Ákos: Nem kell más vigasz

Ákos: Nem kell más vigasz

Ref.:
Tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél
Mióta belém költöztél
Nekem mindegy már
Hogy merről fúj a szél
Kegyetlen az ősz, legyőz
De robban a tavasz
És ha mellettem maradsz
Tudom, hogy ránk mi vár
És nem kell más vigasz

A sebek még be sem forrtak talán
Szemben megállunk, csak te meg én
Dönteni hosszú harcok után
Hogy folytatódjon-e ez a kisregény
A darabnak vége, jó napot
De ha akarod kezdhetünk
Újabb évadot

Ref.:
És tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél
Mióta belém költöztél
Nekem mindegy már
Hogy merről fúj a szél
Kegyetlen az ősz, legyőz
De robban a tavasz
És ha mellettem maradsz
Tudom, hogy ránk mi vár
És nem kell más vigasz

Aki minket ismer, mind figyel
Ki nyer ma: te, vagy én, vagy mi
És vajon mennyi időt vesz el
Amíg ki merjük mondani

Ref.:
Hogy tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél
Mióta belém költöztél
Nekem mindegy már
Hogy merről fúj a szél
Kegyetlen az ősz, legyőz
De robban a tavasz
És ha mellettem maradsz
Tudom, hogy ránk mi vár
És nem kell más vigasz

Tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél
Mióta belém költöztél
Nekem mindegy már
Hogy merről fúj a szél
Kegyetlen az ősz, legyőz
De robban a tavasz
És ha mellettem maradsz
Tudom, hogy ránk mi vár
És nem kell más vigasz

A sebek még be sem forrtak talán
Szemben megállunk, csak te meg én
Dönteni hosszú harcok után
Hogy folytatódjon-e ez a kisregény
A darabnak vége, jó napot
De ha akarod kezdhetünk
Újabb évadot

Ref.:
És tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél
Mióta belém költöztél
Nekem mindegy már
Hogy merről fúj a szél
Kegyetlen az ősz, legyőz
De robban a tavasz
És ha mellettem maradsz
Tudom, hogy ránk mi vár
És nem kell más vigasz

Tombolhat a nyár akár
Vagy belephet a tél…

Kovács Ákos (Budapest, 1968. április 6.) Kossuth-díjas és többszörös EMeRTon-díjas magyar zeneszerző, dalszerző, költő, Ákos néven énekes-előadóművész.

jól esett.

Ne panaszkodjunk folyton a Jóistennek, őrangyalunknak, vagy annak, akiben hiszünk.
Vegyük észre, hogy vigyáz ránk, és legyünk hálásak neki.

Köszönjük meg, hogy ha már hülye fejjel felmásztunk a létrára, le is tudtunk jönni.

Hogy sietve lelépve a villamosról, nem ficamítottuk ki a bokánkat. Hogy azt a ronda nagy dongót kergetve, úgy borítottuk fel a fikuszt, hogy csak a cserép tört el. A sor bárki által folytatható.

Nem kell nagy hálálkodás, elég ha csak annyit mondunk: köszönöm. Érteni fogják.

És azt is értik, ha kérünk valamit, csak ne kezdjük jajgatással.

Fogalmam sincs, milyen frekvencián jutnak el a köszönetek és a kérések az illetékeshez, de eljutnak. Van, ami nem teljesíthető.

S befejezésül egy gyermeteg, ám hatékony javaslat. (Kipróbálva!)

Azokban a pillanatokban, amikor jól érezzük magunkat- hazaértünk, hűvös a lépcsőház, a kinti hőséghez képest a lakás is elviselhető, levetettük a cipőnket, végre leültünk, ettünk egy falatot, ittunk is rá, sőt letusoltunk vagy beültünk a fürdőkádba – mondjuk azt, hogy ez jól esett. Hangosan.

Csodálkozni fogunk, hogy naponta hány jó percünk akadt.

Ha estig nem felejtjük el – ez memóriatréningnek is jó –, köszönjük meg az illetékesnek az elmúlt napot.
Lefekvés előtt nézzünk fel a csillagos égre. Mert kánikulában csillagos az ég.

Itt nem kell semmit mondani, érezzük úgyis, hogy ott van, és szép. Mi meg itt.

Janikovszky Éva (született Kucses) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) Kossuth-díjas és József Attila-díjas íróköltő, szerkesztő.

Kányádi Sándor A mi utcánk

Kányádi Sándor A mi utcánk
 A mi utcánk olyan utca,
nem is utca, csak fél utca.
Egyik felén füstös, mohás
cserepekkel három faház.
Átellenben üres kert és
szegydeszkákból rossz kerítés,
három fűzfa, térdig nyesve,
vigyázgat a verebekre.
A fűzfáktól kicsit fönnébb,
ahol már a végét hinnéd,
érkezvén a mi kapunkba,
megszusszan a keskeny utca.
Onnan aztán jobbra kaptat,
két kapu és három ablak
útját állja, s mondja: vissza.
Nem zsákutca: csak tarisznya.
Nem is módos, inkább szegény
(jaj, de nagyon szeretem én).
Innen csak indulni lehet,
s aki indul, visszajöhet.
Tisztesség dolgában mindig
tanulhat itt, el a sírig.
Becsületből, akit innen
tarisznyáltak, azt egykönnyen
nem fogja az élet piszka,
mert itt még a sár is tiszta.
– Nem is értem, az a pózna,
lenn a sarkon várakozva,
miért nem mer fönnebb lépni,
lehet, hogy a fényét félti.
1965
87 éve ezen a napon született Kányádi Sándor, erdélyi magyar költő.
Isten éltesse sokáig Sanyi bácsi!
Kányádi Sándor (Nagygalambfalva, 1929. május 10. –) Kossuth-díjas erdélyi magyar költő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.