Kértem Istentől.

Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni…
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni..
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem
Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket.. már nem fájnak a pofonok
Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben
Kaptam még több csalódást… megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim..
Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom… hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen.. ki tudok-e mászni a gödörből..
Megerősít a fájdalom.. a könnyektől lettem az aki vagyok
Őszintén élem az életem.. s míg élek, ez az ember maradok.

behódolni.

Giovanni Battista Langetti – Diogenes

Diogenészt, a Nagy Sándor korában élt bölcs filozófust egy nap meglátta egy udvari ember, ahogy az út szélén egy kis tálkából zab kását evett.

Megállt mellette:

– Tudod,Diogenész,ha megtanulnál behódolni a királynak,mint mi, soha többet nem kellene zabkásán élned.

Diogenész fel sem nézett, csak evett tovább:

– Ti pedig, ha megtanulnátok zabkásán élni, mint én, soha többé nem kellene a királynak hódolnotok.

Szinopéi Diogenész, gyakorta csak Diogenész (Szinópé, i. e. 412 vagy i. e. 404 – Korinthosz, i. e. 323) görög filozófus. Platón „őrjöngő Szókratésznak” nevezte.