mondta neki: ,,Eredj, mosakodj meg a Síloe tavában!” Ez küldöttet jelent.

Elment tehát, megmosdott, és ép szemmel tért vissza.

Ezért a szomszédok és akik azelőtt látták őt mint koldust, azt kérdezték: ,,Nem ő az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták: ,,Ő az.” Mások így szóltak: ,,Nem, csak hasonlít rá.”

Ő azonban kijelentette: ,,Én vagyok az.” Erre megkérdezték tőle: ,,Hogyan nyíltak meg a szemeid?” Azt felelte: ,,Az az ember, akit Jézusnak hívnak, sarat csinált, megkente a szemeimet, és azt mondta nekem: ,,Menj a Síloe tavához, és mosakodj meg.” Elmentem tehát, megmosdottam, és látok.” Azok megkérdezték tőle: ,,Hol van ő?” Ő azt felelte: ,,Nem tudom.” Ekkor elvitték a farizeusokhoz azt, aki előbb vak volt.

Azon a napon pedig, amikor Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.

Ismét megkérdezték tehát tőle a farizeusok is, hogy hogyan nyerte vissza a szemevilágát. Ő azt felelte: ,,Sarat tett a szemeimre, megmosdottam, és látok.” Azt mondták erre néhányan a farizeusok közül: ,,Nem Istentől való ez az ember, aki a szombatot nem tartja meg!” Mások azt mondták: ,,Hogyan cselekedhet bűnös ember ilyen jeleket?” És szakadás támadt köztük.

Erre ismét megkérdezték a vaktól: ,,Te mit gondolsz róla, miután megnyitotta szemeidet?” Ő pedig azt felelte: ,,Próféta!”

A zsidók azonban nem hitték el róla, hogy vak volt, és visszatért a látása, amíg elő nem hívták a most már ép szemű ember szüleit.

Megkérdezték őket: ,,A ti fiatok ez, s azt mondjátok róla, hogy vakon született? Most hogyan lát tehát?”

A szülei azt felelték: ,,Azt tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született. De hogy most miképpen lát, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg szemét, azt sem tudjuk. Kérdezzétek őt, megvan a kora, majd ő beszél magáról.” Ezt azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól, mivel már elhatározták a zsidók, hogy ha valaki Krisztusnak vallja őt, ki kell zárni a zsinagógából.

Ezért mondták a szülei: ,,Megvan a kora, őt kérdezzétek.” Másodszor is előhívták tehát az embert, aki vak volt, és azt mondták neki: ,,Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös.” Ő azt felelte: ,,Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: hogy vak voltam, és most látok.”

Erre megkérdezték tőle: ,,Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg a szemedet?” Az azt felelte nekik: ,,Megmondtam már nektek, de nem hallgattátok meg. Miért akarjátok újra hallani? Csak nem akartok ti is a tanítványai lenni?”

Erre megátkozták őt, és azt mondták: ,,Te vagy az ő tanítványa, mi Mózes tanítványai vagyunk.

Mi tudjuk, hogy Mózeshez szólt az Isten, ezt pedig nem tudjuk, honnan van.” Az ember erre azt felelte: ,,Éppen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok, honnan való, nekem pedig megnyitotta a szemeimet.

Tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg, de aki istenfélő, és megteszi az ő akaratát, azt meghallgatja. Mióta a világ áll, soha nem lehetett hallani, hogy valaki megnyitotta volna egy vakon született szemeit. Ha ő nem Istentől való volna, nem tehetett volna semmit.”

Azok azt felelték neki: ,,Mindenestől bűnben születtél, és te oktatsz minket?” És kidobták őt. Jézus meghallotta, hogy kidobták, és amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: ,,Hiszel-e az Emberfiában?”

Az így felelt: ,,Ki az, Uram, hogy higgyek benne?”

Jézus azt mondta neki: ,,Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.” Erre az így szólt: ,,Hiszek Uram!”És leborult előtte.

Akkor Jézus ezt mondta: ,,Ítélkezni jöttem erre a világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakká legyenek.”

A farizeusok közül, akik vele voltak, néhányan hallották ezt, és azt mondták neki: ,,Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus ezt válaszolta: ,,Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök. Ti azonban azt mondjátok most: ,,Látunk.” Ezért megmarad a bűnötök.”

Ezek az evangélium igéi.

—–

János a tizenkét apostol egyike. Az evangélium úgy emlegeti, mint a tanítvány, akit Jézus szeretett. A tanítványok közt a legfiatalabb, és a tizenkettő közül az egyetlen olyan, aki nem vértanúhalált halt. A negyedik evangélium, három apostoli levél és a hagyomány szerint a Jelenések könyvének szerzője.

—–